– Álarcok nélkül –

Posts from the ‘Ildiko’ category

Néha még…

  Tudod néha még eszembe jutsz. Néha még előtörsz belőlem, hiába nem akarom. Hiába múltak el évek, hosszúnak hitt, most pillanatnak tűnő tizenévek, néha még felszínre…

Elég vagyok!

Sokáig nem emeltem fel a fejem. Úgy közlekedtem az utcán, hogy lefelé sütött szemmel néztem az utat amin épp bukdácsoltam. Épp csak annyira emeltem meg a…

Szia Anyu! 

Egyszer, az utolsó évben, ami megadatott még nekünk együtt, megkérdezted tőlem, hogy jó anyám voltál-e, elég volt-e amit adni tudtál és halkan még suttogtad – talán…

Elég.

Néha valahogy nehézzé válik. Néha elég az emberekből, az utca zajából, a rohanó autósokból, a tolakodó emberekből, az online térből, a sok agresszív megnyilvánulásból, az ellenségeskedésből,…

Csendesen szemlélve

Előre szólók, nem fogok ebben az írásomban finomkodni, most ez így jön ki, aki nem bírja a nyersebb szóhasználatot, guruljon át szőke babucika rózsaszínű blogjára inkább.…

Merengő

  Órák óta csak visznek a lábaim a megfagyott utcákon. Nem magamat keresem, bármit is hiszel, én megvagyok. Mindig is megvoltam, ahogy a lemenő nap is…

Foszlányok…

Most legszívesebben megfognám a gyerekeket, a kutyát és kimennék a kertbe hemperegni a hóba, ahol a gyermekeim apja, – a szerelmem – már hógolyókkal felszerelkezve vár,…

Azon a napon…

…megtanultam, hogy a valódi őszinteség, az tisztaság. Ha nem tiszta, amit mondunk vagy cselekszünk, akkor az nem őszinte teljesen. Nem azt mondom, hogy nem lehet igaz…

Voltam…

  Voltam már sok minden. Voltam csecsemő, angyalarcú kislány, dühös tinédzser, lázadó fiatal lány. Voltam szűz és szemérmes. Felszabadult. Szabad. Vad. Ribanc valaki szemében. Voltam áldozat.…

A legigazabb mondat

Hemingway azt írta egyszer: “Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabbat, amit tudsz.”…

Hazudtam neked…

Olykor, hiányod még elvakít percekre, még fáj érezni, hogy nem vagyok senki gyermeke. Néha, még sajnálom magam, és siratom ölelő karjaid, melyeket elvesztettem. De, ne aggódj,…

Álomtalan

Láttam ma magam a tükörben. Nem hiszem, hogy tetszenék neked. Magamnak sem tetszettem. Nem ismertem fel azt, aki visszanézett. Kerestem magamat, néztem merre lehetek, de nem…

Megadom magam!

Megadom magam, magamnak. Elég volt. Nem harcolhatok tovább ellenem. Még érted sem tehetem. Én nem vagyok. Csak létezem. Eltűnök magamból. Ezt a csatát el kell vesztenem,…

Kereslek…

“Tudod, én így születtem. Belém vagy kódolva. Amióta megfogantam, amíg élek és azon is túl, szeretlek téged!” Tavaly ezt írtam neked, emlékszel? Könnyed lezserséggel odavetettem egy…

Utóirat

Mindenben, amit leírok, benne vannak lelkem darabjai. Legyen az egy cikk a blogomon, egy vers, egy novella avagy a készülő regényem, ott vannak a “részeim”. A…

Kedves Melinda!

A napokban, kielemeztél engem. Elemezted mit tettem meg, kiért és mit nem. Elemezted, hogyan gyászolok. Elemezted azt is, hogy élesre próbálom fogni a tollam, bár fogalmazni…

Nincs…

  Érezted valaha az életet? A fontosságát? A csodát és a fájdalmat, amelyet egy pillanat magában hordoz? Érezted valaha, hogy semmi sem fontosabb, mint a tudat,…