Megbántam, hogy szerettelek

Klaudia üzenete az első pillanattól megérintett. Éeztem a fájdalmat a sorokban és közötte, a szenvedést, és azt, hogy most minden mindegy. Egy kemény levelet kellett megszerkesztenem, és nehéz kérdéseket feltennem egy nőnek, aki egy nagyon mély utazásban van saját lelke legretegettebb zugaiban. Olyan önismereti  utazásban, amit én is nagyon jól ismerek. Fogadjátok szeretettel Klaudia “üzenetét” valakihez, aki nem szerette.

Nem tudom, hogy köszönjek-e neked egy levélben, amit te talán sosem fogsz elolvasni. Inkább, kezdem a lényeggel. Láttam ma az új párodat. Már értem miért nem engem választottál. Szinte kínos volt felismerni. Nem merem azt írni, hogy fájt, annál többnek éreztem. Gyomron rúgott miközben fojtogatott a tény: ő tényleg jobb nálam. A húsomba mart, mert józan ésszel én sem választottam volna magamat a helyedben. Be kell vallanom, hogy innen messziről is, a világháló másik végéről, ami akkor összekötött minket, ő fantasztikus nőnek tűnik. Okosnak, ügyesnek, tehetségesnek. Ha ez nem lenne elég, még gyönyörű is. Az látszik belőle, amit te szerintem mindig is kerestél. Tökéletes az alakja, amire mindig vágytál, elismert szakmájában, sikeres, gazdag, nem túl kirívó és baromira nem akar szerepelni vagy mutogatni magát, hiába ütne ki bármilyen celebkisasszonyt egy pillantásával. A tökéletes nő! Ő mindaz, ami én nem. Ő mindaz, ami én csak lenni szeretnék. Pedig hasonlítunk. Én és az új párod. Arcra és ahogy megnyilvánul. Tanulmányoztam őt egy egész napon át, minden szögből a Facebook oldalán. Szánalmas tudom jól, de látni akartam, vállalom! Újra és újra ráklikkeltem, ránéztem, rákerestem, hogy a legtöbbet lássam azt, akit választottál végül. Helyettem. Nem egy ismeretlen kis valaki, mint én, nem a körökben ahol dolgozik, de szerény eléggé ahhoz, hogy ne hivalkodjon. Legalábbis így tűnik. Igen, már látom miért nem kellettem sosem neked igazán, nem eléggé. Hóbort voltam. Vagy ezt könnyebb lenne elhinnem, de mégsem hiszem el igazán. Tudod, bennem ég az, amikor azt mondtad “Nem vagy az aki lehetnél, akinek tűntél messziről, nem törödsz jól magaddal, elvesztegeted amid van. Nekem erre nincs időm, ez nem a szerelemről szól, nekem van egy életvitelem, közegem, amibe ez mégsem fér bele.” Kemény volt. Az is ilyen gyomros volt, mint ez a kép itt rólatok…

girl-2205813_1280.jpg

Tudod látom, miről beszéltél. Látom a hibát, amit önmagam ellen elkövettem! Látom mennyire jók is lehettünk  volna mi ketten… Ne érts félre, nem akarlak téged vissza, és nem akarok olyan lenni, mint az új kedvesed. Nem bánom a házasságom, hogy miattad elhagytam a férjem. Csak azt bánom, hogy magamért nem tettem eleget. Bebújtam egy szerep mögé a biztonságba, ahol minden sima, meleg és kellemes. Te kiszedtél onnan aztán arébb rúgtál két szóval egy telefonhívásban amiről éreztem, alig vártad, hogy vége legyen. Most jövök csak rá, hogy milyen jól célzod meg az ember gyomrát sorozatos rúgásokkal!

