A magyar nők ribancok?

Mostanában sokat beszélgetek férfiakkal és nőkkel, férfiakról és nőkről. Egymáshoz fűződő kapcsolatukról, válásról, hűtlenségről, szerelemről, és általában az életről, és abban, egy-egy korszakunban lévő szerepeinkről. A fenti mondatba viszont többször is belefutottam arccsontommal. Komolyan mondom. Meg is magyaráztak nekem, hogy miért! “Nekik van a legangyalibb arcuk, és a legribancabb felfogásuk”. Engem jól felpofozott verbálisan ez a gondolatmenet.

Kedves Hölgyeim és persze Uraim, elmondom most nektek mit is gondolnak sokan arról, ki a ribanc. Csúnya szó tudom. Rám szólt a Word javítóm is, ahogy ezt a szót arcátlanság bepötyögni, és piros hullámok jelzik a képernyőmön, akárhányszor leírom ezt a szerencsétlen hat betűt. “Ezt a szót nem illik leírni, fogalmazza át!” Figyelmeztetett többször is, de nem érdekel, mert szerintem inkább, amit nem illik, az; homokba dugni a fejünket. Szeretem nevén nevezni a dolgokat. Miután a fenti mondat szöget kalapácsolt a fejembe, úgy döntöttem, megkérdezek egy nagyon vegyes társaságot, hátha választ adnak a fenti kijelentés miatti kérdéseimre, melyek a szögekre akasztva ferdén billegtek gondolataim között.

A kérdéseimet egy körlevél formájában boncolgattam a “kiválasztottakkal”. A társaságot 24 ember tette ki. Egy piszkosul gazdag üzletember, egy irodalom tanár, egy költő, egy fizikus, egy mérnök, egy pincér, egy bárpultos, egy táncosnő, egy showgirl, egy fiatal és nagyon sikeres modell, egy „ügyeletes” macsó, egy válófélben lévő ex modell, egy „hétköznapi” családanya, egy teológiát tanító idősebb férfi, továbbá egy asztalos, egy pszichológus, egy kozmetikus akinek vendégköre a budai luxusnegyedből származik, egy fodrász akinek nem, egy tinilány, egy egyetemista fiú, egy átlagos férj, egy megrögzött agglegény, és egy homoszexuális barátom és egy leszbikus lány írta le nekem a véleményét. Volt, aki e-mailem olvasása után, azonnal felhívott, hogy magamnál vagyok-e, miért kérdezek ilyeneket?!

“A magyar nők, tényleg ribancok, ribancabbak? Ki is a ribanc valójában? Miért ez a vád a magyar nők kontójára? Miért ütközöm bele utazásaim során abba a mondatba, hogy a magyar nők mentális fefogása ribanc kategória?” 

A válaszokból pár:

“Az a nő, aki kizárólag csak jómódú pasi(k)ra utazik, válogat és próbálgat, aki azt gondolja, hogy neki kijár egy „jó parti”, csak azért, mert ő szép vagy szexi, az ribanc.”

“A szép és/vagy szexi magyar nők többsége ribanc!”

“Az a nő, aki harmincas éveinek elejére több, mint 20 pasival volt együtt, az tuti ribanc.”

“Az a nő, aki elmúlt harminc és egyedülálló, és azt állítja kevesebb, mint húsz férfivel volt dolga, az hazudik, tehát ribanc.”

“Ha egy nő járt valaha Dubai-ban, és magyar, ráadásul még modell is, akkor ezer százalék, hogy ribanckodott ott. Turizmus kizárva.”

“Azok a nők, akik családokat rombolnak szét pár jó dugásért, ribancok.”

“Felelőtlenül, meggondolatlanul, a pillanatnyi izgalmakat csak olyan nő keresheti, aki ribanc.”

“Ha egy nő felesleges kockázatokat vállal az izgalomért, ergo pillanatnyilag nem érdekli sem nem kívánt terhesség, sem nemi betegség, akkor ribanc.”

“Az önuralom hiánya és a habzsolás, szexuális partnerek beszerzése terén, és a szexualitás terén, a ribancok kiváltsága.”

“Ha egy nő csak a gyomrában lévő pillangókra koncentrál és nem érdekli ha például választottja nős, kapcsolatban él, párja van,  és még apa is, akkor ribanc.”

“Ha egy nő bosszúvágyból szexel ribanc.”

“Ha féltékenység felkeltéséből lefekszik valakivel, akkor ribanc.”

“Ha egy nő másoktól hallott pletykák által felkeltett kíváncsiságból ágyba bújik valakivel, ribanc.”

“Ha kisebb-nagyobb juttatásokért érdeklődést illetve szerelemet hazudik egy nő, akkor ribanc.” 

“A nők, akik mindenféle drága ajándékokat, utazásokat eszközölnek ki aktuális partnerüktől, és elhiszik, hogy az nekik kijár, azok ribancok.”

“A magyar nők többsége mikor válásra kerül a sor, kegyetlen ribanccá válik.” 

“Azok a nők, akik állandóan mutogatják idomaikat, felkínáljak a szemeknek genetikai vagy megvásárolt, adottságaikat, szinte semmit nem hagyva a fantáziának, mind ribancok.”

( Megjegyzem szinte mindenki véleménye az volt, hogy a magyar nők többsége amíg fiatal, nem takargatnak sokat.)

