17 tévhit, amit a bloggerekkel kapcsolatban sokan hisznek

A blogok száma hatalmasat nőtt az elmúlt években, növelve ezzel nem csak az interneten terjedő kultúrát, tudást, érdekes s jól megírt cikkeket – vagy épp annak hiányát -, de a bloggerekkel kapcsolatos félreértéseket is. Az igazság az, hogy bloggernek lenni nem csak annyiból áll, hogy az ember a mindennapjait megmutatja, leírva meg képekben mutogatva, közbeékelve pár terméket, ami a reklám helye ugye. A blogok nagyon sokfélék lehetnek és garantálom, hogy van sok minőségi, jól megírt blog is a magyar blogszférában és a világban.

Az elmúlt hat év alatt azonban nagyon sok furcsa feltételezéssel, vélekedéssel és tévhittel találkoztam , szóval összegyűjtöttem pár félregondolt dolgot, amibe gyakran belefutok vagy épp megkapok, mint kritika, amióta blogot írok:

1. A blogger csak magával foglalkozik. – Mivel sok esetben személyes hangvételű, naplószerű egy blog, illetve szubjektíven a blogger véleményével és érzésvilágával foglalkozik, azaz a blogger saját érzéseiből kiindulva írja le gondolatait, ezért, vannak akik, azt hiszik, hogy a bloggert más, önmagán kívül nem is érdekli.

Ezzel ellentétben a bloggerek – legalábbis a szerintem jobbik részük – gyakran inkább segítő szándékkal publikálják amikor egy-egy lelkizősebb, komolyabb posztot írnak meg. Nagyon sok blogger, szereti, ha motivációt, ihletet adhat, ha praktikákat oszthat meg, akár túlélésről, akár bármilyen hétköznapi dologról legyen szó. Vannak bloggerek, akik szeretnek a közönségükkel, olvasóikkal “kapcsolatot” kialakítani és interakcióba lépni, közösséget formálni, amiben megbeszél, kibeszél dolgokat, témákat, amelyek a blogot jellemzik az őt olvasó emberekkel (mint például én is).

Amikor elmesélek egy-egy nehezebb sztorit az életemből, én azt előre megfontolom, pontosan kimérem mi az amit leírhatok a világhálón, amiért bármikor felelősséget tudok vállalni, fel tudom vállalni és el tudom mondani bárkinek, tudok az adott történetről beszélni nyíltan, nyilvánosság előtt is akár.

2. Egy blogger tud írni! – Nem minden blogger tud írni, nem minden blogger jó író, de attól még lehet jó blogger, főleg, ha a beauty, divat téren blogol. Van az az elegendő megtanulható és kifejleszthető íráskészség, ami ezen a területen elég, hisz a hangsúly az ilyen blogok többségénél, nem a történetmesélésen, karakterek megformázásán, mélyebb érzelmek felkeltésén sem pedig elgodolkodáson van. A hasznos tippekhez, szépségipari termékekhez, ezekkel kapcsolatos praktikákhoz inkább azok átfogó ismerete szükséges nem pedig irodalmi készsége kell legyen a bloggernek. Persze, nyilván van olyan is, aki tehetséges író, és irodalmár zseni, miközben beauty vagy divattal foglalkozó blogot vezet, de én nemigen találkoztam még vele.

A baj akkor tud megfogalamzódni, amikor személyes blogot, történeteket mesélő blogot olvasunk, azaz olvasnánk, de az annyira rosszul van megírva, hogy az ötödik sor után inkább hanyagoljuk az oldalt. Vagy ha nem ez a helyzet, nincs épp rosszul megírva, de unalmas, mert a huszadik ugyanaz, ugyanazzal a témával akkor is gondban lesz a blogger az olvasószerzéssel. Ezeknek tetejében pedig a túl hosszú blogposztok sem szerencsések (mondom én), mert, aki tud írni úgy vélem tömöríteni is tud, illetve figyelembe veszi, hogy a lényeget közölje a lehető legjobban.

