Hakniguru sosem leszek!

    Haknimicsoda? Többen is mondták, hogy ezt a szót én találtam ki, de azért nincs akkora arcom, hogy elhiggyem, vagy foglalkozzak vele igazán, bár kiváncsian megnéztem és a google sem cáfolt rá az előbb, úgyhogy el a kezekkel, mondom ezt mosolyogva persze, mert most nem az én olykor agyament nyelvezetemről szeretnék. Azt szónokoltam az elmúlt hónapokban, hogy jól vagyok, megtaláltam az utam, a boldogságom, több posztom is erről szólt, jelentem nem hazudtam, tök jó minden. De aki ismer az tudja, hogy időnként górcső alá veszem az ént és mint egy kívülálló szinte távolról vagy legalábbis kissé cinikus ridegséggel figyelem magam és mondjuk professzinálisan úgy, hogy a munkásságom. Vagyis, amit művelek általában az életben. Érdekes menet lesz ez a bejegyzés megjegyzem…

    Na tehát. Az van, hogy kaptam egy éles kritikát valakitől, akitől elvileg érdekelne is a kritika, főleg, ha az építő, ha az tanít, ad és jó a szándék amivel célba vesz. Az történt, hogy meg mertem osztani egy bejegyzést, aminek a felvezetőjébe beillesztettem a cikkből egy idézetet és az idézetben ott volt a “baszok” szó. A teljes mondat aminek része volt, így fest: “Én sem az utcán baszok, de ha nem engednék, hogy elvegyem azt, akivel otthon igen, kivonulnék az utcára!” Mindezek után, a kritika úgy fogalamazódott tovább, hogy én rontom a szépen kialakuló imidzsem az okos, szép nőről aki néha gondolkodik, ezért jól eladható (a hangsúly talán a néhán lehet, nem tudom…), de ha trágár szavakat engedek be a blogomra illetve ha a “buzikat” védem én is, akkor hitelességet veszítenek az okos és a gondolkodik szavak velem kapcsolatban.

    img_0976

    Aztakurva! Kb ez volt az első gondolatom. Persze – bár félénken- de tovább olvastam a már-már tragikomédiába torkolló és  hosszasan írt privát üzenetet és közben egy mellékszálon a fejemben futott az a gondolat, hogy a következő egy percen belül egy jó kis üveg behűtött Broyt nyissak ki vagy erősebb kell, mondjuk egy whisky. Az üzenet, amit egészben nem fotózok be nektek, mert vannak benne személyes, családomra is kitérő információk, meg ennyi szerintem elég belőle, azt is firtatta, hogy én egyébként, egész jól eladom magam az arcommal, meg a cicis cikk is jó volt, de jobb lenne, ha nem véleményezném a politikát például s nem elemezném a “buzik hülyeségeit”,  mert az nem illik az én arcomat felhasznált marketinggel felépített imidzsembe.

    (A Broyt a jégbe tettem, nem fogom kibírni nélküle ma este.)

    Khm… Azért azt megkérdezném, hogy a baszok szó idézve miért elviselhetetlenebb, mint a buzizás minden második mondatban, de félek a választól, mert mivel néha gondolkodom van némi elképzelésem, mi is jöhetne frappánsan, ami félő az lenne, hogy “te nő vagy én meg férfi”.

    Baszok rá. Erre meg a véleményedre. Elég snassz, mi?

    Viszont ez a ma esti kis üzenet volt az utolsó kis nyílacska, ami elindította bennem azt, hogy végérvényesen, ki is mondva  változtassak dolgokon. Nem, nem azért mert megérintett az üzenet és nem gondoltam meg magam a véleményeimet illetően amiket eddig a blogomon vagy bármely szociális platformon közöltem sem a magyarországi melegek helyzetéről, sem az elveimet illetően sem semmiről. Csak ha bárki is betesz egy számomra kényelmetlen skatulyába, azt annyira nem kedvelem és az utóbbi időben a blogom kapcsán ez többször megesett, de a legfontosabb, hogy én érzem; így nem akarnám folytatni, nem akarok valami felé sodródni, amitől lábrázást kapok, mint macska a víztől. Szóval egy ideje zizeg a változás szele. A személyiségem persze nem fog változni, tuti nem fogom befogni a szám, ha úgy érzem fel kell szólalnom valami miatt, vagy épp azt érzem most meg kell szólalnom. Az a fránya szabad jog hozzá, ugye?

    De!

