Illúzió, a legeladhatóbb üzlet

Csendes dühvel figyelem, hogy manapság már bármi megvásárolható. Nincsenek elvek, nincsenek határok. Felzaklat az a gondolat, miszerint mindenből pénzt lehet csinálni, mindent el lehet adni! Ez a hatalmas fogyasztó/vásárló világ sehol és semmi előtt nem áll már meg? Tényleg nincs határ? Oda jutottunk, hogy előbb akarnának egyesek megvenni egy ember mására legyártott gumiszeretőt, mint megtanulni kapcsolatokat létesíteni, illetve normálisan viselkedni és felépíteni egy szerelmi viszonyt? Komolyan normálissá kell, hogy váljon az, hogy mindennek az illúziója értékesebbé válik lassan az emberek felfogásában, mint a valódiság? 

Manapság szeretetet is vásárolhatsz a fene egye meg! Szeretetet! Érted? Interneten rendelheted meg. Nyolcvan dollár ölelős partnerenként, New Yorkban baromi jó üzlet lett. Szeretethiányos nőknek találtál ki eredetileg, de már van férfiak számára is elérhető ölelőpartner. Téged ölelő és szeretgető embert vehetsz! Nem vibrátort. Nem szexuális segédeszközt, nem gumipartnert. Ölelős szeretgetést pénzért! Megkérdezem újra, érted ezt? Elolvastam többször is ahogyan reklámozzák és többször használják a szeretet szót miközben kihangsúlyozzák, hogy szigorúan szexmentes dologról van szó, a magányos emberek miatt, önzetlen gondoskodásból született az ötlet! Szeretnének betörni a nemzetközi piacra is ezzel… Most komolyan, hol van az a határ, ami előtt megáll az emberiség szemete? De felteszek egy nem költői kérdést is.

Miért van az, hogy  sokunknak kell a szeretet illúziója? Miért nem tanuljuk meg inkább az önszeretetet és ezáltal mások befogadását, szeretetét is ahelyett, hogy illúziókat vásárolunk?

Válaszoljon nekem valaki érdemben, miért elégedünk meg hazugságokkal, illúziókkal, miért fizetünk érte, miért kurvulunk el lélekben és érjük be hamissággal, üres kifizetett öleléssel vagy éppen egy jól csengő mondattal a szobánk falán kinyomtatva, avagy a párnánkon amin nyugóvóra térünk éppen? Miért elég sokunknak az illúziója a valódi életnek? Nem az újító és szükséges találmányokkal van gondom, nem is a technika fejlődésével, és nem is azzal van a bajom, ha valakit inspirál egy-egy alkotó ember vagy zseni, sem valaki, akinek víziója megváltoztatja, avagy épp segíti az emberiséget. Engem az dühít fel, amikor a technikai vivmányok, az új ötletek nincsenek harmóniában az emberiség egészséges lelki fejlődésével. Egyenesen arányban ezzel zavar az is, amikor emberek kliséket adnak el, boldogságot ígérve, de az önjelölt életre inspiráló nem más, csak egy kis szlogenember, illúziókkal üzletelő valaki, de nem embereken igazán segítő velük valóban együttérző ember. Az is elkeserít, amikor egy személyiség, aki, hatással bír tömegekre, aki tegyük fel blogger is vagy/és író, nem ad semmit csak elvesz, nem ad sem igazi, sem őszinte sem egy izgalmas jól megírt történetet, csak egy alantas marketingfogást, a még több pénzszerzés érdekében. Túl sok ilyen van sajnos és nem tudom mire jutunk vele. (De ugyanígy szomorúan figyelem azt is például, amikor egy politikus hazudik és semmi más célja nincs, mint megalómániáját növelni, nincs benne közös érdek az egység felé, ami vezérli, vagy embersegítés, semmi egy jobb jövő elképzeléséből, mert nem az érdekli egyszerűen.)

14442643_1119495838144905_1968442997_n

SZóval röviden, baromira fel tudom húzni magam azon, amikor emberek megszagolják milyen ámításra van szüksége egy társadalomnak avagy kisebb rétegnek, és eladják azt, az erre vevőknek. A pénzért ölelés pedig azért irritáló számomra, mert abszolút nincs meg benne az, az a valódi érzés, amiért önkéntesek például csecsemőket ringatnak ingyen. Ráadásul az ölelés, az igazi ölelés az egyik legszebb, legfontosabb dolog az életben, az embernek szüksége van rá, a szeretet, törődés, az együttérzés, és az egymás érzésének az egyik legszebb kifejezése.

