Hölgyeim, ezt nagyon nem kellene…

Hogy miről beszélek? Mit nem kellene? Vetíteni! Igen, arról beszélek, amikor megismerkedünk egy férfival, és például egy vacsora vagy ital után, az első találkozó, randi után, már esküvői harangokat képzelődünk, vagy enyhébb agybetegség esetén, közös nyaralásról, összeköltözésről, meg miegymásról forgatunk filmet kicsi buksinkban. Na, ez az, amit nem kellene! Persze, akinek inge csak az vegye magára…

Természetesen, azzal az ötlettel játszadoztok, amivel akartok, – és remélem senki sem játszik a fejében vagy épp maszturbál fantázia nélkül, úgy általában – de könyörgöm Hölgyeim, maradjunk meg tudatunknál! Ne jöjjön nekem most senki azzal, hogy dehát a gondolataink teremtik meg a valóságunk, ami sokszor így is van, de ezt, nagyon, de nagyon kevés ember tudja alkalmazni. Ne menjünk felsőbb, spiris szintekre, most másról beszélek. Az illúziókról amiket túlagyalsz a fejedben, egyetlen randi után, arról lenne mit mondanom. A mentális maszturbálásnál van jobb is, illetve nem mindig kifizetődő túlgondolkodni a dolgokat egy még csak lehetséges (varázsszó, tadaaaam) kapcsolat legelején. Ugyanis elveszted a pillanat igazi varázsát, és a találkozásban rejlő élvezetet. A valódi ízét a dolgoknak.

Kezd nagyon úgy tűnni, nem minden nő van azzal tisztában, hogy ha egy férfi elhívja mondjuk vacsorázni, az mit is gondol, mire is készül, mit is szeretne. Nem tudok mindent, de az tuti, hogy nem vár túl sokat, legalábbis érzelmi szinten nem. Nem azon agyal, hogyan térdeljen le eléd, és esküdjön örök szerelmet az egódnak. Ha már térdelésre gondol, te vagy aki megteszi. Hidd el, maximum azt reméli, hogy jól fogja magát érezni,  és ha nem egy önző seggfej, akkor azt is, hogy te is. Ha továbbmegy kicsit gondolataiban, akkor remélheti még azt is, hogy ha a kémia a fejében és az izgalom a nadrágjában ficánkol az est folyamán, ráadásul egyre erősebben,  akkor le is tud fektetni, lehetőleg még aznap de többnyire minél előbb. Van akinek talán átfut az agyán, hogy a kaja ne legyen rossz és reméli, hogy jó éttermet választott, plusz azt, hogy nem az a fajta nő vagy, aki két salátalevél után feszeng, és kesernyés szájszagod lesz az éhgyomrodnak köszönhetően, amiért korábbi terveit viheti máshová. Körülbelül itt meg is állnak. Nem, nem azért, mert limitáltak, egyszerűek, ahogy sok nő szereti hinni, hanem mert egyszerűen CSAK jól akarják magukat érezni! Élvezni akarják az együtt töltött időt. A többire pedig, úgy gondolnak, hogy ‘majd meglátjuk’. De férfibarátaim megerősítettek abban, hogy első randi alkalmával, soha nem gondoltak hazásságra, gyerekre, és ‘boldogan éltek, míg meg nem haltak’ -ra. Csakis a randira magára gondoltak. Másnap is. Ha jó volt, jól sikerült, akkor még arra, mikor hívják fel a nőt, vagy írjanak üzenetet. Ha rossz volt, akkor pedig leginkább a semmi jutott eszükbe, egy árnyalatnyi ‘soha többé viszontlátásra’ és az, van-e egy másik hölgy a láthatáron, akivel a következő remélhetőleg kellemesebb estét tölthetik.

