A Nap Bloggere voltam

Van egy csoport a Facebookon, ahol több, mint 1500 blogger regisztrált tag. Ebben a csoportban pedig van egy játék, melyet a Nap Bloggereként említenek. Arról szól ez az egész, hogy a csoport adminja kisorsolja az aznapi áldozatot, a bloggerek közül, és a többi blogger kérdésekkel bombázza a szerencsés(tlent) bloggert. Már aki kérdezni akarja. Szóval a nap bloggere voltam valamikor múlt héten, és kaptam is rendesen kérdéseket, amelyekre most válaszolnom kell egy bejegyzésben. Íme:

(Ha nem akarsz tudni személyes blablablákat meg felesleges infókat rólam és a blogomról, akkor ne olvass tovább, hidd el, én megértem.)

1. Az a jó édes Tündérkeresztanyád blog: Mindig olyan magasröptű témákról beszélgetünk, hogy pl nem is tudom rólad: mi a kedvenc sorozatod?

Jelenleg amit nézek az a The Excorsist, de nem kedvenc. A kedvenc sorozataim közé a The Bridge, a Cohen testvérektől a Fargo, a Hannibal és a Trónok harca (jólvannatudomhogygáz) tartozik.

2. Élményképek blog: Mindig nagyon komoly és fontos témákról írsz. Komolyabbnak, fontosabbnak érzed magad ezektől a témáktól? 

Fontosabbnak magamat nem érzem egy-egy témától, a témát magát érzem fontosnak, egyébként nem írnék róla. Amikor valamiről írok, nem én vagyok fontos benne, hanem az, amit közlök. Én maximum a közlési módot befolyásolom, irányítom, mivel én írok, de itt ki is merült az úgynevezett fontosságom. Komolyabbnak érezni magam, nem azért fogom, mert  fontos és komoly témákról írok. Van amikor az élet megköveteli a komolyságot tőlünk, amikor komolyan kell viselkednünk és vennünk dolgokat, ezt felismerni, tudni is felelősség, van akiknek például nem megy. Amikor fontos témákról írok, azt komolyan veszem, ez szerintem a legkevesebb, de amikor végzek, lecsukom a laptopot és élem a hétköznapjaim, amiben nem vagyok mindig  komolykodónak nevezhető.

Van olyan, amikor igazán elengeded magad? Ha igen, akkor mit csinálsz és milyen vagy közben?

Persze, hogy van olyan amikor igazán elengedem magam, többször is előfordul napközben és életemben. A bloggerkedés, a munka és a magánélet külön szférák, amiket megtanultam szétválasztani és a helyükön kezelni. Hogy mit csinálok amikor elengedem magam? Sok mindent, de, hogy milyen vagyok közben az attól függ mi az, amit épp csinálok, netán csinálnak velem. (cinikus kis mosoly a szám szélén…)

3. Anami blog: Mikor jössz már úgy Londonba, hogy találkozni is tudunk?

Remélem kora tavasszal el fogok tudni tölteni Londonban több napot is és mindenképp szeretnélek látni téged. Megjegyzem, szerintem kifejezetten kínzás úgy Londonba utazni, hogy az ember reggel megy, este jön, dolgozik és taxiból nézi a várost csupán, mintha ott sem lenne.

4.Natussshka:  Merre tervezel utazni a következő évben? Mi a legféltettebb vágyad, vagy titkos célod a bakancslistádról? 

