A nő, aki megtöri a csendet

Van egy nő a blogszférában, aki különleges tehetséggel bír. Dorina egyedi racionalizmussal ábrázolja társadalmunk és életünk legprivátabb démonjait; a nárcisztikus pszichopatákat. Írásai az első pillanattól mély benyomást tettek rám. Nem csupán a téma, amivel blogján foglalkozik, de a soraiból átszürődő ember fogott meg. Ő egy nő, aki akkor sem volt áldozat, amikor az volt, talán azért, mert amikor szeret az elméjével is teszi, nem csupán érzékeivel. Azt hiszem nincs még egy blogger, akinek minden szavát elolvastam a blogján. De az övéit igen. És nem csak azért, mert tagadhatatlanul hasonlítunk néhány dologban, tapasztalatban, racionalitásban és  tudásvágyban, a megérteni akarásban, hanem mert egyetlen blog – az enyémen kívűl – sem adott annyit, nem segített annyit eddigi életemben, mint az övé, még ha erről ő nem is tud igazán. Ezért engedjétek meg nekem, hogy őt mutassam be elsőnek a ‘Tehetségek’ elnevezésű új rovatomban nektek. Dorina, az And the yellow cab blog írója nem csak egy blogger, annál sokkal több. 

Egyszer megkérdezték tőlem mit gondolok Dorináról. Én azt feletem kvázi áhítattal, hogy, “Nem normális a nő a fejében az tuti!” Itt megállt a kérdező és bólogatott, de szerintem maga sem tudta miért, hiába mosolyogtam kedvesen. Rögtön kifejtettem, mielőtt még a ma olyan szokásos negatív gondolatok ütöttek volna szöget a fejében, hogy igen, Dorina szerintem nem normális, de ahogy ezt én értem az teljesen más, mint az, amit azok értenek, akik most helyből az idióta, hülye és hasonló jelzőket párosítják az én “nem normális” jelzőmhöz.

fb_img_1489841863998.jpg

Nem az, mert különleges. Nem az, mert ő valahogy többett gondolkodik az átlagnál és az érzések mechanizmusát is érteni akarja. Bár sokszor flúgos  a fantasztikus humorával, amiket újabban rímekbe is szed, ő az egyik legracionálisabb nő, akit ismerek. Ő nem olyan, mint többségünk, mint mi földi halandók, mert olyan hálózatot fejlesztett ki az agyában,- öntanítással, kitartással, szorgalommal, – ami keveseknek adatik meg. Ő az elméjével is érez. Ma már szíve és esze olyan ritka egyensúlyban van, ami nem normális ebben a káoszban, amit kreáltunk magunk köré az életben, mi civilizált emberek. Szóval Dorina különleges, nincs ezen mit vitatni (erről pedig vitázni nem is érdemes velem, úgyis én nyerek, még vele szemben is, aki állítólag a vitát magát is megvitatja).

Néhány héttel karácsony előtt egy kommentelő azt írta nekem privátban egy cikkel kapcsolatban, amit Dorinától osztottam meg, hogy “ez a csaj egy összefüggés elméletektől függő spiné, nem hiszem, hogy jó fényt vet rád, ha a cuccait reklámozod.” Nos, azon kívül, hogy a válaszomban nem finomkodtam, és ott elhatároztam, hogy írni akarok róla, el kell mondanom, hogy ez nem így van. A nő egy bántalmazási lexikon. Elmehetne szerintem viselkedés kutatónak, profilernek és hasonlók. Nagyon kevés ambivalens emberi viselkedésen nem lát át és kvázi nincs olyan személyiségzavar, amit nem ismer. Mint minden extrán okos embernek nagyon jó a szeme, nagyon jó megfigyelő.

Dorina mindeközben a blogján megosztó témákat feszeget nagyon körültekintően, belemegy pszichológiába, de nem guruskodik, sem akar megváltóként stadionokban okoskodni neked pénzért összeszedett klisékkel. Dorina sok mindenról ír, van laza humora is, de a párkapcsolatokon belüli erőszkról és az ehhez elengedhetetlen önismeretről is olyan tisztán, egyenesen és természetesen nyilvánul meg, mint kevesen. Ezt vannak, akik nem fogadják túl jól, leginkább azok akiknek önismeretük, szociális ismeretük hiányos, valamilyen személyiségzavarral küzdenek vagy éppen olyan áldozatok, akik még a tagadás legmélyebb bugyraiban vannak.