“A magyar nők között nagyon sok olyan van, aki elhiteti a világgal, hogy neki kijár valamiféle  különleges bánásmód, csak mert szép. Elég bekapcsolni a tévét vagy kinyitni az újságokat. Tele vannak ribancokkal, akiket udvariasságból celebeknek nevezünk, akik meztelenül fotóztatják magukat, és váltogatják a férfiakat, mint más a zokniját a média meg példaképeket gyárt belőlük. A férfiak évtizedek óta mondogatják, hogy a magyar nők a legszebbek.  Szerintem ez valami kód náluk arra, hogy inkább  jó a vérük. “

We Heart It - Act like Lady

Ezek voltak azok a válaszok, melyeket kiragadtam a több hosszú e-mailből, ami érkezett hozzám. Valójában mindenki leírta nekem szinte ugyanazokat a dolgokat, más-más szavakkal. Az utolsó mondat azért  jobban elgondolkodtatott. Kicsit átfogalmazva egyet is értek a gondolattal. Bizony vannak olyan nők akik azt képzelik, létezésükkel és genetikai adottságukkal szívességet tesznek a világnak. Arcukra van írva maguk többre tartása, hogy elhiszik ők többet érdemelnek más nőknél. Nagyon sokszor láttam ezt az arckifejezést. Ahogy, azt is, hogy félelmeik és világképük ezeknek a nőknek, mennyire kicsinnyé teszi őket, ha jobban benézek a felszín alá. Láttam néhány ilyen nőt, lélekre vetkőzve, úgy, hogy többnyire túlfeszítettem a húrt, mert érdekelt mit találok a vakolat alatt, amelyet saját világuk rájuk öltött. Többnyire ijedt és magányos kislányokra leltem, akik sírtak, mert kinyitottam őket. Sírtak, mert  “csak”  szeretve akartak lenni, többségük bármi áron.

Sokan nem tesznek különbséget a ribanc és a kurva között, és volt idő, amikor nem is volt. De ma nem azt a világot éljük. Napjaink ribanca tagadja, foggal-körömmel küzd a kijelentés és gondolat ellen, hogy ő magát, szívét, lelkét  avagy testét odaadja valamiért cserébe avagy ő önmaga tekinti magát “árucikknek”. Az ilyen nők többsége nincs tisztában azzal, hogy eladja magát, neki talán anyukája azt mondogatta, hogy kislányom ez ‘jár neked’, ha a barátod olyan szerencsés, hogy ilyen szép kedvese van, adjon meg mindent cserébe. Legyen az a valami akármi, ami a “kislány” kedvére és szükségleteire tesz éppen. Jobb élet, luxusnyaralás ahova egyedül nem jutott volna el, ajándékok, ismeretségek, feljebb jutás egy elképzelt ranglétrán, egy (beígért) filmszerep avagy egy remélt státuszszimbólum egy híres férj oldalán,  illúziók melyek álomba ringatják. DE! Sokan állítják, a ribanc maga is hiteget, illúziókat ad, szerelmet hazudik, ha céljai elérésében úgy érzi kell.

A kurva viszont időre mért szexet ad, milyenséget, mennyiséget ártól függően. Kereskedő. Testével üzletelő asszony. A kurva nem mindig választja kurvaságát, túl sok szörnyűség van a szexiparban, –  emberkereskedelem, zsarolás és erőszak  – ahhoz, hogy teljes nyugalomban elhihessük, minden kurva tud arról, hogy választása van avagy kellene, hogy legyen. Persze van a kurva, aki élvezi, hogy a szex az csak testi élvezet, amit még ki is fizetnek neki… Nem ítélem el. Egyébként pedig volt idő amikor befolyásos személyiségek voltak a kurtizánok… de ez persze egy másik történet.

Mindig is voltak és lesznek rossz nyelvek, ítélkezők, álszentek, szűk látókörűek, bigott emberek vagy szimplán ostobák és rosszindulatú emberek. Bármit is teszünk, tévedéseinkről, hibáinkról, főleg, ha azok szexuális vonzatúak, mindig többen és többször fognak pletykálni, mint azok ellenkezőjéről. Ezt jó, ha minden nő tudja. Akkor is, ha őt nem érdekli ki mit mond, sajnos a világot érdekli. A társadalomban kialakult erkölcsi megítélést, morális értékrendszert,- legyen az bármilyen álszent legtöbbször –  igenis érdekli az a kép, amit magunkról, mint nőről a külvilág felé mutatunk. Ez pedig, ahogy a pletykák nagyobb többsége leginkább a nők felelőssége.

A nők akikkel beszélgetni próbáltam a témáról, hogy mi ez a nagy állítólagos könnyűvérűség manapság, többségükben kusza érvelésekkel próbálták támadni a férfiakat (hímsoviniszta mind, az ő hibájuk, nekik erre van szükségük) és engem, hogy egyáltalán felmerül bennem a kérdés, hogy a ribancok nem csak azok akik pénzért szexet árulnak, tehát én azt gondolom, hogy ők is lehetnek azok. A pisztáciánál, az  antibiotikumnál, és szűklátókörűségnél egy dologra vagyok még jobban allergiás. Az álszentségre. Sokan vagyunk álszentek valamilyen szinten. Mentegetjük magunkat múltbeli (és nemcsak) viselkedésünket, tetteinket vagy simán úgy teszünk, mintha nem is létezne. Okolunk körülményeket, másokat, olykor saját hiedelmünket vagy naivságunkat és kimagyarázunk. Tudom miről beszélek, én is megtettem.

