Miért jó, ha te szeretsz jobban?

Volt egy pont az életemben, ahol be kellett látnom, hogy általában én voltam a kapcsolataimban az, akit jobban érdekelt a dolog. Aki erőteljesebben törődött, aki 110 százalékot beletett és aki néha úgy érezte jobban szeret a másiknál. Nem minőségileg értem, hanem nagyobb érzelmekkel, nagyobb odaadással már az elejétől kezdve. Ez persze sokakat meg és elrémísztett, […]

Tovább

Helyes Ő vagy Lehet Ő? Melyik kell?

A minap egy alig felnőttkorú leányzóval és anyukájával (aki egy kedves barátnőm) beszélgettem az élet nagy dolgairól, és a szerelemről is. Ennek a 20 éves lánynak komoly dilemmái voltak egy fiúval kapcsolatban, aki hol megjelent, hol eltűnt, és bár szerelmet vallott, sosem volt valahogy jelen. Mindig azt mondta, hogy “lehet” meg “nem tudom, lehet” és […]

Tovább

Szerkesztés nélküli életképek

Egyre többen nem tudunk és egyre nehezebben örülünk a kis dolgoknak. Manapság lassan már az a nem normális, ha valaki egy csendben olvasott jó könyvtől és egy pohár forró csokitól boldog, főleg ha az nem tej-, glutén-, cukor-, meg lehetőleg csokimentes és ezt ki is mondja. Valahogyan benőtte magát mindennapjainkba, nem csak az, hogy mindenáron […]

Tovább

Rossz szokások, ég veletek!

Alig hiszem el, hogy elrepült még egy év, és alig van már csak pár nap hátra 2017-ből. Most már abszolút érzem, amit a felnőttek mondogattak régen és amire érthetetlenül ráztam a fejem kislányként, azaz, hogy”az idő gyorsan száll, használd ki minden percét, ami megadatik”.  Miközben ráébredtem erre, elmerengtem azon is mik történtek az elmúlt évben és gyorsan elhatároztam, […]

Tovább

A megbocsátásról

A minap a megbocsátástól kérdezett egy olvasóm, és így karácsony közeledtével minden második megosztás az internetes platformokon, szirupruhába bújtatja az emberi kapcsolatokat, miszerinta karácsony a szeretet és a megbocsátás ünnepe, és ezt mindenkinek éreznie kell! Ha ez nem lenne elég, ezt üzeni esténként egy csomó (filmnek eladott) hálivúdi cukormáz. De a megbocsátás nem mindig egyszerű […]

Tovább

Kevesebb. Több.

Ma reggel munkába menet arra gondoltam, hogy hova jutottam el az elmúlt években. Mármint itt bennem, mennyit dolgoztam és mit értem el. Bevallom nem mindig könnyű javítani saját magunkon, viselkedésünkön, tágítani felfogásunk, tanulni hibáinkból, belátni azokat eleve. Szembenézni saját gyarlóságainkkal olykor nagyon kemény meló. Annyi szent, hogy kevésbé vagyok seggfej most, mint mondjuk három éve. […]

Tovább

A nagybetűs szerelemről kisbetűkkel

Nem szeretek úgy írni, hogy kell. Mert elvárják, mert szokás, vagy mert ma minden magára adó blogger klaviatúrát ragad és elmélkedik kettőt vagy hármat a szerelemről. Nem érdekelnek a klisék és a mézes-mázas okoskodások. Ahogy maga a Valentin-nap sem érdekel különösebben. Lábrázást kapok a sablonoktól és a mutogassuk a nagybetűs érzéseinket dologtól. De azért engem […]

Tovább

Pszichopaták világa?

Az nem lehet, hogy félj kimenni az utcára, hogy félj mielőtt kiteszed a lábad az ajtón, hogy megnézd utoljára a tükörben, nem látszódnak-e formáid, amivel esetleg provokálnád a népet. Az nem lehet, hogy mint ember, mint nő félned kell. Így nem lehet élni. Nem lehet, hogy azzal a mélyen elnyomott, de ott létező gondolattal a […]

Tovább

Kapcsolati státusz: Társtalanság

Az egyik komoly probléma a társkeresés és párkapcsolatok terén manapság az, hogy sokan nem tudják mire is van szükségük igazán.Vannak, akik pont azért nem találnak párt, – hiába keresnek – mert önmagukkal sincsenek tisztában. Rosszul keresnek. Nem ismerik magukat eléggé, nem néznek magukba eléggé, hogy tudják és elfogadják mire is van a lelküknek, nekik, az […]

Tovább

Férfiak, dögöljetek!

Néhány hónapja csináltam egy kis érdekes ‘tesztet’ minden idők legkedveltebb közösségi platformján. Egy ismerősömmel való beszélgetés váltotta ki az egész ‘teszt’ ötletet, miszerint én eldugom magam. Miszerint én lehetnék sokkal több (?), szexisebb, kívánatosabb, hisz vannak idomaim és a pofim is szép, egy smink jobban feldobná (ettől lennék több?). Tanácsot is kaptam – persze kéretlent […]

Tovább

Még mindig hülyék vagyunk emberek!

