A farkasarcú művész

Van egy férfi a magyar kortárs író-költők között, akit én elég régóta figyelek. Tekintetében látom megannyi élet örömét és bánatát, amit ő művészien ad át a szemlélőknek, mintha az olyan könnyű lenne. Miközben ír, könyveket ad ki, zenél, fotóz vagy éppen színészkedik, sosem felejt el embernek és főleg önmagának maradni. Papp Ádámmal beszélgettem. 

Ádival a blogomnak köszönhetően ‘találkoztam’ négy éve. (Megengedem magamnak azt a privilégiumot, hogy így szólítsam őt, hisz a fejemben nekem, ő csak Ádi marad.) Ő írt rám és udvariasan érdeklődött kilétem felől, mivel akkoriban én anonim, arctalan voltam a blogok világában. Később egyszer megjegyezte, hogy nagy kár volt rejtegetni magam, de most már minden a helyén van. Észre sem vette mit ‘csapott bele az arcomba’, és mennyire találta el akkori igazságom a saját életemmel kapcsolatban. De nem rólam kell, hogy ez a poszt szóljon, úgyhogy ezennel a háttérbe vonulok és írok nektek picit róla, Ádámról,  az íróról, költőről, férfiről és az emberről.

Versei, írásai az élet egyszerűségével tárják elénk egy fiatal férfi érett lelkének darabjait, melyekbe egyenként, minden érző ember picit beleszeret.  Ádi azt vallja a költészet egészen kicsi kora óta az élete része. Két és fél évesen Ady és József Attila arcát nézegette, nehéz keretekben feszülő képeken egy iskola falán, ahol nagyszülei gondnokok voltak, és ahol akkoriban ő nevelkedett. Már kisgyermeknek is vonzották a könyvek, vagy a komolyabb felnőtt dolgok és szívesebben lapozgatta az irodalom nagyjait, minthogy kisautókat tologasson. Első írását egy kellemetlen rokonlátogatás váltotta ki, amikor tizenegy éves volt, saját bevallása szerint talán véletlen lehetett vagy talán ekkor nyílt meg benne valami, ami miatt egy nagy spirálfüzetbe kezdett írni egy több részes történetet. Humora már akkor sikert aratott a nagyszülők körében. Néhány évvel később megszületett Ádi első verse, amit anyukájának mutatott meg, nem mondja, hogy nem félve. Édesanyja támogató ugyanakkor nagyon kritikus ember, ami igen jól megedzette Ádit – és valljuk be, ez jó kis  lépéselőny a művészet területén -, ezért volt hatalmas löket számára, hogy a legkeményebb kritikusnak tetszett első műve. Az évek során persze Ádi édesapja is büszke olvasója lett verseinek és írásainak, mégis anyukája és nagyszülei azok akiknek véleménye másképp fontos életében.

“Az első az egy történet volt, amit leírtam és a nagyszüleim olvasták el először. Hasukat fogva nevettek rajta. Az első versem szerelmes vers volt, azt édesanyámnak mutattam meg először. Tetszett neki.”

Ádi 17 évesen találkozott önmagával és ez nem  egy jól csengő költői túlzás sem egy ócska klisé. Sok őrültséget csinált, amire nem feltétlen büszke, de ő sosem bánt meg semmit, hisz azt vallja így kellett lennie, ő így lett azzá, aki. Azt mondja egyszer csak elindult a rock and roll, ami beszippantotta, húzta, olykor talán elsodorta, de mindenképp befogadta őt. Olyan jól, hogy mára egyfajta életfilozófiává vált, még ha tudatosabb változatban is, mint ahogyan indult az elején. Ádi legrégebbi barátja azt mondja róla, ő a “vadabbik rész”, aki sokszor volt a rossz példa is. Ádi pedig, bár ecsetelte részletesen nekem mit takar mindez, a nyilvánosságnak legyen most ennyi elég:

“A vad éveket felváltotta valami kellemes nyugalom, ahogy a whiskyt a rozéfröccs, mint valami megfáradt öregembernél, aki a székében ülve iszogat, bár én menet közben is, ez nem probléma.”

