Úriember gyorstalpaló

(Előzmények…)

Ritkán írok csak nőknek vagy csak férfiaknak, és most sem teszem kifejezetten, mégis ez az írásom, kicsit jobban szól a férfiaknak. Nőként szerettem volna elmondani pár dolgot online közönségem férfi tagjainak is – persze nyilván a nőknek is, ezen ne vesszetek össze (mosoly. Szerk.) -, olyanokat, amiket közeli barátaimmal már sokszor átbeszéltünk vacsorák alkalmával, éjszakába nyúló sztorizgatások keretében, egy-egy finom üveg bor mellett.

Amiről előző posztomban írtam, a nemi erőszak kultúrája, bizony és sajnos, minden személyes kapcsolatunk középpontjában áll. Része minden társadalmi és környezeti küzdelmünknek is. A nemi erőszak maga nem csak a nemi erőszakról szól. Ez a férfi fölény általánosított hozzáállásának eredménye. A nemi erőszak kultúrája egy hozzáállás kifejezése. Ne hagyd, hogy a terminológia felbosszantson! Ne ugorj a „férfi fölény” kifejezésre se! Nem a kifejezés a probléma. A probléma az, hogy a nemi erőszak kultúrája minden érintettnek rossz. A társadalom ókori patriarchális elképzelései megnehezítik – még ha nem is lehetetlenítik el -, a férfiak számára, hogy a nemi erőszak áldozatává váljanak, ugyanakkor a férfiaknak nem kell fenyegetve vagy támadva érezniük magukat, amikor a nők rámutatnak a nemi erőszak kultúrájára – hisz közös ellenségünkről van szó.

Megfigyeltem már rég, hogy egy társadalomban, közösségben, társaságban sőt családban, amikor arról van szó, hogy általánosan legyen megítélve az ember, és mindaz amire képes, az azt is jelenti, hogy az összes ember a legrosszabb példa alapján is meg lesz ítélve. Például, amikor állatkínzó, bolygónkat tönkretevő környezetszennyezőkről olvasunk, hallunk, sokan úgy ítélik meg, hogy az emberiség a Föld parazitája. Ugyanez a helyzet a nőkkel és férfiakkal is. Mindkét nem meg van ítélve az általános felfogásban a legrosszabb viselkedési példák alapján is, amik lehetnek ítélkezések, felesleges általánosítások, és tudhatjuk, hogy intelligens ember ilyet nem tesz, de ettől még létező dolog a társadalmi felfogásban az általánosítás, amely alapján megítélünk eseményeket, embereket.

Vanak újkeletű, de régebbi általános megítélések is. Például manapság elég felkapott dolog elhinni, hogy egy kisminkelt, csinos, tűsarkakon tipegő, szűk ruhába öltözött nő, nem lehet egy észkombájn. Vagy az, hogy a szép nők gazdag férfiakra vadásznak, a túlsúlyos nők besavanyadottak és frusztráltak, az alacsony férfiaknak pedig… na jó hagyjuk, gondolom árnyaltam az általánosítások bugyrát.

De van itt egy komolyabb féle általános megítélési forma a férfiak kontójára, egy, ami évezredek óta áll, azaz, hogy a férfi potenciális veszélyt jelenthet, mivel csak azért mert férfi, képes lehet nemi erőszak elkövetésére.

Ez nem tudatos, nem beszélünk róla, és nem is rettegve éli a legtöbb nő az életet, de a dolog valahogy mégis a bőrünk alá kúszott. Azzal, hogy a kislányok már nagyon hamar megtanulják, hogy nem mehetnek egyedül sehova, nem beszélhetnek idegenekkel, akkor sem, ha az segítséget kér esetleg, és megtanulják egy életre már nagyon-nagyon fiatalon, hogy éjszaka egyedül nem mászkálhatnak csak úgy, amerre akarnak, főleg nem tehetik ezt bármilyen öltözetben, mindegy hány évesek lesznek, mert ki tudja milyen férfiakkal találja magát szemben. Csak a generációs álszentség ezt a dőlt betűs részt nem mondja ki. Erről nem beszélünk. Nem mondjuk és bármilyen nehéz is megfogalmazni jól, ha nem tesszük, azzal csak mélyítjük azt a szakadékot, amit társadalmi szinten vélkedések, félinformációk, rossz kommunikációs szokások, generációs rossz berögződések és politikai hatalmak tesznek férfiak és nők közé.

