Anyák napi előszó

Napok óta azt hallom és olvasom mindenhol, hogy jön az anyák napja! Minden egyes alkalommal, ahogy érzékelem ezt a két szót – anyák napja – libabőrős leszek, lezsibbad kezem-lábam és valamiféle gyomortájéki fájdalmat érzek, ami a mellkasomig hatol. Tudom, hogy anyák napja lesz vasárnap, szinte mindenki tudja! Csak nem mindenkinek van anyukája, akit megölelhet…

Amikor meglátok egy anya-lánya képet, vagy látom az utcán őket, avagy bárhol a környezetemben, furcsa érzés tölt el. Halvány mosoly járja át az arcom és nem tudom leplezni, mennyire csodának érzem az együtt pillanatát, amit ellopok tőlük  tekintetemmel. Anyát és lányát együtt tudni, látni őket, nekem kincs, mert tudom, milyen az, amikor az ilyen pillanatok már nem lehetségesek. Mindegy hány éves vagy, gyerek még vagy felnőtt, mindegy, hogy milyen szerepeket adott az élet, hogy anya vagy te magad is, feleség vagy csak egy dolgozó nő, esetleg nagy büszke és erős férfi, családapa, férj, öreg már és deres hajú, mindegy hol tartasz az életben, akinek nincs anyukája, annak mindig hiányzik. Annak is, akinek sosem volt, s annak is hiányzik akinek egy “rossz” adatott, és ezért nem tudja mit jelent valóban az anya szó.

Hiányzik az érzés, amit csak egy anya adhat, csak ő, senki más ezen a világon.

Fáj! Amíg élek fájni fog, ahogy hiányzol. Nem szomorkodom, nem búsulok halálod miatt, részemmé vált a hiányod, és már elfogadom, hogy élnem kell, előre haladnom, akkor is, ha olykor megállok… Állok és nézek a semmibe, meredek az elmém által kivetített emlékeink képeire. Nézlek. Látom az arcod szépségét, a mogyoró szemeid huncut csillogását, a vöröses hajad hullámait. Látom a mindig  valamiféle gyermeki naivságtól kiváncsi tekinteted, amivel az új dolgokat szemléled, s érzem a hited, amin végül mégis a halál diadalmaskodott. Látom, ahogy rám mosolyogsz, ahogy nemet intesz a fejeddel, amikor éhesen megkérdem “Anyu, segítsek valamit?”, hogy sürgessem a dolgokat és hallom, amint főzés közben Tina Turnert dúdolod. Látom, ahogy ott maradok a konyha ajtóban még egy percig és nézlek, ahogy kislányként is tettem  s elmosolyodom, hogy vannak dolgok, melyek nem változnak sohasem, melyek valóságból lettek álmok.

Szinte érzem a törékeny kezed a kezemben, s érzem az arcomon, ahogy megsimítottál erőtlenül, az utolsó esténken. Szinte… ez, az a szó, aminek elégnek kell lennie most, és amíg élek. Ötvenkilenc éved bennem rejlő emléke maradt életben, itt mélyen, velem örökre. Nincs másom belőled, csak ez, s amit megtanítottál nekem akarva és akaratlanul, 34 éven át, ami együtt adatott meg. Nem tudom, hogy olyan ember vagyok-e ma, akire büszkén néznél s olyan gyermeked, aki elég jó volt, csak azt tudom, hogy te voltál a legcsodálatosabb ember, akit anyának kaphattam az élettől, te voltál az egyetlen anya, aki nekem tökéletes! Remélem tudod ezt, s megjegyezted jól, amikor az utolsó hónapok alatt elmondtam neked. Soha nem akartam, sem akarnék más anyát magamnak, még így sem, hogy nem vagy itt most, hogy nem maradt több, mint az emlékkép amiben mosolyogsz. Még így sem, hogy bármikor, amikor megérzem az anya szót, belém mar, hogy te a világon mindenkinél jobban hiányzol.

De ne, kérlek nehogy aggódj miattam! Ne félj, már én is mosolyogva indulok tovább, már az igazi boldogságot akarom, nem érem be kevesebbel, és ma már meglátom mindenben, amit az élet adott. Minden percemben arra figyelek, hogy úgy éljek, ahogyan kérted tőlem. Hálás vagyok és béke honol már bennem is. Már nem állok sokáig egy helyben, meredve a végtelent, keresve hol lehetsz most, megértettem mindent, amit tanított a halál és amit mutatott az élet.

Végül olyan vagyok amilyennek te hittél engem, nem olyan ember, amivé féltem, hogy válhatok. Ma már tudom, hogy itt vagy mindig, velem örökre, benne minden mozdulatban s minden szóban, amit kimondhatok, és igen, minden egyes szeretlek-ben is, mert miattad tudom azt, hogyan kell bátran, nem félve, nem elvárva, egó nélkül, teljes lélekkel, akkor is, ha összetört az élet. Köszönöm neked, hogy nem csak anya voltál, aki megszült és felnevelt, hanem ember, aki valóban életet adott.

I.

U.i.: Anya! “…majd az álmokban találkozunk”.

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

One thought on “Anyák napi előszó

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s