Sokan naivnak hisznek, amikor azt mondom hiszek az emberiségben. Sokszor látom a szemekben, a rám szegeződő tekintetekben azt a kis cinikus mosolyt, amivel azokat nézi az ember, akiket sajnál. Sokszor állok pillantások kereszttüzében, amik azt mondják “szegény álomvilágban élő kislány”. Sokszor kinevettek már, mégsem érdekel. Naivnak hisznek mert elsőre mindig a jóban hiszek könnyebben, mint […]

Tovább

Lelketlenül, eszetlenül…

Azt mondják, hogy metakommunikációs értelemzésben az empátiának van a legjelentősebb szerepe és azt tapasztaltam, hogy az életben is az egyik legfontosabb dolog. Az empátia, a megértés, az elfogadás, a megbocsátás és az elengedés kulcsa is. Sokan nem értik, hogy érzékenynek lenni mások világára (és a világra általában) nem gyengeséget jelent, és azt sem tudják sokan, […]

Tovább

Illúzió, a legeladhatóbb üzlet

Csendes dühvel figyelem, hogy manapság már bármi megvásárolható. Nincsenek elvek, nincsenek határok. Felzaklat az a gondolat, miszerint mindenből pénzt lehet csinálni, mindent el lehet adni! Ez a hatalmas fogyasztó/vásárló világ sehol és semmi előtt nem áll már meg? Tényleg nincs határ? Oda jutottunk, hogy előbb akarnának egyesek megvenni egy ember mására legyártott gumiszeretőt, mint megtanulni […]

Tovább

Ha szép vagy nem fáj?

A minap valaki a következőket mondta nekem: „Mit tudsz te a fájdalomról? Sugárzol a boldogságtól, mosolyogsz, téged mindenki szeret, akit ismerek vagy épp irigyel. Neked mindened megvan! Amihez nyúlsz jól sül el, és ez frusztráló is, főleg amikor okoskodsz, mert te sem vagy szent! Neked mégis szép az életed! Nézz magadra, te szerencsés vagy, szép […]

Tovább

Gyűlölni kell?

Engem a mai Nemzeti Ünnep, nem nagyon hat meg. Már csak azért sem, mert ha ember lánya  kicsit kiváncsibb az átlagnál, és többet akar tudni, mint amit az iskolában tanítanak neki, hamar ráébred, hogy idealizálva lett, kicsit másképp előadva, legalábbis a legtöbb iskolában. Kimaradtak részletek, politikai (és nemcsak) előzményekről, véletlenekről, részeges költőkről, hűtlen asszonyokról és […]

Tovább

Szavak…

Fájdalmas ráébredni arra, hogy vannak helyzetek, melyekben csak szavak vagy. Szépen csengő, gyönyörű, érzelmes, de eseménytelen szavak. Cselekedet nélküli. Csak mondod, csak mondod, talán önigazolásképp már nem csak magadnak, megosztod a legjobb baráttal,  esetleg leírod, talán beteszed a fiók mélyére, talán fel egy blogra, sokszor névtelenül, mert hát azért azzal már sok lenne, esetleg elsuttogod, […]

Tovább

A magyar nők ribancok?

Mostanában sokat beszélgetek férfiakkal és nőkkel, férfiakról és nőkről. Egymáshoz fűződő kapcsolatukról, válásról, hűtlenségről, szerelemről, és általában az életről, és abban, egy-egy korszakunban lévő szerepeinkről. A fenti mondatba viszont többször is belefutottam arccsontommal. Komolyan mondom. Meg is magyaráztak nekem, hogy miért! “Nekik van a legangyalibb arcuk, és a legribancabb felfogásuk”. Engem jól felpofozott verbálisan ez a gondolatmenet. Kedves Hölgyeim és persze Uraim, elmondom most nektek mit is gondolnak sokan arról, ki a ribanc. Csúnya szó tudom. Rám szólt a Word javítóm is, ahogy […]

Tovább

Anya! Apa! Mit tettetek velem?

 Nem tudom, ki, hogy van vele, de én hiszem, hogy vannak emberek, akik nem alkalmasak az anyai vagy apai szerepre. Bár sokak szerint, megtanulható, gyakorolható az anyaság és az apaság, és ezt most nem is vitatnám, mégis állítom, hogy vannak emberek, akik egész egyszerűen jobban tennék, ha távol tartanák magukat a gyerekneveléstől. Ezt teljesen komolyan […]

Tovább

Engedd el!

A legutolsó Facebook posztomban, arról írtam, hogy számomra szeptember az új kezdetek ígérete. Mintha megváltozna valami. Mintha új esélyt kapnánk, hogy a forró őrültséget, felváltsa valami megfontoltabb, letisztultabb érzés. Valahogy a „sors” arra terelget, hogy az új kezdetek mellett, az elengedésről írjak. Körülöttem sokminden múlik el, épp ebben a percben. Életek változnak meg a közelemben, […]

Tovább

Érintés, ami túl sok

Vannak olyan testi kapcsolat a partnerkapcsolatban, ami szerintem nem megengedett. Nem az, mert több fájdalommal jár, mint azt bárkinek is el kellene viselni. És most nem a különféle szexuális játékokra gondolok, amelyek közös megegyezés alapján történnek. Mindenki azt csinál abban a testiségben, amit akar, amit jónak lát. Én, most egy másik féle érintkezésre gondolok. A […]

Tovább