-
- …megtanultam, hogy a valódi őszinteség, az tisztaság. Ha nem tiszta, amit mondunk vagy cselekszünk, akkor az nem őszinte teljesen. Nem azt mondom, hogy nem lehet igaz a pillanatban vagy tovább, de nem a lelkünk legmélyéről fakad. Útközben onnan formálódik félelmektől, elvárásoktól, érzelgősségtől, számításoktól és érdektől is piszkolódhat, amíg hangunk szavakká formálja, testünk mozdulattá teszi azt, amit belső lényünk, az igazi ‘én’ érez. Vezéreljen bármilyen jóindulat, ha szeretetéhségből, a visszaigazolás szükségéből vagy félelemből fakad egy szó vagy egy mozdulat, az nem tiszta, nem teljesen jó, még ha nem is teljesen rossz. Ahogy a kegyes hazugság. Csak elhiteti velünk, hogy jól jöttünk ki valamiből, kényelmesebben, senki sem sérült vagy nem annyira, közben pedig észre sem vesszük, hogy de igen. Mi magunk! Mindig sérülünk, amikor nem vagyunk őszinték, jól tudom ezt. Sokan félünk, vágyunk, hibázunk, türelmetlenkedünk, ezért nem figyelünk, nem látunk, nem hallunk, elveszünk magunkban és a világban százszor, mire rájövünk arra a csodálatos egyszerűségre, ahogy az élet működni akar. Aztán megértjük, van, aki túl későn, és van, aki talán soha, hogy az egyetlen mód a valódi boldogságra, a lehető legtisztábbnak maradni önmagunkhoz. Hozzá. Mindenkihez. A szeretethez. Az élethez magához.
I.
Nem szeretem az embereket [és akkor most nagyon finoman fogalmaztam], de néhányuknak valahogy mégis sikerül kiemelkedni a tömegből. Őket ismerve-ismeretlenül is kedvelem, sőt már-már szeretem.
Ha tehetném, elköltöznék egy olyan bolygóra, ahová a többség soha nem tehetné be a mocskos lábát, csak az a néhány kiválasztott, kivételesen értékes egyed.
Az elsők között lennél, akit meghívnék, hogy tarts velünk.
Nem, ez így kevés.
Akarnám, hogy ott legyél velünk. Kellenél. Szükségünk lenne rád. Nélküled biztosan kevesebbek lennénk.
KedvelésKedvelés
szívesen elköltöznék…olykor még magamtól is 😀
KedvelésKedvelés
Komolyabbra forditva….vihetnem azt az embert akit en tartok “kiveteles egyednek”? Csak igy bizalmi alapon? Szuksegem lenne ra… 😉
KedvelésKedvelés
Ahogy a kérdésedet elolvastam, rádöbbentem, hol a hiba.
Az emberi természet gyarlóságából adódóan törvényszerű, hogy a sok – bizalmi elven magunkkal vitt – ember közül legalább az egyikben csalatkoznunk kellene. Ha nem így volna, ha nem így működne ez az emlős, akkor ez a bolygó sem így nézne ki. Tehát a válaszom: nem. Az egész ötlet az első perctől kezdve halálra lenne ítélve.
KedvelésKedvelés
Igaz.
KedvelésKedvelés
Kedves Hölgyem ;->
ha nem lenne a hazugság meg a lustaság … már rég kihaltunk volna mint a dinoszauruszok….
Képzeljünk csak el egy olyan világot ahol mindenki tiszta és öszinte… beledöglenénk az unalomba, visszafejlödne minden inteligenciánk… egyeseknek nem kellene kitalálniuk a hazug cselt…( ezzel ösztönözni / fejleszteni fantáziájukat) mig másoknak ezt a rejtett cselt nem kellene dekodolni és ellene ujabb stratégiát kieszelni… ami tovább és tovább s mindég magasabb szinten kerül alkalmazásra.
-Baj szerintem azért nincs mert a legtöbbett mégis csak magunknak hazudjuk… azért, hogy elhitessük magunkal hogy megfelelünk, söt jobbak vagyunk a kellönél az átlagnál.