Voltak, akikkel beszélgetni próbáltam a dologról, de nem értették miért akadtam ki az ölelős üzlettől. Mondták, hogy bizonyára én sosem voltam magányos, nem érthetem milyen az amikor nincs senki, aki megölelne. Negédes felvetés, főleg olyanoktól, akik nem ismernek igazán, akiket nem engedtem átmászni azon a bizonyos falon. Amit tudok, hogy aki nyolcvan dolcsiért átölel hátulról a kanappén fekve fél órára, nem szeret téged, az igazi szeretet nem megvásárolható pénzért. Ez az egyetlen dolog ebben a világban, ami nem eladó. A szeretet, amire a legtöbben vágyunk.

Sajnos azt látom, hogy emberek sokasága tömegesen szereti követni mindazt, amit elhitetnek velük és én nem értem miért nem látják ők is, hogy a saját hinni akarásukat, a saját valódi belső erejüket adják el ezzel. A saját lelkükből tépnek ki darabokat. Tudom, hogy sokan a jóban akarnak hinni elsődlegesen, és nem hiszem, elutasítom, hogy az emberiség többsége hülye lenne, annak ellenére, hogy úgy látom, vannak akik ebben hisznek. Az én személyes véleményem az, hogy az emberiség nincs elveszve csak eltévedt.

Tudjátok, ez az illúzió vásárlás olyan kicsit, mint követni valakit, akiről sejtjük, hogy valami nem stimmel vele. Vagy maradni egy bántalmazó partner mellett, mert hiszel abban, hogy jobb lesz, megígérte nem üt meg soha többé, de tudod ott belül a fejedben, hogy aki egyszer megtette, az meg fogja újra, és talán erősebben! Egy elképzelt valamiért elhiszed, el akarod hinni, hogy betartja azt, amit mondott neked. Azt adja amit ígért, amire hívatott, mert te hiszel benne. Igaz nem pénzzel fizetsz mindezért, hanem valami sokkal értékesebbel. De szerintem nem igazán jobb becsukott szemmel tűrni, hogy ölel valaki, elképzelni mást a helyére, elűzni az elviselhetetlennek érzett magányt, a társtalanság fájdalmát azzal, hogy veszel magadnak valakit, aki megadja az illuzióját pár percre, hogy mégsem vagy egyedül, mert a lelked rombolja még jobban, téged tör össze.

Mert mindez csupán eladott illúzió.

Nem tudom, lehet én vagyok teljesen hülye, de úgy érzem sokszor, mégsem az az igazi eladó ebben a szituációban, aki illuziókat árul neked vagy nekem. Ő kereskedik azzal, amire felmérései alapján igény van, ami kell.  Amiről elhiszed te, hogy neked kell. Legyen az egy luxus autó, nagyobb mell, nagyobb ház, márkás táska fosszínben, vagy akár közhelyektől hemzsegő életszemlélet papírra vetve. Mi adjuk el a lelkünket nekik, mert megvesszük amit adnak, mert elhisszük nekik, hogy az nekünk bizony kell. Mi adjuk el a hitünket, magunkat alávetve.

Vannak emberek akik hisznek másokban, mások szavaiban olyannyira, hogy magukban elfelejtenek. Vannak akik annyira hisznek az illúziókban, hogy a valóságban elfelejtenek. Miközben pedig egy jól csengő mondattal díszített párnára hajtják a fejüket, vagy épp bepálinkázva a fürdő hideg csempéjére, szigorúan wc közelben hányás esetére, elfelejtik, hogy semmit nem jelent az élet, ha eltompítják megvásárolt illúziókkal azt, amire születtek. Sokan fel sem fogják, hogy az általánosan értelmezhető közhelyeknek az életünkben, semmi köze igazi fejlődésünkhöz, többnyire inkább tart minket valamiféle letargált nyugalmi állapotban, valami hamis negédes belső csendben, miközben semmi nem változik a való életben. Ugyanez a helyzet a megvásárolt kapcsolatokkal, ölelésekkel, csak elfedik a valódi problémáinkat, érzéseinket, elhomályosítják, elfedik lelkünk szükségleteit s van, hogy egész életünket.

