Kapcsolati státusz: Társtalanság

Az egyik komoly probléma a társkeresés és párkapcsolatok terén manapság az, hogy sokan nem tudják mire is van szükségük igazán.Vannak, akik pont azért nem találnak párt, – hiába keresnek – mert önmagukkal sincsenek tisztában. Rosszul keresnek. Nem ismerik magukat eléggé, nem néznek magukba eléggé, hogy tudják és elfogadják mire is van a lelküknek, nekik, az énüknek szüksége. Nem találnak sokan párt, társat az élethez, mert ködös ideákat vagy rosszabb esetben tévhiteket kergetnek. Nem is beszélve arról, amikor valaki azt hazudja magának, hogy társat keres, de igazából egy szexrobotra vágyik aki beprogramozott mocskosságot suttog kéjesen. A másik oldalon pedig ott vannak azok, akik azért élnek boldogtalan vagy éppen szürke párkapcsolatban, mert félnek. Félnek kommunikálni, lépni, dönteni, farkasszemet nézni a valósággal. Túl sok olyan boldogtalan emberrel találkozom manapság, aki mindenkit és mindent hibáztat csak éppen oda nem néz ahová kellene. Magába.

Sokan sírunk, hogy nem találunk társat, nincs, nem létezik, humbuk, közben pedig lehet, hogy elengedtük, hogy rossz helyen keressük, talán a hatodik társkereső oldalon vagy épp a századik kurva mellett, akinek üzleti tevékenysége a szex. Nem figyelünk. Olyan sokan nem figyelünk saját magunkra sem, a mi lényünk belső szükségleteire, hogyan képzeljük és hisszük el, hogy találáhatunk igazi társat az életben? Van, aki nem is társat keres már, elfásult a hite, csak szórakozást akar, és megnevezést tévesztett, amit körültekintő hazugságokba öltöztetve nyom le épp annak a torkán, aki újabb játékszer lett. Másfelől pedig hogyan áltathatjuk magunkat azzal, hogy társat keresünk, amikor azt írjuk egy társkereső platform “kit keres” kis dobozába, hogy önálló fizetéssel rendelkező, lakástulajdonos, gyerektelen, nem dohányzó, magas férfit keresek “nem hátrány, ha kocsid is van” megjegyzéssel? Vagy azt, hogy kerek popsis kedves lányt keresek, aki komolyan veszi azt, hogy nő és tud főzni is? HOGYAN? És kérdem én, végül miért csodálkozik  és panaszkodik az a nő, aki talált végre egy pasit a neten lakással, kocsival, hogy az ő ‘elvárt’ lovagja, nem éppen  egy kedves ember, nem olyan, mint képzelte? A pasas pedig, aki megtalálta a nőt a kerek popsival meg főzőtudománnyal és nem sokkal többel, miért panaszkodik, hogy beszélgetni nem olyan, mint képzelte vagy azon, hogy az a kerek popsi más tenyerében is ugyanolyan kerek, ráadásul elég sűrűn? Persze tudom jól, hogy nem lehet általánosítani arra, hogy az anyagilag rendben lévő férfi nem kedves vagy, hogy a tökéletes testű nő több szeretőt is tart, ahogy azt is tudom, hogy nem is lehet ezeket a felszínes elképzeléseket felruházni elképzelt tulajdonságokkal és később csalódást érezni, ha az köszönőviszonyban sincs a valósággal.

Nem olyan, mint képzelted? Komolyan? Na ne mondd… Nem  fantazmagórikus hülyeségeket kellene felállítanunk magunkban, mint elvárások, hanem helyette nem ártana az emberre figyelnünk másokban  (és persze magunkban is), hogy ezáltal felfedezzük azt, ami valóban fontos lehet ahhoz, hogy olyan embert találjunk az életünkben, aki idővel  igazi  társunkká válhat.  

Vannak nők, akik elhitték, hogy elvárták a jómódú sikeres férfit, aki kényelmet biztosít és vannak nők, akik sosem hitték ezt. Vannak férfiak, akik elhitték, hogy kell, a mindig divatos, fitt, csinos barátnő és vannak férfiak akik elhitték, hogy nem erre van szükségük, nem számítanak a külsőségek ahhoz, hogy szerelemi életet éljenek. És van, hogy mindannyian tévednek.

Téved Ági*, mert nem ismeri fel miért lett boldogtalan, érintésre rideg alkoholista az évek alatt a sikeres magas és jóképű férje mellett. Letagadja, elfordítja a fejét, úgy csinál, mint aki nem látta az első jeleket amit az élet küldött neki arról, hogy a pénz nem ölel vissza kedvesen, pláne nem hűségesen. – Ági! Hiába volt menő, a Kabala Jenővel járni, és hozzámenni hatalmas luxuslagzi keretében, ha egyszer te ott bent a lelked mélyén másféle emberre vágysz amikor éjjel lehunyod a szemedet. Hiába volt elégedett anyád és apád, hogy milyen jó partit fogtál ki magadnak, ha te sírsz éjszakánként, és vodkás üvegeket dugdosol a konyhakredencben.