Miért éppen And the yellow cab a blogod neve?

Mert szeretek néha szemlélőként „működni“ a világban. Mintha mondjuk New York utcáin haladnék egy sárga taxiban, és az ablakon át nézném a magam körül zajló eseményeket. Elképesztő, de ha még zene is szól közben, akkor még többet „látok“ az emberekből. Mármint, szemlélődés közben. 

Én úgy látom, hogy Dorina blogja tapasztolokra épült, az alap ez, de a tartópillér a tudás, amit évek alatt magára szedett és a megfigyelés amit mesterfokra fejlesztett. Komoly és tényszerű, de nem unod halálra magad szavaiban, mert megjelenik a humor is és a pop-rock-blues-electro-jazz. Blogján nem csupán Törd meg a csendet írásokat találsz, de van Ciklá Man Blues, Steven Tyler, aki a kedvence továbbá Utcaképek, van Világ körülöttünk és még, ha mindez nem lenne elég van még egy felettébb fontos része a blognak a Pszichológia, Jog- és foglomtár.

Azt gondolom blogodban egy fontos rész a Jogtár és ahol elmeséled mik is valójában a különböző szindrómák. Javíts ki ha tévedek, de úgy vettem észre, hogy manapság egyre több olyan blog és Facebook oldal kering, amely a bántalmazásról, a nárcisztikus személyiségzavarról és pszichopatákról szól leginkább áldozatokhoz, de ezek közt több olyan van, ami inkább káros, mint segítő. Szerinted miért káros az, ha valaki kellő tudás nélkül vezet személyiség zavarokkal kapcsolatos blogot illetve önkéntes tanácsadó blogot?

door_pixabay

A lényeg az, hogy kommunikálja az illető, hogy ő milyen mélységig ért ahhoz, amiről ír, meddig vállal felelősséget a szavaiért, ha nem teszi, borzasztó tévutakra vihet embereket. Zárt facebook csoport is létezik ilyen, az sokkal károsabb lehet, mert ott még a csoporttól is függővé válik sok tag. Van, aki az örök áldozat szerepében tetszeleg, van aki, a gyógyult, hős megmentő gúnyáját ölti magára, és van aki évek óta azért jár vissza, hogy önigazoljon, printscreeneli a nárci smseit és ossza ezerrel, hogy nézzétek, megint írt! Jaj!

Én sokszor hangsúlyoztam, hogy SMS-ek, e-mailek, fotók, iratok, stb. fontos bizonyítkok lehetnek, ezeket mentsük el, és lehetőleg tároljuk több másolatban, különböző helyeken. Ez bizonyos esetekben „életbiztosítás“ is lehet. De nem arra szolgál, hogy dicsekedjünk vele, hogy megint írt, és önigazoljunk, hogy huh, tuti, hogy szeret.

Aki idézőjelesen hangadó szerepet vállal ebben a témában, annak ügyelnie kell arra, hogy ne szektát építsen, ne tegye függővé azokat az embereket, akik számára az ő szavai jelentenek valamit. Persze, hangsúlyozom – hogy ezzel a szófordulattal éljek –, ezt csak folyton hangsúlyozni tudom, megakadályozni néha e mellett is nehéz.

Bevallom, én nagyon ki tudok akadni, amikor úton-útfélen lifecoachokkal és önjelölt tanácsadókkal találom magam szemben, olyanokkal akik hangzatos kliséket adnak el, kihasználva az embert, aki alapjáraton nem vágyik másra, mint szeretetre. Valahogy viszket a tenyerem, amikor tapasztalom, hogy egy-egy gurubácsi vagy néni álszent és csupán egy negédes állapotban tartja tudatosan vagy tudatlanul a hozzá fordulókat.

Mit vettél észre abból, miszerint sokan hamis segítők? Valóban létező dolog ez? Milyen károkat okozhat ha hozzá nem értő kontárkodik az ember lelkébe és elméjébe?