Illúzió, hogy elfelejted a magányt, mert megölel valaki pénzért, illuzió az, hogy egy frappáns általánosítás megmenti az életed és illúzió az, hogy a piától majd jobb lesz. Nem lesz.

img_20160527_090113

Tudom mit beszélek, mert ma már tudom pontosan mi a különbség valódiság és illúzió között! Jártam már szeretetért ott, ahol semmi keresnivalóm nem volt, olyan ölelésben, ami csak megszerezni akart, és eladtam a lelkem érte, mégha egy ki időre is, de megtettem. Beértem hazug érintésekkel és szeretetmorzsákkal, mert nem volt önbecsülésem, sem önismeretem, sem tudásom, sem erőm, de valódi hitem sem. Jártam már ott ahol nem szerettek, csak hasznot húztak belőlem, vagy éppen egy orgazmust, ami nagyon kellett a pofimat nézve. Tudom milyen az, hinni egy illúzióban, és látni a valóságot egyben. Sok minden voltam már  és mindezért látom és tudom, hogy a tömeges illúzióvásárlás, a lelkünk eladása, az eltompultság kényelmes érzése, az elbutítás elfogadása, ami manapság a világban történik, életveszélyes. Nem csupán értelmi, de érzelmi intelligenciánkat is gyilkoljuk vele és észre sem veszik sokan, hogy mennyire.

Nem azt mondom persze, hogy mindig komolykodni kell – pont én ezt sosem bírnám ki – és nem azt mondom, hogy filozófálni kell állandóan és nem kell a könnyed szellő az elménknek vagy éppen élvezete az úgynevezett tiltott dolgoknak az életünkben. A harmónia fontos lenne viszont, az egyensúly és a tudatossága mindennek. Fontos lenne megtanulni különbséget tenni illúzió és valóság között, inspiráció és közhely között, érték és ponyva között, tehetség és marketing között, vezető vagy hataloméhes politikus között, hatalom és erő között, szeretet és vágy között. Érdemes lenni megnézni mi a valódi erő, az igazi hit, és megtanulni újra, hogy hol találjuk azt meg. Garantálom, hogy nem a sorok között lesz. Érdemes lenne figyelni arra, mi ad nekünk, igazán ad és nem elvesz belőlünk. Figyelni úgy, hogy nem a felszínes ingereinkre, de  belső hangjainkra hallgatunk a legmélyebb alázattal és önszeretettel. Semmi másra csak erre kéne figyelnünk újra ebben az életben.

I.

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..."

52 thoughts on “Illúzió, a legeladhatóbb üzlet

  1. “Válaszoljon nekem valaki érdemben, miért elégedünk meg hazugságokkal, illúziókkal…”
    1. “…elutasítom, hogy az emberiség többsége hülye lenne…” Én nem, de ez nem öröklött, hanem szocializációval szerzett tulajdonság.
    2. Honnan tudná mi az igazi a hazuggal szemben, ha soha nem tapasztalta mi az az igazi?
    Ez olyan, mint a junkfood és az igazi étel közötti különbség. Ha valaki sohasem evett normális ételt, honnan tudná milyen az? Sőt, ha egyszer enne furcsának gondolná, és nem azt mondaná, hogy végre.
    3. Csoportnyomás: mindenki ezt csinálja, akkor én miért ne?
    4. Az emberek többsége ha nem is hülye öröklötten, viszont gyenge. Ez van. A valódi boldogságért kőkeményen kell küzdeni (magaddal, nem másokkal, de néha másokkal is).
    5. Mert a valóság rettenetes. És minél tovább élünk hazugságban, annál rettenetesebb lenne a felismerés, hogy mennyi évet elbasztunk a semmire. Ezért csontosodnak be végleg az idősebbek.
    6. Szocializáció #2: Mert valójában mind azt tanuljuk, hogy nem érdemeljük meg, csak a szart.
    Na kb. ennyi jutott eszembe.
    Kielégítő?
    Biztos van még.