Terveim között szerepel: London, New York, Madrid, Lion, Párizs, Luosto, Seychelle-szigetek, ez utóbbi kettő úgynevezett álomhely, ahová évek óta vágyom. Meglátjuk hátha összejön. Nincs bakancslistám, ahová felírom mit szeretnék. Még gondolatban sem. Azt hiszem azért, mert valójában a legbelsőbb vágyaim és “titkos” céljaim sosem változtak életemben. És itt nem a materiális vágyakra gondolok természetesen. Ott nem tudok dönteni, hogy Ford Mustang V8 GT  vagy maradok a Shelbynél. 🙂

A legféltettebb vágyaimat nem adom ki, mert teljesen lemeztelenedni nem akarok a magánéletemet tekintve. Mindenesetre nyugalomra és harmóniára vágyom, amiért mindent megteszek és ami nem biztos, hogy az a tipikus ‘hétköznapi’ nyugalom. Kinek mi, ugyebár…  Titkos céljaim? Azok titkosak, nem mondhatom el. 😉 Annyit viszont igen, hogy  professzinális céljaim között mindenképpen olyan dolgok is szerepelnek, ahol emberekkel foglalkozom, embereknek segíthetek.

13627235_10157197576760057_8322227939988243381_n

 

Mi a véleményed a mai Magyar bloggerszféráról?

A magyar bloggerszféráról az a véleményem, hogy nagyon sok tehetséges blogger van, aki nem kap olyan hangsúlyt amilyet kellene, avagy nem mer magának adni, saját magát ‘hátráltatja’ azzal, hogy nem hisz igazán magában, még akkor sem, ha ég benne a vágy, hogy megmutassa, kifejezze magát blogjában.

És ott vannak a blogversenyek is… Én picit úgy érzékelem, hogy nem mindig a tehetség,  a tartalom az ami elsősorban számít, sokkal inkább a marketing és like számok azok a nézőpontok, melyek eldöntik kiből lesz például az év bloggere. Nem a versenyek szervezőit szeretném kritizálni, mivel tudom, hogy nem könnyű megszervezni egy-egy nívós eseményt (és a legutóbbi amire meg voltam hívva, nekem annak tűnt), csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy vannak kincsek a magyar blogok között, amik többet érnek egy like-milliomos tucatblognál. (Ezért kapni fogok lehet, de ez a véleményem.)

A bloggerek, akiket én ismerek, akikkel én kommunikálok sűrűn, igazi tehetségek, jófejek, nincs bennük irigy kompetitív ellenségeskedés és ez jó. Vannak azért bloggerek akiket kerülök kommunikáció szinten és mindehogy a világhálón, de ezzel nekik teszek hatalmas szívességet. (Khmm…)

5.Girl Power! blog  Mikor jössz haza hogy végre találkozzunk?

Januárban repülök, ha lemondod a következő talit is megharaplak.(Vigyorgok, ne vegyél komolyan! Na, jó azt igen, hogy látni akarlak.)

6.Home made életünk blog:  Mivel készülsz karácsonyra? 

Szívvel-lélekkel.

7.Andrea Boroczky Photography blog: Van valami amit eddig nem próbáltál, és mindenkpép szeretnél kipróbláni?

Igen Andrea, van… (Hatalmas mosoly.)

Ha visszamehetnél az időben, hova mennél, és kivel találkoznál?

Fokvárosba mennék és Nelson Mandelával találkoznék.

Van valami, amit megbántál?

Igen, van.

Ha már itt többen felvetették a találkozás kérdését, ha rajtad múlna, hol találkoznánk először?

Egy angol kocsmában valahol vidéken.

Ja, és mikor jacuzzizunk? (erre nem kell valaszolni. )

Kár, hogy nem kell, szívesen válaszoltam volna rá…

A Voltam c. írasodat megosztottad újra egyik nap, és azt írtad, hogy ma már a végét átírnád, mire írnád át?

“….Voltam aljas. Lettem őszinte. Lettem neked. Miattad felnőttem. Megmutattad, hogy egyetlen dolog soha nem voltam még…  Teljes.” 

8.Életem morzsái blog: Melyik országban laksz most? És mi a kedvenc ételed onnan?

