Bloggereknek szeretettel

Bevallom, a szlogen hangzású „Higgy és mindent elérsz” kijelentések, amikkel néha online találkozom, egy-egy blogfelületen, engem elkezdtek picit aggasztani. Nem azért mert, butaságnak tartom őket, hanem mert sajnos, nagyon sokan félreértelmezik a  fenti mondatot. Megfordult a fejemben, hogy talán azért, mert akad olyan motivációs blog, amely félrefogalmaz, illetve kutatómunka és tudás hiányában nem mélyül el az információk teljes átadásában, mert nem tud, de rá kellett jönnöm, hogy nem mindig ez az amiért veszélyes, ha egyesek elhiszik, hogy hinni kell más nem számít, akkor úgyis megkapod amit akarsz. Nem szeretném felmérni egyesek intelligencia szintjét, sem az értelmezési képességét, inkább csak elmesélem, amit hallottam a napokban.

keyboard-498396_640

 

Beszéltem  mostanában olyanokkal, akik azt vallják, hogy hit kell, semmi más, (?) és akkor, valahogy (!) megtörténik, az amire vágyunk. Vannak, akik állítják, hogy a sikeres emberek is mind, ezt mondják. Hinni kell! És akkor valahogy megkapjuk amire vágyunk. Na ja…valahogy. Ezt olvasták egy közhelyekkel teli könyvben vagy weboldalon, és egy hakniguru is a következőket mondta nekik a tévében: Nyugodj meg, te csak higgy magadban, ne görcsöld túl, és az élet megadja amire vágysz. Az elme erejéről írnak olyanok is, akiknek fogalmuk sincs mi az. A karmát emlegetik olyanok is akiknek még az sem tiszta, hogy a valódi figyelemhez elengedhetetlen az éber tudatosság. Olyanok is bátran osztogatnak tanácsokat mások életével kapcsolatban, akik fel sem fogják a tanácsadás felelősségének komolyságát. A történet, ami kiverte a biztosítékot nálam egy nagyon szép lánnyal való beszélgetéssel kezdődött. Ő a blogvilágban akar érvényesülni és nemrég indította blogját. Tudatta velem, hogy ő látja magát, tudja, hogy néz ki és tudja, hogy mindent elérhet, elég két ösztönzőbb okosságot összeraknia, még írni sem kell tudni különösebben a blogoláshoz manapság. Mindenkinek megy (szerinte), az anyja is lifecoach lett, pedig csak egy elvált nő, aki a világból sokat nem látott, csak megélt egy rossz döntésnek köszönhető járó tizenkilenc éves házasságot (ezt ő mondta, nem én). Közölte velem, hogy ő sok pénzt fog keresni azzal, hogy összeír mindenféle inspiráló hülyeséget, talán eladja bögrén, táskán, polón meg könyvekben és beutazza majd a világot.Nem kell halálra dolgoznia majd magát, könnyű ügy ez. Hát nem látom én, hogy sok sikeres blogger ezt teszi?

Na, álljunk meg egy percre! Hogy mi vaaaan?

Először is, amit  írtam arról, hogy nem akarom megkérdőjelezni senkinek az intelligenciáját, felejtsétek el. Aki a fenti mondatot, (“Higgy és mindent elérhetsz”) úgy értelmezi, mint ez a lány, hogy hátradőlve várja, a sült és boldogan repkedő galambot a szájába repülni, amit sikernek keresztel el, az egy idióta. Bocs. Ez van! Ha te úgy gondolod, hogy például csak azért, mert szép vagy, sikeres is leszel, nem kell különösebben megfeszülnöd érte, szerintem mélyülj el tudatosságodban, miután megtaláltad azt, de azonnal. A siker nem jár ki, csak azért, mert van egy tulajdonságod, vagy egy kinézeted. A pillanatnyi ünnepeltség nem siker. Elmúlik. Gyorsabban, mint hinnéd. Az viszont már fél siker, ha tulajdonságaidból, veled született “tehetségedből” kihozod a legjobbat és azt csinálod, amit a legjobban szeretsz. Ha ezt pedig, a világ is észreveszi, akkor lehet, hogy sikerérzeted nem egy egyszemélyes boldogságfelhő lesz az életed tovaszálló pillanataiban.