3. Felesleges erőfesztés, csak hobbibloggerkedni értelemtelen időpazarlás! – Nem, nem az! Saját tapasztalatból tudom, hogy attól, mert nem ír az ember termékekről pénzért véleményt a saját felületén, illetve nem az úgynevezett klikkhorgászó cikkeket firkálja állandóan, hogy a szolgáltató reklámjaiból csurranjon-cseppenjen, vagy épp saját oldalon futó reklám hozzon pénzt a házhoz, attól még nem értelmetlen blogot írni, főleg, ha az egy személyes blog.

Nem a pénzkeresés az értelme mindennek!

Vannak, akik segítő szándékkal blogolnak (lásd első pont) miközben önmaguk számára is terápiás jellegű az, hogy blogon írnak. Kiírnak magukból! Vannak betegséggel küzdők, betegségeket túlélő emberek, esetleg különleges helyzetű anyukák, mondjuk nem hétköznapi gyerekekkel, akik bizony nem pénzkérdést csinálnak abból mit írnak le.

Ezzel nyilván nem azt akarom mondani, hogy az a blogger, aki pénzt keres a blogjával, nem jó fej, nem elég altruista, vagy bármi negatív butaságot, nem vagyok hivatott megítélni őket, illetve nem szokásom egymáshoz méricskélni az embereket, csupán azt mondom, hogy nem minden bloggernek elsődleges szempont az, hogy megéljen a blogolásból és ezért, ők sem rosszabbak pédául azoknál a bloggereknél, akik csak arra hajtanak, hogy a blogjuk biztosítsa megélehtésüket.

De maradjunk a pénzkérdésnél. Vannak bloggerek, akik személyes blogjukon való elhívatotságuk és blogolásuk minősége miatt kapnak ajánlatokat más blogmagazinoknál például, vagy cégeknél bloggerként, esetleg könyvet írnak, meghívják őket nívós eseményekre, szövegírókká válnak egyéb felületeken stb. a blogukon kívül, de azzal kapcsolatban és azért kaptak pénzkeresési lehetőséget, mert van egy blogjuk.

Ha az ember blogger, előbb-utóbb belefut abba a kérdésbe, hogy “na de hogyan fogsz csinálni abból pénzt, hogy bloggerkedsz?”

Valójában erre nincs egyetlen alkalmas válasz, ami minden bloggerre érvényes, de a kiváló marketing, az ügyes önmarketing és szponzorált tartalmak elég sok bloggernek adhatnak pénzkeresési lehetőséget. Mindenesetre a legtöbb blogger – legalábbis azok, akiket én ismerek – nem azzal a szándékkal kezdtek el blogot írni, hogy ők abból éljenek meg.

Azért azt kiemelném itt, hogy a jó cikkek írása még nem garantálja azt, hogy pénzt is kap egy blogger. Ahogy az sem garancia a jó posztokra, hogy valaki pénzt kap érte.

Ahhoz, hogy egy blogger a blogjával pénzt keressen számos külső tényezőt is számításba kell venni. Ilyen például a SEO, a szociális médiában számlálható követők száma, a különböző platformokon mért aktívitás, hogy néhányat említsek. Bloggerként pénzt keresni nem egészen olyan, mint egy tradicionális karrier, ahol a munkád minőségét díjazzák. Bloggerként manapság még mindig sajnos a népszerűséged többet ér pénzben, mint a tehetséged. A jó hír viszont, hogy aki hajlandó rá, az megtanulhatja az apró és nagyobb trükköket és beinvesztálhat a népszerű bloggeré válás rögös útján. Hajlandóság, pénz, kutatómunka arról, hogy mi a menő, hogy mibe érdemes beleállni, milyen társadalmi ügyet karolhat fel vagy megkeresni, hogy mi a hiánypotló, egy kis furfangosság, ész és hatalmas kitartás árán, erős akarattal és önbizalommal sok bloggerből válhat főállású blogger, vagy akár író, előadó stb.