Azért én nem hiszem el, hogy te jobb ember lettél, mert jobb ember szeret téged, hiába hirdeted ezt a világhálón. Talán azt sem kellene elhinnem, hogy ő jobb nálam vagy nálad, és nem magamat kellene sajnálnom, de a gyomrosaid a földre tepertek és még mindig nem tudom hogyan állok fel. Elvesztettem a hitem, nem hajt semmi. Minden fekete-fehér, nincsenek színek. Csak vagyok. A gyerekeim haragszanak rám, látni sem akarnak, mert elhagytam aput és tudod én sem akarom látni magam, mert látom, hogy csak azt sajnálom, hogy mégsem kellettem. Tudom, hogy az élet megy tovább, hogy a gyerekeim megenyhülnek majd, hogy találok munkát, hogy a még nem egészen volt férjem szemébe tudok majd nézni egyszer. De a sajátoméba hogy? Megbántam, hogy elhittem, szerelem volt. Mégha éreztem is percekre, órákra, napokra, hetekre, hónapokra. Megbántam, hogy hagytam, hogy te csak elvegyél belőlem.

Bánom, hogy ezt érzem, hisz hogyan bánhatja meg az ember a szerelmet? Én nem vagyok spirituális, nem látom a pozitív oldalt, hogy miért volt jó, hogy történtél velem, nem látok semmit azon kívűl, hogy elcsesztem az életem és azt, hogy most itt ülök egyedül és azt nézem egy monitoron mennyivel jobb nő az, aki helyettem kellett a férfinek, aki elhitette velem, hogy én vagyok a lélektársa, az egyetlen nő, akivel ő igazán önmaga lehet.

Klaudia

 

Fotó: Pixabay.com jogtiszta képei

 

7 comments

Add Yours
  1. Lonci

    ez a levél nagyon mellbe rúgott..
    nemrég beszélgettem egy nővel, akivel szintén elhitette egy férfi, hogy ő az igazi..
    Most két évnyi boldogságnak hitt valami utan, magányos. Egy húszévesre cserélte élete szerelme.. Az a nő nagyon megtört. önsajnálatba merül és már az öngyilkosság is megfordult a fejében. Klaudiában erőt érzek, a megbánas és a felismerés mellett. Remélem, hogy a levél szerzője megtalálja a bpldogságát.
    Lonci

    Kedvelik 1 személy

  2. tisztakék

    Olyan nagyon ismerős helyzet ez… Viszont azt megbánni, hogy szerettem, nem tudom. Sőt a szeretet elmúlni, vagy kikopni azóta sem tud. (azt hiszem egyikőnkből sem) Ideig – óráig volt olyan, miután elváltunk, hogy ki akartam törölni mindent, de igazából tudtam már az elején , hogy kockáztatás nélkül esély sincs. Olyan nincs, hogy nem égetem meg magam, ha a tűzzel játszok. Bűntudat volt, meg néha van is, hogy nem voltam önmagamnak az a verziója, aki lehettem volna, vagy lennem kellett volna mellette. De közben azt is tudom, hogy nem lehettem és lehetek más, vagy viselkedthetek másként, mint ahogy tudok az adott helyzetben. Nem volt jó az időzítés. Valahogy meg kell tudni bocsátani.

    Kedvelik 2 ember

  3. Tibor Szabó

    Nem könnyű történet. De ez egy körforgalom. Ha el tudjuk fogadni és feldolgozzuk hogy mi összetörhetünk valakit akkor azt hiszem elvárható hogy felálljunk és szembe nézzünk a démonainkkal…mik vagyunk és mit okoztunk. Mert ez fontosabb, mint hogy más mit tett vagy mit okozott nekünk. Egyre fontosabb az embereknek a személyes jog a szabad döntéshez mert csak az én számít. Ha valami elromlik dobjuk ki. Használjunk PET palackot , mert azt csak összegyűrjük és kidobom. De amikor mi vagyunk a PET palack akkor már az fáj. Nagyon fáj.
    Fájjon is. Attól lesz érték minden ami jó volt, vagy jó lesz. Ez egy vízválasztó. Ekkor dől el, hogy virág, vagy bogáncs lesz-e belőlünk.
    Én a virágra szavazok. Aki a napfény felé fordítja az arcát, de tudja honnan erednek a gyökerei.
    A szakítás ugyanaz az érzelem mint a szerelem, hiszen annak egy fejezete.
    Az igazi szerelem a szakítással/elszakadással lesz teljes egész.