Az igazán sikeres emberek, keményen megdolgoznak azért, amit elértek. Nem CSAK hisznek, hanem hisznek IS. Mindenekelőtt és minden nehézség dacára. Nem adják fel. Nem dőlnek hátra és mondják azt, ők mindent megtettek, ha nem. Ha elbuknak valahol, valamiben, felállnak, és másképp vagy mással próbálkoznak. Felismerik azt is, ha valami veszett ügy, mert elsősorban tisztában vannak önmagukkal és a világgal. Tudják, hogy a siker valódi kulcsa, harmóniában tartani a számukra fontos dolgokat egymással és a képesség arra, hogy tudatosan felépítsék azt amire vágynak. Jól tudják azt is, hogy valakinek a valakijének lenni, nem siker. Tehetségesnek, szépnek lenni nem siker. Beleszületni valamibe nem jelent sikert, ráadásul, eltékozolható. Mindezen dolgok, csak lehetőséget adnak, és ők ezt pontosan értik. S bár van, aki szerencsésnek hívja azt, akinek szerinte valamiből több adatott, jobb nem elkiabálni, és gyors következtetéseket levonni egy látszatból. Lehetőségeinkből kihozni a legjobbat, és nem ráülni, hogy de jó nekünk, nem mindig egyszerű feladat. Egyrészt, mert az emberek többsége nem tudja értékelni azt, ami megadatott, másrészt pedig, mert mindenkinek van személyes “keresztje” ne feledjük. A szerencséről pedig annyit, hogy nem valamiféle misztikuma az univerzumnak. Az aktív embereké (és azok gyermekeié, gondolhatja aki cinikusabb) többnyire. Aki pedig saját “szerencséjének” alkotója, az valóban sikeres emberré válhat.

Amikor ezt próbáltam vázolni  a leányzónak és türelemmel elmondani neki, amit tudok és tapasztaltam az elmúlt 20 évben a világ különböző pontjain, sokszor nagyon híres és sikeres emberek közelében, ő csak mosolygott és elővette a táskájából a fent említett blogger könyvét, és rámutatot, hogy ő is tud ilyet. És ebből siker lesz, Nóri is megmondta. Amikor pedig azzal érveltem, hogy még ez a blogger lány is elmondta többször is, hogy kemény meló volt eljutnia oda, ahova, oda, amit ők sikernek neveznek, azt mondta, hogy ugyan már ne vicceljek, nézzem inkább meg, mennyi blog van, amelyik jól elvan kemény munka nélkül, csak úgy gyűjtik a like-okat.

Megnéztem.

abstract-1233873_640

 

Van pár idézetblog, motivációs és pozitív blog, ami egykaptafa, de úgy gondolom senkinek nem ártanak, elférnek. Tinilányok naplói, outfit-blogok, sminkblogok és divatblogok, gasztroblogok, életmód blogok és személyes blogok sokaságát is átnéztem az elmúlt napokban és találtam pár nagyon érdekes ‘új világot’. Több oldal láthatóan pénzt keres, van ahol a hírhedt ‘donate’ gomb is megjelenik, és igen, több blog lett nem is hosszú idő alatt önellátó vállakozás. (Sok olyan webfelületbe és hírportálba is beleolvastam, amelyik információt közöl – ki hitelesebben, ki kevésbé – amit már kicsit veszélyesebb pályának érzek a manapság divatos félreinformálás miatt, de ez egy másik poszt lesz). Élvezem a blogok sokszínű világát, van ami elgondolkodtat, ad, inspirál, főzésre késztet vagy épp arra, hogy tudatosabb legyek különböző témákban. Van ami megmosolyogtat, van, amit szerintem nem kellene erőltetni, de a blog a blogger tulajdona, azt csinál rajta amit jónak lát, ha az nem ütközik etikával, nem minősül bűncselekménynek. Vannak (pletyka)blogok sajnos, melyek  személyiségi jogokat sérthetenek kiadott információkkal, fényképekkel, esetleg mások magánéletén való csámcsogással, ugyanakkor ott van a szabad véleménykinyilvánítás joga is ami mögé elég jól be lehet bújni. Nem vagyok túl jó véleménnyel, a másokat megalázó vagy épp negatívan feltűntető irományokért, mégha celebekról is van szó, (de olvastam olyan blogot, ahol magánembereket névvel szégyenítettek meg) nem szeretem a vélemény ruhájába öltöztetett ítélkezést, de összeségében azt gondolom minden bloggernek joga van úgy érvényesülni, ahogy akar, s ahogy tud és én nem érzem azt, hogy bírálhatom, vagy beleszólhatok más gondolkodásába. Elfogadom azt is amivel nem tudok azonosulni, maximum nem olvasom gyakran, vagy épp soha.