Jelenleg Olaszországban tengetem a napjaim. A második kérdéssel megfogtál ugyanis imádok enni a mediterrán konyha, köztük pedig az olasz nagy kedvencem. Ha egy ételt kellene választanom, akkor az a római rántott articsóka és rántott tökvirág töltve. (Nem olyan rántott amit mi ismerünk Magyarországon többnyire…Nincs rajta lisztből és tojásból készült bunda, hanem csak lisztből és vízből való, aminek pastella a neve.)

9.Egy csipet fahéj blog: Mióta étkezel húsmentesen? milyen okból kezdtél “mentesen” étkezni? könnyen ment a változás? a gluténmentes étrend miben segített (pl. szebb lett a bőröd? v. nincs puffadás?) 

Mióta… Hmmm…mióta is… most két és fél hónapja éppen. Nem vegán vagyok, hanem (glutén- szója- és tejtermék mentes) makrobiotikus étrendet követem, de egybekötve a mediterrán étrenddel, így egyfajta személyre szabott étrendem van, amit egészségügyi okok miatt kezdtem el, orvosi javaslatra és orvosi felügyelettel. Baromi nehéz tartani bevallom, elbuktam párszor év eleje óta, de nem adom fel. Ez az egyik legtisztább étkezési forma  amivel találkoztam és nem  olyan radikális vagy drasztikus, csak én gyengülök el néhány gourmet recept láttán, ami ebbe a diétába nem fér bele. (Saaaaaaajt! Adjatok sajtoooot! :p ) Egy igazi ínyenc vagyok, aki imád főzni és bevallom, a gyengéim közé tartozik a minőségi gasztronómia.

A makrobiotikus étrend egyébként a harmóniára törekszik. Tudod a jing és a jang egyensúlya meg a természetesség a lényeg.( Nagyon elégedett képet vágok éppen. 😀 )

A gluténmentesség az alhasi puffadást szüntette meg, de nem is igazán a glutén az, ami problémát okozott nekem, mivel nincs cöliákiám (és a probléma ott kezdődik amikor leültetnek a bankban mert azt hiszik 8 hónapos terhes vagy, miközben nem, csak a reggelidtől hatalmasra feldagadt az alhasad), hanem a finomított izék amit lisztnek neveznek, de épp köze nincs a természetes liszthez, ahhoz amilyennek lennie kellene. (fintor, bleh, pfúj!)

Mióta vagy kapcsolatban Olaszországgal? Az olasz nép mentalitásából mi ragadt rád? Melyik a kedvenc régiód Olaszországban?

17 éves koromban kezdődött minden és bár voltak évek, amikor más országokban és földrészen is éltem évekre, valahogy mindig visszakerültem Olaszországba.

A mentalitásból a derű ragadt rám, a jókedv, a pillanat megélése és az, hogy azért dolgozok, hogy éljek, nem pedig fordítva. Olaszországban valahogy ‘nem szokás’ azon siránkozni mi nincs, az emberek többsége arra koncentrál mi van. Pedig Itália és népe is élt meg kemény időszakokat, masszív kivándorlást, kőkemény szegénységet, nagy elbukásokat, mégis nem érezni azt, hogy mindez visszahúzza, beszippantja az emberek mentalitását.

Kedvenc régióm Toscana. Mi más… (és Trentino, és Umbria, és Veneto, meg Puglia atyaééééééég! az egészet imádom, úgy ahogy van! Most sóhajtozok, hogy útra kéne kelni azonnal…)

10.Grafostylist blog: Mi az álom menü egy tökéletes vacsorára?