Próbáltam  a legmélyebben magamba bámulni, hogy meg tudjam írni ezt a cikket. Igen. Magamba. Mert hol kezdjem, az „ítélkezést” ha nem a saját mocsaramban? Arra persze, hogy a magyar nők ribancok-e, a választ nem találtam meg itt bent, de én csak magamért felelhetek illetve csak magam felett ítélkezhetek, a többi nem az én dolgom.

dd7c8d64a5762306a5905075b7ba7e0c

Bevallom pár múltbeli viselkedésem kicsapja mai morális iránytűm kicsiny kis mutatóját. Szeretném azt mondani hogy, vannak dolgok, melyeket soha nem tennék meg újra. Valószínű mai eszemmel nem. De, akkor még nem volt meg  a mai eszem, nem tudtam, azt amit ma. Múltbeli tapasztalataim nélkül nem tudnám, mit miért nem tennék meg újra. Nem lenne meg a mai látásmódom, éntudatom. Mivel morális okoskodásnak tűnhet eszmefuttatásom a cinikusabbak számára, és kíváncsian várhatják találnak-e szavaimban valami csámcsogni valót, kijelentem, nem fognak, de biztosítom őket, nem vagyok szent. Nem volt ugyan sok férfivel dolgom, mégis ma úgy gondolom, hogy lehetett volna kevesebbel, és ezt csak azért mondom így, mert némelyik élményemet, a “minősége” miatt szívesen kitörölném azokban a pillanatokban, amikor belegondolok. Egyébként sokat tanítottak nekem.

Azt is gondolom, hogy egy nő, ma attól is lehet éppen ribanc, ahogy és amiért azokkal a férfiakkal volt, akik az életében szerepeltek. Úgy érzem ribancnak lenni manapság már nem csak szexuális viselkedés kérdése, hanem inkább felfogásé. Egy mentalitásé, amelyet több, mint néhány nő magáénak tudhat, magyarság ide vagy oda! Ezért a szó lexikális jelentése szerintem átértékelődött a mindennapi életben.

Persze általánosítani mindig veszélyes és főleg ostobaság. Én azt érzem, hogy  ribancság sosem lesz egyhangúan definiálva, mivel szerintem a ribancság amiről szó van, amiből kiindult ez az írás is, amit mindenki leírt nekem, egy mentális állapot inkább. Ez a nekem kijárnak dolgok mert dekoratív vagyok fefogás sok nőben jelen van.Túl sokszor hallottam azt  a mondatot, hogy “örüljön, hogy szóba állok vele, nem látta hogy nézek ki” ahhoz,  hogy tudjam bizony van, aki komolyan gondolja mindezt. Közben pedig vannak, akik azt mondják “persze, mert a férfiak macsók, ha sokat farkalnak, a nőket meg ribanccá skatulyázottak, ha szeretnek dugni, mint Samantha a Szex és New Yorkból“, de szerintem ez nem ilyen egyszerű, s ez csak egy kényelmes és feletébb dacos reakció. 

Mindenki mást hoz magával otthonról. Mást a gyermekkorából. Mást tanul, szív magába szülei értékrendjéből. Egy gyermek érzi azt, hogyan viszonyul anyja a férfiakhoz, és apja a nőkhöz. Látja azt is, amiről mi felnőttek azt hisszük nem. Beleépül morális és erkölcsi értékrendjébe, akármit is tanít neki a világ. Az, amit magával visz élete útjára egy ember, nem csupán az, amit megtanul, de az is amit kisgyermekként enged magába szüleitől, mélyen a bőre alá. Tudatalattijában kialakul egy felfogás, amit magába visz felnőtt életébe, nincs mit tenni. Ez nem mentegetés. Nem azt mondom, hogy nem tehet laza erkölcséről az, akit szülei nem tanították meg, mit is jelent civilizált társadalmunkban valójában erkölcsösen viselkedni. Az emberek többsége tisztában van azzal, mi a helyes és mi a helytelen. A családi háttér mellett, a tanítók, a könyvek, a történelem, többségükben próbálnak felkészíteni minket az életre. Tudjuk mik a játékszabályok, és mi szabjuk meg személyes hátarainakat is. Akkor is, ha otthonról, morális és erkölcsi hiányosságokkal indultunk az élet színpadára.

Sokak, akikkel beszélgettem egyetértettek abban, hogy  a nők, akik egy nős férfival kezdnek, bizony instabil alapokon álló erkölcsi nézeteket vallanak, sőt volt aki simán leribancozta ezeket a nőket. Arról viszont senki nem tett említést, hogy mi van azzal a férjjel, aki előadja a meg nem értett, otthon magát egyedül érző, ”ments meg a életemtől” elcsépelt csajozós szöveget. Arról senki nem tett említést, hogy az a férj, aki több nőnek ugyanazt a „mesét” nyomja le a torkan saját férfiasságával egyetemben, az micsoda és milyen morális értékekkel bír. Arról senki nem szólt, hogyan minősíthető az a férj, aki otthonról kilépve leveszi karikagyűrűjét,  vagy, amelyik azt hazudja, hogy valófélben van, külön él, kidobták, nem szeretik szegényt. De ő férfi. Az más. Ez pedig sajnos a tényállások szerint, így is van. Egy férfit mégsem ribancozhatunk le, mert azt csinálja, amit. Hímringyó.

Jó lenne, ha sok, most fejét csóváló nőtársam felfogná, hogy világunkban, évszázadok óta, a nő nem férfi és a férfi nem nő. Akármit szeretne bárki is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy nő nem választhat férfiasnak számító karriert, avagy kevesebb lenne, mint egy férfi, ahogy azt sem állítom, hogy a férfinek alanyi joga van arra, hogy csóválja a farkát, mint a teremtés koronája és bedugja mindenhová, ahova kedve tartja. Nem ezt mondom. Nem is azt, hogy egy nő üljön otthon, szüljön gyereket, a férfi meg gondoskodjon róluk, mert” az a dolga”. Csak, azt gondolom, hogy többnyire, az egymáshoz fűződő lelki és érzelmi kapcsolataikban,  jó ha egy nő, nő marad, és egy férfi férfi. Ettől még pont ugyanannyi joga van egy nőnek mint egy férfinak. Azaz kellene, hogy legyen. 