De!

Mégis van még némi mondandóm a szépséges leányzó részére, aki a blogvilágban akar érvényesülni, és motivációs termékeket eladni á la oravecznóra, mert ő kikérte a véleményem. Van itt valami, amit én megjegyeznék  – szinte suttogva – minden bloggernek, alkotónak, írónak, akik inspirálnak és tanácsokat osztogatnak, arról, hogy hinni kell és a többi megy magától, az élet majd megadja amire vágyunk, kifelejtve a kemény munka, a cselekedet és áldozatok fontosságát.  Vannak elegen olyanok, akik nincsenek tisztában (szerintem) alapvető dolgokkal, nem kellene még ezt jobban fokozni vattacukor klisékkel. 

Bloggernek lenni van, amikor felelősség! Van amikor (már) nem csupán szórakozás, időtöltés, hobbi. Nem játék, főleg akkor nem, ha betegségekről írsz, ha pszichológiai dolgok foglalkoztatnak, anélkül, hogy képesítésed lenne rá, vagy ha az egészséget céloztad meg mint témát. Fontos a hitelesség és a tudás. Ha pedig inspiráló, motivációs vagy személyes blog vagy, aki a sikerről és hitről ír és iránytűként ontod magadból a szavakat, akkor is felelősséggel tartozol az olvasóid iránt azzal, hogy ne félinformációkat meg elcsépelt kliséket adj csupán nekik. Írd le olykor, hogy mit hogyan értél el, hogyan érvényesültél, mik a tapasztalataid, ha már tanácsokat osztogatsz! Mondd, el néha azt is, hogy van, amikor a lelked kell eladnod a sikerért, vagy van, amikor napi 20 órát kell dolgoznod, és, hogy vannak időszakok, amikor le kell mondanod egy csomó mindenről. Van hogy tizenévekig, barátok, szerelem, család, háttérbe szorul azért, hogy megálmodott sikereidet elérd. Meséld el, hogy sokszor érezheti magát magányosnak az, aki álmaiért küzd, és sokszor van valóban egyedül. Tudasd, hogy benne van a pakliban, hogy amikor szüleid idősek lesznek, és szinte rájuk sem ismersz majd, bánni fogod, hogy nem töltöttél velük elég időt, helyette a gépedet püfölted, reklám ötleteken agyaltál, vagy találkozókra jártál, keményen tanultál, dolgoztál, olvastál, a világ másik végén voltál. Írd le, hogy nehéz, piszkosul nehéz, hogy az élet nem ad ajándékba valódi sikert! Csak kovácsoltat. Kamu, mű, álcázott sikermosolyokat, hogy elfedd, amit a világ nem láthat, mert nem jó marketingfogás. Írd le, hogyan higgyen az ember, főleg akkor, ha rákérdez nálad egy hozzászólásban! Ne hablatyolj, ne ködösíts! Tudasd, hogy semmi sincs ingyen az életben, hogy kemény munka eleve kitartani egy álom mellett, nemhogy megvalósítani azt. Írd le azt is, hogy sokszor homályba merülnek a kitűzött célok, hogy álmaink az éveink alatt átalakulhatnak, eltűnhetnek, főleg, ha elértük azokat, és nem tudunk újakat álmodni helyettük. Írd le, hogy nem mindig leszünk sikeresek abban, amiben hiszünk vagy amit szeretünk. Van, hogy amit elképzeltünk magunkról, nem áll stabil talpakon. Írd le, hogy cselekedjen, ne várjon tovább egy percet se, kockáztasson, ha kell, ha úgy érzi megéri, de mérlegeljen. Legyen tiszátban a pro és kontrákkal minden téren. Mondd el, hogy a sikernek ára van. Álmaink elérésért ‘fizetnünk’ kell, idővel és cselekedeteinkkel. Írd le, a jól csengő mondatok mellé, azt is, hogy blehet nem lesz szerencsés és nem fog könnyebben elérni dolgokat és lehet ele fog gebedni a munkába, ami a valódi siker eléréséhez kell, bármit is csinál az ember. Ne félj, attól, hogy talán ő sikeresebb lesz nálad, ha megteszi. Ne önreklámozásért, pénzért, olvasottságért prédikálj, ha már prédikálsz. Jól csengő motivációs okoskodás helyett, légy a motiváció maga! Inspirálj! Tisztán és érthetően add át üzeneteidet, ha már a fegyvert hozzá a kezedben tarthatod! Ne magadat add el, hanem adj! Légy méltó arra, ha vannak akik példaképnek hívnak, ne pedig csak tele legyél magaddal, a blogoddal meg a te kis világoddal, amiben hála, alázat és figyelem nélkül, valamiféle hangoskodó közhelykirálynővé válhatsz…

