Szavak…

Fájdalmas ráébredni arra, hogy vannak helyzetek, melyekben csak szavak vagy. Szépen csengő, gyönyörű, érzelmes, de eseménytelen szavak. Cselekedet nélküli. Csak mondod, csak mondod, talán önigazolásképp már nem csak magadnak, megosztod a legjobb baráttal,  esetleg leírod, talán beteszed a fiók mélyére, talán fel egy blogra, sokszor névtelenül, mert hát azért azzal már sok lenne, esetleg elsuttogod, utalsz rá a környezetedben, de nem mondod ki. Nem oda adod, ahová tartozna. Magadban fojtogatod őket. Nem állsz fel és tudatod határozottan azt, ami benned van. Nem ejted ki azokat a szavakat, melyek valódi cselekvésre kényszerítenének.

Mi tart vissza?

Mi az, ami megakadályoz? A félelem? A szeretet mások iránt? Felelősségérzet? Talán az életed kényelme, amit kialakítottál közösen valakivel? A családod? A sok átélt fájdalom emléke? Ígéretek?

Ne hazudj magadnak, mint én tettem olyan sokáig! Blablablabla!!!!!  Elsősorban a saját sorsomért vagyok felelős, már megtanultam. Talán azzal ámítod magad, hogy másokért élsz, mert szeretsz, és elhiszed sokáig, hogy azt teszed, és ettől jó ember vagy, hisz másokat boldoggá teszel, odaadó vagy, feláldozol dolgokat egy helyes cél érdekében, egy családért, de lehet tévedsz, hogyan én tettem. Ez így nem boldogsága senkinek. Így nem valódi. Csak altatódal. Kábítás. Hibázol, ha nincs egyensúlyban az, amit magadnak adsz, azzal, amit másoknak. Egy idő után pedig, nem lesz már miből adnod. Kővé dermedsz. Vagy esetleg kóklerkedsz múltbéli fajdalmaiddal? Igazolva ezzel tétlenséged? Élni jöttél a világra vagy félni? Kifogásokat keresni, vagy cselekedni? Nőj fel! Engedd el azt, ami nem méltó, ami felesleges. Engedd el azt, ami visszahúz. Azokat az érzelmeket.

Vagy akarsz vagy nem. Attól vagy ‘jó te’, ha magadat (is) boldoggá teszed.

Persze, ha gyermeked van, igaz, minden megváltozik, egy másik életért is felelős vagy, de akkor sem adhatod fel önmagad. Az ént. Nem lehetsz csak anya vagy csak apa. Nem lehetsz nem te. Nem lehetsz más, mint aki vagy, ott belül magadban igazán, mert beledöglesz. Ne azért félj, hogy mit érez valaki más, ha te magadat választod (olykor) helyette. Az rémítsen meg, mi lesz veled, ha (soha) nem teszed.Engem halálra rémített.

A legfájdalmasabb dolog meglátni a legrondább hibáinkat, és azokat, melyeket magunk ellen követünk el. Ami ennél is kegyetlenebb, amikor valaki, aki a lelkedbe költözött, az arcodba vágja őket. A húsodba mar a felismerés, ha valaki, akit szeretsz, megvet, mert látja öngyilkos szürkülésed. Pofám sem volt megsértődni, ellenkezni, mentegetni magam, ahogy sírni sem. Az egóm sem szólt már vissza semmit. Porra zúzta azt is, az igazság.

Emlékszem magamra. Nem is olyan régen vad voltam, szenvedélyes, álmokkal teli, tettre kész,  döntésképes. Elhittem, hogy mindennel megbirkózom. Bármikor, bármire készen álltam. Küzdöttem azért, amire vágytam. Vágytam. Kívántam. Akartam. Minden percet megéltem, és tudtam, hogyan élvezzem magamat benne. Annyi energiám volt, hogy aki a szemembe nézett, semmi mást nem akart csak élni, mosolyogni, táncolni és nevetni. Szeretni. Mindent. A világot és magát benne. Magabiztos voltam, és ha féltem is, azzal mindig szembenéztem. Soha nem hátráltam meg.

Látom, hogy egy részem eltűnik az években. Érzem bőröm alá beszorított szárnyaim haldoklását. Tudom, hogy sokkal több vagyok. Tudom, hogy erősebb. Nem kell, hogy más elhiggye ezt. Nem az kell. Én kellek. Ez az én életem.

I.

1255177_10151988977799881_1311274428_n
Kép forrása: http://www.it.pinterest.com/shaolynnn/inspirational-quotes/

 

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

4 thoughts on “Szavak…

  1. Csak hogy milyen furcsa az emberi agy.

    Én évekig fotóztam, aztán abbahagytam.
    Canon géppel nyomultam, amin szinte állandóan ott figyelt egy iszonyú jó teleobjektív.
    70-200 f4 L IS
    Ez volt a típusszáma. Az IS a képstabilizátort jelentette [Image Stabilizer].

    Amikor megláttam a posztodban a nagybetűs „IS” szócskát, rögtön ez az objektív ugrott be, és már nem is tudtam tovább a mondanivalóra koncentrálni. 🙂

    Kedvelés

      1. Ja, szerintem félreértettél. Nem azt akartam mondani, hogy érdektelen dolgokról írsz!
        Csak az volt furcsa, hogy bizonyos gondolatok, emlékek milyen szinten tudják befolyásolni a koncentrációt.

        Amúgy nem. Nem hiányzik. Csak néha.
        Vannak helyzetek, amiket még mindig „fotós” szemmel látok, és ilyenkor lélekben exponálok egyet, de amúgy nem zavar, hogy nem lóg többé a nyakamban a másfél kilós cucc. 🙂

        Kedvelés

      2. Üzenetként azt értettem, hogy talán nem szükséges nagy betűvel írni az is szót, de ez inkább az én gondolatom volt, mint a te fényképezőgéped! 😉 Nem gondoltam, hogy azt akartad mondani, hogy érdektelen dolgokról írok. 🙂

        Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s