Kérdések kereszttüzében II.

Itt vagyok a második résszel a bloggerek kérdezz-felelek játékának keretében. Persze ez kicsit sem játék, inkább olyan, mintha a hóhért akasztanák. Legalábbis nekem nem könnyű a mélyebb kérdésekre válaszolni. Meg kell mondanom néhány blogger erősebb kérdéseket tesz fel, mint a legkeményebb újságírók vagy nyomozók. Nézzük gyorsan mire is gondolok pontosan!

Adri könyvmoly: Mi a legnehezebb az élő videók elkészítésében? Nekem a felvevő gomb lenyomása.

Volt már vicces bakid? Igen, az első videómban kétpercenként. Nem töröltem őket.

Milyen blogokat követsz? Mindenféle blogot, személyes, informatív és különleges témákat boncolgatókat is, ahogy politikai- és természetvédelmi blogokat is. Van sok gasztróblog is amit követek, amitől mindig farkaséhes leszek.

Van stílusformáló köztük, aki hatott rád? Minden blog hatással van rám, amelyikre felíratkoztam, de az én személyes stílusomat, a blogom stílusát nem igazán befolyásolják ezek a blogok. Pont azért szeretem őket, mert mások.

Milyen szuperhős lennél, ha választhatnál? Láthatatlan ember.

Sütök-Főzök a tepsziből blog: Mit eszel a hétköznapokban és ünnepnapokon van-e különleges ünnepi menüd? A hétköznapokban is rendszeresen és kiegyensúlyozottan étkezem, leginkább a mediterrán-diéta szerint, bár sokkal több növényi eredetű ételt eszem mostanában mint nem. Mivel cölis vagyok, gluténmentes minden az asztalomon, tejet pedig egyáltalán nem iszom kb 13 éves korom óta, sajtot is ritkán fogyasztok, leginkább, ha vendégeim vannak, akkor is csak kecske vagy juhsajtot.

Az ünnepi menü nálam mindig más. A tradicionális fogások mellett, mindig felszolgálok valami újdonságot illetve keverem a magyar és olasz ünnepi szokásokat.

Hol élnél szívesen és miért épp ott? Új-Zélandon. A világ egyik legboldogabb országa illetve láttad a természetvilágát? Wow!

Egy csipet fahéj blog: Viszonylag friss hír, hogy lett nemrég egy kutyád. Milyen változást hozott a mindennapokba? Mi a leginkább kihívás ebben az “új kapcsolatban”? …és ennek ellenpólusaként mivel okozott leginkább örömöt az érkezése óta eltelt időszakban? A mindennapokban a változás – azon kívül, hogy ott szuszog a kis helyén – a boldogságérzet, amit ad, hogy ő van. Hihetetlen mennyi szeretetet képes megmozgatni a kutya az emberben.

Hogy egyszerűbb dolgot is említsek, a napi 3-4 séta is egy pozitív változás.

Kihívások közé tartozik, hogy meg kellett tanulnom egy másik lény kommunikációs és szeretetnyelvét, ami beszéd nélküli, de csodálatos és teljesen más. Érdekes, hogy a tekintet, a testbeszéd és belső energia mekkora hangsúlyt kap. A kutyaidomárnak szoktam mondani, hogy engem tanítunk, hogyan legyek jó gazdája, nem a kutyámat, hogy esetleges helytelen viselkedést vagy rossz berögződéseket korrigáljuk, amikor órákat veszünk tőle.

Kihívás még érzelmileg, mivel ő egy bántalmazott kutyus volt, vannak emlékei, félelmei, amikhez megértés és türelem kellett az elején és kell mindig, meg erős szív, mert darabokra töri azt, a rémült nézésével egy perc alatt.

Hatalmas örömet okoz bennem, ahogy látom kibontakozni, bízni és hagyni, hogy egy ember közel kerüljön hozzá újra. Olykor olyan érzésem van, hogy azért olyan óvatos a lakásban és minden holmimmal, hogy nehogy el legyen küldve. Van a tekintetében egyfajta elhagyatottság érzése. Vagy én látom bele, nem tudom biztosan, a lényeg, hogy nem fogja senki bántani soha többé. Egyébént egy nagyon figyelmes kutyust kaptam ajándékba az élettől. Nem rág semmit, ami nem az övé, nem ugat, nem sír, soha nem psilt be, az első nap sem. Ha egyedül hagyom néhány órára eszméletlenül örül, amikor hazatérek. Igaz, akkor is hatalmasat ünnepel, ha csak például a szemetet vittem le és öt perc után újra lát.

