Az egyik ok, amiért szeretek itt, ebben az olasz városban élni az, hogy hatodikán nem Mikulás jön, hanem karácsonyfa állítás van! Egészen pici koromtól szeretem a karácsonyi készülődést, de mindig zavart, hogy iszonyú rövid időbe kellett besűríteni az ünnepeket. Például a fa feldíszítése a szentestei napon, nekem az esti vacsora miatt is nagyon fárasztónak tűnt gyerekszemmel is. Így, hogy már lassan húsz éve, egy hónapig élvezhetem a karácsonyfát és korán díszítjük fel, a szentestei nap nyugodt, pihenős, olvasós, filmezős, társasozós, kora délután együtt sütős, főzős.
#ildikónaklennijó
#karácsonykorkülönösen
#fények#mindenhol
#kezdődik
#jóreggelt
#karácsony
#hálásvagyok
#boldogvagyok
#mégvékonyis
#még
#dejönnekakaracsonyibulik
#nembaj#majdböjtölök
#szeretemazéletem
#kiolvassaahashtageket
Sokszor olvasom, és beleütközöm beszélgetésekben - amikben arról van szó, hogy XY depressziós, vagy egy másik XY öngyilkos lett -, hogy legalább egy, de inkább több ember azt reagálja, hogy; 'miért nem ment agyturkászhoz' (ezt én is javasoltam már olyannak, aki szorongással, depresszióval küzd, de szerintem kb mindenkire ráférne egy jó szakember egy ponton az életében) vagy 'miért nem kért segítséget' illetve jönnek a jó öreg kategórikus hibáztatások...Nekem ilyenkor sokszor az jut eszembe (akkor is, ha pszichológust javaslok), hogy "de mi van akkor, ha kértek segítséget, csak a maguk módján, újra és újra, és nem odafigyelő emberekbe ütköztek, hanem kritizálásba, ujjal mutogatásba? Mi van akkor, ha kértek segítséget, és amit cserébe kaptak még több félelem lett? Vagy rosszabb meg nem értettség és harag? Mi van akkor, ha a segítségkérés nem segít?"
Folytatás a legfrisebb írásom menüben, a linkre kattitva a bemutatkozásban megtalálod.
#ildikónaklennijó
#onlineírnimeghátazami
#leszezmegjobbis
#aretusnélküliképviszontnem
#nemiskell
#holapékbenvanajobbkézfejem#megazujjaim
#nembaj
#mosolyogjmagabiztosan
#akkornemveszikészre
#kiolvassaahashtageket
Mindig meglepődöm, amikor valaki azt mondja Milánó ronda és csak a Duomo van, amit érdemes megnézni. Ilyenkor sosem értem hol járt, mit látott, reptérről Duomohoz onnan vissza vagy mit csinált? Milánót fel kell fedezni. Mint minden várost, de őt különösen. Annyi látnivaló van, megannyi régi és új épület, kertek, parkok, kastélyok, múzeumok, a Darsena, templomokban sem szűkölködik ugye, aztán ott van fő ékessége a művészeteken és építészeten kívül, a dizájn és divat. A kicsi eldugott és nagyobb üzletek, showroomok, kiállítások megannyi érdekesség, a város utcáin apró részletek és mindezt díszíti az olaszok temperamentum, stílusa és általános társadalmi pozitívítása.
Foto taken by: @takkeb
#ildikónaklennijó
#Olaszországanélnisemrossz
#fedezdfel
#Milánó
“Ne mondj el mindent, amit tudsz,
Ne tégy meg mindent, amire képes vagy,
Ne higgy el mindent, amit hallassz,
Ne használj el mindent, amid van,
Mert aki mindent elmond, amit tud,
Aki mindent megtesz, amire képes,
Aki mindent elhisz, amit hall
És mindent elhasznál, amije csak van,
Az gyakran azt is elmondja, amit nem illik,
Azt teszi, amit nem kellene,
Arról is ítélkezik, amit nem lát
És azt is elhasználja, amije nincs.”