Van itt még valami, amit egyetlen ember említett csak a megkérdezettekből. Mégpedig azt, hogy egy feleség, egy anya pont annyira tud ribancként viselkedni, mint egy szingli csajszi a pénteki éjszakában, két vodkatonik között. Mintha mindenki azt képzelné, hogy egy anya vagy/és feleség “szent”. Nem az.

Most talán mondok valamit, ami nem minden nőnek fog tetszeni. Mi nők mindannyian, kortól, földrajzi helyzetünktől és társadalmi státuszunktól függetlenül, képesek vagyunk valamilyen fokú ribancságra. Ki többé ki kevésbé. A képesség megvan mindenkiben. Nem magyarság, életkor sem státusz kérdése mindez szerintem. Egy feldühödött megcsalt feleség ugyanúgy képes ribanccá válni, bosszúvágyból, sértettségből, mert úgy érzi, lecserélték egy szebbre, fiatalabbra, vagy csak mert megunták őket, mint az a nőcske akit ő annak tart, akibe férje beleakadt.

A könnyűvérűségre, romlottságra való hajlam ott van mindenkiben. Minden nőben és minden férfiben. Rajtunk áll, mivé leszünk, hogy kik leszünk. Mi faraghatunk magunkból ribancot, vagy cáfolhatunk rá egy feltételezett könnyűvérűségre. Vannak nők, akik a nőt választják magukban, nem a játékra mindig készen álló, kockázatokat és élvezeteket hajtó kis csajszi szerepét, aki juttatásokért,  – legyen az anyagi vagy hiúsági “ajándék” – eladják testükkel együtt lelküket. Sok nő tudja, hogy ők nem másodrangú nőnemű lények, akik a férfinek szánt mellékterméke a Teremtőnek és ennek megfelelően viselkednek, játszanak ha akarnak, és igen, élvezik saját lényüket.

Manapság, amikor a szociális médiafelületek ontják magukból az alig 18 éves önmagát fotózó, bikinibe pucsító műkarmos, szétsmikelt lánykákat, akik példaképpé válnak és generálnak olyan mondatokat, 13 éves kislányok gondolataiban, hogy “Instagram modell szertnék lenni, már edzek fél éve, hogy olyan seggem legyen….”, nehéz megfogalmaznunk korunk nőinek úgynevezett ribanc mentalitását, amivel egyesek vádolják őket, azaz vádolnak minket. Már csak azért is, mert a generációk változnak, az erkölcsi megítélés és az emberek rugalmassága, az elfogadás, a felfogás is más most, mint hatvan éve. Ma már jön a szöveg, hogy “jaj, ne legyél már álszent” meg “mindenki szereti a szexet” meg az “élvezd az életet” és az “ugyanmár, neked nem volt kettőnél több exed?” okoskodások, amiknek aztán végképp semmi köze a tényhez, hogy vannak, akik szerint “generációról generációra egyre inkább kurvulunk, nagyobb hangsúlyt fektetnek tömegek, a testrészeik mutogatására, mint az emberré válásra”, ahogy egy idősebb ember fogalmazta meg ezt az egyik e-mailben. Persze, szerintem tisztelet jár a kivételnek, meg eleve. 

I.

!!! Ha szeretnéd megosztani írásaim egyikét weboldaladon illetve online magazinban, gyűjtő portálokon, annak nagyon örülök, de azt az én írásos engedélyemmel tedd meg, kizárólag a szöveg és a cím megváltoztatása nélkül, nevemet feltűntetve avagy hivatkozva a blogomra.

Természetesen ha csak a linket osztod meg közösségi portálokon, evidens, hogy kiugrok a bőrömből vigyorogva, mert arra érdemesnek találtad. Ha írsz is hozzá pár gondolatot, ami a tiéd, azt  is megköszönöm.

Itt elérsz: theworldofildiko@gmail.com

Köszönöm.

 

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

34 thoughts on “A magyar nők ribancok?

  1. Összességében tetszett, érdekes gondolatok vannak benne, és jól összeszedted. Mégis hadd kössek bele egy helyen! (Ha nagyon keresném, biztos több helyen is lehetne, de nem ez a célom.) 🙂
    “jó ha egy nő, nő marad, és egy férfi férfi.”
    Akkor definiáld kérlek a nőt és a férfit! A két nem társadalmi meghatározása kortól és helytől függően elég tág keretek között változik, nem ritkán átfedések is előfordulnak. Mi a helyzet a transznemű, vagy nem nélküli emberekkel? Azt akarod mondani, hogy mindentől függetlenül az a jó, hogy ha valaki a neki születésekor mások (pl. szülei) által kijelölt nemhez kötődő éppen aktuális sztereotípiáknak próbál megfelelni? Vagy vegyünk inkább anakronisztikus sztereotípiákat? Vagy mondjak inkább ideált? Vegyük el valakitől a boldogságát, csak mert ember lévén ő maga soha nem lesz képes a tökéletes mércéhez felérni – nem beszélve arról, hogy ilyenkor a társában is az ideális képet fogja keresni, de esélye sincs megtalálni? Létezik egyáltalán igazi férfi és igazi nő?
    —————
    Egyébként én szívesen olvastam volna még több kérdést és választ, de ez már csak a személyes bogaram.
    —————
    ui.: Az ember szexuális viselkedését a neme viszonylag kevéssé befolyásolja. (ref: http://www.lehmiller.com/blog/2014/4/30/how-many-different-reasons-are-there-for-having-sex-at-least-237)

