Százezer senki

Boldoooooooooooooog Születésnapot a blogomnak! 🙂 Három éves a The World of Ildiko. Alig hiszem el, hogy nem adtam fel….S nem azért tettem volna, ha igen, mert megunom, nem tudok sem nincs miről írnom, esetleg mert nem szeretek írni, avagy mert elkezdek sok dolgot és sosem fejezem be. Nem! A hittel volt bajom. A magamba vetett hitemmel! Olyan sokan taposták, tépázták már kora gyermekkoromtól, hogy a bőrőm alá ivódott az érzés, miszerint én nem vagyok érdemes, nem vagyok elég jó. Hosszú évekig elhittem, hogy valami baj van velem, “rossz” vagyok, szerethetetlen. Mert ő nem akart a világra s ő akkor amikor megszülettem nem tudta hogyan szeressen. 

Fiatal felnőttként, minden hitem és szeretetem másokba vetettem, mindenem, amim volt másoknak adtam, sosem magamra figyeltem. Azt akartam szeressenek, helyette is szeressenek, és ezért akár magamon is átléptem. Aztán az élet megtanított adni, úgy, hogy ne várjak ezért el semmit, és ne várjam, hogy szeressenek, ne várjak hálát s semmit cserébe. Adni magamból, kitépéni a saját szívemet másokért, ébresztett rá az évtizedek alatt arra, mit jelent embernek lenni.

Végül a halál tanított meg arra, mit jelent igazán szeretni, s mit jelent az élet.

Volt, aki azt mondta “bohóckodás” a blogom, hogy nem írok jól, s volt, aki azt mondta, senki nem olvasna el. Százezer senkim van, akik megváltoztatták az életem. Százezer senki, aki sokat, olykor mindent jelent nekem. Százezer senki, aki erőt, hitet és támogatást nyújt, hús-vér emberek, ésszel, szívvel s lélekkel, saját véleménnyel, akik közül írtak nekem sokan privát leveleket is, megosztották történetüket, érzéseiket és kerestek egy évig, amíg nem írtam, vártak, hiányoltak, s aggódtak is értem. Szézezer senki, aki együtt érzett szavaimmal, aki értett, s meglátott, aki sírt és nevetett, olykor rajtam is, de mindig velem. Százezer ember, aki ötven bejegyzésen keresztül megnéztek egy világot, amelynek a szavaim adtak életet.

Soha nem fogom tudni hálámat kifejezni az én százezer senkimnek.

Köszönöm minden szavatokat, minden perceteket, a véleményeiteket, a vitákat, a nézeteltéréseket is, azt amikor jók voltatok hozzám és köszönöm azt is, hogy volt köztetek olyan, aki soha nem adott fel. Köszönöm a támogatást, a vesszőhibákért figyemeztetést, az elütésekért és nagyobb vétkekért 🙂 való figyelmeztetést és minden segítséget. Köszönöm a kritikákat, véleményeket, hogy nem ítélkeztetek felettem, s azt is, hogy volt, aki nem csak a felszínt látta meg. Köszönöm a tanítást és köszönöm, hogy végül ti adtatok nekem úgy, hogy nem kértem. Visszakaptam hitet, amit elvett a félelem.

Szézezer senki miatt vagyok ma boldogabb ember.

I.

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

14 thoughts on “Százezer senki

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s