Pillanatok a “nemi erőszak kultúrájából”

Manapság ha férfi vagy, akkor az úgynevezett “nemi erőszak kultúrát” erősíted. Tudom, ez elég keményen hangzik, főleg mivel nem vagy nemi erőszakoló (remélhetőleg), viszont sajnos tudnod kell, hogy nem kell annak lenned ahhoz, hogy részese legyél, hozzáadj ehhez a kultúrához férfiként, állítják legalábbis a viselkedéskutató szakemberek.

Bevallom, van, hogy elfogy a türelmem és unom, a sok érteni nem akaró embert. Egész pontosan azokat, akik nem akarják felfogni, hogy amikor azt mondom én vagy más nők, hogy a nők jobban ki vannak annak téve, hogy férfi bántalmazó áldozatai legyenek, mint fordítva az nem a férfiak ellen van. Nem femináciság sem túltolt femminizmus, ahogy egyesek szeretik címkézni. Csupán egyszerű ténymegállapítást, hogy de, sajnos a nők inkább válnak férfiak által elkövetett szexuális erőszak áldozataivá, semmint a férfiak a nők áldozatává.

Most mondhatnád nekem, hogy “Ácsi kislány! Nem ismersz, lószart sem tudsz rólam, és ha beledöglök sem hagyom, hogy azt állítsd rólam én valamiféle tagja vagyok egy nőket erőszakoló csoportnak, amit kultúrának nevezel!” De állj meg egy picit mielőtt nekem esnél, mert úgy hiszed támadlak valamivel és neked bármi áron védekezned kell. Ahelyett, hogy csipőből dühöngeni kezdenél, figyelj oda picit arra, amit olvasni fogsz a következő öt percben, de előszőr is tudasotítsuk mi is ez a “nemi erőszak kultúrája”.

A nemi erőszak kultúrája olyan környezet, amelyben a nemi erőszak elterjedt, és amelyben a nőkkel szembeni szexuális erőszak normalizálódik és elengedhetetlen része a médiának és a népi kultúrában is jelen van. A női testek objektivitásával és a szexuális erőszak glamorizációjával a nemi erőszak kultúrája fennmarad, ami olyan társadalmat hoz létre, amely figyelmen kívül hagyja a nők jogait, szabadságát és biztonságát. (Forrás.)

El tudom képzelni, hogy érezheted magad, megértem, hogy esetleg kikéred magadnak a fenti állítást a vastagbetűs részben, ami szerintem is förtelemesen hangzik, de képzeld el milyen úgy élni, hogy úgy létezel, hogy bármikor nemi erőszak áldozatává válhatsz. Az sokkal förtelmesebb! A “nemi erőszak kultúrájában” létezni, mindenkinek borzasztó, de ne akadj le a fogalmi jelentéseknél, ne azokra a szavakra figylej, amik megsértik a férfit, aki vagy, és ne ignoráld közben azt amire mutatnak. Nem a “nemi erőszak kultúrája” kifejezés a probléma, vagy az, hogy ez téged mennyire felháborít, hanem a valóság, ami a problémát írja le. Ez a legnagyobb gondunk. Igen, neked is és nekem is. Minden férfinek és minden nőnek, aki a mai társadalomban él és azoké méginkább, akik egy pillanatra is gondolták már valaha, hogy a nemi erőszakért az áldozat tett, “hát úgy járt, majd legközelebbre megtanulja, hol a helye.”

A nemi erőszak sosem kiérdemelt és soha nem megérdemelt. Nem önvédelem és nem igazságszolgáltatás és soha nem lesz az. Csupán erőszak, hatalommal, fölénnyel, erővel való visszaélés.