    Elgondolkodtatott, miszerint én egy kiépített marketingfogás lennék. Azaz, az, hogy én az arcomat használom, hogy eljussak az emberkehez, hogy klikkeljenek, like gombot nyomjanak. Jogos felvetés lehet bárkiben, aki megnézi a Facebook oldalát a blogomnak és látja, hogy több kép is van rólam, azaz  a pofimról. Én is láttam ezt. Még írásaimból idézett szöveget is szerkesztettem rá unatkozó perceimben. Őszinte leszek. Fene se tudja, hogy a bús tölgyfalevélbe jutott ez eszembe. Elég gáznak tartom, most, hogy jobban megnézem. Nem fogom őket törölni, mert vanank hibák, amikre szeretek emlékezni, csak azért, hogy ne kövessem el őket újra, de azért elég meredek ötlet volt ez tőlem. Persze a gondolataim, idézeteim vállalom mindig, minden alkalommal, még azokat is amikkel ma már talán nem tudok azonosulni,  mert változtam, fejlődtem, de azért nekem is vannak baklövéseim. Na ez az arcképeken okoskodni idézetekkel az volt. Kicsit elszállhatott velem a “szeretném, ha olvasnának minél többen” ötlete. Vannak dolgok amiket nem engedhetek meg magamnak, ha minden álmomat (ami rajtam múlik) szeretném elérni, meg eleve, emberileg sem. Az utolsó idézetes képnél pár napja egyébként, azt éreztem, amikor kitettem, hogy “ööööö, eez olyan pfff…gáz”. Én basszus nem egy elbaltázott önmagát mutogató nárciféle seggfej vagyok és ennek az ötletét is szeretném elkerülni. Nem hakniguruskodni jöttem a blogok világába és legkevésbé eladni valami nem létezőt vagy egy kitalált én, hogy az egóm pompázhasson minden reggel a tükörben.

    img_0225

    Ne értsetek félre, szeretem a pofim minden apró ráncával együtt, a sok szeplővel, az egyik nagyobb szememmel, az oldalról jól látható csálé fogaimmal stb. és hihetetlen eredmény életemben, hogy elhagytam azt a szégyenérzetet és félénkséget, ami miatt többször szegtem le a fejem és a tekintetem, mint nem, vagy bújtattam magam egy-egy álarc mögé különböző életszakaszaim zömében. Talán ez volt az oka, hogy picit elügetett a paci velem. De nem vagyok magamutogató ember és a felszín, azaz a blogom felszíne az én saját kritikám szerint, ma nem egészen ezt mutatja meg. Inkább egy ingatag identitást. Valahogy nem fér össze a gondolatok mélysége  vagy fontosságga a hetente megjelenő arcképpel. Oké, hogy vállalom ki vagyok, de szerintem ennyi bőven elég lesz már, nemde?! Szóval ezennel jelentem nincs több fejemre szerkesztett idézet tőlem. (Haleluja.) Viszont lesz olykor egyperces poszt a kedvelt #anyamondtaildikónak hashtag kíséretében  (külön örülök, hogy annyian szeretitek) és leszek én, lelkemmel, fejemmel, egészemmel. Ha már itt tartunk elsuttogom, hogy a blog maga egy kis átalakuláson fog átmenni nemsokára, mert nem csupán ő de én is kinőttem már a személyes blog kezdeti komfortjából. Már nem csak a Töredékeim és a Gondolkodó címke lesz a fő irány, de erről bővebben majd később. Most csak annyit, hogy a Sorsokk és a Tehetségek sorozat is folytatódni fog, azaz kezdődni végre, mert még az elején leálltam vele, nem csak mert mostanában tanulok-dolgozom-tanulok-dolgozom-tanulok-dolgozom és nem tudok más emberekről írni azzal a figyelemmel, amit az érdemel, ha más emberek életének töredékeit írom meg, hanem mert már hónapok óta körvonalozódik bennem, hogy váltani akarok a blogommal egy nagyot.

    Erre tessék ma megtörtént a fordulópont, ahol elhatároztam, hogy na itt van a megállj és innentől kezdve másképp akarom én ezt a blog dolgot csinálni. Azért egy jó “miért írsz olyat a blgodra, hogy baszok” kritikaféle akármi meg a felismerés, hogy basszus tényleg úgy nézhetek ki, hogy én “eladom magam” (mintsem adni próbálok valamit) fűszerezve egy buzizással, ami bántja a fülem, na meg azok a privát üzenetek amik kizárólag a külsőmmel van elfoglalva vagy a magánéletemet firtatja, egész jó dolgokra képes.  Egy kis blog- és önvizsgálatra, egy ötlet kivitelezésének elkezdésére és arra, hogy jelezzem, nem, én abba a sorba nem állok be, ahol eladom magam, mint egy terméket, hogy aztán ott folytassam, hogy eladok majd nektek egy polót, párnát, bögrét, wc-papírt klisésebb idézettel vagy épp elhitessem veletek, hogy egy előadás amit nektek tartok, értetek született meg, hogy én önzetlenül (Khm… épp köhincsélem az igazi hakniguruk torkomon akadt pofátlanságát) segíthessek, nem pedig inkább a fejenkénti tízezer pénzért kapható belépők összességéért, ami a zsebembe landol hiszékenységeteknek köszönhetően.

    I.

    Képek: A képek saját tulajdonúak, felhasználásuk ezen a blogon kívül tilos.