Az éjszaka sötétsége nagy úr. Főleg amikor meghallod a saját gondolataid, melyek arról suttognak, hogy valami nem oké, de te semmit sem teszel ellene. Csak egyre sötétebb lesz…

Téved Kati* is, sőt önámít, mert azt mondja, nem érti miért olyan szürke és keserű az élet egykori nagy szerelme mellett. A férfi rá se néz, csak ül a fotelben sörrel a kezében minden este, és a rendszert hibáztatja, amiért neki már élni sincs kedve, amiért a farka se áll már fel, és a pofonokért is persze, melyek Kati arcát égetik havi rendszerességgel. Szar az élet, mert nem talál jó munkát, olyat ami hozzá illik, hisz ő építészmérnök végzettségű, hát nem érted? Ő nem egy nő, akinek mindegy, ha takarít egy szállodában. Ő férfi! Főiskolát végzett! Más meló derogál, ezért az alkalmi munkák elegek és különben is ilyen az élet nem lehet tenni semmit ellene, anyádék miért nem segítenek Kati bammeg?! Nyugdíj ígyseúgyse lesz ebben a szar országban, inkább sefteljünk az építkezésről elcsórt anyagokkal, mert jár egy kis plusz basszameg a tróger főnök, fiatalabb, mint én és hogy oda van azé’, mert cége van, a kis pöcs, de én majd megmutatom neki, hogy nem ugráltathat, én aztán nem megyek be melózni vasárnap. – Kati! A nagy szerelemek többször elmúlnak, mint nem. És nem minden szerelmünk, nem mindenki, akit szerettünk képes társként funkcionálni számunkra, ezt fel kéne ismerni és el kellene fogadni. Tudom, tudom ez baromi rideg és reális, de tudod a te életed is az, ahogy a tény, hogy a férfi, aki mellett élsz nem figyel rád és nem érdemli meg az idődet, az életed és odaadásod, és erre a megállapításra elég lenne szimplán az a tény, hogy megüt téged.

lovers-1535294

Ha szerelmes vagy valakibe, nem jelenti azt, hogy az illető a társad, olykor még akkor sem, amikor párkapcsolatban, házasságban vagy vele.

Az a sikeres és gazdag férfi is téved, aki elvette a legszebb lányt, mert az neki kijár, hisz ő a Nagy Laci*, az ő feleségének tökéletesnek kell lennie. Laci most nem érti, miért érzi üresnek az életet. Manapság, a Facebookon összeszedett századik izgalmas kalandja után azt kérdezi magától, hogy miért nem szereti a feleségét legalább annyira, hogy az elég legyen, hogy felálljon rá úgy igazán? Vagy annyira, hogy szarul érezze magát amiért szerelmet hazudott annak a másik lánynak, “hogy is hívták?” Nem érez semmit. Csak fáradtságot. Olyan fárasztó ez a sok hazugság. Már nem is élvezi ezt az egészet. Nyugalom kellene, vagy egy új játék, valami erősebb. – Laci! Egy önző állat vagy.

Teljesen mindegy, hogy szép egy ember, hogy a legszebb, őt is megunja a legönteltebb seggfej is, aki képtelen a szeretetre.

Téved Béla* is, aki öt éve elvette azt a kedves lányt a másik faluból, és azt mondja nem tud ránézni ‘úgy’ az asszonyra már. Azt hazudja, nem zavarja az a 30 kg túlsúly, sem, hogy az asszony  rövid fiúsra vágatta azt a szép haját a gyerekek miatt, nem bánja, hogy már nem olyan odaadó nő, mint volt az elején azaz öt éve, csak a gyerekek a fontosak, “mi már csak apa vagyunk meg anya”. Azt mondogatja Béla, hogy minden házasságban elmúlik az érintés, miközben titokban pornón élvezi ki az elfojtott férfit magában éjjelente, amikor az egész család elájult a fáradtságtól, feleségével egyetemben. – Béla! a vágyaidat a feleségeddel beszéld meg. Ha úgy érzed nem tudod vele megbeszélni, ha úgy érzed nem mondhatod ki, sem el, ami a te belső vágyad, akkor mégis kit vettél el feleségül? Valakit akinek nem mondhatod el, akivel nem élheted ki a férfit aki vagy? Valakit akit öt év után idegenként nézel és azt kérdezed ki ez? És ő vajon hogyan néz téged? Lehet őt sem izgatja túlságosan a hatalmas sörhasad és a kifingott mackógatyád, ami olykor kemény a szennyesben. Kinek hazudsz 38 évesen arról, hogy nincsenek szexuális igényeid, hogy a feleséged nem is nő már, csak azért mert te elfelejtetted, lehet hogy ő még nem? Lehet, hogy neki is vannak igényei, de falakba ütközik veled, mert némaságba fojtod az éned. Belegondoltál ebbe? Kinek hazudsz Béla? Nekem, neki magadnak avagy a pornó oldalra  regisztrált bankkártyás kifizetésnek a livesex-ért egy idegennel?