Persze nem csak a férfiak erőszakolnak szexuálisan. A nő pedig nem az egyetlen lehetséges áldozat. Férfiak megerőszakolnak férfiakat is és nők is erőszakolnak meg férfiakat vagyis inkább fiatal fiúkat és kisfiúkat, de nőket is. A megerőszakolt férfi, mint áldozat pedig tabu a tabuban, és valószinűleg sokkal többen vannak, mint amikről statisztikailag tudunk pontosan úgy, mint a megerőszakolt nők. A férfiak akik nemi erőszak áldozatai lettek, többnyire egy másik férfitől, rosszabb eseteben anyjuktól, nagynénitől, valamelyik rokontól, ugyanúgy szégyenérzetet éreznek, sebezhetőséget a legmagasabb fokon, mint a nők és érdemes nőként, emberként nem alábecsülni azt a tényt, hogy a férfiak is magukba temetik, ha áldozatok voltak és ez hatalmas pszichés megterhelés számukra is, ahogy azoknak a nőknek, akik titkolják, hogy valaha áldozatok voltak. Ráadásul nők sokasága nem csak a szégyenérzet miatt, az áldozattá válásuk sebezhetőségéből fakadó fájdalom miatt, de azért is titkolja, azert sem beszél az erőszakról, mert attól tart, hogy meg lesz hurcolva, hogy rá mutogatnak majd, hogy nem hisznek nekik, hogy jogi körökben is a férfiak és sajnos nők is, őket hibáztatják majd, míg ez az utóbbi dolog egy férfi áldozatnak kevésbe jut eszébe. Valahogy, ha nemi erőszak áldozatairól van szó, egy férfi áldozatot szinte soha nem hibáztat senki, míg a nőt sokkal gyakrabban. Persze nem szembeállítani akarom az áldozatokat nemiségük alapján, bármilyen nemű is az ember, ha szexuális erőszak áldozatává vált, az az egyik legsúlyosabb dolog, ami történhet velük. Viszont ami miatt a “nemi erőszak kultúrája” mégis a férfiakon áll az az a tény, hogy nagyobb százalékban férfiak azok, akik nemi erőszakot követnek el. Nem csak nők ellen, de férfiak, fiúk, és gyerekek ellen is.

Egy férfi barátom mesélte a következőket, ami egyébként elindította a gondolatot erre a posztra a fejemben. Azt mondta, hogy amikor egyik este munka után (szakács) ment haza a kihalt sötét utcán, egy nővel találta magát egyedül. Meg is lepődött, hogy mit keres egy nő egyedül éjjel kettőkor azon az utcán az Andrássy-val párhúzamosan a Hősök Tere felé. Az illető hölgy előtte ment, és ő azonnal észrevette, hogy a nő hátra-hátranéz és meggyorsíja lépteit méghozzá nagyon. Nyilánvaló volt, hogy a nő tart, fél, nem érzi magát biztonságban. Elmondta nekem, hogy sokkolta őt ez az élmény és napokig hatása alatt volt. Elsőre dühöt érzett, hogy “hülye ez a nő, hogy pont tőle fél, aki a légynek se ártana?”, de aztán próbálta átgondolni a dolgot nő oldaláról.

Végül azt mondta, ha komplex nézi a dolgot, akkor legbelül úgy érezte tehet arról, ami történt, arról, hogy az az idegen nő félt tőle. Általnosságban ő is tehet arról, hogy a nők félnek. Tehet róla, mert kissrác korában nem szólt rá arra a majom Lalikára, hogy de ne húzza a haját a Katinak és ne verje a tolltartóját le a földre mindig, mikor elmegy az asztala mellett, ne menjen neki a folyosón csak azért, hogy figyelmet kapjon Katitól. Már akkor szólnia kellett volna, hisz érezte, hogy a durvaság, erőszakos viselkedés nem a tetszés, a szeretet kifejezése. Felelős, mert felnőttként sem szólt a Péterre, hogy nem jopófa dolog megfogni senki seggét a buliban, mindegy, hogy tetszik a lány vagy sem. Felelősnek gondolta magát, mert azt mondja még a neten sem állt ki sosem a nők mellett, és nem próbálta elmondnai más férfiaknak, akik másképp gondolkodnak, mint ő, hogy a nő nem tulajdon és nem eszköz, hanem ember. Azóta, ha éjjel egy nőt lát menni egy parkolóban, utcán, bárhol úgy viselkedik, hogy még véletlen se ijessze meg a nőt. Hangosabban lép, hogy ne osonásnak tűnjön az, hogy ott van, nem bámulja a nőt, és azért érzékelteti határozottan, hogy ott van, hogy a nő kényelmesebben érezze magát, ne ijedjen meg, ne féljen. Azt mondta próbál olyan testbeszéded kommunikálni, ami nem fenyegető, barátságos, de távolságtartó és tiszetelettudó. Elmondta, hogy azért teszi ezt, hogy tudassa a nővel, hogy ő nem veszély. Azért teszi ezt, mert férfi, s mint az, úgy érzi védelmeznie kell a nőket.