Hajaj… 😀 A tökéletes vacsora eleve valakivel van, még akkor is, ha nekem egyedül is sikerül elérnem, hogy azt érezzem “huh, ma tökéletes volt ez a vacsi”, mindig jobb egy kellemes ember vagy épp a szerelmünk társaságban étkezni. Avagy szeretteinkkel, barátainkkal! Imádom a hangos, többszemélyes vacsorákat, imádok vendégül látni barátokat, családot. Szeretem őket kényeztetni. (Ezt neked már említettem.) Ahhoz, hogy tökéletes legyen a menü, figyelni kell arra, hogy mindenki igényeit ki tudd elégíteni azzal, ahogy összeállítod az ételeket. A tökéletes menü nálam több fogásos ételsor, melyek harmóniában vannak egymás közt, illik a vacsorán résztvevők ízléséhez, tiszta és minőségi alapanyagokból van egy szépen megterített asztalnál, kellemes környezetben. Jah, és természetesen minden fogáshoz illő ital is dukál. (Nem véletlen gyűjtöm a borokat olyan lelkesen.)

11.Sub Rosa blog: Hogyan választod meg a barátaid?

Nagyon körültekintően. Hallgatok a legbelső megérzésemre. Nem az első benyomás ítélkezésére, nem a felszínre, hanem arra a mély gyomromat is megmozgató megérzésre. Ma már így választom meg őket… (Jah… hát ez sem volt mindig így, és rá is bacarintottam nem egyszer arra, hogy nem jól figyeltem.)

12.OneSmallStep blog:  Hova teszed a veled megosztott történeteket? Az ezekre való nyitással a te világod a magad számára változik? 

(A lelkemben van egy szekrény, tele fiókokkal és minden történetnek van helye… )

Eddig egy történet jelent meg, amit más megosztott velem, de már többet megírtam (amit csiszolni kell még), és több tucat e-mail vár, hogy megnézzem őket magamnak és megmutassam az érdeklödőknek.

Mindenkinek van egy mappája, névvel, adatokkal, mindennel amit tudok róla, a válaszaival kérdéseimre, képekkel és zenével. Egy a gépemen lementve, egy az e-mailek között, ahová érkeznek a történetek. Nagyon bizalmasan kezelek mindent, és csak az jelenik meg, amihez hozzájárul az illető, akiről szól az egész. Amikor kész az interjú, történet, akkor csak a jogi okok miatt szükséges e-maileket, esetleg titoktartási szerződést, tartom meg, a többi e-mailt és adatot törlöm, ha azt kérik tőlem. A cikk viszont megmarad, amit írtam és az illető emléke is bennem, (ott a fiókok egyikében).

A nyitás arra, hogy megírjam mások történetét onnan jött, hogy egy ideje sok személyes e-mailt kapok, emberi életekkel, nem kérnek semmit, igazán tanácsot sem, csak meghallgatást. Mesélnek nekem az emberek. Leírják a történetüket. Ez elmondhatatlan érzés. Az a bizalom amit sokan beletesznek egy-egy üzenetbe egy idegenhez (hozzám) felbecsülhetetlen. Az én világom gazdagodik mindenképp, tehát változik is, ha nem is gyökereiben.

Mennyi ideig emel fel, vagy tart mélyen egy-egy történet?

Ahogy olvasom a mások életéről szóló leveleket, ott vagyok a történetben, figyelek, érzek. Megpróbálom minden porcikámmal átérezni azt, amit az az ember érezhet, aki a sorokat írta nekem. Ott a pillanatban lenyom a mélybe vagy épp felemel. Majd becsukom az emailt és teszem a dolgom tovább, csinálom amit kell. Ki tudok zökkeni egy-egy történet súlyosságából, vissza az én életembe, jelenembe, de ez nem azt jelenti, hogy nem érzem vagy gondolkodtat el később is, mondjuk aznap este. Amíg meg nem írom a történetet, bennem van az ember, aki írt az ézéseivel, de nem vesz el az életemből, nem befolyásol negatívan saját világomban, a magánéletemre vonatkoztatva, végül amikor megtettem a dolgom (válaszoltam a levélre, a bizalomra, esetleg írtam belőle egy cikket ami megjelent), akkor elengedem a történetet.