    Kedvelés

    • Ildiko J. Kiss

      Azt mondjuk vitatnám, hogy az “igazi” szerelem a szakítással teljes egész, de ha te így gondolod, oké. Azért én, az én életemben úgy gondolom, hogy a szerelem amit érzek egy emberrel együtt pont nem a szakítás miatt lesz teljes egész. Az egymástól elszakadás inkább egy történet vége szerintem, egy befejezés.

      Aztán ott vannak a szerelmek amelyek nem múlnak el, újra és újra lángra kapnak, a szeretettel egybenőve léteznek… Hallottam már róla! 🙂

      Kedvelik 1 személy

  4. Goldmoon

    Nagyon együtt érzek Klaudia fájdalmával. Én is egy ehhez hasonló trauma-sorozaton mentem keresztül amikor nárcisztikus szüleim kimutatták igazi énjük, kitagadtak maguktól, a családtól és megtagadták szeretetüket.
    Bár e két esetfélét nem szoktuk egy lapon sorolni, de ami összeköti ezeket, hogy okozóikra jellemző a nárcisztikus jellemzavar.
    Amióta ez a borzalmas szakitás szüleimmel megtörtént ennek okát kutatom, és ennek okán kezdtem a blogozásba és irtam meg erről szóló esszém is.

    A nárcisztikus jellemzavar ma már olyan szinten népbetegség hogy a nagy többség kezdi elhinni hogy ez a patológia a “norma”. Népbetegség az is ahogy az egyébként normális de befolyásolható többség is kezdi átvenni azt a fajta gondolkodásmódot amit a nárcisztikus embertípus rákényszerít az áldozataira, miszerint “benned van a hiba” vagy “ne bánd ha fájdalmat okozok neked, mert ezzel erősítelek” és az ehhez hasonló áldozatvádló zagyvaságokat. Az ilyen agymosások miatt van többek közt az is, hogy sokan kezdik azt hinni, miként azt Tibor megjegyzéséből is kiolvasom, mintha a szakítás is normális része lenne egy szeretet-kapcsolatnak..Nem, nem az. Mint általában, most is Ildikóval értek egyet: igenis vannak örökké tartó szerelmek, örökké tartó szeretetek is, örökké tartó barátságok is, és igenis érdemes várni, kutatni és megkeresni azt a valakit aki erre képes. Ugyanúgy miként a szülő-gyerek kapcsolat is örökké kellene tartson, ugyanúgy addig amíg a halál el nem választ.

    (Ildikó: nem értem én sem hogy a rendszer miért jelzi spam-nek kommentjeim. Most legutóbb próbáltam a Hakniguru oldalán is válaszolni, de nem ment. Valamiért úgy tűnik hogy nem tudok kétszer egyazon oldalon posztolni.Ha itt már nem foglak tudn elérni, irok dm-et a twitter fiókodra.)

    Kedvelik 1 személy

    • Ildiko J. Kiss

      Szia, majd megnézem tüzetesebben a beállításokkal mi ez. Ha privát írsz nekem, nyugodtan tedd a blog Facebook oldalán, Instagramon, e-mailben vagy akár twitteren is.

      Amit írtál azzal teljesen egyetértek. Természetesen. 🙂

      Kedvelik 1 személy

      • Goldmoon

        Köszönöm! : )
        Most újra működik a rendszer, legalábbis úgy tűnik. Amikor nem tudtam posztolni, hiába klikkeltem a komment- ablakra, semmi nem történt. Majd rámentem egy másik oldalra és ott működött az ablak.

        Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s