… és végül tudasd azt is, ha már megértetted, hogy a valódi siker, nem a pénz, a hírnév, legkevesbé pedig a hírhedtség, nem tárgyak és státuszok, ezek csupán apró részletek, sikerélmény- darabok.  A valóban sikeres ember nem egy marketingfogás, nem egy közönséget megcélzott kitanult stratégia. Ha már megérkeztél oda, hogy tudod a valódi siker az egyensúly elérése, az, hogy megtaláltad a harmóniát az életedben, amiben önmagad lehetsz, alkothatsz, csinálhatod, amit szeretsz, ahol saját álmaid nem pusztítanak el, és tévhiteid nem emésztenek fel, ahol szeretteid fontoságát sem becsülöd alá, ahogy a világ jelentőségét sem, akkor mondd el, hogy valóban sikeres, csak az az ember lehet – anyagi javaitól független – aki élete végén visszatekintve semmit sem bánt meg.

I.

Képek: Pixabay jogtiszta képei

17 comments

Add Yours
  1. Hanna

    Annyira igazad van!
    Bár egy két ember a szépségével és ostoba libaként is befutott (mindenkinek más, hogy kinek mi a befutás és siker)

    A rész nagyon tetszett, ahol leírtad, milyen kemény meló. Én már több cikket írtam a blogomon, hogy hány órában, milyen spórolással és mennyi idő alatt kerestem meg az utazások árát. Pontosan a vakítást akarom elkerülni, hogy Londonban is melózni kell.

    Kedvelés

    • Ildiko

      igen, olvastalak, és tök jó, hogy leírod tisztán amit kell, nem csak azt mutatod ami a felszín.

      Számomra az úgynevezett “ostoba libák” nem tudnak szépek lenni, sajna ahogy kiszűröm a butaságot, én már nem látom a szépséget.

      Kedvelés

  2. K.R.Á.

    Nagyon jó írás, elgondolkodtató. Rengeteg munka kell a “sikerhez”, a tehetség csak egy jó alap. Azt hiszem a blogolás (de bármilyen munkáról, hivatásról legyen szó) ” hosszútávfutónak” kell lenni, szóval van siker, de nagyon sok izomláz is.

    Kedvelés

    • Ildiko

      Így van. Radásul, ha elértünk már valamit nem szabad lecsücsülni. Ezt a hibát is sokan megteszik. Talán kevesebb lesz az izomláz, de edzésben kell tartani az izmokat. 😉 😉

      Kedvelés

  3. Petra Domonkos

    Szia Ildikó!
    Elég jól megfogalmaztad a dolgot, és teljes mértékben egyet is értek veled. De! Az embereknek – tisztelet a kivételnek – nem tetszik az igazság. Önismereti témában írok, sok évnyi munka, tanulás , tapasztalat alapján és azt látom, hogy mivel én nem hablatyolok varázslatokról, hanem kemény önismereti munkáról írok, nagyon kevesen vállalják. Aki meg össze vissza beszél, vagy épp sablonokat durrogtat, azt istenítik, mert milyen bölcs..Ilyen világot élünk, a munka – legyen az bármilyen – fárasztó és büdös 😦 De, csak azt tudom mondani, hogy egyszer mindenki rájön, így vagy úgy, de rájön 🙂