Értem mennyire dühítő lehet mindaz amit írok itt – és előző posztomban ezzel a témával kapcsolatban -, sok férfi számára, aki tisztességes, jó ember és soha eszébe nem jutna bántani egyetlen nőt sem.

Engem is dühít, hogy ez az egész dolog létező és sajnos sok nő életében kegyetlen, maró valóság.

Mindaz amit fent írtam, az általános megítélés negatív példa alapján is, igazolja azt, hogy ha idegenként túl közel állsz férfi létedre egy nőhöz a liftben ahol csak ketten vagytok, vagy ha gyorsabban sétálsz utána, mert arra van a kocsid egy parkolóban és mondjuk fázol, ő, mint nő miért tarthat tőled, érezhet gyomorgörcsöt, remegést. Mert ő nő, te meg férfi vagy és ősidők óta olyan kultúrában élünk, ahol a nő bármikor áldozatává válhat egy molesztáló, erőszakos férfinak azért, mert ő nő, és ezt már nagyon korán megtanulta. Mielőtt mondanád, hogy “de te nem vagy olyan!” tudd, hogy mivel a nő látásból nem tudja megítélni a szándékaid egy magányos vagy sötét utcában, nyugodtan gondolhatja azt, hogy olyan férfi vagy, aki visszaélne azzal, hogy férfi.

Érdemes tudni, hogy a nők 70 százaláka ismeri az erőszakolóját, tehát, ha egy nő nem bízhat meg teljesen abban a férfiben, akit ismer valamennyire, mit gondolsz mit érezhet egy teljesen idegen férfi kapcsán? Egy elhagyatott sötétebb utcán, parkban, parkolóban, mosdóban, metró aluljárójában például?

Ez egy teljesen jogos és érthető félelemérzet, ami nők millióinak tudalattaija alatt valahol, elemi szinten ott van a férfiakkal kapcsolatban és ami előjön, ha a szituáció olyan, amit leírtam az imént (tudod, sötét parkolóház, szűk rosszul megvilágított utca, lift).

Nem te okoztad ezt nyilván, főleg, ha tisztességes, rendes férfi vagy, de ha kiutat sem építesz, kiutat sem adsz belőle, akár kicsiben, a te életedben, a fiaid nevelésében apaként, ha még mindig ott tart társadalmunk, hogy sztereotípiák mentén nevelünk, hogy elhiszik sokan, hogy a nőnek a konyhában a helye és kuss a neve, és ezt a hozzáállást adja át környezetének, ha olyan társadalomba küldjük gyermekeinket az életere, ahol bárkinek eszébe jut egy nemi erőszak áldozatát hibáztatni azért, mert megerőszakolták, és ezt te szó nélkül hagyod, akkor pont nem teszel semmit azért, hogy ne a férfiak felelőssége legyen ez az undorítóan hangzó “nemi erőszak kultúrája”, amit szerintem nem csak manapság élünk.

Az igazság az, hogy amit az őseidtől, elődeitől, a történelemből és a társadalomtól örököltél, mint férfi, az részben jó és kellemes, részben pedig ez az elfuserált kultúra, amin csak te változtathatsz. Csak te léphetsz fel ellene igazán hatékonyan, pont azért, mert férfi vagy.

Az erőszak megelőzése az is, hogy minden férfi tudja, hogy a nem az nem, mindig nem, és soha nem jelent igen. Ilyen játék nincs, nem megyünk bele. Ha egy nő nem egyértelmű, bármit érzel is, békén kell hagyni, tovább kell állni. Nem akarhatsz senkit, aki annyira gyerek belül, hogy azt sem tudja, hogy igen vagy nem, amikor érintés, érintkezés, “kapcsolódás”, szexualitás van a levegőben. Az is az, hogy a férfi tudja, ha egy nő túl részeg ahhoz, hogy válaszoljon, beszéljen vagy bármit mondjon, esetleg reagáljon, az sem jelent igent. Hogy tudja, az, ha egy nő a párja az sem jelent igent a szexre, amikor csak akarja. Ebben az esetben sem jár ki és nem veheti el, zsarolással sem, és erőszakkal sem.

