Kommentelők aranyszabályai

Igen, van ilyen is, és merészelném mindenkinek a figylemébe ajánlani. Bár íratlan szabályról van szó én azért nagyon szeretném sokaknak az arcába tolni. De ugye nem lenne udvarias dolog. Aztán szeretném olykor, egy-egy ponton magamat is fejbe kólintani, mert van, hogy megbánom, hogy valahol megnyilvánultam. Mint legutóbb, amikor egy nő azt írta egy poszt alá, […]

Tovább

Rossz szokások, ég veletek!

Alig hiszem el, hogy milyen gyorsan repül az idő, és alig van már csak pár nap az évből. Most már abszolút érzem, amit a felnőttek mondogattak régen és amire érthetetlenül ráztam a fejem kislányként, azaz, hogy “az idő gyorsan száll, használd ki minden percét, ami megadatik”. Miközben ráébredtem erre, elmerengtem azon is mik történtek az […]

Tovább

Hakniguru sosem leszek!

Haknimicsoda? Többen is mondták, hogy ezt a szót én találtam ki, de azért nincs akkora arcom, hogy elhiggyem, vagy foglalkozzak vele igazán, bár kiváncsian megnéztem és a google sem cáfolt rá az előbb, úgyhogy el a kezekkel, mondom ezt mosolyogva persze, mert most nem az én olykor agyament nyelvezetemről szeretnék. Azt szónokoltam az elmúlt hónapokban, hogy […]

Tovább

A nagybetűs szerelemről kisbetűkkel

Nem szeretek úgy írni, hogy kell. Mert elvárják, mert szokás, vagy mert ma minden magára adó blogger klaviatúrát ragad és elmélkedik kettőt vagy hármat a szerelemről. Nem érdekelnek a klisék és a mézes-mázas okoskodások. Ahogy maga a Valentin-nap sem érdekel különösebben. Lábrázást kapok a sablonoktól és a mutogassuk a nagybetűs érzéseinket dologtól. De azért engem […]

Tovább

Ahogy érdemes…

A képzelőerőnk határtalan és vad, amit csak az önmagunkban táplált félelmek, konvenciók, tévhitek, elvárások és elképzelések, s a lustaság tud megfékezni. Számomra a képzelőerőből születő kreativitás nem valami szokatlan és haszontalan megteremtése, sem pedig feleslegesen művészetnek nevezett unaloműzés. Nem! Amit én kreativitásnak nevezek az ad, feltárja az ismeretlent, és az elfelejtettet, a ki nem mondottat, […]

Tovább

Viszlát, Helló, Szia, Isten hozott!

Néhány óra és itt az év utolsó napja, én pedig csak ülök és nézem a hópelyheket az ablakra fagyni. Mosolygva élvezem ezt a furcsa egyedüllétet. Soha nem volt ennyire kényelmes és ölelő a ‘csak én‘ társasága. Pedig van, aki szeret…olyan jó, hogy vagytok, és olyan jó, hogy értitek, hogy hagytok, hogy érzitek. Soha nem gyűlöltem […]

Tovább

Hölgyeim, ezt nagyon nem kellene…

Hogy miről beszélek? Mit nem kellene? Vetíteni! Igen, arról beszélek, amikor megismerkedünk egy férfival, és például egy vacsora vagy ital után, az első találkozó, randi után, már esküvői harangokat képzelődünk, vagy enyhébb agybetegség esetén, közös nyaralásról, összeköltözésről, meg miegymásról forgatunk filmet kicsi buksinkban. Na, ez az, amit nem kellene! Persze, akinek inge csak az vegye magára… Természetesen, azzal az ötlettel […]

Tovább

A Netvax csoport kérdezett

Nem tudom ki ismeri a Netvax-csoportot, de összedobtak velem egy kedves kis interjút, “Aki nem fél attól, amitől mi igen” címmel. “Magát világutazónak, felfedezőnek, csodakeresőnek tartja, ugyanakkor szeret hazatérni a gyökereihez. Egyesek totál őrültnek nevezik, mert kimondja, amit mások nem mernek. Például volt olyan frappáns, hogy körlevélben kérte barátai véleményét arról, vajon a magyar nők […]

Tovább