Ha nem tudod merre menj

Van valamiféle nehézkes és kesernyés érzése annak, ahogy a bizonytalanság lebegni tud gondolatainkban, ahogy megrémít minket miközben nem tudjuk merre legyen az arra, és mintha ez nem lenne elég, még kérdéseket is feltesz. Ilyenkor félelmetes, ha nem tudod a választ, ha nem tudod mi a következő lépés az életedben és eleve a világban. A kétségbeesés olyan sebezhetőséget ad nekünk, amiből nehéz kiharcolni magunkat, főleg ha azt érezzük elsüllyedünk a kérdések tengerében.

Könnyebb mondani, mint betartani, de ilyenkor légy türelmes és csak várd ki a végét. Adj időt a dolgok menetének és ha nincsenek válaszaid, ha valóban nincsenek és nem csak félsz azoktól, amelyek megvannak, akkor ne csinálj semmit, próbálj más kérdéseket feltenni, körbejárni a dolgot, megnézni miért nem tudod, hogy hogyan tovább, mi az okod a valódi kétségbeesésre, már, ha van, és keresd meg, hogy min, hogyan tudsz változtatni. Próbálj a kérdések, problémák megoldására fókuszálni. Nem azt mondom, hogy ülj egy helyben, és hagyd, hogy felrobbanjon az elméd a kérdésektől, hanem csak azt, hogy ne arra figyelj, ami a gondot okozza, ami miatt kisiklott minden, hanem arra, hogy hogyan oldható meg, mik lehetnek a lépések, amiket meg kellene tenned, miket tudsz megtenni, mitől félsz, és nézd meg hidegvérrel, mit vélsz és mi a valóság. Az igazi valóságra figyelj, kételyeid, tévhiteid, félelmeid nélkül.

De hogy legyél hidegvérű, nyugodt, amikor úgy érzed az életed egy feneketlen fekete mélység, ami épp beszippantani készül?

Nem lenne rossz, ha lenne egy varázsgömböm, és látnám a jővőt. Szeretném megígérni, hogy minden megoldódik, hogy a halálos betegségek megszűnnek, hogy könnyebb lesz, szebb lesz minden, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, ahogy a rossz méltó büntetését, de nem tehetem.

Az élet tele van meglepetésekkel és pont azokról a fordulatokról szól, amikről azt mondjuk nem vártuk, de valahol méyen mégis, titokban reméltük. Az élet ezekről a reményekről szól, és a türelemről, a várakozásról, a kemény munkáról, a kitarátsról, az elesésekről, a rossz döntésekről, a felállásokról, a bátorságról, a legjobb döntésekről,de a rosszakról is, és leginkább arról, amikor végre úgy döntünk kezünkbe vesszük a sorsunk. Ugyanakkor az élet azokról a percekről is szól, amikben rettegünk, de amik végül bátorrá és elrettenthetetlenné tesznek minket. A kényelmetlen és fájdalmas döntésekről is szól, amiket meg kell hoznunk, amik erősebbé és végül magabiztosabbá is tesznek minket.

Tudom, hogy ez klisének hangzik, hogy minden hakniguru ezt (vagyis valami hasonlót) mondogatja, vagy rosszabb esetben idézetek formájában bögrén, párnán megpróbálja eladni neked, de hidd el életünk legkeményebb döntései – amiket mindenképp meg kell hoznunk -, azok, amelyek formálják azt. Egy új karrier kezdete negyven évesen, esetleg egyetemre beiratkozás ugyanennyi idősen, vagy egy válás, amit olyan nagyon nehezen mondunk ki, mert nem a szeretet az, ami elmúlt. Ugyanilyen döntés a gyermekvállalás vagy a gyermektelenség vállalása vagy a szembenézés azzal a döntéssel, hogy hagyni kell a gyerekkérdést, mert az élet más irányba terelt, mást tartogat nekünk.

Persze van, amikor nem tudunk dönteni, mert nem akarunk, mert még mindig félünk, még mindig gyűjtjük a bátorságunkat. Ne legyél dühös magadra és ne vádold gyávasággal az ént, ugyanakkor ne is veregesd meg a saját válad, amikor egy helyben toporogsz. Viszont tudd, hogy néha csak várnod kell még egy picit, ha közben nem kibúvókat keresel, de akarod a döntésed és még akarsz szabadulni terheidtől, akkor úgyis keményen dolgozol. Ezzel soha ne állj le. Ha nem bírod tovább, pihenj meg, de ne állj meg. A kemény munka az ami valóban édes és igazi gyümölcsöt ad. Semmi másnak nincs ilyen íze. Legyen szó bármiről, magánélet, karrier, egészség az elméd, önmagad fejelesztése, az álmaid elérése olykor megpihenhetsz, de soha nem állhatsz meg, menned kell előre, olykor kúsznod, másznod, vagy épp rohannod bele a sötét alagútba, aminek nem látod a végét csak reméled, hogy mégsem olyan távoli és egyre közelebb vagy ahhoz, amit szeretnél.

Ha nem dolgozol keményen, ha nem akarsz dönteni csak félig-meddig elhiteted a külvilággal és magaddal, akkor itt az idő kedves barátom, egy hatalmas ön-seggbberúgásnak.

Mindeközben nem elég a türelem és a kemény munka, meg kell értened, hogy előfordulhat, hogy nem kapsz meg mindent, amit akarsz ebben az életben és, hogy ez rendben van így. Több annál. Mert minden út, ami más, mint amit akartál formál, erőt ad, új lehetőséget rejt, és ha jól figyelsz olyan ajándékokat pontosan, amire szükséged lehet. Van, hogy a legnagyobb szerencséd az életben az, hogy nem kaptad meg azt, amire a legjobban vágytál, de kaptál helyette valami mást.

Ha ezt a mást felismered és előnyődre tudod fordítani, ki tudod hozni belőle a legjobbat, akkor végül te nyertél.

Szóval rendben van, ha most nem tudod merre menj, hogy mi legyen a következő lépés, végtére is senki nem tudja biztosan, hogy mit hoz a holnap. Maradj koncentrált amennyire csak lehet, és ha azt érzed, a nagy dolgok elsodornak, figyelj a kisebbekre. Ne akarj versenyt futni, ha állni sem tudsz stabilan. Tanulj meg állva maradni első körben.

Ne a dolgokkal legyél türelmes, a kollégáiddal, a családoddal vagy azzal, ami körbevesz, hanem magaddal. Magadba nézz a helyes kérdésekért és a válaszokért, magaddal foglalkozz és magadból indulj ki. Magaddal legyél türelmes! Jutalmazd meg azért, amit eddig elértél, légy büszke azért, amit épp megteszel és ösztönözd magad arra, amit tenned kell. Higgy magadban, hogy jobb leszel, többet teszel majd, ha úgy érzed eddig valójában nem tettél eleget, bízz magadban, abban, hogy képes vagy rá, nem kell más hozzá, mint hogy eldöntsd ezt akarod! Az elmédet te befolyásolod senki más nem teheti meg olyan hatékonyan, mint te.

Közben pedig ne felejtsd el, van, hogy a jó dolgokhoz idő kell,és mindig kitartás meg hit. A csodálatos okhoz, lehet ennél valalmivel több idő is szükséges, de az élet nem egy versenyfutás az idővel, hanem egy utazás, amin olykor el kell fogadnod a bizonytalanságot, és ahol minden a te hozzáállásodon múlik és azon mit választasz, hogyan döntesz.

Félve menekülsz vagy félve beleállsz az ismeretlenbe?

I.

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..."

Véleményed, gondolatod van? Oszd meg bátran, szólj hozzá bátran a fentiekhez!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.