A nemi erőszak elkerülése nem csak arról szól, hogy nők tanítják meg egymásnak, hogy hogyan kerüljék el a szituációt (saját szabadságuk korlátolásával, amiről ugye írtam előző posztomban), hanem arról, hogy a férfiak ne kövessenek el nemi erőszakot, hogy ne legyenek nemi erőszakot is elkövető férfiak, akik pedig megteszik, azokat nem felmenteni kell, meg 3-5 évre elítélni, hanem örökre. Ugyanis, aki egyszer megtette, annak a természetében van, és nem az a kérdés, hogy megteszi-e újra, hanem az, hogy mikor.

Ahelyett hogy arra fókuszálnánk, hogy a nő hogyan tudná elkerülni, hogy megerőszakolják vagy arra, hogy a nemi erőszak kultúrájának köszönhetően egy ártatlan férfi miért érzi magát meggyanúsítva, arra kellene összpontosítani, hogy a férfiak mit tehetnek, hogy megállítsák a nemi erőszakokat és hogyan fojtsák el gyökerében azt más férfiak elméjében, hogy a nemi erőszak lehetséges opció. Arra kellene figyelni, hogyan és mikor szólaljanak fel azért, hogy az erőszakos attitűd nem menő, hogy fizikálisan nyomulni, fogdosni sem az és arra, hogy hogyan tanítsák meg más férfiaknak a férfiak, hogy a nő nem tárgy, nem tulajdon, nem megerőszakolható test, csak azért mert nő.

És tudjátok miért nektek kell tenni, szólni? Mert azok a fiatal fiúk, férfiak, akiknek ezt meg kellene tanulniuk, nem hallgatnak a nőkre, nem becsülik és nem tisztelik őket, hisz erőszakosak velük, bántják őket.

Amikor azt mondom egy férfinek, hogy az ő kezében van ez a kultúra amiben élünk, akkor szinte minden egyes férfi reakciója az, hogy “hékás, nem én vagyok az én sosem tennék olyat.” De van, aki azt mondja, hogy “és én mit csinálhatnék, ha egy másik nálam erősebb férfit látok egy csajt zaklatni? Veressem magam agyon?” Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy ha te félsz férfiként, akkor szerinted az a nő mit érez? Meg az, hogy egy ilyen ember, aki inkább félrenéz, mert fél, hogy néz a tükörbe? Milyen önbecsülése van? Miként értékeli önmagát? Én nőként nem tudok elmenni az ilyen dolgok mellett, akkor sem, ha van bennem félelem is.

Persze vannak, akik igazán odafigyelnek amikor erről beszélek és nem azzal foglalkoznak, hogy folyamatosan védekezzenek és/vagy gőgősen engem kezdjenek el vádolni, hogy biztosan férfigyűlölő vagyok, és megértik miért mondom azt, hogy minden férfi kezében ott van az, hogy ez a kultúranak nem nevezhető “izé” megváltozzon. Tudom, hogy ennyiből, amit írtam, nem mindenki fogja megérteni a témában mindazt, amit szinte minden nő eredendően ért, tud és érez a témával kapcsolatban, de reménykedem benne, hogy azért mégis sok férfi átérzi szavaimat.

De, hogy ne csak arról írjak, hogy mi is ez a nemi erőszak kultúrája, és ki mit érezhet benne, elmondom neked mit tehetsz férfiként ellene. Egy férfi barátommal hoztuk össze egyébként közösen, aki közölte, hogy ez a pár pont konkrétan egy “Úriember gyorstalpaló” majd nevetett, miközben közölte, hogy bizonyára kapni fogok ezért az online térben, néhány pasastól… Én persze jóhiszemű vagyok, szóval itt van, hogy szerintem mit tehet és kellene tenie minden férfinek és persze nőnek is :