De Ádi nem csak a a kemény, lelkekkel is szórakozó éjszakai világgal és az alkohollal találkozott, hanem különleges helyzetekkel és emberekkel is. Nem csak kipróbálta a színészetet, ami gyermekkori álma volt és amiről nem mondott le – mint semmiről, amit el akar érni -, de önmagánál akár negyven évvel idősebb barátokra is szert tett, akikkel mai napig összejár, hogy nyíltan, őszintén és tisztán beszélgessen akár az élet legvadabb pillanatairól is. Ádi lezser könnyedséggel nem titkolja el nehezebb éveit sem vagy hibáit melyeket elkövetett és azt, hogy pontosan tisztában van azzal, hogy olykor saját gyarlóságunk tanítja meg életünk legkeményebb leckéit, ha akarjuk, ha nem.

21150160_1826522887362417_1812010429700818538_n

“Vannak mániám: A zene és a versek és a sör és a cigaretta. A színház, a színészet. Ezek jó mániák, jó drogok, de tényleg. A blues és a Rock and roll a kedvenc műfajaim, bár mára már a Jazz és a Bossa Nova is köztük van. Az ördög zenéi, mégis azt érzem, hogy fasza ízlése van az ördögnek, sőt , szerintem még az Úristen is ezt hallgatja.”

Ádi szeret ezekről a mániákról írni, ahogy arról is, ha minden rossz, mert legalább kiírja magából, nem ragad bele lelkébe a “szar”. Gátlástalanul beszél, ír a világ dolgairól, meglátásairól és saját  érzéseiről, mert számára olyan ez az önátadás, mint egyfajta kielégülés, azt vallja jól kell csak megélni, jól kell jelen lenni, a többit megoldják a szavai. Persze neki is vannak magányos percei, amikor sem írni, sem beszélni nincs kedve mégis mindig próbál valamit kihozni a napból, hogy nehogy álmatlanul forgolódva a semmittevést sajnálja a sötétben, amikor aludni kéne. Ádi mesúgta nekem magáról, hogy sokszor tud cinikus, szarkasztikus, és  persze gátlástalan is lenni, megedzette a kocsmaélet, az éjszaka és tudja, hogy vannak akik nem szeretik ezért sem értik meg. De ő nem foglalkozik ezzel, nincs ideje rá. Ez pedig szemmel látható.

Én csak hozzá akarok tenni valamit a világ szépségéhez nem megváltani. Nekem ez egyfajta küldetésem, és isten ments, hogy meghaljak előtte. A dolgok amiket leírok mind igaz történet, mind adtak valamit hozzám, amitől érzem hogy tényleg élek.

Aztán ott vannak a nők… Cinkosan mosolyog, amikor rákérdezek majd azt mondja, hogy akár egy egyéjszakás kaland, akár komoly kapcsolat, ő mindig nőként, tisztelettel bánik velünk, nőkkel. Nem tudja kihasználni őket – ahogyan azt látta olyan sokszor a világban – ugyanakkor élvezi a nők lényét, világát, lelkét. Fontos számára a dialógus, az, hogy ne eszetlen rajongás legyen vagy tartalmatlan semmiség bármilyen kapcsolat vagy érzés is fűzi  őt egy nőhöz. Szeret figyelni a nőkre, átadni valamit és persze élvezni mindent, ami belefér a pillanat erejébe, legyen az baráti, emberi vagy szerelmi jellegű.

Mindig frankón kimondom amit gondolok, mert így helyes, így korrekt. De vannak azok a nők, akiknek mentőöv vagyok. Tudod, szarul vannak, mondok nekik normális dolgokat, feltöltődnek mellettem aztán tovább állnak, ilyenkor úgy érzem magam, mint egy parkban, vagy hegyoldalban, ahol ülök egy padon, leülnek mellém az emberek, beszélgetnek velem, feltöltődnek és tovább is állnak. Ó baszki, ez sokszor jó.”

