Helyes Ő vagy Lehet Ő? Melyik kell?

A minap egy alig felnőttkorú leányzóval és anyukájával (aki egy kedves barátnőm) beszélgettem az élet nagy dolgairól, és a szerelemről is. Ennek a 20 éves lánynak komoly dilemmái voltak egy fiúval kapcsolatban, aki hol megjelent, hol eltűnt, és bár szerelmet vallott, sosem volt valahogy jelen. Mindig azt mondta, hogy “lehet” meg “nem tudom, lehet” és “lehet, majd meglátjuk” aztán meg “szeretlek csak most fáradt vagyok, lehet később”, továbbá a “szeretlek, csak elfelejtettem” is többször elhangzott. Kérdezte, hogy van-e valami tanácsom mit tegyen, hisz én idősebb és tapasztaltabb vagyok, de én csak annyit mondtam, hogy olykor képesek vagyunk bármibe, bármilyen lehet-be belekapaszkodni és azt, hogy ez nem életkor kérdése. Elmondtam, hogy jobb a saját megérzéseinkre hallgatnunk, mint ellene cselekednünk, vagy mások tanácsait követnünk, de tudnunk kell, hogy a félelem nem belső hang, hanem csupán félelem. Nem okoskodtam neki arról, hogy a tapasztaltabbak már ‘nem hisznek a mesékben’, de persze valósznűnek tartom, hogy aki járt már Lehet Ő utcájában, többé nem nagyon téved bele.

A lányzóval való beszélgetés kapcsán viszont eszembe jutott az én nagy Lehet Ő szerelmemet. Egyszer, már elég régen ahhoz, hogy belegondoljak racionálisan, beleszerettem valakibe, aki észveszejtően szexi volt, sármos, és elhittem róla, hogy okos is, mert mindig tudta mit és hogyan mondjon, ráadásul pontosan érezte melyik az a pillanat amikor nyugodtan lehet mocskos, és mikor legyen olyan előzékeny és udvarias, hogy szinte ájulásig csodálják őt a nők. Szóval totálisan odavoltam érte, az intellektuáljáért, a tekintetéért, az érintéséért és bármiért ami az övé volt, vagy ami ő volt.

Kapcsolatunk elején órákig mesélt nekem arról, mennyire mások vagyunk mi ketten, hogy mekkora hatalmas találkozás is a miénk és elrendeltetett. Nem számít a múlt, – egyikünk múltja sem, semmilyen régi szerelem – mert földet megrengető az, ami köztünk van, sőt, lélektársak vagyunk mi ketten. Előző életünkben is szerettük egymást, szóval nem tehetünk ellene. (Csak tudnám, hogyan nyeltem be ezt a maszlagot, mikor nem is hiszek benne, de  a legszebb, hogy később kiderült ő sem. )  Szóval pár hónap alatt szenvedélyes szerelembe estem, de valami furcsa érzésem volt. Akkor még nem azt éreztem nyilván, hogy a világ egyik legósdibb csajozós szövegének dőltem be, inkább pár hónap elteltével azt, hogy valahogy végérvényesen besodródtam a kifogások tengerének mélységébe. Nem az enyémékbe természetesen, hanem az ővéibe.

Lehet Ő-t nagyon sokáig mentegettem. Magam előtt, mások előtt, kimagyaráztam, bármit megtettem, hogy addig csűrjem és csavarjam a túlagyalást meg a magyarázkodást, hogy odáig jussak minden érveléssel, hogy Lehet Ő bizony mindent megtesz, amit tud, hogy jól működjön a kapcsolatunk csak vannak külső tényezők, amiket nem kontrollálhat, amik miatt a belső hangom azt súgja, hogy valami mégsem stimmel. Kacifántos igaz? Én is annak vélem. Őszintén megvallva tudtam, hogy hazudtam magamnak, és az engem intő legkedvesebb barátaimnak, de erősebb volt nálam valami, amit nem nevezhetek szerelemnek, hisz egy este ráébredtem egyedül vagyok még úgy is, hogy elvileg vele vagyok. Sőt. Úgy voltam csak igazán egyedül. Magamra hagyott a legnehezebb pillanataimban, de a legszebbekben sem volt jelen, eltűnt napokra, még egy üzenetet sem engedett meg magának, hogy megkérdezze hogy vagyok, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, és mindezt azzal magyarázta, hogy nekem akart jót.