    Kedvelés

    1. A teljes mondat így szól: “többnyire, az egymáshoz fűződő kapcsolataikban, jó ha egy nő, nő marad, és egy férfi férfi.” Ha születésekor nincs neme, mint ahogyan példádban felhoztad, ki fog alakulni egy. Az ideális szerintem ebben az esetben az lenne, ha a személy maga tapasztalhatná és választhatná meg hovatartozását, illetve ha szülei valamelyik nembe “belekényszerítettek”, akkor annak a személynek kell, hogy joga (és bátorsága) legyen felállni és kiállni magáért, azért ami és aki ő, ha kell az egész világgal szemben.
      Hogy szerintem, létezik-e igazi nő és igazi férfi, egy következő cikkemben fogom feszegetni.
      Véleményedhez, amit nagyon köszönök, hozzátenném, hogy, szerintem nincs olyan, hogy “tökéletes mérce” amihez fel kell nőni egy társadalomban.Ezek általunk kreált ideálok és sztereotipak.Az egyetlen dolog amihez fel kellene nonuk, és aminek meg kellene felelnünk – ha kell – az a saját erkölcsi, morális, emberi mércénk magunkkal szemben.
      A cikkem egyébként inkább arról szolt, hogy sokunknak mi a véleménye néhány viselkedésformáról…

      Sajnos, a többi válasz közzétehetetlennek minősült 😉

      u.i: a szexuális viselkedés nem nem, hanem ízlés kérdése, ez igaz. Azt tesszük szexuális téren, ami nekünk megfelel, nekünk jó. Remélhetőleg. ;p

      Kedvelés

      1. Köszönöm a választ. 🙂 Inkább a kíváncsiság vezérelt, amikor feltettem a kérdést, csak ilyenkor hajlamos vagyok továbbgondolni a szituációt, és a többi jött magától. ^^’ Igen, elég gonosz módon kiragadtam egy dolgot, és a cikkedre egészben nem is reagáltam. 😦 Ezért most szeretnék bocsánatot kérni.

        “többnyire, az egymáshoz fűződő kapcsolataikban, jó ha egy nő, nő marad, és egy férfi férfi.” Valóban így volt az egész mondat, de továbbra sem vagyok benne biztos, hogy a fogalmak definiálása nélkül van-e értelme azon túl, hogy jól hangzik. Kíváncsian várom a következő bejegyzést. 😉

        Visszatérve a nem kérdésére: ideális esetben a társadalom elfogadná, hogy a nem nem csak két értéket vehet fel, és ha valaki “kiáll magáért”, ahogy írtad, azt nem az egész világgal szemben kellene megtennie.

        A 18-as karikával nem feltétlenül értek egyet, de reklámfogásnak nem rossz. 😀

        A cikk ötlete amúgy nagyon tetszik, főleg, hogy közvélemény-kutatást is tartottál a témában. Érdekes az eredmény is, bár elég ijesztő. Mondjuk egy patriarchális társadalomban talán nem kellene meglepődni rajta.

        Kedvelés

      2. Szívesen. 🙂

        Tudod, már gondolkodtam azon, hogy vannak, akik nem értik precíz definiálás nélkül, hogy mit is jelent a nő és a férfi szó, a férfi-női kapcsolatokban. 😉 erről majd fogok írni egy cikket a későbbiekben, mint említettem.

        A 18-as karikával kapcsolatban igazad van, de mivel egy-két “felnőtt” ismerősöm akik a körlevél tagjai is voltak szóltak, hogy valahogy szűrjem ki a kiskorúakat, mert lehet “jobb lenne” megpróbáltam. Evidens, hogy nem akartam, azért annyira kiszűrni őket, mert a mai világban nem hiszem, hogy pont az én cikkem az amiért azoknak a “felnőtteknek”, akik szülők, aggódniuk kellene. Mindenesetre a 18-ast levettem, és azóta sokkal többen olvasták el a cikket. 😉

        A patriarchális társadalomról pedig annyit, azon kívül, hogy a nagy nyugat tagadja kézzel-lábbal hogy létezne, én kíváncsi lennék, mi lenne a világgal, ha nem a férfiak “vezetnék”.;) Van aki azt mondta, hogy a cikkem alapján, a nők jelentős része megpróbálná elribanckodni a dolgot. ;D Van aki, azt mondta, hogy át kellene írni a mondást, hogy “minden sikeres férfi mögött egy nő áll” inkább arra, hogy “minden sikeres férfi előtt egy nő térdel” 😉 En annyit mondanék, hogy igazad van, ijesztő az emberek véleménye.

        Kedvelés

  2. Tetszik, színvonalas. Amúgy egy költői kérdés, és mi a ribanc férfi változata? Mert ha elfogadjuk a fenti meghatározásokat és kicseréljük a nőt férfira, legalább annyira ribancozhassuk a férfiakat is. Érdekes ennyi sztereotípiáról és előítéletről olvasni, azt meg végképp nem értem, amikor az emberek a magyar nőkről, mint fogalomról beszélgetnek.

