Browse by:

Mi történt a The World of Ildiko bloggal?

Megújult! Teljesebb lett. Jobban olyan, mint én. Már egy ideje szerettem volna létrehozni egy igényesebb, tiszta mégis színes és fiatalos blogot, ami nem csak lelkizik, emberi sorsokról mesél vagy épp felszólal ügyekért, nem csak a léleknek és elmének ad, de a mindennapi életben is ‘segítség’ lehet vagy egyszerűen csak szórakoztat. Hónapok óta ki szerettem volna…

Hakniguru sosem leszek!

Haknimicsoda? Többen is mondták, hogy ezt a szót én találtam ki, de azért nincs akkora arcom, hogy elhiggyem, vagy foglalkozzak vele igazán, bár kiváncsian megnéztem és a google sem cáfolt rá az előbb, úgyhogy el a kezekkel, mondom ezt mosolyogva persze, mert most nem az én olykor agyament nyelvezetemről szeretnék. Azt szónokoltam az elmúlt hónapokban, hogy…

A nő, aki megtöri a csendet

Van egy nő a blogszférában, aki különleges tehetséggel bír. Dorina egyedi racionalizmussal ábrázolja társadalmunk és életünk legprivátabb démonjait; a nárcisztikus pszichopatákat. Írásai az első pillanattól mély benyomást tettek rám. Nem csupán a téma, amivel blogján foglalkozik, de a soraiból átszürődő ember fogott meg. Ő egy nő, aki akkor sem volt áldozat, amikor az volt, talán…

A nagybetűs szerelemről kisbetűkkel

Nem szeretek úgy írni, hogy kell. Mert elvárják, mert szokás, vagy mert ma minden magára adó blogger klaviatúrát ragad és elmélkedik kettőt vagy hármat a szerelemről. Nem érdekelnek a klisék és a mézes-mázas okoskodások. Ahogy maga a Valentin-nap sem érdekel különösebben. Lábrázást kapok a sablonoktól és a mutogassuk a nagybetűs érzéseinket dologtól. De azért engem…

Amikor még kislány voltam…

Amikor még kislány voltam minden szebb volt. Emlékszem az iskolából hazaérve minden nap előre elkészített ebéd várt, majd jött a gimis szomszéd lány, aki vigyázott rám és segített tanulni is. Felnéztem rá, mert annyi mindent tudott és mindig kedves volt velem. Nem érezte nyűgnek, hogy vagyok. Anya délután hazaért öt körül, és leültünk beszélgetni vagy…

Férfiak, dögöljetek!

Néhány hónapja csináltam egy kis érdekes ‘tesztet’ minden idők legkedveltebb közösségi platformján. Egy ismerősömmel való beszélgetés váltotta ki az egész ‘teszt’ ötletet, miszerint én eldugom magam. Miszerint én lehetnék sokkal több (?), szexisebb, kívánatosabb, hisz vannak idomaim és a pofim is szép, egy smink jobban feldobná (ettől lennék több?). Tanácsot is kaptam – persze kéretlent…

Bloggereknek szeretettel

Bevallom, a szlogen hangzású „Higgy és mindent elérsz” kijelentések, amikkel néha online találkozom, egy-egy blogfelületen, engem elkezdtek picit aggasztani. Nem azért mert, butaságnak tartom őket, hanem mert sajnos, nagyon sokan félreértelmezik a  fenti mondatot. Megfordult a fejemben, hogy talán azért, mert akad olyan motivációs blog, amely félrefogalmaz, illetve kutatómunka és tudás hiányában nem mélyül el az információk…

Ha szép vagy nem fáj?

A minap valaki a következőket mondta nekem: „Mit tudsz te a fájdalomról? Sugárzol a boldogságtól, mosolyogsz, téged mindenki szeret, akit ismerek vagy épp irigyel. Neked mindened megvan! Amihez nyúlsz jól sül el, és ez frusztráló is, főleg amikor okoskodsz, mert te sem vagy szent! Neked mégis szép az életed! Nézz magadra, te szerencsés vagy, szép…

Százezer senki

Boldoooooooooooooog Születésnapot a blogomnak! 🙂 Három éves a The World of Ildiko. Alig hiszem el, hogy nem adtam fel….S nem azért tettem volna, ha igen, mert megunom, nem tudok sem nincs miről írnom, esetleg mert nem szeretek írni, avagy mert elkezdek sok dolgot és sosem fejezem be. Nem! A hittel volt bajom. A magamba vetett hitemmel! Olyan…

Ahogy érdemes…

A képzelőerőnk határtalan és vad, amit csak az önmagunkban táplált félelmek, konvenciók, tévhitek, elvárások és elképzelések, s a lustaság tud megfékezni. Számomra a képzelőerőből születő kreativitás nem valami szokatlan és haszontalan megteremtése, sem pedig feleslegesen művészetnek nevezett unaloműzés. Nem! Amit én kreativitásnak nevezek az ad, feltárja az ismeretlent, és az elfelejtettet, a ki nem mondottat,…