Álomtalan

Láttam ma magam a tükörben. Nem hiszem, hogy tetszenék neked. Magamnak sem tetszettem. Nem ismertem fel azt, aki visszanézett. Kerestem magamat, néztem merre lehetek, de nem találtam senkit, akire büszke lehetsz. Nem abban a tükörben, nem a pótcselekvésekben, a pohár borban, meg még egyben, az egyre hosszabb alvásokban, a menekülésben, az altatókban, a délutánig pizsamában […]

Tovább

Szavak…

Fájdalmas ráébredni arra, hogy vannak helyzetek, melyekben csak szavak vagy. Szépen csengő, gyönyörű, érzelmes, de eseménytelen szavak. Cselekedet nélküli. Csak mondod, csak mondod, talán önigazolásképp már nem csak magadnak, megosztod a legjobb baráttal,  esetleg leírod, talán beteszed a fiók mélyére, talán fel egy blogra, sokszor névtelenül, mert hát azért azzal már sok lenne, esetleg elsuttogod, […]

Tovább

Megadom magam!

Megadom magam, magamnak. Elég volt. Nem harcolhatok tovább ellenem. Még érted sem tehetem. Én nem vagyok. Csak létezem. Eltűnök magamból. Ezt a csatát el kell vesztenem, mert belehalok. Lassan felemészt a kimondatlan, a jobbnak lenni akarás, ami nem más, mint hiedelem, megfelelés. Elfojtás. Mássá hasonulás. Sokszor érzem rejtett őszintétlenségem. Hazudok, amikor azt mondom vigyázok magamra. […]

Tovább