    ” Egy feldühödött megcsalt feleség pont annyira tud ribanc lenni, bosszúvágyból, sértettségből, mert lecseréltek egy szebbre, fiatalabbra, vagy csak mert megunták őket, mint az a nőcske, akibe férje beleakadt.” Ezzel csak annyi a problémám, hogy lecserélték. A köznyelvben nagyon sok ilyen és ehhez hasonló megfogalmazás él, akár tudattalanul is. Egy nőt lecserélnek? Sajnos a nők tárgyiasítása mindennapi jelenség, persze értem a kontextusban, mégis megakadt a szemem rajta. Mennyivel jobban hangzik, hogy elhagynak. Na jó, befejeztem. 😀

    Kedvelés

    1. A férfi változat? Ez egyszerű! Hímringyó! (még ha költői is volt…) 😀
      Egyébként a cikk végén írtam, hogy szerintem a romlottságra való hajlam (tehát ribancságra is) ott van a férfiakban is. De nem velük voltam “elfoglalva” a cikkben. 😉 Majd olyan is lesz.

      Érdekes, hogy eddig csak te vetted észre a “lecserélték” szót. Pedig nem volt véletlen. Két okból sem.

      1. manapság nagyon sok férfi bánik tárgyként a nővel. Ebben a kontextusban feleségről volt szó. A mondat “az én feleségem” sokszor nem társat takar hanem tulajdont takar a férfi gondolkodásában. Az enyém, megszereztem. Ennek megfelelően, ha státuszszimbólum* megengedi, és vagy megkívánja, akár le is cseréli a férfi feleségét egy szamara, azaz egoja szamara jobbra. Nem tekintve a személyt. Semmibe véve. Akar egy “valamit” és nem valakit aki egy érző emberi lény.

      Elrugaszkodva a házasság intézményétől, sokan tulajdonként élik meg, és kezelik partnerüket. Akkor is ha nem bánnak kifejezetten rosszul vele, és “amúgy” szeretik. Sőt. Sokan észre sem veszik, hogy néha vagy többször tárgyként kezelik azt akit társként kellene. Ahogy azt sem, hogy ember nem tulajdona egy másik embernek. Még a gyereked sem a tiéd csak te szülted, nemzetted. A gyereked is önmagáé. Erről írtam is tavaly, de ez más téma.

      * (azért írtam a státuszszimbólumról, mert a válás nem a szegényebbek “kiváltsága”, statisztikai alapon a jobb módú emberek többet válnak, és cserélgetik feleségüket illetve férjüket).

      2. ennek tükrében pedig, nagyon sok nő sajnos tárgyként gondol magára. Belül a tudatalattijában. Valakinek a valamijeként kezelik és kezeltetik magukat. Elvesztik individualitásukat, mint ember. Amikor egy feleséget elhagynak egy másik nőért, többnyire hosszabb idő után, nem az elhagyás maga az amelyik nagyobb fájdalmat okoz hirtelen az elején, hanem az, hogy “most mi lesz velem?”. Nagyon sok esetben azt kérdezik maguktól és a világtól, hogy mi lesz velük szerepük nélkül, férjük felesége nélkül. Azt kérdezik mivé lesznek (megcsalt elvalt nő) és nem azt, hogy kivé. “Mi lesz velem, ha nem leszek a felesége?” de hallottam mar ilyet is “odaadtam a legszebb éveim ennek a hazásságnak és most nem maradt semmim”. De ez egy nagyon érzékeny és halvány dolog, ott belül. A tény viszont az, hogy sok nő, tárgyiasítja magát, elfelejtve saját magukat, nem veszik észre, hogy szerepük nem személyük, hanem csak egy része annak amit “csinálnak” magukkal az életben.

      Végül még valami. Az elhagyni szó, bár valódi jelentése, nem éppen kellemes, igazad van, jobban hangzik. Viszont sajnálatot ébreszt. Nem akartam ezt és nem akartam jól hangzani. Pontosan egy “nyers” érzést akartam átadni. A kontextusban, ahova és amiért került, szerintem nem olyan “rossz”, azért dőlt betűs lett, így sokkal jobb. 😉 Köszönöm az észrevételt, a véleményed, azt is, hogy hozzászóltál. 🙂

      Kedvelés

  3. Nem tudom, hogy tudod-e, de ha nem, akkor most tudni fogod.

    Sokat dolgoztam kurvák között, sőt volt is kurva barátnőm, aki szó szerint az volt, hiszen egy peepshow-ban illegette magát, ahol mellesleg én irányítottam hozzá a kuncsaftokat.
    Korábban is volt szerencsém ismerni ezt a réteget, mert a faterom strici volt a klasszikus kocsisoron [amit sokan összetévesztenek a K filmekből ismert világgal].

    A kurvák rühellik, ha lekurvázzák őket, de ez nyilván valami nagyon mély undorból és szégyenből fakad.

    A pasik sem különbek a nőknél. Annyi rohadt beteg állattal találkoztam azalatt a két év alatt, amíg a szex-szolgáltatóiparban melóztam, hogy beszarás. A többségük a kirakatban példaértékű életet élt, feleséggel, kölykökkel, karrierrel.

    Beteg a világ, és a szexualitás is beteg lett. A szeretkezés ma már ódivatú, ma már kúrni kell mindenkivel. Nincs szégyenérzet, nincsenek egészséges értékrendek.

    Taxisként sok olyan tizenéves csitrit fuvaroztam, akik pénzért bármire képesek voltak. 15-17 éves kiscsajokról beszélek.
    Ezt hozták otthonról, ezt látták a szülői feladatokra teljesen alkalmatlan apától es anyától.

    A hab a tortán, hogy erről a mai napig nem illik beszélni. Se egy ilyen fórumon, se otthon, se a suliban.