(Arab közmondás)
#ildikónaklennijó
#tanulniahibáinkból#szintén
#azéletedatekezedbenvan
#nincsmásod
1991--ben jártam először külföldön. 11 éves voltam. Anyukám kapott egy céges utazást, ajándékba az elmúlt 10 év munkájáért. Olaszországba. Velencébe. December 30-an indultunk vállalati autóval. Emlékszem a boldog sorakozásra a határon, az arcokra, amelyekre valamiféle szabadság érzése volt festve. Akkor láttam először a tengert, akkor voltam életemben először étteremben, aludtam hotelben, ahol mindenki olyan kedves volt. Akkor sejtettem meg életemben először azt, hogy másképp is lehet élni, hogy vannak emberek, akiknek arcán ismeretlen nyugalomféle és elégedettség vert otthont. Emlékszem a visszaúton azt mondtam anyámnak, hogy én nem fogok Magyarországon maradni örökre, hogy én látni akarom a világot, más országokat, több embert, más dolgokat. Következő úticélom Bosznia volt 16 évesen majd St.Tropez egy Nők Lapja címlap fotózása alkalmából, egy magángépen, több akkor magyar topmodellel. Istenem, milyen tökéletesnek láttam őket. 17 éves voltam. Akkor repültem először. Pár hónap múlva pedig már Milánó felé vettem az irányt. Majd Barcelona, Madrid, Róma, Firenze, Szent-Pétervár, Párizs, London, Dublin, Lisszabon, Abu-Dhabi, Tokió, Saipan, Cairo, Beirut, Fokváros, Antananarivo, Nairobi, Marrakech, Malmö, Stockholm, New York, Montréal, Toronto, Athén, Edinburgh, Amszterdam, Lyon, Nizza, és megannyi város felé vettem az irányt, amit felsorolni sem tudok. Közben betévedtem eldugott falvakba, ahol sokszor mintha megállt volna az idő, mint például Lortet és kisebb városokba is, mint pl Castelbar, Stellenbosch, Sleepy Hollow, amiket a szívembe zártam örökre. Az utazás volt életemben az első álmom, azt hiszem elégedett vagyok magammal, bár nagyon sok csodás helyre szeretnék még eljutni, de ma már más álmok is célokká váltak, amiket előtérbe engedtem. Viszont ez, az én kis "megvalósult álmom" mindig ösztönzően hat rám és megmosolyogtat. Mindig eszembe jut, hogy nem rossz teljesítmény egy nyolckeres mélyszegénységben nevelkedett kislánytól, akinek 11 éves korában senki nem hitte el az iskolában, hogy Velencében járt.
#ildikónaklennijó
#utaznimégjobb
#hátmégvelencébe
#szeretemvaros
#örökszerelem
#utazz
#lassvilagot
Nap végén, végre leültem, sose állok fel többé, hagyjon mindenki békén, azért megmutatom, hogy még egyben a fejem 12 óra meló után, legalábbis kívülről, adjon valaki azonnal egy hatalmas pohár bort, baxxameg nem lehet, hű, de rohadt elégedett vagyok magammal című kép. 😏😝😏 #ildikónaklennijó
#szarkasztikusnakis
#szeretemazéletem
#afelnőttségcsapda
#mostmarmindegy
#azért#nőneklennijó
#nagyon#boldogpillanatok
#ezlehetneegyalapozopromoja
#denemaz
#kiolvassaahashtageket
Nem szeretem az embereket [és akkor most nagyon finoman fogalmaztam], de néhányuknak valahogy mégis sikerül kiemelkedni a tömegből. Őket ismerve-ismeretlenül is kedvelem, sőt már-már szeretem.
Ha tehetném, elköltöznék egy olyan bolygóra, ahová a többség soha nem tehetné be a mocskos lábát, csak az a néhány kiválasztott, kivételesen értékes egyed.
Az elsők között lennél, akit meghívnék, hogy tarts velünk.
Nem, ez így kevés.
Akarnám, hogy ott legyél velünk. Kellenél. Szükségünk lenne rád. Nélküled biztosan kevesebbek lennénk.
KedvelésKedvelés
szívesen elköltöznék…olykor még magamtól is 😀
KedvelésKedvelés
Komolyabbra forditva….vihetnem azt az embert akit en tartok “kiveteles egyednek”? Csak igy bizalmi alapon? Szuksegem lenne ra… 😉
KedvelésKedvelés
Ahogy a kérdésedet elolvastam, rádöbbentem, hol a hiba.
Az emberi természet gyarlóságából adódóan törvényszerű, hogy a sok – bizalmi elven magunkkal vitt – ember közül legalább az egyikben csalatkoznunk kellene. Ha nem így volna, ha nem így működne ez az emlős, akkor ez a bolygó sem így nézne ki. Tehát a válaszom: nem. Az egész ötlet az első perctől kezdve halálra lenne ítélve.
KedvelésKedvelés
Igaz.
KedvelésKedvelés
Kedves Hölgyem ;->
ha nem lenne a hazugság meg a lustaság … már rég kihaltunk volna mint a dinoszauruszok….
Képzeljünk csak el egy olyan világot ahol mindenki tiszta és öszinte… beledöglenénk az unalomba, visszafejlödne minden inteligenciánk… egyeseknek nem kellene kitalálniuk a hazug cselt…( ezzel ösztönözni / fejleszteni fantáziájukat) mig másoknak ezt a rejtett cselt nem kellene dekodolni és ellene ujabb stratégiát kieszelni… ami tovább és tovább s mindég magasabb szinten kerül alkalmazásra.
-Baj szerintem azért nincs mert a legtöbbett mégis csak magunknak hazudjuk… azért, hogy elhitessük magunkal hogy megfelelünk, söt jobbak vagyunk a kellönél az átlagnál.