4. A szociális média megszállotjai! – Nem azok, csupán abból lesz olvasott a blogjuk, ha jelen vannak online. Ha van blogger barátod, nyilván nem kerülte el a figyelmedet, hogy mennyire aktívak ők Facebookon, Instagramon amíg te mondjuk örülsz, hogy néhányszor betévedsz egy nap két percre és akkor sem utdtad végigolvasni, amit elkezdtél, mert rohannod kell. A bloggernek is van élete a blogján kívül, de ha olvasottságot akar, bizony meg kell oldania, hogy jelenléte folyamatosként érzékelhető legyen olnine.

5.A blogger mutogatja magát a világhálón! – Vedd újra a harmadik és negyedik pontot. Azért mert egy blogger megoszt magáról is képeket, az életéből részleteket, foszlányokat még nem mutogatja magát, hanem ez is a “játék” része. Az online jelenlét része. Persze van, aki azt választja, hogy inkognitóban ír és sosem posztol önmagáról képeket, de az vagy más, szép képekkel gazdagítja oldalát, mert tudja, hogy manapság, a mai olvasónak a vizuális élmény is fontos, vagy sosem lesz áttőrően sikeres. Legalábbis nagyon ritka az olyan írott blog, ami anonim és nincs semmilyen képi anyaga, de ennek ellenére sikeres.

6. Ha valaki blogger, akkor biztos nincs elég dolga az életben, unatkozik! – Mint már írtam a negyedik pontban, jó blogot vezetni nem kis meló. Abszolút nem az unalom a fő mozgatórugója azoknál, akik komolyan veszik. Azt hiszem – így hat év után – mondhatom, hogy én eléggé komolyan veszem. Van, hogy éjjel kettőkor még posztot írok, esetleg szerkesztek, ötletelek, napközben dolgozom, esti iskolába járok, hetente háromszor gyerekeket tanítok, családom is van, én is vagyok ugye, sportolok, főzök, takarítok, háztartást látok el, sőt kutyám is van, akit naponta 3-4 alkalommal sétáltatni kell, meg vannak önkéntes munkáim is havonta néhány alkalommal. Több olyan bloggert ismerek, aki munkából hazafelé menet a buszon (én is szoktam) ír, vagy akkor néz be a saját oldalára, ha kijutott wc-re egy öt percre a munkából, gyerekektől és magára csukhatta a mosdó ajtaját egy rövid időre. Bárki, aki unatkozónak vél egy olyan bloggert, aki egy olvasott blogot visz, azt szívesen megkérném, hogy csinálja két hétig ugyanúgy, jobban de semmiesetre sem rosszabul.

7. A bloggerek segítik egymást! – Vannak olyanok, akik igen, de nem jellemző, hogy például más bloggerek legjobb posztjait megosszák saját oldalukon a bloggerek vagy, hogy hozzájáruljanak ahhoz, hogy egy másik blogger olvasottabb legyen náluk. Sajnos az utóbbi időben többször szembesülök azzal, hogy bloggerek egymást fúrják, beszólnak egymásra, kegyetlenül írogatnak a másikról nyíltan vagy épp burkoltan a sorok között. Olyat is látok, aki szinte versenyzik a másikkal vagy épp másol, ötletet lop, utánoz. Ezeket a dolgokat kisiskolásként is siralmasnak ítéltem meg képzelhetjétek most. Én azt látom, hogy a bloggerek leginkább önmagukat segítik a bloggerkedés rögös útján, még akkor is, ha kezdő bloggerkenek szoktak tippeket adni, és fel szokták hívni egymás figyelmét dolgokra, veszélyekre.

