Miért jó, ha te szeretsz jobban?

Volt egy pont az életemben, ahol be kellett látnom, hogy általában én voltam a kapcsolataimban az, akit jobban érdekelt a dolog. Aki erőteljesebben törődött, aki 110 százalékot beletett és aki néha úgy érezte jobban szeret a másiknál. Nem minőségileg értem, hanem nagyobb érzelmekkel, nagyobb odaadással már az elejétől kezdve. Ez persze sokakat meg és elrémísztett, […]

Tovább

Helyes Ő vagy Lehet Ő? Melyik kell?

A minap egy alig felnőttkorú leányzóval és anyukájával (aki egy kedves barátnőm) beszélgettem az élet nagy dolgairól, és a szerelemről is. Ennek a 20 éves lánynak komoly dilemmái voltak egy fiúval kapcsolatban, aki hol megjelent, hol eltűnt, és bár szerelmet vallott, sosem volt valahogy jelen. Mindig azt mondta, hogy “lehet” meg “nem tudom, lehet” és […]

Tovább

Nem éppen egy Valentin-napi cukormáz

Nekem nincs általános bölcsességem, sem klisékkel átszőtt gyönyörű fényképem, ami elmondja mi a szerelem. Szerintem a szerelmet nem is lehet elmondani és igazán leírni sem, csak körülírni, sugallni, éreztetni, ahogy a világ legnagyobb írói tették megannyi regényben, versben, esszében. Írókat pedig, akik mindig kicsit belehaltak abba, amit egy-egy írásuk jelentett nekik a szerelemről, s amit […]

Tovább

Megbántam, hogy szerettelek

Klaudia üzenete az első pillanattól megérintett. Éeztem a fájdalmat a sorokban és közötte, a szenvedést, és azt, hogy most minden mindegy. Egy kemény levelet kellett megszerkesztenem, és nehéz kérdéseket feltennem egy nőnek, aki egy nagyon mély utazásban van saját lelke legretegettebb zugaiban. Olyan önismereti  utazásban, amit én is nagyon jól ismerek. Fogadjátok szeretettel Klaudia “üzenetét” […]

Tovább

A nagybetűs szerelemről kisbetűkkel

Nem szeretek úgy írni, hogy kell. Mert elvárják, mert szokás, vagy mert ma minden magára adó blogger klaviatúrát ragad és elmélkedik kettőt vagy hármat a szerelemről. Nem érdekelnek a klisék és a mézes-mázas okoskodások. Ahogy maga a Valentin-nap sem érdekel különösebben. Lábrázást kapok a sablonoktól és a mutogassuk a nagybetűs érzéseinket dologtól. De azért engem […]

Tovább

Illúzió, a legeladhatóbb üzlet

Csendes dühvel figyelem, hogy manapság már bármi megvásárolható. Nincsenek elvek, nincsenek határok. Felzaklat az a gondolat, miszerint mindenből pénzt lehet csinálni, mindent el lehet adni! Ez a hatalmas fogyasztó/vásárló világ sehol és semmi előtt nem áll már meg? Tényleg nincs határ? Oda jutottunk, hogy előbb akarnának egyesek megvenni egy ember mására legyártott gumiszeretőt, mint megtanulni […]

Tovább

Ha szép vagy nem fáj?

A minap valaki a következőket mondta nekem: „Mit tudsz te a fájdalomról? Sugárzol a boldogságtól, mosolyogsz, téged mindenki szeret, akit ismerek vagy épp irigyel. Neked mindened megvan! Amihez nyúlsz jól sül el, és ez frusztráló is, főleg amikor okoskodsz, mert te sem vagy szent! Neked mégis szép az életed! Nézz magadra, te szerencsés vagy, szép […]

Tovább

Azon a napon…

…megtanultam, hogy a valódi őszinteség, az tisztaság. Ha nem tiszta, amit mondunk vagy cselekszünk, akkor az nem őszinte teljesen. Nem azt mondom, hogy nem lehet igaz a pillanatban vagy tovább, de nem a lelkünk legmélyéről fakad. Útközben onnan formálódik félelmektől, elvárásoktól, érzelgősségtől, számításoktól és érdektől is piszkolódik amíg hangunk szavakká formálja, testünk mozdulattá teszi azt, […]

Tovább

Neked.

Olyan vagy, mint Krúdy Szindbádja. Mint az összes Szindbád, akit ismertem. Mindet szerettem. Gyönyörűen hazudtak, lelküket színezték, hol az alkohollal, hol egy kis droggal, hogy képük a világról, ne legyen fekete vagy fehér, sem éppen szürke vagy rothadt és megsárgult, egyik emlékben sem. Nem látták magukat, vagy nem jól, csak elhitték azt, amit kényelmesebb. Ijedten […]

Tovább

Hölgyeim, ezt nagyon nem kellene…

Hogy miről beszélek? Mit nem kellene? Vetíteni! Igen, arról beszélek, amikor megismerkedünk egy férfival, és például egy vacsora vagy ital után, az első találkozó, randi után, már esküvői harangokat képzelődünk, vagy enyhébb agybetegség esetén, közös nyaralásról, összeköltözésről, meg miegymásról forgatunk filmet kicsi buksinkban. Na, ez az, amit nem kellene! Persze, akinek inge csak az vegye magára… Természetesen, azzal az ötlettel […]

