Rossz szokások, ég veletek!

Alig hiszem el, hogy elrepült még egy év, és alig van már csak pár nap hátra 2017-ből. Most már abszolút érzem, amit a felnőttek mondogattak régen és amire érthetetlenül ráztam a fejem kislányként, azaz, hogy”az idő gyorsan száll, használd ki minden percét, ami megadatik”.  Miközben ráébredtem erre, elmerengtem azon is mik történtek az elmúlt évben és gyorsan elhatároztam, hogy van néhány szokásom, amivel azonnal fel kell hagynom testi- és lelki jólétem érdekében, már most mielőtt beengedem ezeket az utolsó napokat és a következő évet.

Nem szoktam megfogadni semmit, és nem csak azért mert általában Január ötödike körül rá kell mindig ébrednem, hogy sikerült máris megszegnem a fogadalmaim legalább felét, hanem mert engem valahogy mindig “kihágásra” késztettek a vastag betűvel leírt szabályok, nem tűröm jól a korlátokat, ezt el kell ismernem. Mégha én szabom ki őket magamra akkor sem. Szóval én inkább megígérni szoktam magamnak dolgokat, így inkább betartom őket. Tavaly – most már elárulhatom – azt ígértem magamnak, hogy jobban fogom szeretni az embert, aki vagyok, hogy jobban figyelek majd a saját igényeimre, és nem mindig másokat helyezek előtérbe magam előtt. Egyensúlyba kellett hoznom azt, ahogy adok magamból kimerülésig másoknak azzal, hogy nekem is szükségem van rám. Azt hiszem jó munkát végeztem, sokkal jobban tudok adni most, hogy megtanultam nemet is mondani, és én is jól kapok magamból. Azt hiszem, ez egész jó alapja lesz a következő évnek.

Ennek ellenére látom, hogy azért van ahol hibázok  és vannak szokások, amiket el kell engedjek, ha nem is olyan sok okoz komoly problémát. Azért persze sikerült néhány ilyet összegyűjtenem.

