Ezért nem kerestelek többé

Ma eszembe jutottál, hogy mennyi év eltelt, de még mindig le tudnálak rajzolni az utolsó hajszáladig, ha tudnék rajzolni, persze nem tudok, de érted, ugye? Még mindig felismerném a hangod, az érintésed is talán, és hihetetlen, de még mindig tudom fejből a telefonszámod, pedig arra már nem emlékszem hogyan szerettelek, hogy valaha voltunk bármik is, […]

Tovább

A Másik Fél

Az utóbbi időben többen feltették nekem a kérdést, hogy hiszek-e a Lélektárs fogalmában. Megkérdezték, hogy hiszem-e, hogy van egy lélektársunk, akivel találkoznunk kell életünk folyamán, mert ha nem tesszük, mindig lesz egyfajta hiányérzetünk. Nekem szegezték a kérdést; hiszek-e abban, hogy van valahol egy másik felem. Elgondolkodtattak ezek a kérdések, leginkább azért, mert az utóbbi időben, […]

Tovább

Pillanatok…

  A legrosszabb formája az egyedüllétnek, amikor emberek vesznek körbe. Életünk nem, és választott szereplői, akik mellett többnyire foglyok vagyunk. Nekik, értük, magunkat feledve, meg sem látva, olykor elbújva egy élet adta álarc mögé, amibe fejünk már beleszorult az évek alatt. Sokan éreztünk már így, és félünk ettől az érzéstől, rettegünk kimondani, akár önmagunknak is. Ezért gyáván, elfojtva belső […]

Tovább

Barát-nem barát, barát-nem barát, barát!

Tegnap egy furcsa párbeszédnek voltam fültanúja. Egy nő beszélgetett a férjével. Azt ecsetelte, hogy az ő legjobb barátai, bizony nem örülnek a sikerélményeinek. Nekik, nem olyan fontos, hogy gratuláljanak hozzá, hogy érdeklődjenek. Azt mondta, nem érti, miért nem osztoznak a boldogságában. Azt gondolom, hogy azok az igazi barátok, akik a legszörnyűbb gyarlóságainkról is tudnak, amikért […]

Tovább