Bloggereknek szeretettel

Bevallom, a szlogen hangzású „Higgy és mindent elérsz” kijelentések, amikkel néha online találkozom, egy-egy blogfelületen, engem elkezdtek picit aggasztani. Nem azért mert, butaságnak tartom őket, hanem mert sajnos, nagyon sokan félreértelmezik a  fenti mondatot. Megfordult a fejemben, hogy talán azért, mert akad olyan motivációs blog, amely félrefogalmaz, illetve kutatómunka és tudás hiányában nem mélyül el az információk […]

Tovább

Még mindig hülyék vagyunk emberek!

Sokan naivnak hisznek, amikor azt mondom hiszek az emberiségben. Sokszor látom a szemekben, a rám szegeződő tekintetekben azt a kis cinikus mosolyt, amivel azokat nézi az ember, akiket sajnál. Sokszor állok pillantások kereszttüzében, amik azt mondják “szegény álomvilágban élő kislány”. Sokszor kinevettek már, mégsem érdekel. Naivnak hisznek mert elsőre mindig a jóban hiszek könnyebben, mint […]

Tovább

Lelketlenül, eszetlenül…

Azt mondják, hogy metakommunikációs értelemzésben az empátiának van a legjelentősebb szerepe és azt tapasztaltam, hogy az életben is az egyik legfontosabb dolog. Az empátia, a megértés, az elfogadás, a megbocsátás és az elengedés kulcsa is. Sokan nem értik, hogy érzékenynek lenni mások világára (és a világra általában) nem gyengeséget jelent, és azt sem tudják sokan, […]

Tovább

Illúzió, a legeladhatóbb üzlet

Csendes dühvel figyelem, hogy manapság már bármi megvásárolható. Nincsenek elvek, nincsenek határok. Felzaklat az a gondolat, miszerint mindenből pénzt lehet csinálni, mindent el lehet adni! Ez a hatalmas fogyasztó/vásárló világ sehol és semmi előtt nem áll már meg? Tényleg nincs határ? Oda jutottunk, hogy előbb akarnának egyesek megvenni egy ember mására legyártott gumiszeretőt, mint megtanulni […]

Tovább

Ha szép vagy nem fáj?

A minap valaki a következőket mondta nekem: „Mit tudsz te a fájdalomról? Sugárzol a boldogságtól, mosolyogsz, téged mindenki szeret, akit ismerek vagy épp irigyel. Neked mindened megvan! Amihez nyúlsz jól sül el, és ez frusztráló is, főleg amikor okoskodsz, mert te sem vagy szent! Neked mégis szép az életed! Nézz magadra, te szerencsés vagy, szép […]

Tovább

Százezer senki

Boldoooooooooooooog Születésnapot a blogomnak! 🙂 Három éves a The World of Ildiko. Alig hiszem el, hogy nem adtam fel….S nem azért tettem volna, ha igen, mert megunom, nem tudok sem nincs miről írnom, esetleg mert nem szeretek írni, avagy mert elkezdek sok dolgot és sosem fejezem be. Nem! A hittel volt bajom. A magamba vetett hitemmel! Olyan […]

Tovább

Ahogy érdemes…

A képzelőerőnk határtalan és vad, amit csak az önmagunkban táplált félelmek, konvenciók, tévhitek, elvárások és elképzelések, s a lustaság tud megfékezni. Számomra a képzelőerőből születő kreativitás nem valami szokatlan és haszontalan megteremtése, sem pedig feleslegesen művészetnek nevezett unaloműzés. Nem! Amit én kreativitásnak nevezek az ad, feltárja az ismeretlent, és az elfelejtettet, a ki nem mondottat, […]

Tovább

Csendesen szemlélve

Előre szólók, nem fogok ebben az írásomban finomkodni, most ez így jön ki, aki nem bírja a nyersebb szóhasználatot, guruljon át szőke babucika rózsaszínű blogjára inkább. Azt hittem, hogy nincs ma jó napom, mert valahogy betelt a pohár, de most jöttem csak rá, hogy ez az egyik legjobb napom 2016-ban. Elég volt sok mindenből.  Lezártam […]

Tovább

Szavak…

Fájdalmas ráébredni arra, hogy vannak helyzetek, melyekben csak szavak vagy. Szépen csengő, gyönyörű, érzelmes, de eseménytelen szavak. Cselekedet nélküli. Csak mondod, csak mondod, talán önigazolásképp már nem csak magadnak, megosztod a legjobb baráttal,  esetleg leírod, talán beteszed a fiók mélyére, talán fel egy blogra, sokszor névtelenül, mert hát azért azzal már sok lenne, esetleg elsuttogod, […]

Tovább

Hogy vagy? Ah, izé, hát, nem jól, hát tudod…

Nem, nem tudom és sokszor, jobban járnék, ha nem is tudnám meg! Vannak emberek, akikkel, ha hosszú idő után újra találkozom, és ennek örömére, mosollyal az arcomon megkérdezem tőlük, hogy, hogy vannak, “Mi újság?” akkor órákig tartó siránkozásba kezdenek. Méghozzá minden egyes alkalommal. Minden találkozás az égbe emelt tekintetükkel, szájbiggyesztésükkel és mély sóhajtások közötti panaszkodásukkal kezdődik […]

Tovább

Menj!

Itt az ideje, hogy elengedjelek téged. Téged, aki itt vagy bennem, minden nap és minden percben. Megölsz. Kimerevíted az életem filmjét, megállítod, semmivé teszed. Elég volt! Nem szerethetlek tovább. Így nem! Te nem létezel. Csak képzelődtem. Téged. Magamat. Minket. Azt, hogy mi vagyunk. Sosem voltunk. Talán csak abban a percben, amikor megloptál. A legjobban sikerült […]

Tovább

A Másik Fél

Az utóbbi időben többen feltették nekem a kérdést, hogy hiszek-e a Lélektárs fogalmában. Megkérdezték, hogy hiszem-e, hogy van egy lélektársunk, akivel találkoznunk kell életünk folyamán, mert ha nem tesszük, mindig lesz egyfajta hiányérzetünk. Nekem szegezték a kérdést; hiszek-e abban, hogy van valahol egy másik felem. Elgondolkodtattak ezek a kérdések, leginkább azért, mert az utóbbi időben, […]

Tovább

Álmodtam egy holnapot magunknak

Kifejezetten szeretek álmodni, de tegnap éjjel nem tetszett a dolog. Rémálmom volt. Zihálva, izzadva ébredtem, és még most is rossz érzésem van. Még mindig érzem az erős kénes szagot, ami az álmomat átjárta. Az otthonomhoz közeli Nemzeti Parkban sétáltam, de mintha eltévedtem volna. Amúgy ez az egyik kedvenc helyem a valóságban, amikor csak tehetem, ott […]

Tovább

Az álmok kortalanok!

Bizony, azok. Ezzel tegnap szembesültem és nagyon jó volt. Megismerkedtem egy csodálatos nővel. Talán soha többé nem fogunk találkozni, sőt valószínű, hogy nem, mégis adtunk egymásból egy darabot a másiknak. Barbara hatvanöt éves. Kilenc éve özvegy. Nem látszott rajta sem egyik sem másik. Beszélgettünk arról milyen volt számára a házasság, hogyan született három fia, és arról is […]

Tovább