A férfiak nem sírnak!

Pedig de. Én láttam, éreztem, negszenvedtem. Nem a manipulatív nárcisztikus könnyekről beszélek, melyeknek céljaik vannak, hanem az igazi és emberi férfi könnyekről. Láttam nagyapámat zokogni ahogy gyermekeit temette el, és láttam minden alkalommal, amikor tőlem búcsúzott, amikor mennem kellett. Láttam annak a férfinak a könnyeit akinek a szívét hosszú évekkel ezelőtt összetörtem és láttam Krisztián könnyeit is, aki elmesélte nekem, hogy nem csak a lányok félnek, nem csak őket bánthatják felnőtt emberek, férfiak és apák. 

Emlékszem, ahogy Krisztián hideg tekintettel nézett rám és azt mondta őt már nem rázza meg semmi, mert ő nem érez semmit. Nem érez! És ez így jó most neki, mert nem is akar érezni. Leginkább soha többé. Nem akar több pszichológiai kezelést sem. Nem akar családot, nem akar szerelmet. Nem akar semmi mást, mint egyedül lenni, egy kis lakást, könyveket, valami munkát ahol nem kell emberekkel foglalkoznia és érintkeznie, legalábbis nem túl sokat és végre nyugodtan rémálmok nélkül aludni. Ez az egyetlen igazi álma. Krisztián csupán 21 éves.

Fem tudtam őt meggyőzni, hogy profi segítség nélkül álma nem teljesülhet. Csak annyit felelt megannyi érvelésemre, hogy talán, lehet, de nem érdekel. Esetleg egy nap, most nem. Volt egy pont, ahol nem is akarta tovább, hogy megjelenjen ez az írás ami hetek óta a jegyzeteimben pihent. Ma délben írt végül, hogy mehet. Minden jót kívánt és eltűnt az éterben. Nem hiszem, hogy valaha fogok róla hallani, hogy jelentkezni fog. Most sem értem igazán miért akarta, hogy története megjelenjen. Állítása szerint nem akart senkit szembesíteni, és nem vezeti nemes cél, nem akar senkinek segíteni. Nem hiszi, hogy története bárkinek is segítehetne igazán. Csak ki akarta adni. Azt gondolja, hogy ez egy választóvonal az új élete és a régi között, egyfajta összegzés betűkbe szedve.

hopeless-2.jpg

 