  • Ne használj olyan beszédet ami tárgyiasít, ami lekezelő lehet a nőkkel szemben, és a gyermekeidnek is tanítsd ezt, legyél jó példa
  • Szólalj fel, szólj rá, ha hallod, hogy valaki más sértő viccet vagy erőszakkal kapcsolatos poénokat harsogtat
  • Ha egy barátod, családtagot, ha bármilyen idegen nő, férfi, gyermek azt mondja, hogy zaklatták, megerőszakolták, vedd komolyan és támogasd. Ne az legyen az első reakciód, hogy ő hogyan érdemelte ki, hogyan eszközölhette ki. Ilyen nincs. Ne legyél áldozathibáztató, aki ezzel a hozzáállással sizntén hozzájárul ehhez az elfuserált kultúrához! Azt se feltételezd rögtön, hogy hazudik, maradj ember, aki nem feltételez aljasságot elsőre, ha mégis hazugság az egész (mert ilyen is van), akkor nem te leszel a rohadék, hanem a hazug ember.
  • Gondolkodj kritikusan a média üzeneteivel kapcsolatosan, amik nőkről, férfiakról, kapcsolatokról, szexualitásról és erőszakról szólnak.
  • Tartsd mindig tiszteletben mások fizikai terét, bármilyen helyzetben is. Ne fogdoss, ne nyúlkálj! Mindegy, hogy ki a főnök, a beosztott, nem aranyoskámozunk (lásd első pont), nem fogdosunk vállat, derekat, rosszabb esetben feneket, stb. Ha mástól látod, hogy teszi szólalj fel ellene (pl a villamoson, Hölgyeim és Uraim, nem a fejet kell elfordítani, mintha tök érdekes lenne az ablakon kívül minden, hanem szembe kell nézni a valósággal és segíteni kell azon, aki épp áldozatává válik egy önmegtartóztatásra képtelen seggfejnek!)
  • Mindig kommunikálj a szexuális partnereddel, legyen egyértelmű, hogy mindketten akarjátok, és ne feltételezz beleegyezést, ne gondold, hogy kijár, vagy jár csak azért mert a párod.
  • Ne hagyd, hogy a sztereotípiák formálják a cselekedeteidet.

Legyél tiszteletre valóban méltó ember, aki a helyes utat választja és jól dönt, felelősséget vállal kultúrálisan és emberként nem csak önmagáért, a nőkért, akiket (szexuálisan) bántalmaztak és bántalmaznak, de ezáltal a világért, a gyerekeinkért és az eljővő generációkért is. Ez az egyik legnagyobb erő, ami az emberiség kezében van. A férfiakéban. Talán ettől lehetnek ők valóban az erősebb nem.

Tudjátok drága Urak, amikor egy világban előfordul hogy milliónyi nő érzi tudja ugyanazt a kimondatlan dolgot, és ez arról szól, hogy vannak szituációk, ahol jobb, ha tartunk a férfiaktól, bizonyos férfiaktól, (akit ránézésre nem tudunk viszont megítélni, hogy “olyan-e”), mert lehetnek akár pontenciális erőszakolók, akkor a férfikanak nem az a dolga, hogy vitába szálljanak, védekezzenek, tagadjanak vagy urambocsá’ támadjanak, hanem az, hogy figyeljenek arra, amit a nők mondannak.

Figylejetek ránk és gondoljatok bele magatokat a szavainkba, amikor azt mondjuk, nem mindig érezzük biztonságosnak, ha egyedül vagyunk egy parkolóház alsó szintjén egy idegen férfival aki mögöttunk sietősen jön. Érezd át miért eshet ez meg. Hogy miért van az, hogy te férfiként nem is gondolsz arra, hogy bármit rizikózol, hogy veszélyes lehet testi épségedre a méltóságodra hasonló szituáció. Próbáld beleérezni magad ebbe a világba, amiben a nők élnek és ahelyett, hogy azt kérdeznéd mit tettek, amivel kiérdemeltek egy támadást, molesztálást, nemi eőrszakot formáld át a kérdést és azt kérdezd meg magadtól, hogy mit tehetünk mi férfiak, hogy ne fordulhasson elő, hogy más férfiak ilyet tegyenek.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Szeretettel:

Ildikó

Fotó: Pixabay jogtiszta képei közül

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..."

Véleményed, gondolatod van? Oszd meg bátran, szólj hozzá bátran a fentiekhez!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.