Hölgyeim, hányan vannak olyanok köztetek, aki felhívta saját mobilját az irodából, hogy megnézze működik-e a telefonja, mert nem jött az első találkozás után, az a várva várt hívás? Vagy ki hívta fel, ismeretlen számról a kiszemelt szerencsétlent, azért, hogy heves szívverések közepette rárakhassa a telefont? Mindezt nem 16 évesen, hanem mondjuk harminc évesen? Ez megmosolyogtathatja a cinikusabbakat, de azért van ebben némi sajnálatra méltó görcsösség is, nem gondoljátok? Ha nem hív fel, hidd el azért van, mert épp nem akar. Nem húzta le a mobilját  a klotyón a vonaton, amellyel beteg nagymamájához utazott, a következő hónapokra, ezért nem találkozhattok majd. Nem elvesztette a számod, és nem lett annyira szerelemes beléd, hogy retteg az ötlettől, hogy neked ő nem kell, ezért inkább nem is hív, mert hát a férfiak gyávák igazi érzelmekre, mint tudjuk. Ha igazán férfi az, aki szerelmes, az nem gyáva! 

Miért vannak nők, akik nem értik meg, hogy ha azt mondják neki, hogy ő gyönyörű, meghívjak pár italra, és egész jól teljesítve ágyba is viszik, mindezt ráadásul első alkalommal, az nem ér fel egy szerelmi vallomással?!

szex

Egyszer egy barátnőm, aki már túl van harminchármon, és számos férfin, (ebből kifolyólag nem is értem mi zajlik a fejében)  elmesélte, hogy megismerkedett valakivel. A valaki néhány nap múlva elvitte vacsorázni, majd egy italra hozzá. Ott ő, nem tudott ellenállni, nem is akart, minden szép és jó volt, de a férfi azóta sem hívja, pedig eltelt három nap. Vad és szenvedélyes volt a szeretkezés, már az ajtóban kiderült, milyen fantasztikusan csókol, és orálisan hihetetlenül jól babrált ez a Mr. Valaki. A nyíltságot szeretem, nincs ezzel semmi baj, ha ég a vágytól, hogy elmondja, tudassa velem a részleteket, én nem állítom meg, de a következő kérdés miatt, azért sikerült kiejtenem a telefont a kezemből. “Ugye az, hogy egy férfi, így ilyen intenzíven lemegy rajtad, azt jelenti, hogy komolyan akar tőled valamit?” A válaszom, érezhetően nem igazán tetszett, de kiesett számból, nem maradt bent, és nem is bánom, hogy őszinte legyek. “Nem édesem, szerintem maximum csak azt jelenti, hogy szereti a puncit”.  

Megfigyeltem, hogy nagyon sok nő, amikor pasikról beszél, nem véleményt akar, sem hallgatóságot, hanem igazolást arra, hogy minden úgy van, ahogy képzeli. Hát nem mindig…

Persze, én is vetítettem már, én is voltam hülye eléggé ahhoz, hogy többet játsszak a fejemben, mint ami a valóságban volt. De rájöttem, hogy az élet sokkal szebb, ha egyszerűbben állok a dolgokhoz. Hölgyeim, komolyan mondom, fantasztikus érzés. Könnyed. Csak élvezni a pillanatot, egy párbeszédet, legyen az bárkivel, nemcsak a férfivel akit kívánsz, de úgy általánosságban, hátra dőlni, és odafigyelni, abba a percbe, a mostba amit épp megélünk, bele a jelenbe, nagyon jó érzés. Nem azt mondom, hogy legyetek felelőtlenek, és ne gondoljatok a jövőre, vagy urambocsá ne álmodozzatok, ha szerelmesek vagytok. Álmodozni inspiráló, és teremtő dolog is lehet. Csak azt mondom, hogy sokszor, a sok vetítés miatt, azt sem tudod, hogy valóban szerelemről beszélhetsz-e vagy csak a bugyi nedves esetleg az lelkesít csupán, hogy végre valahára valaki szóba akar állni veled. Azt mondom, hogy sokat veszíthet az, aki nem tanulja meg, hogy nem kell a dolgokat túlbonyolítani. Én veszítettem. És nem csak önmagamból, meg a fejemet el, na és a méltóságomat, hanem valami sokkal értékesebbet! Az időmet az életemből, ráadásul feleslegesen.