Nyilván nem kellett sok és dobtam a Lehet Ő-t, mert bármennyire is megvadult a szívem érte, tudtam, hogy sehová nem vezet és sosem lesz belőle, Helyes Ő. Párhuzamosan ennek a ‘lehetszerelem’-nek az emlékével elgondolkodtam ismerőseim, barátaim történetein, amik hasonló szerelemről meséltek a megannyi éjszakába nyúló beszélgetésekben. Nem csak férfiak, de nők is játsszák ezt a lehetszerelmet, amikor úgymond kispadra ültetnek valakit, mert jobb a semminél, vagy a Gizinél, Petinél, de eszük ágában sincs komolyan venni az illetőt és érzéseit. Rájöttem, egy csomó olyan mondat hangzott el ezekben a beszélgetésekben, amik hangos kimondása után az ember automatikusan felébred. Már aki, mert volt olyan kispados lehetszerelmes, akit ismertem, aki sajnos maradt ahová tette saját magát, és mára már egy rutinos fejfordító  feleséggé vált, évente pár pofonnal az arcán, igaz szerelem helyett.

De, hogy milyen érzés Lehet Ő-be szerelmesnek lenni? Ilyesmi:

  1. Lehet, hogy szeret csak nem tudja hogyan mutassa ki.
  2. Lehet, hogy figyelt, amikor a legfontosabb belső dolgaimat mondtam el neki, csak nem emlékszik rá, azért mondta, hogy “de te ilyet nem mondtál”.
  3. Lehet, hogy érdekli amit mondok, csak fáradt és azért érzem úgy, hogy nem.
  4. Lehet, hogy szeretne több időt szánni rám, csak túl stresszes a munkája, és pihennie kell.
  5. Lehet, hogy szabad lesz este, nem tudni, majd később hív ha igen, vagy üzenetet küld, ha nem.
  6. Lehet, hogy eljön velem hétvégén arra az esküvőre/bulira barátokkal/eseményre/szülinapi vacsorámra és nem mondja végre azt, hogy utálja a társasági dolgokat és ő inkább kihagyná mindezt.
  7. Lehet, hogy csak nagyon elfoglalt.
  8. Lehet, hogy most azért koncentrál annyira a karrierjére, hogy később a közös életünkre tudjon jobban koncentrálni.
  9. Lehet, hogy akar engem az életében, csak érzelmileg nem tudja hogyan kezelje.
  10. Lehet, hogy nem gondolta komolyan, amikor teljesen semmibe vette azt, amikor azt mondtad neki, hogy “hiányzol”. Lehet, hogy nem is hallotta.
  11. Lehet, hogy csak időre van szüksége.
  12. Lehet, hogy valami nagyon fontos dolog történt és nem simán elfelejtett visszahívni az elmúlt két napban.
  13. Lehet, hogy csak kicsúszott és nem azt akarta mondani szex közben, hogy ne nézz az arcomba, mert idegesítesz vele.
  14. Lehet, hogy szeret, csak nagyon összetörték a szívét előttem.
  15. Lehet, hogy nem tudja, hogyan hagyja hogy szeressék, mert sosem szerette senki sem.
  16. Lehet, hogy csak fél a szerelemtől és azért tesz távolságot közénk, amit tagad, és lehet, hogy csak én érzem rosszul.
  17. Lehet, hogy nem áll készen rám.
  18. Lehet, hogy csak véletlenül nem törölte le magát a társkeresőről.
  19. Lehet, hogy csak véletlenül likolgat minden nap félmeztelen nőket az Instagramon és lehet ennek semmi jelentősége.
  20. Lehet, hogy azért nem mutat be a barátainak, mert amikor velem van annyira akar, hogy csak velem akar lenni.

(Most hülye fejet vágva pislogok furán, mert én így leírva még nevetségesebbnek látom ezeket a leheteket, mint kimondva, jesszus atyagatya!)

Folytathatnám az idők végezetéig a ‘Lehet listát’, csak azért, hogy még jobban mutassam mennyire képes belevakulni a valóságba egy szerelmes (vagy kétségbeesetten kapaszkodó, ha nagyon durva akarok lenni a szókimondásban) ember, de már ez is megülte a gyomrom. Ma már nyilván tudom, hogy  ha túl sok lehetbe fut bele az ember, az valójában csak annyit jelent, hogy számára nem vagy olyan fontos, hogy ő nem szeret, nem annyira, nem úgy, vagy sehogy sem és épp csak egy kényelmes megoldás vagy, (azaz lennél, ha hagynád), csak nincs a kiszemeltedben annyi, hogy ezt tisztán és nyíltan közölje, mert jobb egy plusz nő/rendes srác ma, mint egyetlen egy sem holnap este. Csúnya ez így leírva, de valószínű még kegyes megfogalamzásban tettem.