Viccesen azt is megjegyezte, hogy szerinte olyan ez, mint az, hogy a nőkben ott az anyai ösztön, a férfiakban ott van a védelmezői ösztön. Vagyis ott kellene, hogy legyen. Csak sokan valahol eltévedtek és inkább támadják a nőt, mintha valamitől félnének vagy valamit nem értenének rendesen.

Azon kívül, hogy elképedtem mindezen, és azon, hogy milyen fantasztikus ember a barátom, megértettem, hogy valójában szinte minden nő, aki egyedül találkozik egy férfivel egy liftben, a lépcsőházban, magányos parkolóházban, esetleg az utcán egy sötétebb részen, legtöbbször kellemetlen érzést is érez, van olyan nő, akiknek furcsa gnodolatok is átvillanak az agyán, és távolabb húzódik, sietősebben lépked stb, mert nem érzi magát ezer százalékban kényelmesen, sőt, van aki biztonságban sem. Sok férfi figyelmét elkerüli, hogy vigyázniuk kell a nő személyes terére, sosem szabad belemászni, mert azzal máris a megfélemlítés első lépcsőfokára léptek. Vannak férfiak, akik nem értik miért kell vigyázni a nő sebezhetőségére, ami egyszerűen abból fakad, hogy nő.

Ez most nagyon rosszul hangzik, de generációkon át a tudatunkba ékelődött az, hogy a nő megerőszakolható. Szinte bárhol és bármikor. Megvan ez az opció. Nem kell hozzá más, csak egy olyan férfi aki nem riad vissza az erőszaktól és aki belefér abba a nagyobb százalékba, ami az összes nemi erőszakot elkővetőkből a férfiakat kiteszi. Pontosan ezért van a férfiak kezében az úgynevezett “nemi erőszak kultúrája.”

Mint férfi értened kell, az alapvető különbséget köztünk. Benned nincs meg az, hogy sebezhetőnek érzed magad, azért mert van egy nemed, azért, mert férfi vagy.

Nem érezted szinte soha, hogy nemi erőszak áldozata lehetsz, a nők meg ebben nőnek fel. Beleépül a tudatallatijukba. A szüleiktől hallják, hogy vigyázniuk kell, egymás közt elmondják, hogy vigyázniuk kell, nem mehetnek sötétedés után ide vagy oda, é svannak, akik nem riadnak vissza attől sem, hogy kimondják: mert, akár meg is erőszkaolhatják őket. Nők sokasága tudatában van ennek és ha nem is beszélnek róla vagy töltik minden percüket ezzel a gondolattal, évszázadokon át úgy szocializálódtak, úgy éltek, hogy tudniuk kell bármikor nemi erőszak áldozatává válhatnak. A nők tudják, hogy veszélyes lehet számukra egy csomó mindent csinálni, kizárólag csak azért, mert ők nők, és mert vannak olyan férfiak is, akik elkövetik a nemi erőszakokat, és valójában nem mindig lehet tudni, hogy kik az olyan férfiak. Főleg, ha leányzó egy fiatal kishölgy vagy lánygyermek. De semmilyen életkor, tapasztalat és tudás nem tudja kiszűrni, nem elég az emberismeret sem, mert vannak olyan pszichopátiák, akiket a nem hozzáértő nem tud időben beazonosítani, nem látja, illetve az életkor azért sem számít, mert sajnos nemi erőszak áldozata akár egy idős nő is lehet.

Az is mellékes egyébként mi van rajtad, hogy hogyan öltözködsz, mennyire vagy harsány vagy nagyszájú épp, mert szolid, és csendes lányok is válnak áldozattá, ahogy olyanok is, akik nyakig begombolva, hosszú nadrágban léptek ki az utcára, gyermekekkel egyetemben, akiknek aztán tényleg fogalmuk sincs arról, mi az a kihívó viselkedés, amivel sokan, még jogi körökben is, a nemi erőszak áldozatait vádolni szokta. De bárhogy is nézzen ki egy nő, bármit viseljen és bármilyen jelleme legyen, az nem érdemelteti ki vele a nemi erőszakot és az erőszak semmilyen formáját sem. Jó lenne végre abbahagyni azt a felfogást, hogy a nemi erőszakok áldozatainak bármilyen felelősséget próbálunk felróni.