    Az természetes, ha egy 14 éves csajszi az iskolai szünetben furulyázik egyet a klotyóban valamelyik degenerált srácnak, de amint becsöngettek, a téma az ajtón kívül marad. Nem beszél róla a tisztesség gúnyájába öltözött tanárnéni sem, pedig neki is faszhiánya van.

    Szóval ezt a témát nagyon kevesen fogják olyan szókimondó és őszinte módon megközelíteni, ahogyan én.

    Elnézésedet kérem a vulgáris szavakért! Ha gondolod, akkor megjelenés előtt cenzúrázd ki őket.

    Kedvelés

    1. a ribancok sem kedvelik a “leribancozást” 😉 de nem hiszem, hogy szégyenérzetből lenne…

      Nem szokásom vulgárisan kifejezni magam, azaz ritkán csúszik ki, azaz, ha nagyon úgy érzem, nem fogom vissza magam egy bazmegelégstől, de nem jellemző. Mindennek ellenére, miért cenzúráznám a te szavaidat? Mert ez az én blogom? A fenti pedig a te véleményed és a te közlesmódod, te így vagy szókimondó és őszinte, én pedig másképp. És a világ így is kerek 😉

      Kedvelés

      1. Szuper vagy! 🙂
        Én csak arra gondoltam, hogy talán nem illik mások blogját telefröcsögni mindenféle trágár kifejezéssel, ugyanakkor a mondanivalómnak csak így tudtam megfelelő hangsúlyt adni.

        Kedvelés

      2. Talán nem illik, de te így adtál hangsúlyt a mondanivalódnak. 😉 Engem nem zavar.

        Kíváncsian varom a következő alkalmat. 🙂

        Kedvelés

  4. Nagyon nagyon igényesen megírt, tartalmas cikk!! Szépen megfogalmazott, felépített, összességében színvonalas írás, amit jó volt olvasni! Plusz nagyon örülök, hogy vannak még, akik mernek magukba és másokba nézni, és próbálnak önmaguknak és másoknak tett hazugságok nélkül látni egy témát.. A legnehezebb pedig szerintem az, hogy ne másoknak, hanem hogy önmagunknak ne hazudjunk.
    Egyébként, hogy a témáról is írjak már, egyetértek azokkal, amiket írtál. Tényleg megvan a kettős mérce sajnos még mindig a férfiak és nők között. Illetve végre valaki leírta azt a gondolatot, ami már rég a fejemben van: attól, hogy a két nem egyenjogú, nem kell egyformának lenniük. Szerintem ezt a legtöbben képtelenek felfogni, gondolok itt pl. arra, hogy “miért kell melltartót hordani, ha a férfiaknak nem kell”, “miért kell lábat borotválni, ha a férfiaknak nem kell”, “miért kell segítenem egy nőnek vinni a csomagját, ha ő ugyanolyan bánásmódot akar”… stb.
    Örülök, hogy rátaláltam erre a blogra. 🙂

    Kedvelés

  5. Érdekes cikk, tetszik, hogy ilyen őszinte vagy, ez nagyon szimpatikus. Teljes mértékben egyetértek veled abban, hogy az őszinteség teljesen alapvető és az őszinteség hiánya, az önmegtévesztés rengeteg rossz alapja. Csak most találtam rá de fantasztikus a blogod!
    Egy kis kritikát fogalmaznék meg. Mi van azokkal a nőkkel, akik egyszerűen csak szeretnek szexelni és ezért fekszenek le egy férfival? Akik egyszerűen úgy gondolják, hogy az adott férfival élveznék az együtt töltött időt és nem bonyolítják tovább a dolgokat, hanem egyszerűen belemennek? Akik nem szabnak semmilyen árat a szexért cserébe, mert az önmagában élvezetes számukra.
    Ezekről a nőkről egy szót sem írtál a cikkedben! Ez a típusú nő valójában csupán AZT CSINÁLJA, AMIT JÓNAK LÁT! És embertársaink mégis azt mondják rá, hogy könnyűvérű, felelőtlenül viselkedik és nem érdeklik a következmények. És nem tiszteli magát. Hogy a francba nem tiszteli magát az az ember, aki azt csinálja, amit jónak lát?! Én ezt nem tudom megemészteni, ez teljesen értelmetlen.
    Te csak azokról a nőkről írtál, akik a szexualitásukért cserébe valamilyen árat szabnak (vacsora, drága nyaralás, sielés, Dubai, ékszerek, stb.) de azokról semmit, akik azért adják oda magukat, mert úgy gondolják erre van szükségük. Nekem az jön le, hogy összemostad ezt a kétféle nőt egy kategóriába. A KÖNNYŰVÉRŰ (1), ÉS A SZEXUALITÁSÁSÁT VALAMILYEN SZINTEN ÁRUSÍTÓ NŐ (2), NEM UGYANAZT A DOLGOT JELENTI!
    Abban teljesen egyetértek, hogy nem helyesled, ha valaki a (2) típusba tartozik. De az (1) típusban én semmi kivetnivalót nem találok. Legyünk már őszinték és valljuk be, hogy a mind a nők, mind a férfiak imádnak minőségi nemi életet élni! Ilyenek vagyunk, szexuális lények és egy így teljesen rendben van. Abban, ha valaki az (1) típusba tartozik, az mi lenne gond? A szex egy abszolút jó és élvezetes dolog, miért kapcsoljuk össze a bűnnel? Mi a kivetnivaló abban, ha egy nő szeret szexelni és ezt felvállalja és ezért van sok partnere?

