A legigazabb mondat

Hemingway azt írta egyszer: “Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabbat, amit tudsz.”

Saját magam áldozata voltam egész életemben.

Ez, az én  jelenlegi legigazabb mondatom. Nehéz, nagyon nehéz kimondani, leírni, de főleg érezni ezt. Azzal kezdtem a bemutatkozásomban, hogy én, kimondom azt, amitől az emberek általában félnek. Hogy én, nem félek. Ja… Aha… Persze… Nem félek kimondani velük kapcsolatban, azt, amit ők igen. Az élettel és a világgal kapcsolatban azt, amit látok. A kényelmetlen igazságok odavető bajnoka vagyok. De nem saját magammal kapcsolatban. Nem! Ehhez nem voltam elég bátor.

A legnehezebb pedig ez. A nyers kemény, önőszinteség. Magamba nézni félelem nélkül. Szeretni annyira magamat, hogy igenis, a saját arcomba vágom gyarlóságom. Aljas félelmeim. Mindent amit tudok, ami bennem van, de elhallgatok. Kimondani a kényelmetlen valóságom. Kimondani, tisztán és világosan. Nem önmenteni, elfedni, kifogásokat gyártani.

d7f060a7052024dede78cbf1949a62d3

Gyűlölöm, hogy olykor még mindig visszakoznék, hogy még mindig meghátrálnék. Utálom, hogy olykor még félek, hogy nem leszek szeretve majd, ha épp magamat választom. Ha nemet mondok. Utálom, hogy olykor tudat alatt még mindig félek, hogy pont úgy átlépnek majd rajtam, ahogy gyermeknek, vagy ahogy a szerelmekben, ahol mindannyiszor tudatlanul kerestem ugyanazt az érzést, az egyetlent, ami gyökereket eresztett bennem. Ki akarom tépni magamból. Felülkerekedni rajta és az összes félelmen. Magamban harcolok értem…

…és igen. Olykor gyűlölöm azt is, hogy te ezt látod. Hogy látod a csatám, akkor is, amikor az rossz irányba dől. Amikor elgyengülök, és visszaesni próbálok, oda ahova nem tartozhatok. Most, mégsem megfelelni akarok. Nem szeretetéhségem irányít. Nem azért akarom kitörölni a mondatom, hogy szeress. Én akarom jól szeretni magamat végre! Érzem, hogy kell, hogy az legyek akinek te hittél, te láttál, te éreztél engem. Annak, aki valójában szabad lényemben vagyok. Lelkembe ivódott traumáim nélkül, avagy azok ellenére. Általuk erősebben. Hasznomra fordítva a megtapasztalt fájdalmakat, nem pedig önmagam ellen. A saját érzelmeim, szükségleteim kényszeredett elnyomása nélkül.

Sokkal több lehetnék, ha nem vesztegetném el a saját életem.

Tükörként álltál elém és mutattad meg ezt nekem. Lényegre törően, bátran és keményen. Tudtad, hogy nem lesz egyszerű, de megtetted. Úgy döntöttél nem mész el mellettem. Most rajtam áll, mindig is rajtam állt mivé leszek. Miattad van, hogy az a nő akarok lenni, akit valóban szeretni tudok. Nem érted. Értem, de miattad. Az a nő, akire rámutattál magamból. Akit megmozgattál, leporoltál, életre hívtál. Aki magabiztos, erős és egyenes. Aki kiáll magáért, nem függ, aki harcol a sok duma helyett. Aki végre elengedi intenzitását, ösztönös vadságát, merészségét, amit ketrecben tartott évekre. Aki nem csak másokról gondoskodik, hanem magáról is. Aki nem fél érezni, és teljes tudatában van cselekedeteinek. Aki nem belefásul az önsemmisítő odaadásba, majd elhiteti magával, hogy rosszul szerették, mert fél meglátni, hogy valójában ő az, aki nem szeretett jól.

I.

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

16 thoughts on “A legigazabb mondat

  1. Követve a blogodat sokszor érzek rokonságot a szavaiddal és remélem nem bánod, hogy ezt írom így ismeretlenül, de a szavaid mögött veled is. Talán azért, mert ezt a magányos harcot nem vívja meg és nem éli meg ilyen intenzíven mindenki. Kevesek kiváltsága és/vagy terhe ez, ezt egyenlőre nem tudom eldönteni. Kevesen képesek leporolni és életre kelteni azt a valakit, akit egyszer valamiért mélyre rejtettek a világ és önmaguk elől. Persze vannak olyan szerecsések is, akiknek nincs ilyesmire szükségük.
    Jól harcolni magadért, jól szeretni a hibákkal és félelmekkel teli önmagad a legnagyobb kihívás, de egyben a legbátrabb dolog is.