A nők be lettek arra programozva, hogy el kell kerülniük a veszélyt. Nem mennek sötétedés után bizonyos helyekre, még a parkolókba sem nagyon, ha pedig igen, összerándul a gyomruk amikor tök egyedül az utcán meghallanak valami furcsa neszt. Meg lett nekik tanítva, hogy tartaniuk kell, mert előfordulhat, hogy megtörténik a baj. Ne igyanak, ne öltözködjenek, ahogy akarnak, és a világért se vegyenek fel csipkés fehérneműt és tangát (lásd az ír esetet, ahol felmentettek egy erőszakolót ezért).

A nők ne menjenek ahová akarnak, mert a társadalom majd azt mondja, hogy ha esetleg nemi erőszak áldozatai lesznek, hogy “magának kereste a bajt”. Pedig csak élni akart, szabadon pont úgy, mint mindenki más. Mint a férfiak. De a nők nem szabadok annyira. Nem, mert a történelemünk, az emberiség története megtanítatta velük – és a férfiakkal is -, hogy a nők sebezheőek azért, mert nők, és csak azért, mert annak születtek, akár nemi erőszak áldozatai lehetnek.
Egy átlagos férfi kibír 5-6 felest, jobb esetben sportol valamit, erősebb az átlagos nőknél és szinte soha nem érzi magát veszélyben, ha éjjel egyedül kell hazamennie, vagy átmennie egy parkolón, ahol rajta kivűl csak egy kapucnis nő áll. Egy csomó férfi érti és átérzi ezt a mondatom. Mennyivel kevesebb nő teszi ugyanezt, ha a kapucnis szereplő egy férfi? Nők sokasága nem tudja milyen érzés az, hogy bármikor mehet ahova akar az éjszaka bármelyik órájában, szoknyában, hálóingben és köntösben vagy bármiben, akár a leglerobbantabb környéken anélkül, hogy ne érezné azt a gumót a torkában, azt az eredendő tartást, hogy esetleg baj lehet.

A nőnek meg kell gondolnia:

  1. Hogy öltözik fel, mert bármennyire is tetszik neki az a piros ruha, lehet túl kihívó lenne és még valaki azt gondolná, hogy szabadon bármit megtehet vele, mert ő felvette azt a piros ruhát.
  2. Hova megy, mert ha olyan a környék, ahol dolga akadna, hogy veszélyes zóna nem biztos, hogy mehet egyedül, hogy egyáltatlán el kéne oda menni, mert onnan kezdve, hogy nő, rizikózza azt, hogy egy férfi azt gondolja szabadon bármit megtehet vele.
  3. Melyik napszakban megy bárhová és azt is, hogy hánykor fog a célállomására megérkezni, mert ha éjszaka lesz nem biztos, hogy jó ötlet elindulni, hisz rizikózza azt, hogy megtámadják, megerőszakolják, csak azért, mert ő nő.
  4. Van- e elég pénz nála taxira, ha késő lenne majd, és ha nincs, jobb esetleg, ha útra sem kell, mert éjszaka lesz nem biztos, hogy jó ötlet elindulni, hisz rizikózza azt, hogy megtámadják, megerőszakolják, csak azért mert ő nő.
  5. Milyen nap van aznap, ha este indul el, mert hétvégéken több a buli, ezért több a meggondolatlan részeg, aki azt gondolhatja, hogy szabadon molesztálhat egy nőt, csak azért mert az nő.

A sort még folytathatnám. Kíváncsi lennék a férfiak hány százaléka gondolja át ezeket mielőtt kilép az utcára. Milyen gyakran kell egy férfinak a saját biztonsága érdekében meggondolnia, hogy mit vesz fel, hova megy és mikor? Egy férfinak általában megadatott az a luxus hogy mindennemű átgondolás és rizikó faktor számolgatás nélkül szabadon oda menjen ahova és amikor akar. Ez az a szabadság, ami legalább az emberiség felének nem adatott meg. (De még hozzá tehetném a megkülönböztetetteket, megbélyegzetteket, az időseket, a gyermekeket is.) Szóval ahhoz, hogy értsd amikor azt mondom, hogy a férfiakon áll az, hogy a nemi erőszak kulturáját éljük, ezt a különbséget kell megértened elsőre. Azt a szabadságbeli különbséget, ami a nőknek nem adatott meg a világunkban, azért mert nők.