13.PinkAnyu blog: Amikor egy egy bántalmazott emberrel mélyedsz el a beszélgetésben, és tárja fel előtted a testi-, és lelki sérüléseit, a nyomasztó emlékeit, akár a gyermekének a bántalmazását, netán halálát (sajnos én ilyen anyával is beszéltem..) mennyire visel meg lelkileg téged? Hogyan tudod feldolgozni? Te is van hogy csak ülsz és a sorait olvasva áztatod a könnyeiddel a klaviatúrád?

Megvisel, ha erőszakkal, bántalmazással szembesülök, de megtanultam elhatárolni magam, elvonatkoztatni amennyire lehet. Én azzal dolgozom fel a rám tett hatást, az érzések súlyát, hogy a lehető legérzőbben és legtisztábban írom meg, ha megkér rá az illető, a történetét, vagy írok válaszlevelet, miközben szem előtt tartom a racionalitást, a reális tények jelentőségét, egy-egy sorok között elrejtett vagy épp kimondott üzenetben, amivel szavaim bírhatnak. Volt, hogy könnyek között írtam egy-egy választ, de azt hiszem, hogy az évek során és tapasztalataimnak köszönhetően olyan kontrollt és erőt tanultam (ami a segíteni tudáshoz kell), hogy ritkán fordul elő, hogy ezt elvesztem. Hosszú ideig, órákig, napokig legalábbis nem. Ha megesik, akkor eltűnök pár órára esetleg 1-2 napra a hegyekben, teljesen egyedül persze.

14. Kittenish blog: Mit szeretsz a legjobban magadban és miért?

A megújulás képességét, mert ez segít a fejlődésben igazán.

 

15.Tisztakék blog: Empatikus és érzékeny embernek gondollak, aki képes átérezni és magába szívni mások érzelmi energiáit, hiszen a blogodon is sokszor másokért szólalsz fel. És mint ilyen, biztosan tapasztaltad ennek a nehéz oldalát is, az érzelmi kimerülést, vagy a háttérbe kerülést. Hogyan kezeled mindezt? 

Viszonylag ritkán merülök ki úgy igazán érzelmileg, kb kétévente. A háttérbe szorulást nem bánom, mert nem azt érzem, hogy háttérbe kerülnék, hanem azt, hogy pillanatnyilag valami fontosat teszek előtérbe, de én ezáltal nem háttérben vagyok, belőlem nem vesz el, nem az én fejemben. Ha esetleg kimerülök, akkor elvonulok. Kimerültségtől függően elmegyek pár napra egy új helyre, vagy a természetbe, többnyire egyedül, de ha csak pillanatnyi nap végi kimerülésről van szó (mert sok a hülye, nehéz egy-egy sztori, amit hallottam, kiakadok az érzelmi szegénység valamelyik szintjétől, amit tapasztalok stb.), akkor csak veszek egy forró fürdőt, hideg zuhanyt, sétálok picit, főzök vagy sütök valamit,  vagy épp iszok egy pohár bort a francia kedvenceim egyikéből.

A blogolás mennyire jelenti ebben a helyzetben az egyensúly felé törekvést?

A blogolásra, mint egynesúly felé való törekvésre még nem gondoltam, mindenesetre ad valamiféle ‘elégtétel’ , amikor “felszólalhatok” másokért, egy ügyért, vagy akár (ezáltal) önmagamért is egy-egy bejegyzésben.
Régóta követlek, szinte a blogod indulása óta és eltolódást látok a személyes, E/1-es írásoktól a “ti” és néha a “mi” típusú véleményírások felé. Ez tudatos, vagy egyszerűen csak így alakult?

Így alakult. A véleményírások és mások történeteinek leírása azért a jövőben sem fogja kizárni az E/1-es írásokat.

Miért indítottad a blogod? Ez a kezdeti cél most is változatlanul megvan, vagy bővült, esetleg már teljesen más motivál?