Nagyon nagy boldogság látni, ahogy felhőtlenül “nevet”, amikor szabadon futkározva, más kutyákkal játszik. Rendesen jobb és tartalmasabb a szociális élete, mint nekem, több (kutya)barátja is van.

Senki nem szeret úgy, mint egy kutyus, ezt most tapasztaltam és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a gazdija lehetek.

Anami Blog: Mit üzennél visszamenőleg a 10 éves önmagadnak? Nem a te hibád és nem anyukád hibája, hogy apu nem lakik veletek. Senki hibája sem. A felnőttek sokszor furcsák és nem mindig tudják hogyan szeressenek. Bújj anyudhoz, hidd el, minden rendben lesz.

Bor vagy prosecco? Miért? Vörösbor. Jobban szeretem.

Milyen terveid vannak a videózással kapcsolatban? (Legyen már végre több!) Tervekről nem beszélnék szívesen, mindig megbánom, amikor megteszem, de annyit mondhatok, hogy folynak a háttérmunkák ezzel kapcsolatban. Hamarosan lesznek új videók is.

Tudod, alábecsültem, hogy mennyi erő, önbizalom és saját határaim feszegetése szükséges ahhoz, hogy azt csináljam, amit elterveztem. Na meg idő! Az sosem elég…

Incze Csilla blogja: Mély érzéseket és gondolatokat osztasz meg az írásaidban (máramikor nem a vicces oldaladat hozod), mégis rengeteg dologról nem beszélsz. Hol húzod meg a határt, hogy mikről írsz, illetve nem írsz. Tudatos ez a határ?

Elsőre ösztönös volt, mára már tudatos az a határ, amit nem szeretek átlépni személyes írásaimban. A jelenlegi és egyébkénti szerelmi életemet, az intim szférámat nem adom ki, (ahogy a legmélyebb fajdalmaim közül is van, amiket csendben őrzök). Nem nagyon nyilvánulok meg ezzel kapcsolatban. Azt gondolom azért hívják magánéletének, mert az.

Milyen volt a gyermek Ildikó? Csendes, magánakvaló, szégyenlős. Sokat rajzolt, olvasott, sokszor szebb világot álmodott. Meg akarta javítani a ‘rossz’ felnőtteket, akiket sajnos ismert. Tinédzsernek viszont már olykor hangosabban lázadt, főleg az igazságtalanság ellen.

Milyen egy átlagos napod, milyen a ‘civil’ Ildikó, aki sétál az utcán, bevásárol, utazik, dolgozik, főz (vagyis amikor nem ír)? Szerintem pont olyan vagyok ‘civilnek’, mint bárki más. Vannak jobb és olykor morgósabb napjaim. Reggelente jogázom vagy elugrok a konditerembe, dolgozom, mosok, vasalok, főzök, sütök, takarítok, piacra járok, kertészkedem, olvasok, barátokkal vacsorázom, nagyokat sétálok a kutyámmal, könyvtárba járok, moziba, múzeumba, hétvégeken vidékre megyek, ha úgy adódik.

Olykor tökéletes hajjal, sminkben, gyönyörű ruhában és tűsarkúban szállok ki egy taxiból egy milánói esemény vagy fontosabb rendezvény előtt, máskor pedig sportcipőben, sminktelen arccal és abszolút nem tökéletes frizurával ülök be kávézni a kedvenc helyemre vagy ülök le egy fa tövébe olvasni egy parkban.

Pannon cafe blog: Volt-e/Voltak-e olyan írásaid/írásod, ami valamilyen oknál fogva nem tudtál vagy nem írhattad meg valamilyen oknál fogva, pedig szeretted volna? Ha igen, akkor mondhatsz-e róla vmit?

Nem volt még olyan, hogy nem írhattam volna meg valamit csak olyan, hogy nem akartam többé vagy egyáltalán nem akartam megírni valamit.

Életem morzsái blog: Mesélnél egy aranyos történetet, ami modellként esett meg veled?! Aranyos nem nagyon volt. Ez nem egy “aranyos” világ. Inkább kemény. Az egyetlen talán az volt, amikor sok-sok évvel ezelőtt, egy nénike a buszon autogrammot kért tőlem a Nők Lapjára, amit szorongatott a kezében, mert a címlapján az én arcom volt.

Ha egy beülős kis kávézós helyet kéne ajánlatod, mit mondanál Milánóban? A Fioraio Bianchi Caffè az egyik kedvenc helyem.

Egy csésze energia blog: Van olyan dolog az elmúlt 10 évben, amit megbántál, hogy megtetted vagy esetleg hogy nem tetted meg? Olyan van, amit sajnálok, hogy nem tettem meg, de most épp azt teszem, vagy dolgozom rajta most, szóval nincs mit megbánni.