  • Amikor elolvastam a bemutatkozó e-mailed, nem tudtam hogy mit írjak vissza neked. Emlékszel mit írtál nekem? 
  • Igen persze, azt írtam, hogy apám buzi, megerőszakolt aztán egy nap nagyon megvertem és eljöttem otthonról.
  • Igen…Bevallom a néhány mondatos üzeneted sokkolt pár percre. Sőt, azon kaptam magam hirtlen, hogy elutasítani akarom, hogy ez valósága lehet valakinek, és megkérdőjeleztem sok dolgot az életben és azt, hogy ilyen megeshet. Bocsáss meg ezért nekem…
  • Én sem hinném el a helyedben. Ennél már csak az sokkolt volna jobban, ha azt írom, anyám erőszakolt meg.
  • Valóban… Mikor kezdődőtt?
  • 15 éves voltam, már nem néztem ki annyira kissrácnak, apám nem igazán pedofil. Egy korcs, aki letagadta magát egész életében. Nagyapám verte őt is nagyanyámat is.
  • Szerinted ez mentség?
  • Már tudom, hogy nem.
  • Volt amikor másképp képzelted? 
  • Igen. Én szerettem az apámat, mindig jó volt a kapcsolatunk, sokat voltunk együtt, a suliban mindenki mondta, hogy az én öregem a legjobb fej. Nem volt túl jó kapcsolata anyámmal, nem volt köztük érintés, ölelés, kedvesség, semmi sem. Segíteni akartam rajta.
  • Hogyan?
  • 14 éves lehettem amikor elkezdtem sokat olvasni a témában az interneten. Mások bulizni jártak én olvastam, mert tudni akartam, hogy mi lehet az oka, hogy két ember úgy él egymás mellett mint a szellemek.
  • Mire jutottál?
  • Hát, hogy beszélgetni kell, de apám nehéz ember ilyen téren, szóval hátulról kezdtem.
  • Azaz? 
  • Kitalált példákat hoztam fel,hogy ha két ember nem szereti egymást elválhatnak, meg amúgy én is megérteném ha ők elválnának, de apám azt mondta, hogy ő szereti mutert, meg sosem tudna élni nélkülem.
  • Értem… Mikor ért hozzád először?
  • Egy este muter elment a barátnőivel valahová és mi otthon maradtunk. Feljött két haverom is és pókereztünk. Ez nálunk családi hagyomány. Szoktunk römizni is. Szóval faterom elővett sört is meg pálinkát. Azt mondta nem kell a háta mögött iszogatnunk dugiba, megenged pár felest.
  • Hány éves voltál pontosan?
  • 15.
  • Nem gondoltad, hogy korai pálinkázni még? 
  • Mutassál már egy 15 évest, aki szerint ez nem menő a haverok előtt? Halál királyfej volt az apám a szemükben és nálam is hős volt!
  • Azt írtad miután visszaírtam neked, hogy nyilatkozz bővebben, hogy mindig érezted, hogy apád valahogy más, mint a többi apa. Mit éreztél ezzel kapcsolatban egészen pontosan, el tudod mondani nekem? 
  • Nem az volt más, hogy sokat ölelt meg, vagy megsimogatta a fejem, vagy hozzám ért napjában többször is, mondjuk ez is, mert láttam  az unokatesóimnál családban meg haveroknál, hogy ez ilyen intenzíven sehol sincs jelen. Apám minden este bejött a szobámba lefekvés előtt és puszit adott, hiába voltam már 15 éves. Amit kérdezel, hogy mit éreztem, az volt, hogy apám amikor megölelt vagy hozzám ért, megsimogatta az arcom főleg amióta elmúltam 14, úgy éreztem ott a gyomorszájnál valahol hogy nem okés. Nem tudom elmondani magyarázattal. Furcsa volt. Egyszer kértem hogy ne csinálja ezt már nagy vagyok, nem kisgyerek.
  • Hogyan reagált kérésedre? 
  • Sehogy. Mintha meg se hallotta volna.
  • Hogyan folytatódott a pókeres este? 
  • Berúgtam. Apám mondta, hogy menjek el hidegebb vízbe zuhanyozzak le, hogy muter ne vegye észre. Betántorogtam a fürdőbe, de nem bírtam még a tornacipőmet se levenni.
  • Emlékszel mindenre? 
  • Ködösen. Álltam a zuhany alatt és a függönyt nem húztam be szerintem, mert arra emlékszem, hogy néztem a csempére meg a padlóra lefelé, a víz meg mindenhová sugárzott. Apám mögöttem állt, furcsán vette a levegőt és a tarkómat szorította azt hiszem. Hánytam ha jól emlékszem. Kurvára fájt másnap mindenem, mint akinek hasmenése volt egész éjjel, de nem tudtam biztosan miért, nem emlékeztem, hogy a retyón ültem volna.
  • Mikor értetted meg mi történt azon az estén?
  • Pár hónap múlva. Tudod nem bírtam kiverni a fejemből, hogy kiesett az este, hogy nem emlékszem, hogyan kerültem ágyba, és nem értettem, hogy mitől fáj, szúr minden. Nekem anyám háztartásbeli, mindig otthon van, a dolgait délelőttre tette mindig, amikor suliban voltam, és ritkán járt el otthonról apám nélkül, 2-3 havonta. A szobámban voltam olvastam, apám bejött és mondta beszélnünk kell. Azt mondta ő nagyon szeret engem és én mindent elmondhatok neki. Nem értettem miért mondja ezeket. Aztán egyszerűen megfogott ott és simogatni kezdett. Közben azt mondta nagyon szeret és közölte velem, hogy élete legszebb emléke a szeretkezésünk azon az este. Ezt egy pillanat alatt.
  • Mit csináltál amikor ezt mondta? 
  • Neki estem. Hozzábasztam az éjjeli lámpát a fejéhez. Az volt a legközelebb a kezemhez. Leesett az ágyról ahol ült a földre, és én rúgdosni kezdtem. Könyörgött, hogy hagyjam abba. Apám nem egy nagydarab ember. Káromkodtam és nagyon sok csunyát mondtam rá. Lebuzizsztam és mondtam neki, hogy beteg állat, akit feljelentek. Ő zokogott. Elmentem otthonról azonnal.
  • Feljelentetted? 
  • Nem.
  • Miért nem? 
  • Anyám és a család meggyőzőtt, hogy ne tegyem. Meggyőztem akkor, hogy apám nem pedofil.
  • Te ezt elhitted?
  • Őszintén? Nem. De nem akartam foglalkozni ezzel. Ki akartam törölni az életemből apámat, anyámat és az emlékét annak, hogy mit művelt velem.
  • Anyukádat? Miért? 
  • Mert muter tudta, hogy apám homokos. Mindig is tudta. Ezt ő mondta el nekem. És amikor megkérdeztem, hogy és nem zavart, hogy állandóam ölelgetett meg simogatott azt mondta, hogy elhesegette a gondolatot, hogy ez baj lehet.
  • Mikor költöztél el otthonról? 
  • 16 évesen. Apám soha többé nem jött a közelembe. Anyám bérelt nekem egy lakást a belvárosban ahol az idősebb unokatestvéremmel éltem aki egyetemre járt. Orvosira. Rémálmaim kezdtek lenni. Mindegyikben apámat vertem. Vagy lihegett mögöttem és anyám nézte.
  • A homoszexualitásról mi a véleményed?
  • Semmi. Van. Az ember nem választja, megszületik és kész. Viszont attól mert valaki homokos, nem a fiával kezd ki. Ez beteg, de nem függ össze szerintem azzal, hogy homokos.
  • Most mi van benned, ha apádra gondolsz?
  • Düh. Nem csak azért amit tett, hanem hogy én megvertem őt miatta. Érted? Állat lettem miatta, elöntötte a szar az agyamat.
  • Szerintem ne hibáztasd magad, a körülmény borzasztó és nem hiszem, hogy a reakciód miatt kellene még rosszabbul érezned magad. 
  • Csak furcsa, hogy ilyen lettem, mint egy idegen.
  • Mit mondanál azoknak, akiket valamelyik szülő bántalmaz szexuálisan?
  • Hogy ne tűrjék, titkolják. Én még szerencsés voltam, mert csak egyszer esett meg, de van akit évekig megerőszakolnak. Ez nagyon embertelen. Tudod én bíztam az apámban. Szerettem őt.