Figyeljetek oda kicsit jobban magatokra. Akár utálhattok is azért, amit itt írtam, ti, akik magatokra vettétek, és feszül a melletek az indulattól, hogy mit képzelek én, hogy jövök én ehhez, kioktatok meg ítélkezem, mi ez  a cinizmus és ellenségeskedés, mert mondjuk sérti az egotokat néhány fent olvasott mondat és nem veszitek észre bennük a mondandót, ami a lényeg. Tudjátok, nem azzal van a baj, ha álmodoztok, reméltek, hanem azzal, ha kapkodtok, rohantok, és egy idő után menthetetlenül vártok valamire, amit elképzeltetek, közben pedig nem jól figyeltek. Csalódás lesz belőle. A szerelem nem egy jóképű idegen, vagy valaki aki belebolondult a farkával a fenekedbe. A szerelem első látásra, nem az. Az csak az első látás. A klikk. Kiindulópont. Az pedig, amit elképzelsz a kicsi buksidban magadnak, nem figyelve a valóság részleteire és az összképre, már az első 48 órában, arról sem hiszem, hogy szerelem lenne.

jinjang

“Nem hiszek a szerelemben első látásra. Másodikra sem. Jól meg kell néznem azt, akivel szerelmes lehetek. Igen vele. Mert együtt akarok az lenni. Egyedül nem lehetek. Egyedül senki nem lehet szerelmes. Nem igazán! Az csak vágy, vonzalom, lángolás, álmodozás, sokszor figyelmetlenség, mohóság, kapkodás. Fellángolás. Múlandó hormonköd. Vagy épp boldogtalan viszonzatlanság. Bármilyen magával ragadó is a ‘beleszerelmesedtem’ érzése, – még ha viszonzott is – ugyanolyan hirtelen el is múlhat, ahogy jött. De a valódi szerelemben, abban, amit én ma már annak hiszek, ott  figyelem van. Felismerés és megismerés. Tisztelet. Szeretet. Olyan, ami nem szűnik meg. Törődés van a másikkal, magunkkal az együttel. Nem a végletek, a dráma és mártírkodás hadakozása. Nem külsőségeken alapszik és nem is követel. Az a szerelem amelyik nem csupán fellángolás, biztos alapokra épül, nem vágyakozó fejetlenségre. Bizalom van benne, hit és erő. Nem egyik percről a másikra születik meg. Idő kell hozzá, ember- és önismeret. A szenvedély az ilyen szerelemben nem eléget, hanem épít, feltölt, többé tesz. Ad, nem pedig elvesz. Én ebben hiszek.” 

Nem mondom, hogy nincsenek előre elrendeltetett nagy szerelmek, és, hogy nem lehet, hogy felismered az illetőt, amikor találkoztok, hogy azt érzed vele a ‘helyeden vagy’ és furcsa, de úgy érzed, hogy végre ‘szabad‘ vagy, de ez már egy másik történet.
I.

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

20 thoughts on “Hölgyeim, ezt nagyon nem kellene…

  1. Hú, hát az elején nagyon “vitatkozni” akartam veled, hogy ne bántsd a nőket! De az utolsó négy bekezdésre már kicsit árnyaltabban, engedékenyebben fogalmaztál, megbékéltem.:)

    Ezzel együtt is legyőzhetetlen-kiirthatatlan ösztönökért én nem ítélnék el önmagában senkit. Ha megvan a nőben a “fészekrakási ösztön” akkor azt nem tudja megtagadni. Persze teljesen utat engedni sem biztos, hogy jó, hanem valami arany középúton, megszelídítve. Talán. Aszondják. Személyesen is több ilyen 30 körüli nőt ismerek, akinek a biológiai órája olyan hangosan csörömpölt, hogy minden más késztetését elnyomta és csak a férjszerzésre és gyermeknemzésre koncentrált. (megjegyzem mindannyian sikerrel is jártak és azóta ismét “normalizálódtak”) Az álmokat, reményeket, gondolatokat én meg senkitől sem szeretném elvenni. Ha igazad is van a pillanatokkal és valósággal kapcsolatban.