8. A bloggerek ingyen kapnak egy csomó mindent! – Attól függ milyen bloggeről van szó. Vannak olyan bloggerek, akik igen kapnak termékeket, ajándékcsomagokat cégektől, de ezek valójában nincsnek ingyen. Írniuk kell a termékekről, ha továbbra is kapni akarják azokat akkor pedig inkább jót, mint rosszat. Ha egy cég látja egy bloggertől, hogy rosszat ír egy másik termékről, nem biztos, hogy meg fogja rizikózni azt, hogy elküldje az adott bloggernek a termékét újra vagy egyáltalán, mert nem akar negatív kritikát a termékeiről. Így van, nagyon sok blogger, aki úgymond a lelkét is eladja azért, hogy ajándékcsomagokról regéljen posztokban vagy videókban esetleg képeket készítsen azokkal Instagramra. Minden tiszteletem azoké, akik őszintén leírják a rossz kritikájukat is egy-egy terméről, rizikózva azt, hogy nem kapnak majd több felkérést tesztelésre.

9. A bloggerek ingyen meghívást kapnak fontos eseményekre! – Nem minden blogger és semmi sincs ingyen. Ezt jó lenne megtanulni végre már.

Bármi is a látszat, mindennek ára van.

Képzeld el, hogy átlagos blogger, aki nem keres pénzt a blogjával, mondjuk egyetemista, és valamelyik olvasottabb posztja kapcsán meghívást kap egy eseményre, mondjuk egy magazin megnyító bulijára, ahol dresscode is van. Ez azt is jelenti, hogy kell valami ruhát szereznie, ha nincs neki megfelelő, esetleg fodrászhoz is elmenne, sőt taxira is kell pénz, ha éjjel későn végezne, nem ártana csináltatni névjegykártyát sem, bár kiment divatból, de lehet profin tűnne… Tehát mindez pénzbe kerül. Vagy úgy is dönthet, hogy nem megy el, de akkor elvész a lehetőség, hogy kapcsolatot építsen, ismerkedjen, jelen legyen. Aki pedig elő akar lépni az átlagos bloggerkedésből, az tudja, hogy a kapcsolatépítés, a jó helyen jókor jelenlét mennyire fontos lehet (mindez egyébként bármelyik karrier előmenetelére is vonatkozhatna).

10. A blogger mindig jobban tudja! – Vannak bloggerek, akik amikor írnak valamiről, alapos kutatómunkát végeznek a témában és vannak, akik nem. Akadnak bloggerek, akik olyan témákat feszegetnek, amiről nyilvánvalóan csekély tudásuk van, olvasói mégis bólogatnak neki, mert azt gondolják, hogy hát, ha megjelenet az interneten, akkor az biztosan úgy van. Főleg, ha a blogger mondjuk egy nagyobb magazinban írja le tényként vélekedéseit, véleményét. Én azt gondolom a blogger is csak ember. Van, amit jobban tudhat másoknál (például blogot írni ahhoz képest, aki nem ír blogot) van, amiről csak véleménye, feltételezése lehet és bizonyára van olyan téma is amiről aztán végképp fingja sincs.

11. A blogoláshoz nem kell agy! – HAHAHAHAHAHAHA! Oké, a rossz blogokhoz valóban nem kell sok, de legyünk jók és induljunk ki abból, hogy jó, olvasható esetleg még vicces blogokról beszélgetünk itt, nagy általánosságban. A blégszférán kívülieknek a blogolás sokkal könnyebbnek tűnhet, mint az valójában. Sokan gondolják, hogy “Oh, hát regisztrálni valahová és elkezdeni blogolni nem nagy ügy.” , de ez nem ilyen egyszerű.