Tovább

Szavak…

Fájdalmas ráébredni arra, hogy vannak helyzetek, melyekben csak szavak vagy. Szépen csengő, gyönyörű, érzelmes, de eseménytelen szavak. Cselekedet nélküli. Csak mondod, csak mondod, talán önigazolásképp már nem csak magadnak, megosztod a legjobb baráttal,  esetleg leírod, talán beteszed a fiók mélyére, talán fel egy blogra, sokszor névtelenül, mert hát azért azzal már sok lenne, esetleg elsuttogod, […]

Tovább

Szépségek és Szörnyetegek

Előfordul, hogy valaki, akit szeretsz, egyszer csak megszűnik annak az embernek lenni, akinek ismered. Megváltozik, pedig állítja ő mindig ilyen volt. Te mégis másnak látod. Már nem olyan, mit volt. Meglátod a szörnyeteget, meglátod azt, ami riasztó benne és megrémülsz. Kibírhatatlannak tartod, ahogy néhány emberrel bánik, zavar a fölényessége amit eddig nem vettél észre, vagy […]

Tovább

Engedd el!

A legutolsó Facebook posztomban, arról írtam, hogy számomra szeptember az új kezdetek ígérete. Mintha megváltozna valami. Mintha új esélyt kapnánk, hogy a forró őrültséget, felváltsa valami megfontoltabb, letisztultabb érzés. Valahogy a „sors” arra terelget, hogy az új kezdetek mellett, az elengedésről írjak. Körülöttem sokminden múlik el, épp ebben a percben. Életek változnak meg a közelemben, […]

Tovább

Menj!

Itt az ideje, hogy elengedjelek téged. Téged, aki itt vagy bennem, minden nap és minden percben. Megölsz. Kimerevíted az életem filmjét, megállítod, semmivé teszed. Elég volt! Nem szerethetlek tovább. Így nem! Te nem létezel. Csak képzelődtem. Téged. Magamat. Minket. Azt, hogy mi vagyunk. Sosem voltunk. Talán csak abban a percben, amikor megloptál. A legjobban sikerült […]

Tovább

Érintés, ami túl sok

Vannak olyan testi kapcsolat a partnerkapcsolatban, ami szerintem nem megengedett. Nem az, mert több fájdalommal jár, mint azt bárkinek is el kellene viselni. És most nem a különféle szexuális játékokra gondolok, amelyek közös megegyezés alapján történnek. Mindenki azt csinál abban a testiségben, amit akar, amit jónak lát. Én, most egy másik féle érintkezésre gondolok. A […]

Tovább

Szerelem? Fúj!

Hallottátok már, hogy valaki azt mondta, nem akar többé szerelemes lenni? “Nem akarom soha többé! Amikor szerelemes voltam, mindig ráfáztam.”  Erre sokan mondják, hogy szegény, megértelek, én is átmentem rajta, igazad van. (a francokat van!) Az a szemét átvert, nem szeretett, folyton megcsalt (ezt persze nem mondják ki sokan, mert nem jó hallani, tudni vagy […]

Tovább

Pedig megígérted…

Egész nap érzem… Ma érzem. A súlyt. A szilánkokat. A lyukat lelkem közepén. Téged benne. Tudom, hogy nem vagy a legjobb ember akit az utamba sodort az élet. Látom a hibáidat. Ismerlek. Nem képzellek másnak, nem festelek szebbé. Az egód, a hiúságod, a gyarlóságaid…Semmi nem rémiszt meg. A legsötétebb részeidtől sem félek. Ahogy a legcsillogóbb tulajdonságod […]

Tovább

Blogokba rejtett magány

Mostanában amerre nézek, magányos emberekbe ütközök. Talán csak azért, mert “másképp” figyelek egy jó ideje. Meglátom őket. Legyen bárkiről is szó, ismerősről, ismeretlenről, barátról, családtagról, megérint a dolog. Az, ahogyan a szemükbe nézve látom, amit próbálnak nem mutatni. Nem kell messzire mennem, nem kell látnom őket személyesen. Itt a blogok világában, elég a szavak mögé […]

Tovább

Az emberismeret(lenség)ünk

Sokszor hallgatom barátaim, ismerőseim panaszát, hogy csalódtak valakiben. Ki a szüleiben, mert azok is csak emberek, ki a párjában, mert az még mindig nem teszi meg a nagy lépést, és térdel le egy gyűrűvel a kezében, ki pedig barátjában, aki csak magával van elfoglalva. Ez mindig elgondolkodtat, és arra az álláspontra juttat, hogy inkább az, […]

Tovább

A Másik Fél

Az utóbbi időben többen feltették nekem a kérdést, hogy hiszek-e a Lélektárs fogalmában. Megkérdezték, hogy hiszem-e, hogy van egy lélektársunk, akivel találkoznunk kell életünk folyamán, mert ha nem tesszük, mindig lesz egyfajta hiányérzetünk. Nekem szegezték a kérdést; hiszek-e abban, hogy van valahol egy másik felem. Elgondolkodtattak ezek a kérdések, leginkább azért, mert az utóbbi időben, […]

Tovább