Ha elnyomjuk magunkban legmélyebb vágyainkat megeshet, hogy egy nap olyan erővel törnek majd ránk, olyan indulattal és hévvel, hogy nem fogjuk tudni uralni. Semmi sem veszélyesebb, mint amikor a vágyaink uralnak minket, s nem mi azokat.

Rosszul választunk nagyon sokszor már az ismerkedés elején kapkodva döntünk, hormonoktól és fülledt kéjtől megborulva, avagy száraz, kézzel fogható okok miatt, esetleg hiúságból mondjuk azt, hogy “ő kell”, de nem gondoljuk át. Nem igazán. Sokszor nem gondolunk bele, hogy kik vagyunk mi, mit akarunk az élettől, kik akarunk lenni a mosttól számított 10 vagy 20 éven belül, sem, hogy hogyan akarunk élni, merre akarunk tartani, mik az álmaink, csak döntünk, beleugrunk, hisz “fiatalság bolondság” és”dehát szerelmes vagyok” meg “majd jobb lesz, megváltozik” vagy “egyszer élünk” ugyebár. Hát ez az! Egyszer élünk.  És van, hogy egy egész életet rontunk el rossz döntéseinkkel. Vagy kettőt. Legalább. De olykor hármat is vagy többet. Mások életét is. Mert nem figyelünk. Nem figyelünk arra sem, hogy a rossz döntést egyszer meghoztuk, de nap mint nap alátámasztjuk, ha ott legbelül érezzük, tudjuk, hogy, az volt, halk kis hangok suttogják az évek során, de mi nem korrigáljuk, nem javítunk helyzetünkön, nem változtatunk rajta. Az első gyerek után nem akarunk elválni, negyvenhez közeledve pedig, sokan azt latolgatjuk, hogy csinálunk még egy gyereket hátha jobb lesz a helyzet… Negyvenöt évesen meg, “minek kezdjek már új életet?” Így vannak sokan, nagyon sokan, akik leélik az életüket valaki mellett, aki nem a társuk, csak ott ragadnak, mert valakivel mégiscsak jobb, mint egyedül.

Azért Katit megkérdezném, hogy amikor egykori nagy szerelem felpofozza vagy majd eggyel több ital után esetleg meg is rugdossa, azt fogja-e gondolni, hogy “jobb ez, mint egyedül.” 

Sok tudós állítja, hogy az ember társas lény. Hogy az egyedüllét nem a természete. Annak sem, aki szeret egyedül lenni. Mondják, hogy mindenkinek kell valaki, aki szereti és akit szerethet. Aki a társa. A partnere. De azt gondolom soha nem lesz valódi társunk, ha nem ismerjük fel önmagunk szükségleteit és azt, hogy kik és mik vagyunk. Ha félrehisszük azt, mi kell nekünk, ha nem vagyunk tisztában önmagunkkal, saját lelkünk szükségleteivel súlyos árat fizethetünk. Ha tévhiteket közvetítünk vágyainkról és hazugságokat magunkról, ha elvárunk csupán, akkor nem fogunk társat találni senkiben, inkább csak csalódást és ugyanezt fogjuk okozni. Legalábbis szerintem.

Miután beszéltem sok Ágival, Katival, Lacival és Bélával még inkább megerősödött bennem, hogy bármi jobb, – még egyedül élni is, egyedül újra kezdeni is –  mint a nem nekünk való ember mellett ébredni minden reggel. Biztos vagyok benne, hogy jobb egyedül, mint társtalanul tengődni egy párkapcsolatban, csak azért, mert az kell, mert függünk nemcsak a kapcsolattól magától, de félelmektől is, nem felfogva, hogy semmi sem kegyetlenebb, mint amikor  végül majd felismerjük, hogy rossz ember mellett éltünk le egy ezért nagy részben elvesztegetett életet.

I.

*A nevek kitaláltak, de a történetek nem. Ahogy az is valóság, hogy nőkkel és férfiakkal beszélgetek nap, mint nap az életről, kapcsolatokról, tartós házasságról, önismeretről, fájdalomról, abuzúsokról, erőszakról gyászról mindenről ami érinti az embert.

A képek az everystockphoto.com jogtiszta fotói közül vannak.

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s