  1. Egy kicsivel többször kellene felemelnem a telefont és tárcsáznom azokat akiket szeretek. Nem vagyok jó kapcsolattartó, lehetnék jobb is, állítólag kellemes társaság vagyok, akkor is ha csendben maradok. Csak a társaság szóval és fogalmával akad némi bajom olykor. Limitált szériában bírom el az embereket és magamat velük. Visszahúzodó voltam mindig is, nem voltam sosem olyan nagy “összejárós”, de azért a barátaimat, akik 25 km-es körzeten belül vannak, kicsit többet látogathatnám és eleve, többször hívhatnám azokat, akiket szeretek és sajnos nem laknak a közelben. Mondjuk utálok telefonálni, előbb írok üzenetet, novella hosszúságút is, mint felhívjalak, a régi időkben kellene élnem, ahol csak levelezés volt meg postagalambok, de akkor nem lehetnék blogger sem ugye, szóval a lényeg, le kellene szoknom arról, hogy elbújok a világ elől, és nem tartom (normálisan)  a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akiket egyébként kedvelek, szeretek.
  2. Viszont vannak, akikkel ezzel ellentétben, meg kellene teljesen szakítanom a kapcsolatot. Még mindig beengedek néha olyan embereket, akiket nem kellene, akikkel a párbeszéd, a kommunikáció nem tesz jót nekem. Illemből, szeretetből, kötelességtudatból teszem, de ha valaki mérgező számomra, akkor is az marad, ha én jófejeskedem vele vagy, ha épp szeretem, tök mindegy, hogy esetleg családtag. A vér nem mindig kötelez. Felesleges ezt nem belátni, na.
  3. Ezzel párhuzamban pedig… Le kellene szoknom arról, hogy mindig ‘jó’ akarok lenni és elfogadni, hogy vannak határaim, amit jobban kellene tisztelnem, már csak azért is,  mert ha én nem teszem, mások sem fogják, illetve meg kell értenem, hogy attól még nem leszek rosszabb ember, ha nem mindig úgy működöm, ahogy az másoknak megfelel. Van ilyen.
  4. Apropó határok. Kicsit jobban oda kellene figyelnem arra, hogy mostanában vanak dolgok, amiket az utolsó percre hagyok. Ez mindig is olyan dolog volt, amit utáltam másokban, erre hopp tessék, magamévá tettem, valamikor a nyár közepétől fogva. Nem is értem. Több munka és tanulnivaló mellett, mintha lustábbá váltam volna és halogatóvá. Vagy csak kimerültebbé? Nem igazán tudom és nem is fontos, a lényeg az, hogy erről sürgősen le kell szoknom.
  5. Ahogy arról is, hogy még mindig nem vagyok eléggé elszánt. Vannak akik azt mondják törtetőbbnek kellene lennem. Mondjuk úgy, hogy én nem törtetni szeretnék, csak kicsit jobban haladni a dolgaimmal.
  6. Le kellene szoknom arról a mondatról is, hogy “majd holnap reggel korábban kelek, hogy sportolhassak”, főleg, ha eredményt szeretnék érezni és látni.
  7. Nem kellene kitépkednem az ősz hajszálakat, le kellene szoknom a majomkodásról a tükör előtt, amikor senki nem látja és kitekeredett pózokban tépkedni a fejem tetején csillogó ezüst hajszálaimat. Nem azért mert több nő majd a helyére, hanem simán azért, mert baromira fáj.
  8. Le kellene szoknom arról is, hogy a munkám során úgy teszek, mintha elhinném a velem szemben álló ember hazugságait, csak azért, mert a professzionális ‘játékszabályok’ megkövetelik, hogy ne küldjem el a francba. Az, hogy olykor  a nyelvembe kell harapnom két dolgot eredményez. Egyik, hogy átlépnek rajtam továbbra is, másik, hogy úgy érzem a nap végére mintha magamat fojtogatnám. Semmire nem megyek ezzel.
  9. Ebből fogalamzódott meg az is bennem, hogy le kellene szokni arról, hogy úgy teszek mintha nem venném észre egyesek piszkálni akaró szurkálásait, provokálását. Eléggé érzékeny a radarom, mindig tudom, amikor valaki az orrom alá akar dörgölni valamit, főleg ha nem éppen a legjobb indulattal, ahogy pontosan felismerem a féltékenység vagy versengeni akarás legkisebb szikráját is bárkiben. Ezeknek az emberkéknek el kellene mondanom, hogy hiába az erőfeszítés sem a féltékenység sem a versengés nem a kenyerem. Nem máshoz mérem magam. Soha sem tettem. Tudom, van, akinek ez felfoghatatlan, de ez van, kár a probálkozásért.
  10. Végezetül pedig, nagyon le kellene szoknom arról, hogy mobiltelefonnal a kezemben létezem. Az utóbbi időben, túl sok időt adok neki. Kevesebb könyvet  olvasok, és kevesebb minőségi időm van magammal és másokkal is, amit nagyon bánok. Az idő pedig rohan. A régiek is megmondták.

I.

 

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

2 thoughts on “Rossz szokások, ég veletek!

  1. Üdvözöljük az Apex Hitelházban, üzletember vagy nő vagy? Pénzre van szüksége a saját vállalkozás megkezdéséhez? Szüksége van a hitelre, hogy rendezze az adósságát, vagy fizesse ki a számláit, vagy kezdjen el egy szép üzletet? Pénzre van szüksége a projekthez? Biztosítjuk a biztonságos és biztosított hiteleket bármilyen mennyiségben és bárhol a világon (magánszemélyek, vállalkozások, ingatlanok és jogi személyek) 3% -os kiváló áron.
    Kérjük, ha érdekel, kérjük, vegye fel velünk ezt az e-mail címet: (apexlendinghouse@gmail.com vagy apexlendinghouse@yahoo.com)

    Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s