Ha nem tudod merre menj

Van valamiféle nehézkes és kesernyés érzése annak, ahogy a bizonytalanság lebegni tud gondolatainkban, ahogy megrémít minket miközben nem tudjuk merre legyen az arra, és mintha ez nem lenne elég, még kérdéseket is feltesz. Ilyenkor félelmetes, ha nem tudod a választ, ha nem tudod mi a következő lépés az életedben és eleve a világban. A kétségbeesés […]

Tovább

A szégyenem

Volt egy nyomorúságos időszak az életemben amikor konkrétan nem voltam jelen benne. Állandóan a telefonom bújtam, a szociális platformokra figyeltem és ettől méginkább egyedül éreztem magam. Hogy miért tettem? El akartam magam zárni, szeparálni a valóságtól, attól, ami körülvett, de leginkább a saját belső érzéseimtől és gondolataim elől bújtam el. Azoktól a ‘legbelsőbbektől’ , amik […]

Tovább

11 hónap – A változás útján

Akik követnek a Facebookon, olvashatták, hogy elmentem meglátogatni egy buddhista központot Toszkána szívében, pontosabban Európában a legnagyobbat, a Tzong Kapha Láma Intézetet, és eltöltöttem egy napot egy tibeti buddhista tanítóval. Nagyon sokat kaptam tőle, és úgy éreztem, nem léphettem ki onnan úgy, nem búcsúzhattam el a tanítótól úgy, mintha mi sem történt volna bennem. Elhatároztam […]

Tovább

Elég vagyok!

Sokáig nem emeltem fel a fejem. Úgy közlekedtem az utcán, hogy lefelé sütött szemmel néztem az utat amin épp bukdácsoltam. Épp csak annyira emeltem meg a tekintetem olykor, hogy ne menjek neki senkinek, hogy nehogy zavarjak valakit, ne okozhassak gondot. Annyira figyeltem csak, hogy nehogy hozzám érjen valaki. Szerettem volna semmi lenni nagyon sokszor amikor […]

Tovább

Lelketlenül, eszetlenül…

Azt mondják, hogy metakommunikációs értelemzésben az empátiának van a legjelentősebb szerepe és azt tapasztaltam, hogy az életben is az egyik legfontosabb dolog. Az empátia, a megértés, az elfogadás, a megbocsátás és az elengedés kulcsa is. Sokan nem értik, hogy érzékenynek lenni mások világára (és a világra általában) nem gyengeséget jelent, és azt sem tudják sokan, […]

Tovább

Neked.

Olyan vagy, mint Krúdy Szindbádja. Mint az összes Szindbád, akit ismertem. Mindet szerettem. Gyönyörűen hazudtak, lelküket színezték, hol az alkohollal, hol egy kis droggal, hogy képük a világról, ne legyen fekete vagy fehér, sem éppen szürke vagy rothadt és megsárgult, egyik emlékben sem. Nem látták magukat, vagy nem jól, csak elhitték azt, amit kényelmesebb. Ijedten […]

Tovább

A legigazabb mondat

Hemingway azt írta egyszer: “Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabbat, amit tudsz.” Saját magam áldozata voltam egész életemben. Ez, az én  jelenlegi legigazabb mondatom. Nehéz, nagyon nehéz kimondani, leírni, de főleg érezni ezt. Azzal kezdtem a bemutatkozásomban, hogy én, kimondom azt, […]

Tovább

Szavak…

Fájdalmas ráébredni arra, hogy vannak helyzetek, melyekben csak szavak vagy. Szépen csengő, gyönyörű, érzelmes, de eseménytelen szavak. Cselekedet nélküli. Csak mondod, csak mondod, talán önigazolásképp már nem csak magadnak, megosztod a legjobb baráttal,  esetleg leírod, talán beteszed a fiók mélyére, talán fel egy blogra, sokszor névtelenül, mert hát azért azzal már sok lenne, esetleg elsuttogod, […]

Tovább