A csend

Négy évvel ezelőttig mindig írtam. Olvastam. Írtam. Olvastam. Írtam. Írtam. Írtam. Megjelentem itt-ott, de úgy hittem, ez nem számit. Akkor az számított, hogy írtam, az, hogy írva éreztem bennem önmagam, amit odaadtam. Ösztönösen. Nem volt megfelelés, vélemény érdeklés, sem pedig magamtól való elbújni akarás. Nem volt elfojtás mások miatt. Tudtam, hogy ez az egyetlen mód. […]

Tovább

Hogyan kezdődött…

Volt egyszer, nem is olyan nagyon régen, egy kislány, akinek legjobb barátai a könyvek voltak. Mindig olvasott. Olvasás közben úgy érezte megállt az idő, és a csend is lábujjhegyen járt, nehogy megzavarja őt abban az utazásban, amely az álmait és valóságát kötötte össze, formálva olykor hol az egyiket, hol a másikat. Azt gondolta, hogy a […]

Tovább