Még mindig hülyék vagyunk emberek!

Sokan naivnak hisznek, amikor azt mondom hiszek az emberiségben. Sokszor látom a szemekben, a rám szegeződő tekintetekben azt a kis cinikus mosolyt, amivel azokat nézi az ember, akiket sajnál. Sokszor állok pillantások kereszttüzében, amik azt mondják “szegény álomvilágban élő kislány”. Sokszor kinevettek már, mégsem érdekel. Naivnak hisznek mert elsőre mindig a jóban hiszek könnyebben, mint […]

Tovább

Szavak…

Fájdalmas ráébredni arra, hogy vannak helyzetek, melyekben csak szavak vagy. Szépen csengő, gyönyörű, érzelmes, de eseménytelen szavak. Cselekedet nélküli. Csak mondod, csak mondod, talán önigazolásképp már nem csak magadnak, megosztod a legjobb baráttal,  esetleg leírod, talán beteszed a fiók mélyére, talán fel egy blogra, sokszor névtelenül, mert hát azért azzal már sok lenne, esetleg elsuttogod, […]

Tovább

Hogy vagy? Ah, izé, hát, nem jól, hát tudod…

Nem, nem tudom és sokszor, jobban járnék, ha nem is tudnám meg! Vannak emberek, akikkel, ha hosszú idő után újra találkozom, és ennek örömére, mosollyal az arcomon megkérdezem tőlük, hogy, hogy vannak, “Mi újság?” akkor órákig tartó siránkozásba kezdenek. Méghozzá minden egyes alkalommal. Minden találkozás az égbe emelt tekintetükkel, szájbiggyesztésükkel és mély sóhajtások közötti panaszkodásukkal kezdődik […]

Tovább