Ha szép vagy nem fáj?

A minap valaki a következőket mondta nekem: „Mit tudsz te a fájdalomról? Sugárzol a boldogságtól, mosolyogsz, téged mindenki szeret, akit ismerek vagy épp irigyel. Neked mindened megvan! Amihez nyúlsz jól sül el, és ez frusztráló is, főleg amikor okoskodsz, mert te sem vagy szent! Neked mégis szép az életed! Nézz magadra, te szerencsés vagy, szép […]

Tovább

Csendesen szemlélve

Előre szólók, nem fogok ebben az írásomban finomkodni, most ez így jön ki, aki nem bírja a nyersebb szóhasználatot, guruljon át szőke babucika rózsaszínű blogjára inkább. Azt hittem, hogy nincs ma jó napom, mert valahogy betelt a pohár, de most jöttem csak rá, hogy ez az egyik legjobb napom 2016-ban. Elég volt sok mindenből.  Lezártam […]

Tovább

Hogy vagy? Ah, izé, hát, nem jól, hát tudod…

Nem, nem tudom és sokszor, jobban járnék, ha nem is tudnám meg! Vannak emberek, akikkel, ha hosszú idő után újra találkozom, és ennek örömére, mosollyal az arcomon megkérdezem tőlük, hogy, hogy vannak, “Mi újság?” akkor órákig tartó siránkozásba kezdenek. Méghozzá minden egyes alkalommal. Minden találkozás az égbe emelt tekintetükkel, szájbiggyesztésükkel és mély sóhajtások közötti panaszkodásukkal kezdődik […]

Tovább

Engedd el!

A legutolsó Facebook posztomban, arról írtam, hogy számomra szeptember az új kezdetek ígérete. Mintha megváltozna valami. Mintha új esélyt kapnánk, hogy a forró őrültséget, felváltsa valami megfontoltabb, letisztultabb érzés. Valahogy a „sors” arra terelget, hogy az új kezdetek mellett, az elengedésről írjak. Körülöttem sokminden múlik el, épp ebben a percben. Életek változnak meg a közelemben, […]

Tovább

Menj!

Itt az ideje, hogy elengedjelek téged. Téged, aki itt vagy bennem, minden nap és minden percben. Megölsz. Kimerevíted az életem filmjét, megállítod, semmivé teszed. Elég volt! Nem szerethetlek tovább. Így nem! Te nem létezel. Csak képzelődtem. Téged. Magamat. Minket. Azt, hogy mi vagyunk. Sosem voltunk. Talán csak abban a percben, amikor megloptál. A legjobban sikerült […]

Tovább

Pedig megígérted…

Egész nap érzem… Ma érzem. A súlyt. A szilánkokat. A lyukat lelkem közepén. Téged benne. Tudom, hogy nem vagy a legjobb ember akit az utamba sodort az élet. Látom a hibáidat. Ismerlek. Nem képzellek másnak, nem festelek szebbé. Az egód, a hiúságod, a gyarlóságaid…Semmi nem rémiszt meg. A legsötétebb részeidtől sem félek. Ahogy a legcsillogóbb tulajdonságod […]

Tovább

Blogokba rejtett magány

Mostanában amerre nézek, magányos emberekbe ütközök. Talán csak azért, mert “másképp” figyelek egy jó ideje. Meglátom őket. Legyen bárkiről is szó, ismerősről, ismeretlenről, barátról, családtagról, megérint a dolog. Az, ahogyan a szemükbe nézve látom, amit próbálnak nem mutatni. Nem kell messzire mennem, nem kell látnom őket személyesen. Itt a blogok világában, elég a szavak mögé […]

Tovább

Az emberismeret(lenség)ünk

Sokszor hallgatom barátaim, ismerőseim panaszát, hogy csalódtak valakiben. Ki a szüleiben, mert azok is csak emberek, ki a párjában, mert az még mindig nem teszi meg a nagy lépést, és térdel le egy gyűrűvel a kezében, ki pedig barátjában, aki csak magával van elfoglalva. Ez mindig elgondolkodtat, és arra az álláspontra juttat, hogy inkább az, […]

Tovább

Pillanatok…

  A legrosszabb formája az egyedüllétnek, amikor emberek vesznek körbe. Életünk nem, és választott szereplői, akik mellett többnyire foglyok vagyunk. Nekik, értük, magunkat feledve, meg sem látva, olykor elbújva egy élet adta álarc mögé, amibe fejünk már beleszorult az évek alatt. Sokan éreztünk már így, és félünk ettől az érzéstől, rettegünk kimondani, akár önmagunknak is. Ezért gyáván, elfojtva belső […]

Tovább

Álmodtam egy holnapot magunknak

Kifejezetten szeretek álmodni, de tegnap éjjel nem tetszett a dolog. Rémálmom volt. Zihálva, izzadva ébredtem, és még most is rossz érzésem van. Még mindig érzem az erős kénes szagot, ami az álmomat átjárta. Az otthonomhoz közeli Nemzeti Parkban sétáltam, de mintha eltévedtem volna. Amúgy ez az egyik kedvenc helyem a valóságban, amikor csak tehetem, ott […]

Tovább

Néhány ajtó a sötétségbe vezet

Azt mondják, ahol becsukódik egy ajtó, ott egy másik kinyílik. Ezt mondják akkor is, amikor egy kapcsolat véget ér. Ilyenkor, ez a mondat úgy hangzik a tudatunkban, mint egy kellemesen nyugtató melódia. És többnyire megtörténik. Jön egy újabb lehetőség, egy újabb kapcsolat, ami nem mindig jobb, csak más. De mi van akkor, ha az a […]

Tovább

Megtanultam

Ha valaki tanítani akar nekünk valamit, illene odafigyelni. Főleg, ha valami nagyon fontos dologról van szó. Én nem tettem. Nem figyeltem oda. Akkor nem. Dacoskodtam, okoskodtam, hogy nem úgy van, hogy én jobban tudom. Tévedtem. Egyszer valaki, aki több száz embert tanított arra, hogyan ismerjük meg az emberi elmét, azt mondta rólam, hogy vág az […]

Tovább