Egyrészt mert azt mondta egy számomra fontos ember, hogy engem soha senki nem olvasna el, semmi tehetségem a szavakhoz, az íráshoz magához, és igazából felesleges ezzel foglalkoznom. Valójában, ezt azóta mondta még egy nagyon fontos ember (ő olvasta a blogom vagy mondjuk úgy, olvasott tőlem), de másodjára már nem úgy érdekelt a negatív kritika, nem fájt, még az sem, hogy bohóckodásnak, viccnek nevezte, ahogy akkoriban kiírtam magamból a gyászt és dühöt, a fájdalmat és elveszettséget amit éreztem. Inkább egy löketet adott, méghozzá nem keveset.

Mindenesetre ma már nem a fájdalom és kétségbeesés, sem a gyász és nemtalálomahelyem életérzés, vagy az úgynevezett kiírás motivál leginkább. Már nem csak az célom, hogy a saját kis érzéseimet megosszam az interneten.

Mik a jövő évi terveid a bloggal? 

Huh, lesznek változások. Először is van egy komoly felkérésem, aminek szeretnék eleget tenni, de a blogom emiatt nem csendesedhet el, sőt, hangosabbnak kell lennie, szóval beterveztem  új témaköröket és még több cikket. Megjelent a Sorsokk és a Tehetségek sorozat, de lesz itt még más is, csak nem lövöm le a poént. Az eddigi havi egyszeri megjelenés már nem elég ennek az olvasótábornak – és nekem sem – és ezért fejlődnöm kell. (Blogger lettem bakker.)

16. And The Yellow Cab blog:  Az életed mely területén érzed magad a legkevésbé szabadnak, és ezt miként éled meg?

Jelenleg nincs olyan területe az életemnek, ahol nincs meg a kellő szabadságérzetem, ami bevallom nagyon nagy. Nehéz velem együtt élni és lépést tartani, ez már gyermekkoromban is ilyen volt, és tininek is vagy fiatal felnőttnek. A családom, a barátaim ismernek és bár van, amikor nehezen tűrik a szabadság és hatalmas személyes tér iránti igényemet, azt gondolom, ők pont így szeretnek.

A korlátokat nehezen tűröm, de ennek fogalma is tág, hogy én mit érzek annak. Nyilván, ha családot alapít az ember vagy párkapcsolata, házassága van, azt élvezi, szeretetből teszi és nem korlátozva érzi magát általa hanem felemelve.(Az én világomban, ergo nálam így működik mindez… Na jó, azt azért bevallom hogy nehezen emésztem meg, hogy nem tudok csak úgy a világűrbe vagy épp Marsra menni, de a fejembe vettem, hogy Elont valahogy befűzöm, hogy segítsen.)

17.Kamilla Harmónia blog: Én úgy látom, nagyon sokat változott a blogod az indulás óta. Te mennyire érzed ezt? Visszaolvastad már az eddigi cikkjeidet?

Ezt én most bóknak veszem, jó? 🙂 Sokat változott a blog igen. Eleinte csak tapogatóztam szerintem, bontogattam a szárnyaim, kiírtam a fájdalmam és a saját érzelmeim kuszaságában vesztem olykor el. Ma már bővítem a blogot, és célokat tűzök ki miatta és általa is magam elé.  Egyébként eleve az is változás, hogy a blog névtelen és arctalan volt több, mint egy évig, aztán az is ott van változásként, hogy egy évig nem jelent meg cikkem, és utána másképp tértem vissza, más érzésekkel. Ez nem észrevehetetlen. Bevallom, hajszálon múlt, hogy nem hagytam az egészet.

Igen, párat visszaolvastam, és azt hiszem elmosolyodtam némelyiken. Olyan kis kezdetlegesek. (Most is mosolygok…)

Milyen hatással van rád a blogod? És a te fejlődésed a blogra? Gondolom, abban egyetértünk, hogy a kettő kölcsönhatásban van egymással. 