Emlékszem egyszer az én Lehet Ő lovagom azt mondta nekem, amikor szembesítettem picit gyarlóságaival és azzal, hogy azért világos, hogy hülyének vagyok nézve, hogy ő próbál jobb ember lenni, csak valahogy mindig elcsúszik valahol és én közöltem vele, hogy “próbálkozz erősebben”. Emlékszem arra ahogy elakadt a hangja, majd végül azt mondta nekem, hogy én sokat várok el és mennyire kegyetlen vagyok vele. Szerintem viszont magammal voltam az, hisz ott kerestem szerelmet, ahol bár eleinte beígérték, nem volt semmi sem.

Vagyis mégiscsak volt valami a semmin kívűl ebben a szerelemben. Erősítette bennem a tapasztalatot, hogy tudjam, mindig hallgatnom kell a belső hangomra, a vészjelekre és soha nem szabad hagynom, hogy eljussak oda, hogy saját magam előtt kezdem el mentegetni a velem szemben álló embert. Legyen szó szerelemről, barátságról, bármiről.

Ma már persze biztosan tudom, hogy Helyes Ő sosem keres kifogásokat, nem hezitál (de legalábbis nem érezteti veled, mert inkább róla szól semmint rólad vagy a feléd táplált érzelmeiről), nem beszél mellé, nem hazudozik, nem próbál manipulálni, nem hebeg nem habog, nem csajozik/pasizik össze-vissza, neten sem, nem flörtölget, nem szextingel, hanem melletted dönt. Nem hagy kiskapukat nyitva másoknál, hogy hátha jó lesz majd még, ha te nem, nem opciózik, nem játszadozik. Kimondja a dolgokat figyelve arra, hogy ne bántson meg feleslegesen nyilván, hisz fontos neki ami a lelkedben van, de őszinte marad. Ő jelen van. Mindig. Akkor is, ha napi 10 órát dolgozik, van két perce egy üzenetre, egy hívásra, érdekli hogy vagy. Nem érdekli, ha nem kedveli a társasági eseményeket azért a születésnapodon – ha tudja, hogy az neked fontos – nem hagy egyedül. (Nyilván ez kölcsönös és te meg szívesen elemész vele a sörfesztiválra ahová hívott, akkor is, ha nem szereted a sört). Emlékszik arra mit szeretsz, mit nem, emlékszik minden hormonálisan ingatag, lelkizős pillanatodban elsírt legnagyobb titokra és minden csendben elmesélt történetre. Ő ott van, ahol lennie kell, nem a kifogásokban bújik meg, hanem téged választ. Mindig. Te pedig ezt mindig érzed.

I.

Fotó: Pixabay jogtiszta képei közül

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

5 thoughts on “Helyes Ő vagy Lehet Ő? Melyik kell?

  1. Jajj, ezt most élmény volt olvasni! Mosolyogtam. Van pár halovány emlékem a témában. Szerencsére kevés. Tényleg vicces néhány mondat… Akik ebben élnek azoknak kevésbé, de remélem lesz akinek akár segíteni is tud ez az írás. Olyan téma, amiről érdemes beszélni, örülök hogy felhoztad!

    Kedvelés

  2. Bravó, nagyon jó bejegyzés!!! Ahogy olvastam, tudtam azonosulni sok gondolattal, mert én is sokat mentegetőztem bizonyos emberekkel kapcsolatban, aztán amikor lekerült a rózsaszín szemüveg, akkor jött a pofon, hogy mennyire hülye és vak voltam! Rossz visszagondolni ezekre a dolgokra, de legalább tanultam belőlük.

    Kedvelés

  3. A Lehet Emberkék talán a “Félek egyedül maradni” világából jönnek. Hogy konkrét példával éljek, láttam olyat, hogy egy nő hosszú házasság után elvált és a válás után rögvest (fénysebesség*10) összejött egyik férfi kollégájával. Ezzel még önmagában természetesen nem lenne gond, de külső szemlélőként mindig is úgy láttam, hogy ez csak ilyen kirakat kapcsolat (talán főleg inkább a nő részéről), tehát a ló helyett a szamár klasszikus esete.

    Ennél a példánál maradva, mindig is az volt a benyomásom, hogy a nő egyszerűen fél egyedül lenni. Inkább belekapaszkodik az első fűszálba, egy felszínes kapcsolat is lég, csak ne kelljen egyedül lennie. És ez a nő csak egy a millió közül.

    Egyszerűen a legtöbb ember retteg a magánytól, az egyedül léttől és minden áron (pár)kapcsolatot akar és ebből a “minden áron” attitűdből lesznek a Lehet Emberkék, akik lehet, hogy nem szeretnek igazán, de addig sincsenek egyedül (gondolják ők).

    Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s