Ádiról megmaradt bennem az a kép, ami a kis röpke találkozásunk előtt volt a fejemben, talán csak egy fiatal felnőtt valóságszagú nevetése rázta fel. Egy őszintén mosolyogni tudó, olykor melankólikus embert láttam, aki az egész életet szeretné bekebelezni úgy, ahogy én szerettem volna az ő korában. Jóleső érzés ilyen intenzív emberekkel találkozni, érezni picit, hogy nem, nem vagyok őrültebb, nem vagyok jobban egyedül mikor egyedül vagyok, nem, nem fáj jobban, amikor nem megértett az, ami belűlről feszít és fantasztikus belelátni egy fiatal tehetség lelkébe nem csupán versei alapján, de szemtől-szemben.

21640711_1851972604817445_2995900818895586920_o

…és egy kis random kérdezz-felelek:

• Legszebb nő a világon?

Kapásból négy nőt is tudnék mondani. Így most ebben a kérdésben maradjon meg ez.

• Ha választanod kellene, szerelem vagy szenvedély? 

Nem választanék, talán pont azért nem, mert például a szerelem szenvedélyes, a szenvedély pedig a szerelem egy bizonyos formája, akár a másik iránt, akár az én esetemben a költészet iránt.

• Lélek vagy test?    Lélek!  

• Beszélj nekem az ihletről, a te ihletedről.

Engem minden meg tud ihletni. Ami körülöttem van, amit elképzelek, a kávé, a cigi, a párom. Minden. Én arról írok, amit tényleg élek, ami érdekel, ami megmozgat. Mindig van benne 1-2 olyan dolog, ami kihoz belőlem valamit és tényleg érdemes arra, hogy leírjam, hogy tovább gondoljam. Ihlet a zene, különösen a Blues, Rock, és Jazz műfajok, azon belűl is néhány előadó: Johnny Cash, Motörhead együttes, Lou Reed, Hobo Blues Band, Tátrai Band, Nick Cave, Elvis, The Beatles, stb. Emellett a régi nagy írók költő szerzeményei is képesek megihletni.

• Írd le a nőt pár szóban.

Nő az, aki éretten, ésszerűen gondolkodik és él, nem megfeletkezve arról, hogy képes egyedül is megállni a helyét, valamint nem játssza túl magát, nem bújik álarc mögé, nincs ideje sajnáltatnia magát, ha nehezek a napjai, vagy valami rossz éri, hanem igenis képes teljes maradni, visszaszívni magába azt az erőt, amitől nő egy nő, emellett pedig a gyengédség, illetve akár az otthon szinonímája is.

• És a férfi?

A férfi nyilván az erősebb karakter, aki természetesen nem fitoktatja ezt, főleg nem egy nővel szemben, inkább védelmez, és hozzáad valami pluszt. Nem irányít, inkább vezet, gyengébb perceiben ésszerű marad, nem hagyja el magát.

• Mit jelent számodra az anya szó?  Oltalom, szeretet, támogatás, hátszél.

• És a testvér?  Bajtárs, szövetséges.

• Ki az a nő, aki megihlet mindig. Van múzsád?

Van múzsám. Belőle sokat merítek. Jelenleg, ha visszagondolok ő az, aki eddig a legtöbbet kihozta belőlem és ezt érzem illetve látom is a verseimen/írásaimon.

• Ki az a férfi akire leginkább felnézel? 

Az apám. Baromira felnézek rá, amiért ennyire tisztességes és kiáll dolgokért, vagy akár emberekért. Sokan szeretik is ezért.

• Mi az amit megváltoztatnál ebben a világban, ha egyetlen dolgot kellene választanod és miért?

Az emberek látásmódját. Rengetegen vannak, akik olyan szűken látják a világot, és nem mernek, vagy félnek túlra nézni. Ez igenis baj. Rengetegen nem nyitottak, még akkor sem, ha azt mondják,hogy igen.

• Mit olvastál legutoljára?