6 comments

Add Yours
    • Ildiko Judit Kiss

      Én azért a londoni Prideon jót sétáltam, épp arra jártam és kicsit sem érdekel kinek tetszik vagy nem tetszik az, hogy az a véleményem, hogy mindenkinek ugyanolyan joggal kellene rendelkeznie, hogy megházasodhasson szerelmével vagy megvetés nelkül foghassa a kezét vagy csókolhassa meg a buszmegállóban egy várt találkozás alkalmával. Kissé faramuci az, hogy az ember alapvető joggal rendelkezik a szabadsághoz elvileg, de ha homoszexuális akkor nem. Mert nem szabad minden országban, hogy házasságban éljen kedvesével, sőt. Ideje lenne ezen már túllépnie az emberiségnek szerintem..

      Kedvelik 3 ember

  1. Bogcsi

    Szia. Kíváncsian várom a terveid szerinti változásokat. Egy úton lépdelsza bloggal, és mint útnak jellegzetessége, hogy haladsz és elhagysz bizonyos köveket az út mentén, vagy megállsz egy elágazásnál… A lényeg a folyamat. A változás. A dinamikája az egészenk. Szerintem. És teljesen rendben van minden, minden ami része ennek a folyamatnak, az idézetes arcképek is. Akik azt gondolják, hogy az arcod marketing fogás, nem olvastak talán, amikor arc nélkül írtál… Pedig az is része az egésznek. Minden esetre én várom a folytatást!

    Kedvelik 1 személy

  2. Goldmoon

    Szia Ildikó. : )

    Nagyon jól írsz, olyan jól meg tudod fogalmazni azt amit többségünk érez, de vagy nem tudunk vagy nem merünk kimondani, hogy az embernek megáll az esze.

    Valamiért a vonatkozó bejegyzésen, a “Férfiak dögöljetek” címűn, a rendszer nem engedte hogy a hozzászólások mezőre kattintsak, így ezért itt posztolom az oda adandó válaszom is.

    Köszönöm részletes válaszod – azt hiszem kezdem érteni mire gondolsz.

    Mindenek előtt ki kell javítsam magam, valóban nem logikai hibáról van szó, hanem ellentétes szemléletekről és kultúrákról. A te szemléleted a normális, és ezzel szemben áll a prűd és férfiuralmú szexista felfogás. Nagy túlerővel állsz, állunk szemben

    Teljesen igaz, hogy jó lenne változtatni ezen a jelenségen – én csak azt vonom, illetve vontam kétségbe, hogy egy ilyen változtatás lehetséges-e. De ugyanígy nem kizárt hogy éppen az általad alkalmazott sokkterápia az ami hosszú távon eredményt hozhat. Hisz eddig semmi nem segített – így már csak a nincs mit veszíteni alapon is érdemes mindent megpróbálni.

    Egy ilyen férfiuralmú társadalomban, ami lényegében a korábbi korok szexista társadalmai technológia-alapú globális kiterjesztése és megszilárdítása, lényegében minden ami egy nővel kapcsolatos, a férfiak szemszögéből van definiálva, amely szemszög szerint ha egy nő szép és csinos, az eleve azért jött világra hogy a férfi szórakoztatására legyen.

    Susan Sarandon példáját említed és erről eszembe jutott ez is:
    Szerintem ez a kettős mérce annak a jele hogy a jelen e tekintetben sem nagyon különbözik a volt társadalmi koroktól.
    Míg az elit körökben elfogadott divat volt a mély dekoltázs, ha egy nem-privilegizált osztályból való nő jelent meg ilyen öltözékben, azzal máris magára vonta a többi nő
    előítéletét és a férfiak tiszteletlen közeledését.
    A férfiak többsége a múltban is csak az elit nőtagjait tisztelte és azt is csak érdekből és képmutatásból tették.
    A mai társadalmi elit egy része a celeb-ek osztálya is, így annak nőtagjai jelenleg is
    rendelkeznek hasonló privilegiumokkal. (Bár szerintem a neten őket is megtalálják, kiváltképpen a névtelenséget kihasználó kalózok …)

    Írásod az is különlegessé teszi hogy amellett hogy szórakoztató, gondolatébresztő is.

    A nevetést külön köszönöm, mert azóta is dőlök eme díszpéldányoknak adott válaszaidon. 😀

    “Ha megszúrtok, nem vérzünk-e, ha csiklandotok, nem nevetünk-e? ha megmérgeztek, nem halunk-e meg? s ha bántotok, ne álljunk-e boszút? Ha a többiben egyformák vagyunk, ebben is akarunk hasonlítani önökhöz.” ~ Shakespeare

    Én is örülök, hogy az oldaladra találtam, és várom majd a folytatást. : )

    (Ha lehetséges lesz majd, szívesen posztolnám e hozzászólást a vonatkozó bejegyzésnél is)

    Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s