Sajnos létező dolog, és a paletta nagyon színes, fel sem tudnám sorolni talán, mert az egy külön kisregény lenne.  Sokakat nyilván a jószándék vezérel, amikor „hivatásos segítőnek“ állnak, de közben meg látom, hogy maguk sem gyógyultak, nagyon nem. Életcéljukká vált „a nárci elleni nagy harc“, ami ugye egy idő után arra utal, hogy a súlyos traumájukból maguk is a nárcizmus felé tartanak. Így ez egy végtelen kör, mintha a nárcizmus fertőző lenne (persze megvan ennek a szakszerű magyarázata, de röviden, találó ez a „fertőző“ szó), és nyilván ebbe az irányba viszik a „híveiket“ is. Nem véletlen, hogy rengeteg nárcisztikus esik áldozatául egy másik nárcisztikusnak, vagy szociopatának. Ilyet láttam már, sőt egy ilyen példából tanultam a legtöbbet. Szóval amikor azt magyarázza az ember, hogy hogyan „győzz le“ egy nárcit, hát ott nagyon észnél kell lenni – és sajnos sokszor még ez is kevés – ellenkező esetben az illető ezt egy örökké tartó küldetésnek fogja fel, és épít egy kis „szektát“ is maga köré, és úgy terjeszti az igét. Ráadásul, ha szólsz neki, megeshet, hogy visszaszól, hogy dehát tőled tanulta. No ilyenkor foghatja az ember a fejét.

Aztán van a már-már vicc kategória, aki atlantiszi testvérekről beszél, ez a spiritualizmus legalja… hagyjuk is, mert vagy nagyon ideges leszek, vagy elkezdek röhögni – ha eszembe jutnak példák azokból, amiket volt „szerencsém“ olvasni már -, és legurulok az ágyról.

És persze nyilván van a hideg, számító kategória, aki ugye szaktudással lehet hogy bír, de a gyógyulásodtól, számára sokkal fontosabb az, hogy minél több pénzt vigyél hozzá. Aki kicsit is ért ehhez, ezzel azért el lehet manipulálgatni… Lehet, hogy ez a kategória a magasan funkcionáló szociopata? (a kérdés költői)

Volt egy pillanat körülbelül, a tizedik írás után amit Dorinától olvastam, ahol megkérdőjeleztem saját éppelméjűségemet. Hirtelen született gonoszlelkűnek éreztem magam, és azon kattogtam múltban elkövetett hibáim miatt, hogy bizonyára egy minden hájjal megkent egoista nárcisztikus beteg ember lehetek, hogy ezt és azt megtettem. Totálisan kibuktam, hogy egy rohadék vagyok, mert voltak pontok az életemben, ahol vislekedésem nem éppen éri el a mércét amit én ma decensnek érzek.

Mi a helyzet azzal, amikor egy elvileg jó ember rossz dolgokat művel? Olyanokat amiket a nárcisztikusok vagy pszichopaták akikról írsz. Hogyan lehet – ha lehet – ezt kategórizálni? 

male_robot_pixabay

Egy konkrét szituációban szeretek véleményt mondani, de általánosan a poszttraumatikus stressz, a komplex poszttraumatikus stressz, a Stockholm szindróma hatására az ember produkálhat olyan tüneteket, amik nagyon hasonlóak lehetnek a nárcisztikusok, vagy a borderlineok személyiségjegyeihez. Aztán, a narcopaták manipulációs technikái hatására az ember tehet olyan dolgokat, amik a külső szemlélő számára őt láttatják a bántalmazónak. Például „a nárci“ leveleinek átnézése. Aki nem ismeri a kerettörténetet, az nem tudja, hogy milyen út vezethet eddig. Sokszor maga „a nárci“ viszi rá erre az útra az áldozatatit. Lehet, hogy direkt gyanút kelt, hogy kutass, és olyan bizonyítékokat hagy, amik tévútra visznek, így arról nem is lesz sejtésed, amit épp valójában művel. 

Értem, és mi van akkor amikor egy nárcisztikus bántalamzó ‘áldozata’ válik maga kissé kétes viselkedésűvé bántalmazójával szemben? Ezt hogyan lehet kezelni később önmagunkban? Lehet önvédelemre fogni, ha egy normális ember válik szörnyeteggé

Részben fentebb megválaszoltam. Van az a pont, amikor döntened kell, hogy „kiugrassz, vagy bent égsz“. Talán ezt az előbbi mondatot már le is írtam valahol, így…

Én „ugrottam“.  

Tulajdonképpen, amikor rájöttem arra, hogy mit kezdett el művelni az illető egy másik emberrel (is) – pedig ekkor még semmit nem tudtam erről a témakörröl – akkor világosodtam meg. Emlékszem, hogy leültem az asztalhoz (borzalmas állapotban és ezt nem részletezném) és csak annyit tudtam mondani, hogy „nem hiszem el, hogy még egy emberrel ezt tetted, nem hiszem el, hogy erre képes voltál, attól függetlenül, hogy mi a véleményem az illetőről“.

