Browse by:

Hakniguru sosem leszek!

Haknimicsoda? Többen is mondták, hogy ezt a szót én találtam ki, de azért nincs akkora arcom, hogy elhiggyem, vagy foglalkozzak vele igazán, bár kiváncsian megnéztem és a google sem cáfolt rá az előbb, úgyhogy el a kezekkel, mondom ezt mosolyogva persze, mert most nem az én olykor agyament nyelvezetemről szeretnék. Azt szónokoltam az elmúlt hónapokban, hogy…

Elég.

Néha valahogy nehézzé válik. Néha elég az emberekből, az utca zajából, a rohanó autósokból, a tolakodó emberekből, az online térből, a sok agresszív megnyilvánulásból, az ellenségeskedésből, a gyűlöletből amit szórnak szét olyan nagyon sokan, akár ok nélkül is, csak mert a másik ember egy másik ember. Elég a nagy információáradatból, nem akarom reális időben tudni…

A nagybetűs szerelemről kisbetűkkel

Nem szeretek úgy írni, hogy kell. Mert elvárják, mert szokás, vagy mert ma minden magára adó blogger klaviatúrát ragad és elmélkedik kettőt vagy hármat a szerelemről. Nem érdekelnek a klisék és a mézes-mázas okoskodások. Ahogy maga a Valentin-nap sem érdekel különösebben. Lábrázást kapok a sablonoktól és a mutogassuk a nagybetűs érzéseinket dologtól. De azért engem…

Lelketlenül, eszetlenül…

Azt mondják, hogy metakommunikációs értelemzésben az empátiának van a legjelentősebb szerepe és azt tapasztaltam, hogy az életben is az egyik legfontosabb dolog. Az empátia, a megértés, az elfogadás, a megbocsátás és az elengedés kulcsa is. Sokan nem értik, hogy érzékenynek lenni mások világára (és a világra általában) nem gyengeséget jelent, és azt sem tudják sokan,…

Ha szép vagy nem fáj?

A minap valaki a következőket mondta nekem: „Mit tudsz te a fájdalomról? Sugárzol a boldogságtól, mosolyogsz, téged mindenki szeret, akit ismerek vagy épp irigyel. Neked mindened megvan! Amihez nyúlsz jól sül el, és ez frusztráló is, főleg amikor okoskodsz, mert te sem vagy szent! Neked mégis szép az életed! Nézz magadra, te szerencsés vagy, szép…

Hogy vagy? Ah, izé, hát, nem jól, hát tudod…

Nem, nem tudom és sokszor, jobban járnék, ha nem is tudnám meg! Vannak emberek, akikkel, ha hosszú idő után újra találkozom, és ennek örömére, mosollyal az arcomon megkérdezem tőlük, hogy, hogy vannak, “Mi újság?” akkor órákig tartó siránkozásba kezdenek. Méghozzá minden egyes alkalommal. Minden találkozás az égbe emelt tekintetükkel, szájbiggyesztésükkel és mély sóhajtások közötti panaszkodásukkal kezdődik…

Szerelem? Fúj!

Hallottátok már, hogy valaki azt mondta, nem akar többé szerelemes lenni? “Nem akarom soha többé! Amikor szerelemes voltam, mindig ráfáztam.”  Erre sokan mondják, hogy szegény, megértelek, én is átmentem rajta, igazad van. (a francokat van!) Az a szemét átvert, nem szeretett, folyton megcsalt (ezt persze nem mondják ki sokan, mert nem jó hallani, tudni vagy…

Csak érzem!

Szeretném kimerevíteni a pillanatot. Megállni és várni, míg a világ jobbra fordul. Megvárni, amíg én jobbá válok. Olyanná, aki nem fél. Többségünk nem szeret a halálról beszélni. Nem akarjuk kimondani, sem meghallani, ha valaki szóba hozza. De van úgy, hogy beszélni kell róla. Elkerülhetetlen. Nekem tegnap kellett. Felhozta, és nem csendesíthettem el. Mert szüksége van…

A Másik Fél

Az utóbbi időben többen feltették nekem a kérdést, hogy hiszek-e a Lélektárs fogalmában. Megkérdezték, hogy hiszem-e, hogy van egy lélektársunk, akivel találkoznunk kell életünk folyamán, mert ha nem tesszük, mindig lesz egyfajta hiányérzetünk. Nekem szegezték a kérdést; hiszek-e abban, hogy van valahol egy másik felem. Elgondolkodtattak ezek a kérdések, leginkább azért, mert az utóbbi időben,…

Barát-nem barát, barát-nem barát, barát!

Tegnap egy furcsa párbeszédnek voltam fültanúja. Egy nő beszélgetett a férjével. Azt ecsetelte, hogy az ő legjobb barátai, bizony nem örülnek a sikerélményeinek. Nekik, nem olyan fontos, hogy gratuláljanak hozzá, hogy érdeklődjenek. Azt mondta, nem érti, miért nem osztoznak a boldogságában. Azt gondolom, hogy azok az igazi barátok, akik a legszörnyűbb gyarlóságainkról is tudnak, amikért…