Ha csak picit is komolyan veszed a blogolást, azért elég sok infót össze kell szedned mielőtt neki kezdesz. A célközönség tanulmányozása sem elhanyagolható, mint első lépések egyike. A témád pontosítása is fontos, hogy ne legyél túlságosan eklektikus, mert az fárasztja az embereket (mondom én – ugyanitt szarkasztikus mosoly) ráadásul ott van az a fránya önpromoció is, amivel számot kell vetni, ha valaki azt szeretné, hogy olvassák a blogját. Vannak bloggerek, akik pénzt invesztálnak ebbe, hirdetéseket fizetnek Facebookon, Insagramon, ráadásul a promócióval, marketinggel való foglalkozás felér egy munkával – mások ebből élnek, ugye -, ahogy a szociális médában való folytonos jelenlét is, az Instakompatibilis képi anyagok gyártása sem egyszerű, és a videós Youtube tartalmakat még nem is említettem, amit egy kezdő átlagos blogger nem szakemberekre, hanem önmagára bíz, kitanulva azt amit kell, mivel legtöbb esetben nincs beinvesztálható nagyobb tőkéje. Mindeközben a blogger dolgozik, tanul, családi élete van, háztartása, magánélete, gyerekei. Könnyűnek hangzik még mindig? Szerintem nem.

12. A blogger csakis azért tesz ki magáról jól sikerült, tökéletesnek ható képeket, mert visszaigazolásra vágyik, hiú vagy öntelt! – biztos van olyan, aki igen. De ez nem bloggerkere is vonatkozik. Annyi féle ember van. De! Én azt gondolom, hogy a legtöbb blogger és ember szereti jól érezni magát bőrében, a legelőnyösebb oldalról válni láthatóvá a nagy tömeg előtt a lehető legtermészetesebb módon persze. Nem a görcsös kikent, kifent szarrá retusált magamutogatásra gondolok jelenleg. De az ember sok esetben szeret tetszeni magának és másoknak, szeret kedvelhető, barátságos benyomást kelteni, szereti szépnek érezni magát. Miért posztolna olyan képet ahol épp belepislogott a vakú kattintásába, vagy köménymag van a fogai között? Sosem értettem az azt megszóló embereket, aki szép képeket tesz fel magáról az internetre vagy rendezett, otthonáról egy részletet. Ugyanígy nem fogom fel miért kell megszólni a kevésbé muatós külsejű emberek képeit vagy azt, ha valaki épp a fregoli előtt pózolva gondolta, hogy szelfizik egyet, esetleg akinek otthona vagy környezete nem olyan rendezett és képei nem éppen instakompatibilis életképek. Miért kell ilyen baromságokkal foglalkozni és úgy nagy áltlánosságban egymást megszólni?

13. A blogger nem más, mint egy megmondóember! – Óh, nem a blogger sokminden más is többnyire, vagyis egy jó blogger legkevésbé megmondóember. Vannak bloggerek, akik jól megmondják saját (!) igazukat, véleményüket a felületükön leírva egy-egy eseményről, történésről rosszabb esetben egy másik emberről (én speciel a bloggerkedés aljának gondolom ezt), de hála ég ez nem jellemző minden bloggerre. Nem minden blogger ír tutimegmondó stílusban, ámbár saját hibámból tanulva tudom, hogy könnyű belecsússzanni olykor. Úgy gondolom, hogy mára már azért megtanultam én is, hogy a véleményformálás nagyon éles játékszer, érdemes finomra hangolni, és nagyon tudni mikor kell és lehet a legélesebben elővenni. Azt látom sajnos, hogy nagyon kevesen tudnak saját véleményükkel jól és okosan játszani a mai blogszférában. Nekem sem mindig megy jól, de ma már legalább van olyan, hogy bele sem kezdek, főleg, ha úgy látom semmi értelme nem lenne és esetleg kegyetlenül is bántana mást.

Sokan elfelejtik, hogy saját véleményük senkinek nem számít annyira, senkinek nem fontos úgy, mint neki.

Ezért lazítani sem tud a legtöbb saját véleményétől függő blogger. Pedig önfeledten jó és érdekes tartalmakat szolgáltatni a közönségnek nagyon jó buli tud lenni. Én úgy látom, hogy a jó blogger nem véleményvezér elsősorban és nem megmondóember.