Mivel aztán magunkban telyesen megbizunk hát kis tétovázás után el is hiszünk minden magunknak bebeszélt “jót” magunkról…
“rájönni arra a csodálatos egyszerűségre, ahogy az élet működni akar ” azt hiszem ez a kulcs…
KedvelésKedvelés
Meg az “hogy az egyetlen mód a valódi boldogságra, a lehető legtisztábbnak maradni önmagunkhoz” 🙂
KedvelésKedvelés
na jó na… nem vitatkozom… mert ugyis félek töled…:D
KedvelésKedvelés
Ezt említetted mar….De tegyük fel egy fenevad vagy. Egy vérengző vadállat. Az őszinte az lenne ha gyilkolnál, ölnél, mert az élet ilyet is akar, te is teremtettél. DE! Valaki, akinek meg akarsz felelni, vagy magány vagy vonzódás vagy más miatt, azt szeretné, ha kevesebbet vagy egyáltalán nem viselkednél természetednek megfelelően. Ez őszintétlen önmagadhoz.
Az önmagunkhoz való őszinteség, ami belső lényünkből fakad és amit kiadunk magunkból, nem mindig jó a világnak, sem meseszerű, utópikus. 😉
Így máshogy értelmezhető? 😉
De ez, csak egy extrém megvilágítása a dolgoknak, nem erre gondoltam a fenti írásom alatt. Inkább azon volt a hangsúly, hogy lehet ezt az élet dolgot letisztultabban is, megszabadulva a felesleges félelmektől, érzelmektől stb.
KedvelésKedvelés
Mi lenne, ha az ezutani hozzaszolasodat melloznem? 😉 szerintem mindenkepp jo otlet 😉
KedvelésKedvelés
és akkor kis is itt a fenevad?????? 😀
Elvennéd tölem az egyik alapvetö emberi jogot. A sajtószabadsághoz valót… és akkor levágnád a szárnyaim amik épp most bontakoznak, hogy szép tiszta fehéren tündöklö békegalambbá legyek…;->
KedvelésKedvelés
😉 na jó, nem. Csak meg akartalsk kímélni attól, hogy visszaolvasd amit írtál 😀 meg a reakciómtól, de legyen 😉
KedvelésKedvelés
Mivel én egy fenevad vagyok.. s már miért is ne lennék az…. kezeit csókolva…hammmm átharapom a torkát….. öszinte voltam önmagamhoz ??? hát persze.
Woow akkor most magamnak megfeleltem…de magácskának aligha…. hacsak nem ugyaezt várta tölem… de nem ezt várta mert azt akarta hogy bár csikos a bundám mint a tirisfenevadnak… szépen szeliden oda dörgölözzek a lábaihoz…. mert ha felfalom magácskát hát akkor megint csak oda a vonzódás meg ujra házamba költözik a magány….. ezért én elöadom: -bár csikos a bundám de én nem tigris csakis kicica vagyok….
KedvelésKedvelés
Hát izé, az enyém csak egy példa volt…de nézzük. Általában okos ember nem vár mást egy oroszlántól vagy tigristől csak azt, hogy oroszlán/tigris legyen. Ha játsza a nyávogó kiscicát max értelmetlenül néz, hogy ez mi….
Az ember a sajat természetén csiszolhat, faraghat változhat, ha önmaga akarja és kívánja a változást, mert akkor ez a természetében van, őszinte, belülről fakad. Ha önmaga miatt teszi, nem mert mások kérik rá. Akkor is ha alapjaiban ugyanaz marad, nem tud gyökeresen más lenni, csak hozzátenni, elvenni, finomodni, durvulni….megtalálni az egyensúlyt, harmóniát.
Egyébként az egyetlen ‘fenevad’ aki a lábaimhoz dörgölőzhet vagy átharaphatná épp a torkomat nem játsza el, hogy kiscica, ő pont az ami. 😉
KedvelésKedvelés
ezzel nem tudok nem eggyettérteni…. ugyhogy szivesen eggyetértek….
megtaláltam az egyensulyt s a harmónikát… mára ;->
már húzom is vele az uj nótát ;->
KedvelésKedvelés
na jó hát vissza olvastam… hmm s magamhoz képest hü maradtam magamhoz….;-> s nem is tudnám megdorgálni magam magamért
Bár mint minden más, ez is nézöpont kérdése…
Találkozik két kutyagazdi…. meséli az egyik a másiknak..
Te én ugy beidomitottam a Rexit hogy megál a fotel elött s addig nem ugyrik fel rá mig azt nem mondom hogy hoppá…
Ugyanekkor “beszélget ” a Rexi is másik kutyussal… (na és ö vajon mit mond????)
– Figyelj Burkus ! ugy beidomitottam a gazdimat hogyha a fotel elé állok tiz másodpercen belül mindég azt mondogatja hogy Hoppá… mielött felugrom…..
tetszik érteni????
KedvelésKedvelés
Aham. 😉
KedvelésKedvelés