    Kedvelés

    • Ildiko

      Szia Petra,
      Én azt gondolom ez is a feladata az önismerettel foglalkozóknak, motiválóknak vagy az úgynevezett lifecoach-oknak. Elérni, hogy az emberek elfogadják a saját igazságukat, és az univerzális igazságokat, és ha nem tetszik az igazság, mert például ahogy írtad: a munka, a megdolgozás valamiért “büdös és fárasztó”, elérni, hogy fejben átrendeződjenek a dolgok. Hogy a megértését és elfogadását a dolgoknak, éberség, figyelem és tudatosság kövesse. És akkor az embert már nem érdekli a hablatyolás meg a sablonok.

      Tudom. Kemény dió, nehéz feladat bármire ráébreszteni bárkit, ha magától nem érzi, hogy kell, ha nem akar megérkezni oda. 😉 De ha valaki motivációs, önismereti stb dolgokat olvas, az már fél szándék.

      Köszi, hogy írtál, sok sikert és kitartást kívánok az önismereti írásaidhoz. Küldesz linket? 🙂

      Kedvelés

  4. Daniel Grajzel

    Szia!
    Tegnap találtam rá az oldalra és el is olvastam pár posztot. Tetszik ahogyan és amit írsz. Eddig ez a poszt a kedvencem, bár még csak néhányat olvastam. Különösen ez a mondat volt nagyon igaz és erős: “Meséld el, hogy sokszor érezheti magát magányosnak az, aki álmaiért küzd, és sokszor van valóban egyedül.”
    Valóban nagyon magányos tud lenni az az ember, aki rátalál az útjára és tudja, hogy mit szeretne magától, az élettől és másoktól. Valamiért fél az emberek többsége az ilyentől.

    Sok ilyen inspiráló, motivációs és hasonló könyvet, cikket olvastam, így nagyon jól ismerem a jelenséget amiről írsz. Szerencsére hamar felismertem, hogy a hit, a ‘vizualizáció’ önmagában nem elég, kőkeményen meg kell dolgozni érte és ha e mellé megrendíthetetlen hit párosul, akkor lehetsz sikeres.

    Kedvelés

  5. Tibor Szabó

    Ez nagyon érdekes téma. Talán az egyik legfontosabb.
    Roppant módon lesarkítva az a véleményem, hogy a jelenleg létező és működő motivációs “trénerek” kizárólag a probléma eszkalálásában érdekeltek. Ezért olyan válaszokat és megoldásokat kínálnak amely tovább vezeti és mélyíti az adott problémával küzdő és a megoldások között tévelygő egyént.
    …és mivel ezek úgymond véleményformáló személyiségek, sokan követik is őket…ami a legnagyobb baj, hogy nem csak az olvasók, hanem nagyon sokan kapnak kedvet a véleményformálásra úgy, hogy nem képesek felmérni a következményeket és nem képesek logikailag levezetni, hogy az adott motiváció hova vezet, ha egyáltalán vezet valahova.
    Minél nagyobb a médiamegjelenésük annál nagyobb kárt okoznak.
    Például:
    A mai magyar kapcsolati viszonyok problémáiért az egyik legnagyobb felelősök ebből a körből származnak…kiemelten Oravecz, Müller párossal…ők azok akik elsődlegesen felismerték, hogy a magányos emberek pénzt jelentenek és ezért őket ebben a státuszban kell tartani úgy, hogy kőkeményen visszaélnek az instabil és önbizalom nélküli emberekkel, legfőképpen a nőkkel. Ami például kihat arra a párkapcsolati problémára, hogy egy kapcsolatba sohase mélyüljenek el, sose vállaljanak felelősséget és ne is küzdjenek érte…lehetne még sorolni.
    Ezért jobban szeretem az olyan véleményformálókat akik a saját, szubjektív világlátásukat, nézeteiket osztják meg másokkal, saját szubjektív konklúzió levonásával…

    Kedvelik 1 személy

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s