Browse by:

Az ördög egyik hídján jártam 

Ahogy ígértem az Instagram profilomon a múlt heti képeim alatt, itt is vagyok, hogy jelentkezzek a magyar nyelvű poszttal a Valentré hídról. Ehhez, a Cahors városában álló, méltán híres, háromtornyú hídhoz különös legenda kötődik. A híd mondhatni döcögve, nagyon  lassan, évtizedek alatt épült, aztán hirtelen az utolsó években, mintha megszállta volna az ‘ihlet’ az építészt,…

A farkasarcú művész

Van egy férfi a magyar kortárs író-költők között, akit én elég régóta figyelek. Tekintetében látom megannyi élet örömét és bánatát, amit ő művészien ad át a szemlélőknek, mintha az olyan könnyű lenne. Miközben ír, könyveket ad ki, zenél, fotóz vagy éppen színészkedik, sosem felejt el embernek és főleg önmagának maradni. Papp Ádámmal beszélgettem.  Ádival a blogomnak…

Mi történt a The World of Ildiko bloggal?

Megújult! Teljesebb lett. Jobban olyan, mint én. Már egy ideje szerettem volna létrehozni egy igényesebb, tiszta mégis színes és fiatalos blogot, ami nem csak lelkizik, emberi sorsokról mesél vagy épp felszólal ügyekért, nem csak a léleknek és elmének ad, de a mindennapi életben is ‘segítség’ lehet, avagy egyszerűen csak szórakoztat. Hónapok óta ki szerettem volna…

A nő, aki megtöri a csendet

Van egy nő a blogszférában, aki különleges tehetséggel bír. Dorina egyedi racionalizmussal ábrázolja társadalmunk és életünk legprivátabb démonjait; a nárcisztikus pszichopatákat. Írásai az első pillanattól mély benyomást tettek rám. Nem csupán a téma, amivel blogján foglalkozik, de a soraiból átszürődő ember fogott meg. Ő egy nő, aki akkor sem volt áldozat, amikor az volt, talán…

A nagybetűs szerelemről kisbetűkkel

Nem szeretek úgy írni, hogy kell. Mert elvárják, mert szokás, vagy mert ma minden magára adó blogger klaviatúrát ragad és elmélkedik kettőt vagy hármat a szerelemről. Nem érdekelnek a klisék és a mézes-mázas okoskodások. Ahogy maga a Valentin-nap sem érdekel különösebben. Lábrázást kapok a sablonoktól és a mutogassuk a nagybetűs érzéseinket dologtól. De azért engem…

Amikor még kislány voltam…

Amikor még kislány voltam minden szebb volt. Emlékszem az iskolából hazaérve minden nap előre elkészített ebéd várt, majd jött a gimis szomszéd lány, aki vigyázott rám és segített tanulni is. Felnéztem rá, mert annyi mindent tudott és mindig kedves volt velem. Nem érezte nyűgnek, hogy vagyok. Anya délután hazaért öt körül, és leültünk beszélgetni vagy…

Pszichopaták világa?

Az nem lehet, hogy félj kimenni az utcára, hogy félj mielőtt kiteszed a lábad az ajtón, hogy megnézd utoljára a tükörben, nem látszódnak-e formáid, amivel esetleg provokálnád a népet. Az nem lehet, hogy mint ember, mint nő félned kell. Így nem lehet élni. Nem lehet, hogy azzal a mélyen elnyomott, de ott létező gondolattal a…