Charles Bukowski – Vegyes Felvágott. Imádom ezt a könyvet. Versek és novellák egyben. Eleve Bukowski az egyik kedvenc íróm. Baromira szeretem, hogy ennyire őszinte és nyers, sőt Punk. Leírja amit érez, amit le akar írni és nem hezitál, hogy megtegye vagy sem. 100% nyers őszinteség. Magát soha nem úgy írta le, hogy: “Bukowski, az író”, hanem, hogy “Bukowski az alkoholista” és igaza volt.

• Szerinted a Facebookon terjengő egymondatos ‘like-képek’ íróktól, költőktől mennyire lehet káros? Úgy értem ez a ma nagyon divatos like-vadászat, mennyit vesz el az alkotóból? Azért valljuk be, vannak közhelyek melyeket meg lehetne spórólni… Te mit gondolsz?

Sok olyan rövid szösszenet van, amit le se kellett volna írni, én ezeket tovább görgetem, persze véleményem van, ezt egyesekkel meg is tárgyalom. Ki tudja, lehet sokaknak az én rövid gondolataim tűnnek közhelyesnek, nem tudom, nem mondják, bár az biztos, hogy sokak elvetik a sulykot, de az a helyzet, hogy úgy tűnik, hogy erre még mindig van igény.

• 25 éves vagy mégis verseid alapján sokszor úgy tűnik, hogy korodnál bölcsebb vagy. Ez költői, írói tulajdonság szerinted? Avagy sajátos? Lelkileg érettnek tartod magad?

Ezt nem én rendeztem így, az élet akarta talán. Példával úgy tudom jellemezni, hogy azon kevés emberek közé tartozom, akik 2-3 évesen nem a mesecsatornákat, hanem a híradót nézték, vagy épp napilapokat olvastak. Tényleg ezeket csináltam! Az írásaim alapján jóval többnek néznek, szoktam is viccelődni, hogy “Lelkileg egy stabil 40-es vagyok”.

• Mit gondolsz a mai fiatal költőkről? Van rivalizálás? Neked van riválisod?

Én nem tudom, hogy van e rivalizálás, hiszen én kimaradok az ilyenekből. Én a saját részemet csinálom, leírom a saját gondolataim, a mániám és kész. Persze tudok fiatal költőkről, néhánytól olvastam is, akár a könyvét, akár az interneten. 1-2 emberről van is negatív illetve pozitív véleményem, de különösképpen nem folyok bele rivalizálásba, mert engem ez nem annyira izgat, hogy rivalizáljak. Ez olyan, mint amit Lemmy Kilmister, a Motörhead (kedvenc együttesem, sok ihletet adott) együttes énekes basszerosa mondott egyszer: “Ha szeretnek, akkor jó, ha nem, az nem érdekel.”

• Tervek?

Nemrég megjelent második verseskötetem “A zene marad!” után ráfekszem a novellás-kötetemre illetve kihozok magamból 2018-ra egy újabb kötetet, annak már meg van a címe, emellett a fotózást is szeretném komolyabban folytatni, illetve visszatérőben van komolyab célzattal az életembe a zene illetve a színészet, ugyanis néhány évig ifjúsági színész voltam illetve sokat zenélgettem, volt együttesem is.

• Legnagyobb álmod?

Ne haljak meg idő előtt. Van még pár terv a tarsolyomban, ezeket szeretném megvalósítani, illetve szeretnék fennmaradni, mint író-költő.

• Miért vagy hálás leginkább most?  

Hogy a számomra legfontosabb ember, aki 2016 nyarán csöppent az életembe, adott annyi bíztatást nekem, hogy elinduljon végre az, amire 13 évet kellett várni.

• És… mi leszel, ha nagy leszel?

Író-költőféle Blues – Rock & Roller.

Mit is kívánhatnék mást én is Ádinak, így legyen!

Szeretettel:

Ildikó

Ádi eddig megjelent kötetei:

Félhomályok füstjében (Colorcom kiadó 2016)

A zene marad! (Colorcom kiadó 2017)

Elérhetőségei:

Weboldal: Papp Ádám  Facebook: Papp Ádám hivatalos  Instagram: Papp Ádám official 

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s