    Kedvelik 2 ember

    1. Az emberek többsége valóban nem hülye, csak megvezetett, és az aki nem, pedig reményt vesztett.
      Illúziókban tartott tömegeknek csak illúzióik lehetnek, ehhez képest a valóság csak azok számára adott, akik odafigyelnek arra és van elég ismeret-alapjuk ahhoz hogy kontextusba helyezve elemezzenek – és értékeljenek – minden érkező információt. Ha egy hallott állitólagos információt a már megismert valóság kontextusába helyezzük, mindjárt kiugrik hogy igaz-e vagy sem és megmutatkozik a különbség illúzió és valóság közt.
      És igen, az is kell hogy legyen bátorságuk is szembenézni a valósággal.
      A vak tekintélytisztelet a globális főáramlatú politikai vezetés, médiák és akadémiák iránt is félrevisz sokakat, és sokak élete is rámegy, szó szerint.
      Ott ahol pénzimádat a fő faktor, semmi egyéb nem számít, az sem hogy a globális gyógyszeripar dollármilliárdokat kaszál be azzal hogy olyan mérgeket ad el gyógyszerként amelyek mellékhatásai és egyéb káros hatásai révén további gyógyszereket adhatnak el. Hogy a szupermarketek polcaira kerülő, tartós, de szintén káros “ételek” is mind jó üzlet, de eredményük tömeges elhízás, cukorbetegség, rák, szívbetegségek, korai halál.
      Mindez azért mert nemcsak a főmédiákat de ma már az akadémiákat is azon globális nagytőke szponzorálja, ami egyébként eladta az egész nyugatot úgy ahogy van az arab vezetőknek, olajmonopóliumért cserébe, és ennek a világlobbinak az az érdeke hogy minden lényegbe vágó ismeret hiányozzon a köztudatból, mert valós ismeretek birtokában jelentősen csökkenne a profit és az eladott népek még védekezni kezdenének.
      Na, de amikor az ember a valóság eme részét pedzegeti, mindjárt jő a klisé-reakció hogy kommunista, meg az a bizonyos balos, aki ránk hozza a készülő posztmodern ottomán birodalmat.
      Azaz a többségnek tényleg elege van, hisz jól be lettünk kerítve. A fejlett régiókban a fehér ember számára csak egymást taposó és vérre menő verseny van, szeretet és kooperáció helyett, és ha valakinek ez nem tetszik és szavaz a szoc-demekre vagy a ballib-re abban a reményben hogy a neoliberális vadkapitalizmus fékezve legyen, akkor a várt fékek nem jőnek, de a csupaszív, emberszerető baloldali érzelmű polgár csupán arra kapja meg a lehetőséget hogy együttműködjön legádázabb ellenségeivel, a fejlett világra áramló rasszista idegenekkel, akik nem azért telepednek ide mert menekültek, hanem azért mert imádnak ingyen élni és mert le akarják cserélni a mi fajunkat az övékre. Ha pedig ez nem tetszik a bekerített nyugati őslakosnak, akkor jő az a bizonyos rasszista-kártya, a rasszizmus új, megfordított definíciója alapján, miszerint nem a rasszizmus a rasszizmus, hanem a jogos védekezés a rasszista honfoglalók ellen. Elkerülendő ama “rasszista” bélyeget mindenki megmarad inkább abban az illúzióban hogy ez a globális multikultis falucska valami aranyos és pozitiv móka lesz. Ezzel szemben az aki ismeretekkel is bír, látja a jelent is, a jövőt is, amiben pedig csak egyetlen egy kulti lesz, és az épp a liberális, humánus és fun ellentéte, az emberi jogok legvége és globális sária jogok kezdete.
      A világpolitika ismeretében arról ahogy a 3. világban is zajlik a nem-arab népesség cseréje arabra, és megy az erőszakos iszlamizáció egy olyan kontextus amibe helyezve az európai folyamatokról is lehullik az illúzió máza. Ugyanis az erőszakos iszlamizáció mindenhol máshol is pontosan úgy kezdődik mint nyugaton, állitólagos békés menekültekkel, majd nem sokára ott kötnek ki hogy minden nő és gyerek muszáj burkában mászkáljon, ha nem óhajt megerőszakolva lenni az iszlám által felsőbbrendűnek tekintett hímek által. =Aki nem tudná, az iszlám nem is tekinti a nőt embernek, de letagadják, naná, hisz egyébként nem tudnák az egész nyugatot elfoglalni, ahol valami joga még van a nőneműnek születetteknek.
      Mindannyian menekülünk egy illúzióba a valóságtól mert az utóbbi elviselhetetlen és mert minden irányból be vagyunk kerítve. Ez olyan mint az akváriumi úszóverseny, ahol a remény hal utoljára és utána jön a teszünk rája.