    Ne bántsd a nőket! Még akkor sem, ha segíteni szeretnél rajtuk ezzel…

    Kedvelés

    1. Szeretem a nőket, nincs velük semmi bajom, én is az vagyok, hidd el. Nem ítélkezés az enyém, hanem egy kicsit csípősebb elmélkedés. Semmi több. Most ilyen ‘indulatos’ vagyok. 😉

      Kedvelik 1 személy

  2. Hajj, de voltam ám én is ilyen! Aztán felnőttem és lettem egy kisgyerek. Mert hogy a mostani az veszedelem az első perctől. Még jó, hogy gyorsan jutottam túl az első ‘vizsgákon’ és mégis maradtunk. Élveztük a pillanatot, aztán meg az érzést.
    De előtte, jajj de kis hősszerelmes idióta p…. voltam 😉

    Kedvelés

    1. 😀 😀 😀 😀 Imádlak! Te, kis hősszerelmes idióta pcsa!

      Szerintem az életben legalább egyszer az is kell! én is jártam arra, nem bántam meg, felnőttem, bele a nőbe, de azért még ma is elpirulok akkori magamtól. 😉 pfff…. 😀

      Kedvelés

  3. Olvasás közben végig az járt a fejemben, hogy nagyon szerencsés vagyok. Gingerrel egy másodpercig sem kell szerepet játszanunk egymással. Valahogy működnek a dolgok. Csak úgy. Minden erőlködés nélkül.

    Egyikünk sem akar többnek látszani, mint ami. És ez így van jól.

    Hozzáteszem, egyetlen nőt sem találtam még előtte, aki ezt az egyszerűséget értékelte volna. A legtöbbnek [majdnem mindnek] a külsőség számít. A vacsora, a virág, a becézgetés. Aztán persze a zsír verda meg a sziget jegy. 🙂
    Na és a jacht, a nyaralás, a bunda. Csupa értéktelen vacak.

    A valódi érzelmekre vakok, az őszinte szavakra süketek.

    Ami az ennél is kendőzetlenebb véleményemet illeti a mai nőkről [és férfiakról], azt most inkább magamban tartom. A lényeget leírtad, ennél én már csak durvább tudnék lenni.

    Elég az hozzá, hogy mindannyian megérdemlik a szenvedést.

    Kedvelés

    1. Én pont azt a vélemény nyilvánítást csípnem benned, amit most magadban tartasz…

      Igen, szerencsés vagy! Na, de jegyezzük meg Ginger sem éppen szerencse nélküli 😉

      Tudod, engem iszonyúan zavar ez a sok felszínesség, taktika, dráma, játszmák, és egoharcok a mai kapcsolatokban. A külsőségek hangsúlya. Ha lelked van, és meg is latszik, ha egyszerűen csak kedves vagy és őszinte, önmagad, olyan amilyen, nem játszol rá, csak a legtisztábban vagy te, a hibáiddal is együtt, azt nagyon kevés ember bírja el vagy értékeli a mai világban. Hanyok ettől.

      Kedvelés

  4. Na jó, de ez alapvetően a te blogod. Nem fogom telehányni az üzenőfalat a saját vulgáris véleményemmel. Arra ott van az én blogom. 🙂

    Amúgy az utazások során sok mindenre rá lehet jönni. Ott sürögsz-forogsz ezer és ezer más ember között, akik azt sem vennék észre, ha valaki éppen mellettük döglene meg, és rájössz, hogy tök felesleges a világ idiótáival foglalkozni.