    Kedvelés

  2. Egyetértek tisztakékkel, és még kiegészítem azzal, hogy ezt a göröngyös utat rengetegen próbálják járhatatlanná tenni. Olyanok, akiknek halvány fingjuk nincs arról, miért vagy éppen ott, ahol állsz, mégis késztetést éreznek arra, hogy beleugassanak a személyes fejlődésedbe.
    Ezeknek az embereknek azonnal kivágnám a nyelvét, hogy megszólalni se tudjanak többé, és most már a kézfejüket is levágnám, hogy okoskodó hozzászólást se írhassanak.

    Kedvelés

    1. Eddie,

      Amikor elindulsz egy ilyen úton, többnyire azok próbáljak meg, leginkább kéretlen tanácsaikkal, okoskodásukkal járhatatlanná tenni az utad, akik soha nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy megtegyék, hogy elinduljanak. Nem mernek fejlődni, szembenézni, változni.
      Egy-egy nyelvkivágásnál szívesen asszisztálnék. 🙂

      Kedvelés

      1. Ildikó olyan jól megírtad, hogy legtöbbször azok, akik tanácsadóként működnek, és próbálnak mindenki más gyengeségére rámutatni nagy bátorsággal, pont hogy saját maguktól félnek a legjobban. Félnek egyedül maradni a gondolataikkal. Én még gyakran lépkedem egyik oldalról a másikra az önfelismerő és a megmondóember között. Bevallom kényelmes más hibáival foglalkozni, mint a saját nehézségeimmel.
        Nehéz, rögös az oda vezető út, és nem is mindig tartható állapot, de kívánom, hogy sikerüljön neked előhoznod magadból azt, akit szeretnél.

        Kedvelés

  3. Megvívni a csatát ……önmagaddal.. s kibékülni, belenyugoddni önmagadba, elfogadni önmagad s azt aki vagy… érezni ennek a csendnek a melegét… s onnan már nincs messze a boldogság.

    Kedvelés

  4. Én is úgy érzem, mintha akár én is írhatnám, írhattam volna ezeket a szavakat. A legnehezebb magunkkal és a saját hibáinkkal őszintén szembenézni és elfogadni ezeket… Amikor nekem ez az időszakom volt, (lehet még lesz, de őszintén…. remélem nem) nem értettem, mi történik bennem, velem, ma már tudom nagyjából azt hiszem. És noha kívülről nem látszott nehéznek, mégis az volt számomra az egyik legnehezebb kb. fél év… Nagyon nagyon sok kitartást és erőt kívánok ahhoz, hogy szembe merj nézni önmagaddal!! És tudd azt mondani: igen, én ilyen vagyok, belátom a hibáim, vállalom, mert tudom, hogy ez vagyok én, és másoknak is ennyi hibájuk van… Csak nem feltétlenül látják be.

    Kedvelés

  5. Nem igazan a hibákkal kell csak szembenézni, mintsem a mélyen gyökerező félelmekkel. No meg a valósággal. Nem másokhoz viszonyítva. A hibáink nem azért vannak, hogy rálegyintve mondjuk “na nekem ez a hibám, ez van, másnak is van, csak ő észre sem veszi.” Engem pl nem érdekel más hibája, hogy tud-e róla, ebben a kontextusban. Azzal foglalkozzon a más. Legyen az ő baja. 😉

    A megváltozhatatlant el kell fogadni, sőt, erőt kell belőle kovácsolni, ha az egy tulajdonság például. Nem feltétlen minden hiba, hiba, ha jobban szemügyre vesszük. Ami pedig rombolja, az életminőségünket, azt bizony ki kell irtani. Felismerni – és ez a legnehezebb sokaknak – és megszabadulni tőle.

    Kedvelés

  6. És akkor egy kis kritika.

    Szeretem az írásaidat. Szeretem felolvasni is őket a kedvesemnek, aki szívesen hallgatja, hiszen kellemes hangom van. 🙂

    Viszont ez elég gyakran nehezen megy. Nem azért, mert nem tanultam meg hangosan olvasni, hanem azért, mert borzasztó rosszul központozol. A mondatrészeket elválasztó írásjelek “ad hoc” alapon vannak kitéve, és ez olykor nehezen értelmezhetővé teszi a mondatot.

    Nem csesztetni akarlak, csak jelzem, hogy érdemes rá figyelni, máskülönben zavarossá válhat a mondanivaló.

    Kedvelés

    1. 🙂

      Nem veszem csesztetésnek. Azért nem mondanám, hogy ‘ad hoc’ alapon, csak úgy vesszőzgetek, meg dobalom az írásjeleket, de át fogom nézni, hogy kiszűrjem, a rossz központozást.
      Köszönöm az észrevételt.

      Kedvelés

      1. Akkor helyesbítek. Úgy tűnik, mintha “ad hoc” alapon kerülnének ki az írásjelek. 🙂

        Ettől még persze jó olvasni, amiket írsz.

        Kedvelés

  7. Talán még ami nagyon találó erre,szintén egy(kedvenc) idézet Hemingwaytől: ,,Emberi törvény kibírni mindent,és menni mindig tovább,még akkor is ha nem élnek már benned remények,és csodák.”

    Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s