Mivel aztán magunkban telyesen megbizunk hát kis tétovázás után el is hiszünk minden magunknak bebeszélt “jót” magunkról…
“rájönni arra a csodálatos egyszerűségre, ahogy az élet működni akar ” azt hiszem ez a kulcs…
KedvelésKedvelés
Meg az “hogy az egyetlen mód a valódi boldogságra, a lehető legtisztábbnak maradni önmagunkhoz” 🙂
KedvelésKedvelés
na jó na… nem vitatkozom… mert ugyis félek töled…:D
KedvelésKedvelés
Ezt említetted mar….De tegyük fel egy fenevad vagy. Egy vérengző vadállat. Az őszinte az lenne ha gyilkolnál, ölnél, mert az élet ilyet is akar, te is teremtettél. DE! Valaki, akinek meg akarsz felelni, vagy magány vagy vonzódás vagy más miatt, azt szeretné, ha kevesebbet vagy egyáltalán nem viselkednél természetednek megfelelően. Ez őszintétlen önmagadhoz.
Az önmagunkhoz való őszinteség, ami belső lényünkből fakad és amit kiadunk magunkból, nem mindig jó a világnak, sem meseszerű, utópikus. 😉
Így máshogy értelmezhető? 😉
De ez, csak egy extrém megvilágítása a dolgoknak, nem erre gondoltam a fenti írásom alatt. Inkább azon volt a hangsúly, hogy lehet ezt az élet dolgot letisztultabban is, megszabadulva a felesleges félelmektől, érzelmektől stb.
KedvelésKedvelés
Mi lenne, ha az ezutani hozzaszolasodat melloznem? 😉 szerintem mindenkepp jo otlet 😉
KedvelésKedvelés
és akkor kis is itt a fenevad?????? 😀
Elvennéd tölem az egyik alapvetö emberi jogot. A sajtószabadsághoz valót… és akkor levágnád a szárnyaim amik épp most bontakoznak, hogy szép tiszta fehéren tündöklö békegalambbá legyek…;->
KedvelésKedvelés
😉 na jó, nem. Csak meg akartalsk kímélni attól, hogy visszaolvasd amit írtál 😀 meg a reakciómtól, de legyen 😉
KedvelésKedvelés
Mivel én egy fenevad vagyok.. s már miért is ne lennék az…. kezeit csókolva…hammmm átharapom a torkát….. öszinte voltam önmagamhoz ??? hát persze.
Woow akkor most magamnak megfeleltem…de magácskának aligha…. hacsak nem ugyaezt várta tölem… de nem ezt várta mert azt akarta hogy bár csikos a bundám mint a tirisfenevadnak… szépen szeliden oda dörgölözzek a lábaihoz…. mert ha felfalom magácskát hát akkor megint csak oda a vonzódás meg ujra házamba költözik a magány….. ezért én elöadom: -bár csikos a bundám de én nem tigris csakis kicica vagyok….
KedvelésKedvelés
Hát izé, az enyém csak egy példa volt…de nézzük. Általában okos ember nem vár mást egy oroszlántól vagy tigristől csak azt, hogy oroszlán/tigris legyen. Ha játsza a nyávogó kiscicát max értelmetlenül néz, hogy ez mi….
Az ember a sajat természetén csiszolhat, faraghat változhat, ha önmaga akarja és kívánja a változást, mert akkor ez a természetében van, őszinte, belülről fakad. Ha önmaga miatt teszi, nem mert mások kérik rá. Akkor is ha alapjaiban ugyanaz marad, nem tud gyökeresen más lenni, csak hozzátenni, elvenni, finomodni, durvulni….megtalálni az egyensúlyt, harmóniát.
Egyébként az egyetlen ‘fenevad’ aki a lábaimhoz dörgölőzhet vagy átharaphatná épp a torkomat nem játsza el, hogy kiscica, ő pont az ami. 😉
KedvelésKedvelés
ezzel nem tudok nem eggyettérteni…. ugyhogy szivesen eggyetértek….
megtaláltam az egyensulyt s a harmónikát… mára ;->
már húzom is vele az uj nótát ;->
KedvelésKedvelés
na jó hát vissza olvastam… hmm s magamhoz képest hü maradtam magamhoz….;-> s nem is tudnám megdorgálni magam magamért
Bár mint minden más, ez is nézöpont kérdése…
Találkozik két kutyagazdi…. meséli az egyik a másiknak..
Te én ugy beidomitottam a Rexit hogy megál a fotel elött s addig nem ugyrik fel rá mig azt nem mondom hogy hoppá…
Ugyanekkor “beszélget ” a Rexi is másik kutyussal… (na és ö vajon mit mond????)
– Figyelj Burkus ! ugy beidomitottam a gazdimat hogyha a fotel elé állok tiz másodpercen belül mindég azt mondogatja hogy Hoppá… mielött felugrom…..
tetszik érteni????
KedvelésKedvelés
Aham. 😉
KedvelésKedvelés