      Kedvelés

      1. Egyébként az eddig olvasottak közül ez a bejegyzésed tetszik legjobban, kiváltképpen ez a rész:
        “Fontos lenne megtanulni különbséget tenni illúzió és valóság között, inspiráció és közhely között, érték és ponyva között, tehetség és marketing között, vezető vagy hataloméhes politikus között, hatalom és erő között, szeretet és vágy között. Érdemes lenni megnézni mi a valódi erő, az igazi hit, és megtanulni újra, hogy hol találjuk azt meg. Garantálom, hogy nem a sorok között lesz.”
        Az előző kommentem mellé (egyébként teljesen megértem ha azt publikáció nélkül hagyod), itt további okok ahhoz hogy mért van az hogy a valóság elpereg és megmarad a látszat. Videó angolul egy alternativ ex-terapeuta anyagai közül, ami itt nagyon témába vág:
        “The Difference Between Crazy and Not Crazy — A Former Therapist Explores”

        Kedvelés

      2. “a fejlett világra áramló rasszista idegenekkel, akik nem azért telepednek ide, mert menekültek, hanem azért mert imádnak ingyen élni és mert le akarják cserélni a mi fajunkat az övékre.” – ez ostoba paranoid demagógia számomra. Nem tudom te mennyi menekülttel találkoztál, dolgoztál a gyermekek megmentesen, nekem van ebben némi tapasztalatom. Amit a továbbiakban írsz, azt én gyűlölködőnek, nem valóban tájékozottnak ítélem meg, amolyan ‘sosem jart mas kultúrában, sosem elt tobb kontinensen, tobb országban, de mindent is tud ezekkel kapcsolatban, internetről tájékozódottsagú eszmefuttatasnak’ tűnik és itt nincs helye ezalatt a poszt alatt, de egyetlen posztom alatt sem.
        A különösen negatív értelemben általánosító pl: minden arab, minden muszlim, a nők, a ferfiak, a melegek, a külföldön élő, a keresztény, a nem vallásos, a zsidó stb. kommentekbe bújtatott ítélkezés gyanús magán vélemények pedig nálam nem értékelt érvelések.

        Kedvelés

  2. Ohh, azonnal eszembe jutott egy ismerősöm, aki egyszer azért fizetett már prostinak, hogy csak szeretettel ölelgesse. Bizony. Mert annyira ismerem már őt, hogy lusta megdolgozni a szeretetért. Nem udvarol, a nőket a fizetésével és az magas pontszámú IQ tesztjében akarja elkápráztatni, ami ugye nem működik. Azért sem mert nem matyóhímzés a gyerek.
    És hát én minden találkozásunkkor megküldtem, tömtem a fejét, hátha. Nem. Közel a 30-hoz jó az Xbox este, pénzért meg lesz ölelés.
    Szomorú világ, mindig fáj látnom.

    Kedvelés

      1. Jesszus! Egy nő aki, rájött, hogy alapból ő is csak az empátia tettetését tanulta!
        Meg az önátbaszást!
        És a kettő együtt már majdnem olyan, de mégsem.
        Ilyet! 🙂
        Te is ritka madár vagy!
        Én meg vak az összes illúzióra.

        Kedvelik 1 személy

      2. Eléggé.
        Így születtem.
        Találd ki miért a háromból (nekem nem sikerült): Asperger, INTJ személyiség, vagy skorpió skorpió aszcendenssel?
        Persze ez nem jelenti azt, hogy tévedhetetlen vagyok, csak azt, hogy mindig felteszem a kérdést: Biztos? Miért? Logikus magyarázat?
        Pl. vizuális illúziókra teljesen immúnis vagyok, ez több, mint biztos, hogy agyi eltérés (a limbikus rendszer nem hat az érzékelésre)
        A szociális illúziókat, meg gyerekként nem vágtam soha, felnőttként meg tudatosan értelmezem (már amelyiket).