Mi motivált a videóhoz, amelyben a gyermektelen nőkről beszéltél? Egy barátnőm története inspirált, akinek meghalt a kislánya és egy munkahelyi buliban a főnöke felesége (a semmiből két ‘hogy vagy’ között) megkérdezte tőle, hogy az ő korában miért nincs gyereke, meddig akar még várni? Ő semmit nem tudott akkor mondani annyira lefagyott. Az motivált, hogy kimondjam azt, amit vannak akik nem tudnak vagy mernek. Az motivált, hogy odaálljak picit a ‘sarokba szorított’ nők elé, közéjük és az indiszkrét kérdések közé.

Suz’n világa blog: Kinek a könyvét, könyveit olvastad el legtöbbször, egyáltalán elolvasol-e bármit többször is? Emily Brontë Üvöltő szelek regényét elég sokszor olvastam életemben (kétévente kb az elmúlt 20 évben). Vannak könyvek persze, amiket többször is elolvasok, szerintem különböző szakaszában életünknek mást adhat egy-egy törtenet. Van, hogy visszatérek egy könyvhöz, amit már olvastam mert hiányzik a varázsa.

Mi számodra a legfontosabb tulajdonság a barátság fokmérőjén? Hogy tisztán önmagunk lehessünk, együtt a barátságban, mindenféle ítélet nélkül, történjen bármi.

Mi a legjobb tanács, amit életed során kaptál? Kitől? Maradj mindig igazi önmagadhoz és ne érdekeljen a világ véleménye. Anyukám mondta ezt nekem.

Blogozine Blog: Milyen volt a Zuhair Murad bemutatón dolgozni? Akkor úgy éreztem nagyobb dolog nálam.

Pinkanyu Blog: Nemrég volt egy kétrészes riport veled Linda Morvai blogján. Nagyon tetszett. A gasztronómia mellett, valamilyen szinten múltidézés is volt benne, milyen érzés volt visszaemlékezni? Csak azokra a dolgokra emlékeztem vissza amikre érdemes. Nosztalgikus, kellemes érzés volt.

Milyen érzés volt a legfontosabb sorsdöntő pillanataidról (döntéseidről-lépéseidről) mesélni? Arra gondoltam miközben Linda kérdéseire válaszoltam, hogy nekem biztos van egy őrangyalom, aki súgott. Vagy több. Egy nem bírt volna el velem.

Amikor önmagadról mesélsz egy riportban, milyen érzés később visszaolvasnod? Nem nagyon szoktam visszaolvasni riportokat, amik rólam szólnak, nem szeretek különösebben magamról olvasni.

Illegal Beauty blog: Mit gondolsz a mai modell világról, mennyiben különbözik attól amiben te dolgoztál? Nem hiszem, hogy sokban különbözne. A szépségideál más, de az üzleti rész ugyanaz.

Ha felkérnének, vállalnál új munkákat? Van, hogy felkérnek amióta visszavonultan, és volt, hogy nem mondtam nemet, de ez már nagyon ritka.

Home Made életünk blog: Nekem annyira jól esett anno, hogy rámírtál… Mindig ilyen kedves voltál, vagy volt/van egy lázadó féktelen éned is?

Mindig ilyen voltam, azt nem tudom, hogy ez kedvesség lenne-e. Ha úgy éreztem valakinek nagy szüksége lehet egy jobb szóra, vagy úgy gondoltam, hogy fél, és félelmében egyedül érezheti magát, akkor mindig szakítottam arra időt, hogy mondjak neki valamit, ami esetleg adhat neki. Ezt akkor is megteszem, ha nincs egyedül az illető, csak azt érzem szüksége lehet egy kis többletre a pozitív energiából.

Ha úgy érzem valaki ‘bajban’ van és kellhet neki egy mosoly, egy meleg tekintet, pár szó hát én nem fukarkodom vele.

Ha igazságtalanságot érzek valaki ellen, vagy gonoszságot és megengedhetem magamnak, hogy beleszóljak a dologba, vagy hozzászóljak, akkor a legtöbbször kiállok azért akit bántanak.

Sok ember megérdemli, hogy egy adott pillanatban figyeljenek rá egy picit jobban, mint máskor. Akár idegeneknek is okozhat boldog pillanatokat egy kedvesebb gesztus vagy őszinte (és tapintatos) érdeklődéssel egybekötött figyelem.

Lázadó énem mindig volt és mindig lesz. Féktelen viszont már nem vagyok.

Köszönöm szépen a kérdéseket.

I.

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s