A nagybetűs szerelemről kisbetűkkel

Nem szeretek úgy írni, hogy kell. Mert elvárják, mert szokás, vagy mert ma minden magára adó blogger klaviatúrát ragad és elmélkedik kettőt vagy hármat a szerelemről. Nem érdekelnek a klisék és a mézes-mázas okoskodások. Ahogy maga a Valentin-nap sem érdekel különösebben. Lábrázást kapok a sablonoktól és a mutogassuk a nagybetűs érzéseinket dologtól. De azért engem […]

Tovább

Még mindig hülyék vagyunk emberek!

Sokan naivnak hisznek, amikor azt mondom hiszek az emberiségben. Sokszor látom a szemekben, a rám szegeződő tekintetekben azt a kis cinikus mosolyt, amivel azokat nézi az ember, akiket sajnál. Sokszor állok pillantások kereszttüzében, amik azt mondják “szegény álomvilágban élő kislány”. Sokszor kinevettek már, mégsem érdekel. Naivnak hisznek mert elsőre mindig a jóban hiszek könnyebben, mint […]

Tovább

Lelketlenül, eszetlenül…

Azt mondják, hogy metakommunikációs értelemzésben az empátiának van a legjelentősebb szerepe és azt tapasztaltam, hogy az életben is az egyik legfontosabb dolog. Az empátia, a megértés, az elfogadás, a megbocsátás és az elengedés kulcsa is. Sokan nem értik, hogy érzékenynek lenni mások világára (és a világra általában) nem gyengeséget jelent, és azt sem tudják sokan, […]

Tovább

Bújj a szekrénybe! Avagy propaganda a gyermekbántalmazás ellen!

Hogyan védjük meg a gyermekeket a családon belüli erőszak, a szexuális molesztálás ellen? Ezzel a kisfilmmel! Én még első ránézésre azt hittem, hogy a “bújj a szekrénybe” kisfilm, azt mutathatja meg, hogy ezzel semmire nem mehetsz, és inkább fordulj, egy szervezethez, aki segíthet, azaz, hogy a készítők ezt akarták mondanivalóként átadni (legalábbis reméltem, de belátom […]

Tovább

Anyák napi előszó

Napok óta azt hallom és olvasom mindenhol, hogy jön az anyák napja! Minden egyes alkalommal, ahogy érzékelem ezt a két szót – anyák napja – libabőrős leszek, lezsibbad kezem-lábam és valamiféle gyomortájéki fájdalmat érzek, ami a mellkasomig hatol. Tudom, hogy anyák napja lesz vasárnap, szinte mindenki tudja! Csak nem mindenkinek van anyukája, akit megölelhet… Amikor […]

Tovább

Gyűlölni kell?

Engem a mai Nemzeti Ünnep, nem nagyon hat meg. Már csak azért sem, mert ha ember lánya  kicsit kiváncsibb az átlagnál, és többet akar tudni, mint amit az iskolában tanítanak neki, hamar ráébred, hogy idealizálva lett, kicsit másképp előadva, legalábbis a legtöbb iskolában. Kimaradtak részletek, politikai (és nemcsak) előzményekről, véletlenekről, részeges költőkről, hűtlen asszonyokról és […]

Tovább

Ahogy érdemes…

A képzelőerőnk határtalan és vad, amit csak az önmagunkban táplált félelmek, konvenciók, tévhitek, elvárások és elképzelések, s a lustaság tud megfékezni. Számomra a képzelőerőből születő kreativitás nem valami szokatlan és haszontalan megteremtése, sem pedig feleslegesen művészetnek nevezett unaloműzés. Nem! Amit én kreativitásnak nevezek az ad, feltárja az ismeretlent, és az elfelejtettet, a ki nem mondottat, […]

Tovább

Csendesen szemlélve

Előre szólók, nem fogok ebben az írásomban finomkodni, most ez így jön ki, aki nem bírja a nyersebb szóhasználatot, guruljon át szőke babucika rózsaszínű blogjára inkább. Azt hittem, hogy nincs ma jó napom, mert valahogy betelt a pohár, de most jöttem csak rá, hogy ez az egyik legjobb napom 2016-ban. Elég volt sok mindenből.  Lezártam […]

Tovább

A Netvax csoport kérdezett

Nem tudom ki ismeri a Netvax-csoportot, de összedobtak velem egy kedves kis interjút, “Aki nem fél attól, amitől mi igen” címmel. “Magát világutazónak, felfedezőnek, csodakeresőnek tartja, ugyanakkor szeret hazatérni a gyökereihez. Egyesek totál őrültnek nevezik, mert kimondja, amit mások nem mernek. Például volt olyan frappáns, hogy körlevélben kérte barátai véleményét arról, vajon a magyar nők […]

Tovább