        Kedvelik 1 személy

      3. Azt viszont valószínű, hogy te nem vagy az, mert akkor egy csomó logikus érvet írtál volna, hogy ezt meg ezt olvastad a blogomban, ami nem fér bele a képbe…(miközben olyan sokféle aspergerest láttam találkozókon, hogy egészen meg voltam döbbenve, az öcsém pedig nem is értem, hogy kapott diagnózist, de azért persze örülök neki. 🙂 ) Mindegy különben, ez is csak egy címke. 🙂

        Kedvelés

      4. Attól függ honnan nézed: Kevés időt töltesz másokkal, vagy több időt töltesz magaddal. Ha érdekes személyiség vagy (amit a többség nem mondhat el magáról, és szerintem igen) akkor jól jártál, ha unalmas akkor…
        Társat találni a legnagyobb kihívás az életben, ez biztos szívás.

        Kedvelés

      5. Mások szerint kevés időt töltök másokkal, szerintem meg eleget. Szerencsés vagyok, töltök elég időt magammal is, sokszor teljes csendben, mások szerint többet, mint kellene 😉

        Olyan társat aki elbír nehéz, de nem lehetetlen. Elég ha megtanul szeretni értem, és ha hagyja, hogy én is megtanuljam amit kell, érte.

        Kedvelik 3 ember

      6. “…sokszor teljes csendben, mások szerint többet, mint kellene”
        Igen, ezt én is észrevettem. Az a rezgő meleg kis szőrcsomó a lelkük mélyén egyszerre rettegi és irigyli ezt.
        Azt megtanultam, hogy ilyennel soha, vagy csak akkor, ha már leküzdte saját magát, és ez még ritkább.

        Kedvelik 1 személy

  3. “keresem a bocsánatot,
    de nem tudom mi a vétkem,
    hacsak nem az, hogy
    csalódtam akikben bíztam…”
    hehe…ez jutott eszembe…(egy dalszöveg béna fordítása -by me)

    Kedvelés

  4. Olvastam két éve is ezt az írást, és akkor is tetszett. 🙂 Engem nem érdekelnek az illúziók, nagyon nem. Viszont én el tudnám képzelni, hogy tényleg szeretve ölelek át valakit. Csak ne legyen büdös, és persze ne tartsa visszataszítónak a kicsi Baglyot. 🙂 Abból indulok ki, hogy amennyiben mindenkiben ott az isteni lélek, és valahol minden Egy, akkor miért ne? Simán el tudnám ezt képzelni, csak egy bajom lenne: képtelen lennék elkérni a pénzt. 🙂

    Kedvelés

  5. “Válaszoljon nekem valaki érdemben, miért elégedünk meg hazugságokkal, illúziókkal…”
    Hát ezért. Szerintem megválaszoltam, de éppen emiatt valószinű publikálva sem lehet.
    Azaz marad szépen az illúziók világa és marad a maga illúziójában mindenki.
    Marad a cenzúra és az öncenzúra és eközben marad a valóságos jövő, az amit senki nem akar meglátni.

    Kedvelés

    1. Nem biztos, hogy a te válaszod az egy abszolút válasz kérdésemre, max a te verziód (a hosszú kommentedre értem fent), vélekedésed, nem egyetemes igazság.
      Nem vagyok itt állandóan, hogy a kommenteket kiengedjem, nem “nem lehet publikalva” vagy “cenzura” aldozata a tiéd, egyszerűen egyéb dolgom is akad, de ha megengeded a saját blogomon azt cenzurázok, amit akarok, és bizony vannak kommentek, amiket tök felesleges volt megírni ide, mert ez nem az alkalmas felület rá vagy mert obszcén vagy mert gyűlölködő, rosszindulatú, rasszista, személyeskedő, mikor mi, ugyebár.

      Kedvelés

  6. “Véleményed, gondolatod van? Oszd meg bátran, szólj hozzá bátran a fentiekhez!”
    Pontosan ezt tettem, Ildikó. Erre te “válaszként” rúgtál belém egy hatalmasat, és ezzel együtt rúgtál magadnak egy még nagyobb öngólt.
    Eteted a krokodilt, annak érdekében hogy a krokodil ne téged egyen meg először? Rossz stratégia. Jobb ha tudod, a krokodil a gyáva nyulakat nyeli le először. De nem baj. Hagyd kinn itt a kis leckéztető szöveged hogy lássa mindenki miként lesz lerasszistázva (emellett mindenféle jelzővel ellátva ami eszedbe jut) ha a lényegről beszél és a valóságról. Ringj csak tovább az illúziódban, hallgattass el engem és imádd ellenségeid (stockholm szindróma!), majd várd ki a végét. Egy nap majd felébredsz és ott fogsz sírni ahol senki sem lát.