A kölcsönhatás elkerülhetetlen. A blogom fejlődésre késztet, nem csak emberi szinten, az én fejlődésem pedig felelmeli a blogot egy picit mindig, ahogy a hanyatlásom például elcsendesítette egy évre.

Ja, és mi újság a biofarm projekktel? 

Szerintem 10 év múlva költözök. Meghívlak majd mindenképpen!

18.160 gramm blog:  Sokan mentális betegségnek titulálják a szelfizést. Te mit gondolsz erről és úgy egyáltalán a szelfizésről?

Én azt gondolom vannak akik könnyelműen mindenre mentális betegségeket aggatnak manapság, leginkább azok akik nem olvassák és/vagy tanulmányozzák figyelmesen az erről szóló írásokat, okfejtéseket, teszteket, kutatásokat stb vagy nem szakértők a témában. Így történik az is, hogy pl nárcisztikus pszichopátiát állapítanak meg féltékeny barátnők hozzá nem értő, és netről lopott diagnózisokkal, olyan férfiaknál, akik simán normális esendő (vagy épp nem) emberek. De ez persze más téma, csak egy példa volt. Szóval…  Természetesen, aki naponta 10-20 szelfit csinál a telefonjával és nézegeti magát, csinosítgatja appokkal, újra ránéz, tetszeleg önmaga előtt, illetve olyan gondolatok foglalkoztatják, hogy Janilacigézakatitimi mit gondol majd és  bárhová megy lő pár szelfit minden egyes lehetséges alkalommal, (akkor is amikor totál abszurd és értelmetlen) annak valami  komoly probléma van a fejében. Én Dorian Gray effektusnak nevezem ezt.

 Azt gondolom, hogy a mértékletesség itt is fontos és nagy különbséget mutat szelfi ügyben az emberek között. Szerintem van az az arany középút, ahol nem gondol a világ és a pszichológusok többsége sem, nárcisztikus önimádó valakinek, hiába van pár szelfid.

Köszönöm a kérdéseket. Ölelés.

I.

Fotó: ldiko Judit Kiss by Yvan Rodic

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

15 thoughts on “A Nap Bloggere voltam

  1. Bóknak szántam, jól tetted, hogy annak vetted! 🙂
    Nekem nagyon tetszett ez a bejegyzésed. Közelebb hoz – hozzám mindenképpen. 😉 Jó meglátni az embert az írások mögött és szerintem erre másnak is van igénye. Köszönöm a válaszokat, nem csak a saját kérdéseimre.
    A 10 évet meg simán kivárom. 😀

    Kedvelés

    1. Kamilla, meglep ugyan, de végül örülök, hogy válaszolhattam a kérdésekre, bár mindig picit félve mutatok magamból. :*

      A farmra mindenképp kell Mandala, úgy készül! 🙂

      Kedvelés

  2. Köszönöm szépen, hogy megtiszteltél minket a válaszokkal. Komolyan mondom, szerintem ez a “személyes blablabla” is teljesen jó, hogy felkerült. Apró kis ablakok a válaszaid… 🙂 Én szeretek kukucskálni. Amikor elkezdtelek olvasni, olyan sokáig vártam, hogy lássam az arcod, a tekinteted, jól kivehetően. Örülök, hogy azóta kinyitogattad a világod. Kíváncsi vagyok a további tervekre, változásokra. Itt leszek és olvaslak!

    Kedvelés

  3. Drága Ildikó, köszönöm a válaszaid. Szeretem olvasni a soraidat,meg azt is,ami mögöttük van. 😊 Elgondolkodtattál és van, amihez kulcsot adtál. Jók ezek a személyes “blablák”, örülök, hogy beneveztél a játékra. 😊

    Kedvelik 1 személy

    1. Van egy olyan közlési mód, amelyben őszintén tudsz beszélni magadról, érzéseidről anélkül, hogy kiadnál pontos információkat vagy közölnél olyan konkrét dolgokat, amiket nem akarsz. Rá kell érezni… 😉

      Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s