Ezért fontos az amit a barátom csinál, a tiszta, egyenes és barátságos tesztbeszéd, a nem közelre tolakodás fizikailag, ami kell, mert minimalizálja a női tartást attól, hogy rizikót jelent a férfi közelsége, hogy azt érezze, veszélyforrás lehet. Ezt az érzést el kellene tűntetni társadalmunkból a nőkből, és akkor is ezt mondom, ha tudom, hogy ez, manapság csupán utópia. Egy olyan hosszú folyamat lenne, ahol újra kellene kódolni az egymás iránt, a nők és a férfiak iránt érzett tiszteletet.

Ha férfi vagy azt gondolhatod most, hogy mennyire nem fair, hogy beteg elméjű férfiak viselkedése miatt, át kell gondolnod, hogyan viselkedsz, hogyan nyilvánulsz te meg férfiként. Tudod mit? Igazad van. Nem fair. De ez nem a nők hibája. Ahogy az sem a nők hibája, hogy a történelem és a tapasztalatok azt mutatják jobb, ha tartanak a férfiaktól mondjuk egy sötét parkolóban vagy éjszaka az utcán, amikor egyedül vannak. És ez szerinted fair?

Azokat a férfiakat okolhatod csak, akik ezt okozzák. Akik évszázadok óta “rossz színben” tűntetik fel a férfikat. Ha az érdekel mi fair és mi nem, akkor azokra a férfikra legyél dühös, akik vislekedésükkel elérték, hogy a te mozdulataid testbeszéded és viselkedésed is megkérdőjelezhetővé váljon és azt, hogy idegen nők féljenek tőled az utcán, a lépcsőházban éjjel csak azért, mert férfinak születtél.

(Folyt. köv.)

I.

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..."

6 thoughts on “Pillanatok a “nemi erőszak kultúrájából”

  1. Igazad van ez férfibűnözés mondhat akárki akármit. Mondom úgy, hogy ehhez a nemhez tartozom. Sőt attól félek, hogy amíg férfi lesz a világon mindig találsz olyan egyedet aki erre abszolute hajlamos lesz. Nem hiszem, hogy tudsz ellene tenni valamit ha csak mindet nem kasztrálod rögtön a születése után. Biztos ami biztos alapon.
    Mondjuk én sokkal keményebben büntetném akár csak az inzultálást is. Szingapurban végig mehetsz úgy éjfélkor a metrón, hogy nagy eséllyel nem fognak belédkötni ha nő vagy akkor se. Miért? Mert megkorbácsolják azt aki egy nőt pl. taperol és ezt ő szóváteszi. Ennyi.

    Kedvelés

    1. Én nem, de ti férfiak szerintem tehettek valamit. Nektek kell kezetekbe fogni a szitut és ki állni olyan férfiak ellen, akik bár csekély százaléka az összes férfinek, mégis meghatározzak sokszor azt, hogy főleg a már bántalmazott nők, hogyan vélekednek tudat alatt, milyen a nem kontrollált reakciojuk a férfiak felé, ami esetleg a normális férfinek bántó és sértő lehet.

      Kedvelés

  2. Ezirt én az ijjel ha az uccára kimenek…
    Bach-ot jáccok a fuvolán, hogy a nöök ne filjenek….
    Jó jó tudom komoly téma😢 igérem mindenáron viselkedni fogok 👽

    Kedvelés

      1. Digitális valóságomban kicsit léháb lennék.. .sorry.. de igy születtem onlin-ra.
        Ha természetesebben élnénk, emberibben szelidebben, nyomàs nélkül, analóg a természettel jobban egyhangon. Akkor ez és társadalmunk sok hasonló problémája fel sem merülne.
        Ezt mi akarjuk igy, ez evidens … lehet valamikor eljön egy nap, amikor mást akarunk ….. lehet.
        De addig csak remélni tudom, hogy ha netalán valami szöke hosszúhaju miniszoknyás a parkolóban rámtámad lesz még eröm befutni az elsö csárdába 🐞

        Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Oszd meg bátran, szólj hozzá bátran a fentiekhez!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.