Ha ezt (ennek az éjszakának a történetét) egyszer megírom, életem legnehezebb bejegyzése lesz.

Azokban a hónapokban amikor megkérdőjeleztem magam, hogy a szörnyeteg az életemben esetleg én vagyok-e, nagyon sokat tanultam a pszichológiáról, személyiség típusokról, lélekről, mechanizmusokról, önmagamról és persze Dorinától is. Nagyon sok tesztet megcsináltam és pszichológushoz is jártam, sőt egy életmód javító nővel is találkoztam, aki egy igazi kincsnek bizonyult. Ugyanakkor felfigyeltem nagyon sok rossz vezetőre, nevesincs kurzusokat elvégző kiégett háziasszonyokra, akik lájfkócsok lettek egy A4-es papírra nyomtatott “diploma” miatt és olyan tanácsokat osztogatnak miszerint a rezgéseinket kell megváltoztatni, hisz ha áldozattá válunk, az a mi rossz energiánk hibája.

Mit gondolsz a burkolt áldozathibáztatásról amit egyes “segítő” alkalmaz? Szerinted ő tisztában van azzal, hogy áldozat hibáztatás az, ha elülteti azt a kis gondolatot miszerint te vonzod be, hogy bántalamazzanak? És mi a különbség eközött – ha van – és a között, hogy  a pszichológia igazolja, hogy ha valaki nárcisztikus bántalamzásban nőtt fel, az felnőttként is keresni fogja ezt az érzést, illetve ő maga is bántalamzóvá válhat? 

lány_pixabay

Az áldozathibáztatás és a felelősségvállalás nem azonos fogalmak. Meg kell találni a mértéket. Ha egy „segítő“ ezt alkalmazza, annak több oka lehet. A hozzá nem értéstől az anyagi haszonszerzés reményéig széles a skála.

Nem hiszek abban, hogy van tipikus áldozat a tipikus múltjával. Mert ilyen nincs. Minél „profibb“ a bántalmazó, annál inkább megtalálja minden típusú emberen azt a rést, amivel az adott személyt „behálózhatja“.

Azok egy része, akik bántalmazó családban nőnek fel, ezt a világot ismerik, ezt gondolják természetesnek (sokáig, vagy örökre), és ezért nem lépnek ki felnőtt korukban sem egy bántalmazó kapcsolatból, mert nem is tudják, hogy létezhet „más fajta világ“. Egy másik részük pedig, lehet, hogy azért „vonzza“ ezt felnőtt korban is, mert ők pontosan tudják, hogy ez nem a normális élet, de talán keresik a megoldást a múltjukra, hogy mit tehettek volna másként, vagy tehettek-e volna valamit, bármit, hogy megmentsék gyermek önmagukat, és/vagy a szüleiket (leginkább azt a szülőt, aki az áldozat volt a kapcsolatban).

Tudni kell, hogy sok narcopata számára a sérült áldozat könnyű préda. És sok narcopata kifejezetten szereti a kihívást (is), ezért az egy baromi nagy tévhit, hogy minden áldozat bántalmazó családban nőtt fel, vagy totál önbizalomhiányos. Nos, ezek az emberek is számtalan okból – és azok aprólékos kombinációjából – adódóan válhatnak áldozattá. A lehető legegyszerűbben próbálom ezt elmondani most: nos az egyik, hogy olyan terepre tévednek, amely „nyelvet“ nem, vagy alig ismerik, ezért egész egyszerűen, sokáig nem értik, hogy mi történik velük/körülöttük, legalábbis nem teljesen. És nem azért mert hülyék, hanem azért, mert egy „idegen országba“ kerültek, aminek a gyelvét (még) nem ismerik, vagy csak az un. konyhanyelvet, azt is tankönyvekből, és nem a gyakorlatban. (Még a közt is ám óriási különbség van, hogy remekül elboldogulok egy idegen nyelven, vagy mondjuk lazán megfogalmazok azon a nyelven egy hivatalos levelet.)

Másrészt, egy általában véve magabiztos embernek egy „nárci“ azért is nagy hasznát veszi, mert az ilyen embereknek jó a megoldóképességük, és nem rettennek meg megoldandó feladatoktól. Ennek a képességüknek, a nárcisztikusok számára gyakorlati haszna is van, másrészt ez az a pont, amely mentén a „nárcik“ le tudnak építeni nullára egy olyan embert, aki úgy ismeri magát, hogy kézben/rendben tudja tartani az életét, és a dolgait. Majd ők megmutatják, hogy nem, és közben elhitetik, hogy de azért próbálkozni mindig érdemes… Ez részben azért is jó a narcopatáknak, mert kielégíthetik vele szadista hajlamaikat, és növelhetik általa saját csökevényes/légvár-szerű/torzult önbizalmukat.