Krisztián könnyes szemei, és összerándult arcizmai elárulják mit érez. Hogy érez, bármennyire csak ezt nem akar. Még beszélgettünk picit, de éreztem, hogy menni akar. Nem menekül, nem tőlem, csak ahogy elmondta nekem még, nem akar olyan emberekkel érintkezni akik ismerik a történetét. Nem akarja a szemükben látni azt, amit az enyémben. Azt mondta hiába tudja, hogy szeretet az amit lát, nem akarja nézni, mert fáj. Neki a szeretet csak ez a három betű, semmi más.

I.

Köszönöm Krisztiánnak, a bátorságát, a szavait és azt, hogy megkeresett és méltónak talált arra, hogy kérdezhessem őt és leírhassam történetét.

+

A történet személyes jellege miatt, Krisztián kérésére csak engedélyemmel osztható meg különböző blogokon vagy online magazinokban. A Facebook megosztás linkkel természetesen nem tartozik ide.

Kép forrása: Pixabay jogtiszta képek.

Ha valamiben kifejezetten tehetségesek vagytok és ezt szeretnétek megmutatni minél több embernek vagy túlélők vagytok, avagy ‘csak’ emberek nehéz sorssal esetleg érdekes történettel, vagy ismertek valakit akire ezek ráillenek, és szeretné(tek) megosztani a világgal, ha mondanivalótok van (akár névtelenül is), de nem tudjátok hogyan, vagy szeretnétek bemutatni mit csináltok az életben (lehet ez bármi, akár blog, jótékonykodás, érdekes munka, szokatlan munka, szociális, közösségi tevékenység, művészet, írás, festészet, költészet, komolyan bármi) akkor írjatok nekem a theworldofildiko@gmail.com e-mail címre. Köszönöm.

3 comments

Add Yours
  1. bagoly37

    Különös egy történet. Lelki gyógyulást kívánok minden szereplőjének…Ha az apa nem olyan világba születik, ahol titkolóznia kell, akkor nem kényszerítette volna magát házasságra egy nővel…

    Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s