    Amiről te ebben a posztban írtál, az is egy állandó jelenség. Aki érti, az eleve nem viselkedik így. Aki pedig így viselkedik, az soha nem fogja megérteni, mi nem stimmel.

    Szóval hagyni kell az embereket, hadd rohadjanak meg ott, ahol vannak.

    Csak a saját zárt világunk számít, semmi más. Oda viszont tényleg nem szabad beengedni akárkit.

    Kedvelés

  5. Közben [utólagos engedelmeddel] belinkeltem az írásodat egy “babás-mamás” poszt alá, melynek a szerzője mindenáron áldozatként akarta beállítani a nőket, de közölték velem, hogy a te írásod nem referencia értékű. 🙂

    Tehát ha könnyeket kell potyogtatni a szegény nőkért, akik az otthoni kényelem kedvéért képesek ezer módon megalázkodni, akkor az mehet, de ha valaki azt mondja, hogy az éremnek két oldala van, és nem biztos, hogy a kialakult helyzetről csak a férfiak tehetnek, akkor az rögtön “soviniszta”, vagy pedig “nem referencia”.

    Na, hát így működik ez a világ.

    Kedvelés

  6. Az a baj, hogy sokan azt hiszik, ők lesznek a kivételek. Mert az kivételes, ha két ember pont a jó időben találkozik és pont egymásra kattannak. Csak elfelejtik, hogy mennyire kivételes ez, és a szabályt sokkal többen alkotják. Részben mosolyogtam az íráson, de azért a való életben ez nem mindig vicces. Egy ismerősöm rengeteg sikertelen kapcsolat után (mert ki hitte, hogy egy nős ember nem fogja elhagyni a feleségét egy olyan nőért, akit amúgy simán megkapott) az első randevún közölte a sráccal, hogy ő már nem fiatal, és ebből a kapcsolatból házasságot, és gyereket szeretne, és ha a srác nem, inkább el se kezdjék. Ez látszatra őszinte, amúgy meg elég érdekes húzás. Mert ha ilyen-olyan indokból nem jön össze a dolog, a srácot teszi felelőssé az ő biológia órájának a csörgéséért, meg a kapcsolat végéért. Amúgy sem lehet megmondani már az első randin, mi lesz az egészből. Amikor ezt mondtam neki, nem értette, miért mondom… A srác vette is ezt az akadályt (legalább nem zsákbamacskára fizetett be ezek után), és mikor szűk két év után egy utazáson nem jött össze a lánykérés, több hetes hiszti következett, cikkek megosztásával, miszerint, ha egy férfinak idő kell, az nem is szereti igazán a nőt (?!?) De végül elvette, úgyhogy remélem, boldog, hogy sikerült kizsarolni a nagy pillanatot, a srácot meg innentől még sajnálni sem tudom. Mert ez számomra nem a kölcsönös érzelmeken, tiszteleten és egyenlőségen alapuló kapcsolat. És sajnos nem egyéni eset, amit látok magam körül.
    És utána még ő jött nekem azzal, hogy nem jó az én kapcsolatom, mert nem trenírozom a társam az én igényeimre, mint egy kutyát, és nem akarok (nem is tudok) taktikázni és őszintén megbeszéljük a problémáinkat. Pedig hosszú az út egy ilyen kapcsolatig…

    Kedvelés

  7. Ami még szintén megérne egy misét, az esküvőre készülő menyasszonyok, akiknek abban a pillanatban, hogy a gyűrű az ujjukra kerül, úgy lóbálják a férjük orra előtt, mint a hatalom gyűrűjét. Nem csak arra kéne készülni, hogy az esküvő napján szépek legyenek, és a nagy nap tökéletes legyen. Sokkal inkább egy jó házasságra kéne törekedni… Természetesen tisztelet a kivételnek, és akinek nem inge…

    Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s