Végül pedig mondd el nekem kérlek, te mit gondolsz arról a jelenségről, hogy manapság vannak nők, akik könnyelműen aggatják a nárcisztikus jelzőt és skatulyázzák őrültté egyébként csupán ember exüket, miközben, ők maguk inkább önsajnáló kis mártír szerepet öltenek egy kitalált melodrámában a fejükben és az ex max csak egy önző ember volt vagy épp mást választott, másképp viselkedett, mint az elvárt volt? 

Ez is egy igen nehéz kérdés, és nem is szeretek ítélkezni senki feje felett. Először is, nyilván a nárcizmus, a szociopátia és valamennyi személyiségzavar egy spektrum. Különböző erősségi fokai és keveredései vannak. Annyit erről, hogy az utóbbi pár évben rendkívül elterjedt ez a témakör – ami részben jó -, de ennek van egy negatív hozadéka is. Ha részinformációkat ragadunk ki belőle, azokat, ami nekünk „szimpi és kényelmes“, ráadásul közben fikarcnyi önvizsgálatot sem tartunk, akkor semmit nem fogunk tanulni. Hanem az egész csak egy kényelmes védőburokként szolgál, ami által (látszólag és rövid távon) könnyebb lesz feldolgozni egy csalódást. „Elhagyott, megcsalt, hát mert egy büdös nárci!“ Ezt a mondatot nagyon könnyű ám kimondani, sokkal könnyebb, mint szembenézni a fájdalommal. Nagyon leegyszerűsítve: tanulni nem egyenlő az áldozathibáztatással. Aki egy ilyen dologba keveredik, és ép elmével akar kijönni belőle, annak jó pár ilyen fogalompár határmezsgyéjén kell megtanulnia egyensúlyozni, hogy egy egészséges, építő és reális képet kapjon.

Dorina blogján vannak posztok, melyekre visszatérek többször is, akár hónapok múlva, mert személyiségem fejlődése következtében van, hogy mást ad, másképp segít megérteni dolgokat, de mindig ad. Nagyon sokat. Ahogy én tudom, nem csak nekem és ezért nem csak büszke vagyok Dorinára, hanem hálás is vagyok neki minden percért, amit arra szán, hogy segítsen, megértessen, megválaszoljon fontos és sokszor kimondatlan kérdéseket.

Köszönöm szépen Dorina, hogy válaszoltál a kérdéseimre és valószínű sokunk kérdéseire. Ahogyan szerintem egyébként teszed a blogodon is bejegyzésről-bejegyzésre.

I.

Egy kis plusz:

Kedvenceim Dorinától: (Na jó, csak néhány…) Vallomás, Mit várunk egy kapcsolattól,  Veszélyes kapcsolatok, Egy szebb világot álmodtam neked, Kedvesem, Egy pszichopata hálójában, Az exnő üzenete, Trollokról, Az igazi férfi,  Tanult és tájékozott empata.

Dorina blogja: https://dorinaczako.wordpress.com/

Facebook: https://www.facebook.com/dorinaczakoofficial/ és     https://www.facebook.com/dorinaerikaczako/

Képek forrásai: Dorina és Pixabay.

I.

2 comments

Add Yours
  1. Jánosné Juhász

    Hm. Köszönöm. Most tudtam meg, hogy a nárcizmus, és a pshiopata ( ha jól írom) tulajdonság egymással összefüggő. Borzalmakat éltem meg, még nem vagyok túl jól. Azonban segít ha magyarázatokat kapok. Szerintem soha többé nem fogok semmilyen párkapcsolatot létrehozni.

    Kedvelés

    • dorinaerikaczako

      Valóban “összefügghet” a pszichopátia és a nárcizmus, sok közös és sok eltérő tulajdonságuk van, azonban sokszor ezek a személyiségzavarok keverten fordulnak elő egy személyiségzavaros emberben. Ajánlom a témában Joe Navarro: Veszélyes Személyiségek c. könyvét! 🙂 Kitartás, és olvasson sokat a témában, idővel, és belső munkával minden fokozatosan rendbe jön.

      Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s