Browse by:

Szia Anyu! 

Egyszer, az utolsó évben, ami megadatott még nekünk együtt, megkérdezted tőlem, hogy jó anyám voltál-e, elég volt-e amit adni tudtál és halkan még suttogtad – talán kimondani sem akartad -, hogy “megtettem, amit tudtam kicsim, bocsáss meg, ha…” Emlékszel mit csináltam és mondtam neked? Azonnal magamhoz öleltelek, nyugtattalak, hogy te voltál az egyetlen anya, akit…

Ha szép vagy nem fáj?

A minap valaki a következőket mondta nekem: „Mit tudsz te a fájdalomról? Sugárzol a boldogságtól, mosolyogsz, téged mindenki szeret, akit ismerek vagy épp irigyel. Neked mindened megvan! Amihez nyúlsz jól sül el, és ez frusztráló is, főleg amikor okoskodsz, mert te sem vagy szent! Neked mégis szép az életed! Nézz magadra, te szerencsés vagy, szép…

Csendesen szemlélve

Előre szólók, nem fogok ebben az írásomban finomkodni, most ez így jön ki, aki nem bírja a nyersebb szóhasználatot, guruljon át szőke babucika rózsaszínű blogjára inkább. Azt hittem, hogy nincs ma jó napom, mert valahogy betelt a pohár, de most jöttem csak rá, hogy ez az egyik legjobb napom 2016-ban. Elég volt sok mindenből.  Lezártam…

Hogy vagy? Ah, izé, hát, nem jól, hát tudod…

Nem, nem tudom és sokszor, jobban járnék, ha nem is tudnám meg! Vannak emberek, akikkel, ha hosszú idő után újra találkozom, és ennek örömére, mosollyal az arcomon megkérdezem tőlük, hogy, hogy vannak, “Mi újság?” akkor órákig tartó siránkozásba kezdenek. Méghozzá minden egyes alkalommal. Minden találkozás az égbe emelt tekintetükkel, szájbiggyesztésükkel és mély sóhajtások közötti panaszkodásukkal kezdődik…

Anya! Apa! Mit tettetek velem?

 Nem tudom, ki, hogy van vele, de én hiszem, hogy vannak emberek, akik nem alkalmasak az anyai vagy apai szerepre. Bár sokak szerint, megtanulható, gyakorolható az anyaság és az apaság, és ezt most nem is vitatnám, mégis állítom, hogy vannak emberek, akik egész egyszerűen jobban tennék, ha távol tartanák magukat a gyerekneveléstől. Ezt teljesen komolyan…

Menj!

Itt az ideje, hogy elengedjelek téged. Téged, aki itt vagy bennem, minden nap és minden percben. Megölsz. Kimerevíted az életem filmjét, megállítod, semmivé teszed. Elég volt! Nem szerethetlek tovább. Így nem! Te nem létezel. Csak képzelődtem. Téged. Magamat. Minket. Azt, hogy mi vagyunk. Sosem voltunk. Talán csak abban a percben, amikor megloptál. A legjobban sikerült…

Blogokba rejtett magány

Mostanában amerre nézek, magányos emberekbe ütközök. Talán csak azért, mert “másképp” figyelek egy jó ideje. Meglátom őket. Legyen bárkiről is szó, ismerősről, ismeretlenről, barátról, családtagról, megérint a dolog. Az, ahogyan a szemükbe nézve látom, amit próbálnak nem mutatni. Nem kell messzire mennem, nem kell látnom őket személyesen. Itt a blogok világában, elég a szavak mögé…

A Másik Fél

Az utóbbi időben többen feltették nekem a kérdést, hogy hiszek-e a Lélektárs fogalmában. Megkérdezték, hogy hiszem-e, hogy van egy lélektársunk, akivel találkoznunk kell életünk folyamán, mert ha nem tesszük, mindig lesz egyfajta hiányérzetünk. Nekem szegezték a kérdést; hiszek-e abban, hogy van valahol egy másik felem. Elgondolkodtattak ezek a kérdések, leginkább azért, mert az utóbbi időben,…

Pillanatok…

  A legrosszabb formája az egyedüllétnek, amikor emberek vesznek körbe. Életünk nem, és választott szereplői, akik mellett többnyire foglyok vagyunk. Nekik, értük, magunkat feledve, meg sem látva, olykor elbújva egy élet adta álarc mögé, amibe fejünk már beleszorult az évek alatt. Sokan éreztünk már így, és félünk ettől az érzéstől, rettegünk kimondani, akár önmagunknak is. Ezért gyáván, elfojtva belső…

Megtanultam

Ha valaki tanítani akar nekünk valamit, illene odafigyelni. Főleg, ha valami nagyon fontos dologról van szó. Én nem tettem. Nem figyeltem oda. Akkor nem. Dacoskodtam, okoskodtam, hogy nem úgy van, hogy én jobban tudom. Tévedtem. Egyszer valaki, aki több száz embert tanított arra, hogyan ismerjük meg az emberi elmét, azt mondta rólam, hogy vág az…