    Kedvelés

    1. Rúgtam beléd egy hatalmasaaaat? Na ne izélj mar, hol történt ilyen? Te jó ég.
      Felhívnám szíves figyelmedet a szövegek értésére, mert nem egészen pontos, még a kommentemet sem sikerült negertened. Nem rasszistáztalak le, leírtam mit szűr ki a spamfigyelőm.
      Ezt írtam : “… a saját blogomon azt cenzurázok, amit akarok, és bizony vannak kommentek, amiket tök felesleges volt megírni ide, mert ez nem az alkalmas felület rá vagy mert obszcén vagy mert gyűlölködő, rosszindulatú, rasszista, személyeskedő, mikor mi, ugyebár.” – és ennek jelentése SEHOL sem az, hogy te rasszista vagy. Annyira jó lenne, ha a szövegertesedre jobban figyelnel, mielőtt nekiallsz valakit ellenségnek hinni meg szemelyeskedni vele. A te kommentedre a ‘vagy’ előtti rész vonatkozott, mégis kiengedtem.
      Ne haragudj, de amiket írtál nem lényeg sem valóság, nem számomra, hanem inkabb demagóg duma (ezt már leírtam egyszer) illetve eme utolsó kommented még személyeskedőre is sikerült, úgy, hogy lófaszt se tudsz rólam.
      Pszichológiai diagnózist pedig ne állíts fel kedves névtelen – arctalan akárki, mert röhejessé válhatsz, meg én nagyon úgy látom tudásod és képzettséged sincs hozzá, ha lenne nem nyilvanulnal így meg. Totál belelovalod magad valamibe itt velem kapcsolatba, ami nem éppen normális reakció csak azert, mert az iszlamozo es a teoriaidat leíró kommentjeid spambe mentek. Igen, most megneztem, hogy van-e még kommented, azokon kívül, amik kinn vannak mert fel nem foghattam mit hepciáskodsz itt ebben a kmentedben, meg jössz nyúlakkal, krokodilokkal. (Apropó láttál már krokit élőhelyén, vadon? Én, igen. Csodaszépek.)
      Számomra teljesen értelmetlen, amit, ahogyan írsz ráadásul csak az a bajod, hogy az iszlamozo kommented az altalam evek ota beállított WP szűrőm spambe tette. (Direkt szóltam mire van szűrő, nem figyeltel…) Jó helyen van ott. Ha lesz időm rá egyszer, majd elolvasom, hogy megnezzem valóban szűrést érdemelt-e (egyébként hosszúságai es stílusa, írásmódja kommentjeidnek emlékeztetnek valakire, aki kommentelt itt, nem olyan régen, még a Gravatar kepetek is ugyanaz). Ha zsidoellenes, ciganyellenes lenne, akkor is spamben kotne ki. Nem erre a blogra való, nem ez alá a poszt alá.
      Ez nem politikai, meg összeesküvésekkel, fajisaggal, vallással foglalkozó blog.
      Neked, meg, ha nem tetszik mindez es nem tudsz a blog tulajdonosa altal közölt kereteken belul megnyilvanulni itt (ergo dobod az iszlamozast meg a szemelyeskedest), akkor van erre egy baromi egyszerű megoldas. Nem kell ide jönni, posztokat olvasni sem kommentelni.

      Kedvelés

    2. Wow, kedves Ex-ex-blogger. Megneztem a “User info” – ban ki lehetsz, mert annyira ugyanazt az érzést adtad, mint a Goldmoon nevű felhasználó, aki mintha kedves alteregod lenne, mert szepeket, kedveseket irt a kontómra mindig, es kidetult, hogy nem csak a gravatar kepetek, az IP-tek teljesen ugyanaz, de az e-mail címetek is.
      Szoval jól gondoltam, hogy egy es ugyanaz a szemely vagytok. Bar én nem diagnosztizalnalak online a hozzászólásaid ismeretében, veled ellentetben, de azt azért megjegyzem, hogy az itteni hosszas kommentelések helyett, névtelen, arctalan gravatarrol, lehet inkabb befele kellene iranyitanod a figyelmed. Minden jót kívánok.

      Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Oszd meg bátran, szólj hozzá bátran a fentiekhez!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.