14. A blogger csak az olvasottságra hajt! – Naív elképzelés lenne azt gondolni, hogy a bloggert nem érdekli, ha nem olvassa senki az írásait. Bárki, aki azt állítja bloggerként – valódi komolysággal viszonyulva a blogjához -, hogy őt bizony nem érdekli ha csak 3 ember olvassa, akikből kettő anyu és apu, az szerintem önbecsap minimum, de inkább azt próbálja, akinek mondja mindezt. Bárki, aki közönségnek, nyilvánosság előtt ír, az olvasva akar lenni. Ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Ha nem tenné, akkor a fióknak írna és megkímélné magát bármilyen szerkesztési folyamattól (mondjuk ezt megteszi sok olyan blogger is, aki olvasott…). Persze azt is gondolom, hogy egy jó bloggert nem csak az olvasottság hajt. A gátlástalanabb fajtát igen, de egy jó bloggerttől érezni, hogy ügye van, elhivatottsága, hogy kiáll saját nézetei és számára fontos dolgok mellett, nem csak azért ír bármiről, mert számokat néz és hírnév utáni vágy hajtja, hanem megosztani akar, átadni, adni, insprálni, segíteni, hallattni a hangját posztjain keresztül.

15. A blogger gátlástalan! – A gátlástalanság néha kell, de azt gondolom a legtöbb bloggerre (leszögezem megint, hogy még mindig a szerintem jó, olvasott és kedvelt bloggerekről beszélek) nem a gátlástalanság a jellemző. Hála égnek. A gátlástalanság a tollforgatók és billentyűzetet püfölők körében kegyetlen, kompetitív inkább és a tehetségről szól a legkevésbé.

16. A blogger kiteregeti a szennyest! – A sajátjukat vajmi kevesen. Van olyan blog, ahol a rosszfiúság fikció, ahol a kemény nőség kitalált sztori, de ezt az olvasó nem veszi észre. Az emberek nem szeretnek rossz tulajdonságaikról, életük rossz eseményeiről, rossz döntéseikről beszélni, konkrétan kimondani, hogy szar ember voltam vagy vagyok, ezt szinte senki sem teszi meg. Vannak bloggerek akik mások szennyeseivel foglalkoznak, de szerintem ők olyanok, mint a megmondóemberek. Semmiképp sem jó bloggerek. Viszont ami nekem tetszik, az az önreflexió és szembenézés motiválta saját szennyes kibeszélése egy-egy blogposztban, szerintem ez inspirálóan hathat az olvasókra, de ez nem igazi teregetés, legalábbis nálam nem az.

17. A blogger azért ír blogot, mert annyira nem jó író, hogy egy magazin felvegye dolgozni! – Nem akarnék senkit megbántani, de a blogger, nem újságíró, nem szakmája az írás a legtöbb esetben. Miért menne egy magazinhoz dolgozni? Persze az is igaz, hogy nagyon sok hivatásos író van, aki nem jó író. Egyszerűen nem az. Hiányzik belőle valami plusz, hiába tanult írni, hiába járt egyetemre, hiába újságíró, hiába olvashatóak a munkái a helyes szerkesztésben és tömörítésben, mégsem jó író. Nyilván sok hivatásos jó író van a mai kortárs irodalom könyveit árúsító polcokon, tehát nincs minden veszve. Aztán van olyan blogger, akinek írásain látszik, hogy nem tanulta, hogy csak ráérez, mégis sokkal jobban megírtnak érezzük. Ennek titka az lehet, hogy hozzánk szól. Hogy vele tudunk érezni, hogy szavai által tudunk érezni, esetleg átértékelni. A blogger azért ír blogot, mert úgy döntött, nem azért mert máshoz nem elég jó vagy nem ért semmihez.

Szeretettel:

Ildikó

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..."

Véleményed, gondolatod van? Oszd meg bátran, szólj hozzá bátran a fentiekhez!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.