    Kedvelés

    1. Szia! 🙂 Hú de örülök a hozzászólásodnak. Elsőre szeretném tisztázni, NEM, nem mostam össze a kétféle nőt egy kategóriába, ahogy te írtad. Ráadásul az 1-es típust én nem nevezném könnyűvérűnek. Ha egy nő szeret jót és sokat szexelni, mert mondjuk erre van szüksége bármilyen szakaszában az életének, netán egész életében, az szerintem teljesen normális, nincs is mirol beszelni, ezért nem írtam ezekről a nőkről. Megjegyezném, Inkább ‘jó’ a vére az ilyen nőnek, nem pedig könnyű 😉

      Másrészt pedig nem is egészen arról van szó, hogy én nem helyeslem a másik kategóriába tartozó hölgyek viselkedését sem – hisz mindenki szabadon azt csinálja amit jónak lát, és ki vagyok én, hogy ítéljezzek – azt nem szeretem csak, ha egy nő álszenteskedik ezzel kapcsolatban avagy más nőket szól meg hasonló tettekért. A szex, főleg ha élvezetből, vágyból, szenvedélyből, vagy akár szeretetből csinálják fantasztikus, gyönyörű és az egyik legjobb dolog a világon. Az én szótáramban abszolút nincs összekapcsolva a bűnnel.

      Kedvelés

      1. Igen én is egyetértek, hogy az ilyen nőnek inkább ‘jó’ a vére 😀 Igazából a gondolatmenetedben logikailag nem mostad össze a kettőt, te inkább az önmegtévesztésről és az őszinteségről írtál, nem az én általam (1) típusba tartozó nőkről.

        Inkább a terminológia miatt kaptam fel a fejem. Számomra vannak azok a nők, akik puszta élvezetből élnek nemi életet és akik árat szabnak a szexualitásukért. Tudom, hogy te inkább a másodikról írtál, de én arra nem használnám a ‘ribanc’ megnevezést. Saját tapasztalatom alapján ezt a nagyon csúnya szót inkább azokra a nőkre használják, akiknek sok partnerük volt már és ezt felvállalják (vagyis a jóvérű nőkre?), nem pedig azokra, akik bármilyen közvetlen vagy közvetett anyagi haszonra szeretnének szert tenni. Te pedig, meg az általad megkérdezettek is inkább a második típusúra mondják, hogy ribanc. De ez igazából csak szóhasználatbeli különbség 🙂

        Kedvelés

  6. A ribanc olyan kurva, aki nem fix tarifákkal dolgozik, hanem a jövőben realizálódó érdekei mentén, ösztönösen kúrja magát előre az életben.

    Kedvelés

  7. De jó poszt! Alig tudok hozzátenni valamit!
    De amit igen:
    1.
    “A könnyűvérűségre, romlottságra való hajlam ott van mindenkiben. Minden nőben (és minden férfiben megjegyezném).”
    Ez így nem teljesen igaz. Viselkedés-genetikusok szerint nemtől függetlenül a zemberek 20.25% megrögzötten, és menthetetlenül váltogatja partnereit, ugyanennyi az örök-hűséges, a maradék kb. fele meg választhat, már amennyire a szocializációja engedi, ahogy te is szépen rámutattál.
    2.
    Hogy a magyar nők ribancabbak-e másoknál?
    Nem hiszem. Az más kérdés, hogy agresszívebben és elvtelenebbül jelelnek a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén. Legalábbis tapasztalataim szerint. Nem tudom miért, talán a keveredés miatt alakult ki a nagyon egyértelmű ajaknyalás, nézés/szemezés, archaikus reakció (elnéz-visszanéz) és mostanában haj-bizgerélés, illetve ezek kombinációja. Ha egy nőnek tetszik egy férfi, akkor leadja a jelzést, még akkor is ha éppen aktuális partnerével kézenfogva sétál (hányinger). Ez nem csak itt dívik, hanem a környező államokban (Ukrajna, Szlovákia, Románia) is, de pl. Angliában, Japánban, Németországban ilyet nem tapasztaltam (mondjuk 3 hónapnál tovább csak Angliában voltam).
    3.
    Nőribanc-férfiribanc:
    Alapvető különbség abban van, hogy egy ‘jó pasitól’ ez elvárt magatartás, egy ‘jó nőtől’ kevésbé.
    Ezt mutatja az a felmérés is, ami ha jól emlékszem a a férfiak számára 80-85%-ban elégséges elutasító indok volt, hogy az általa megkérdezett nőnek van barátja/férje, míg a nőknek csak 50%-ban…oszt lehet gondolkodni…
    4.
    Kommentben felmerült: Tárgyiasítás
    Ez ma már fordítva is így van (sőt régen is), a férfiakat megjelölő szavak ugyanúgy birtokviszonyt jelölnek: férjem, barátom stb., és mára a hozzáállás is hasonló.

    Kedvelés

  8. A férfi kúrógép és mindenki felnéz rá. – A nő ribanc és mindenki megveti.
    A férfi kellékfeleséget tart “mekkora penge”. – A nő keresi az anyagi biztonságot önmagának és gyermekeinek “mekkora ribanc”.
    A férfi seftel, mert nem akar szalagon dolgozni “mekkora vállalkozó” – A nőnek nincs kedve ABC-ben dolgozni “mekkora ribanc”.
    Ez nem arról szól, hogy a nőknek is joguk van állva pisálni. De még csak nem is a természetből fakadó különbségek…
    Megértés és elfogadás.
    Maga a RIBANC szót azok használják akiknek kisebbségi érzésük-komplexusuk van, féltékenyek, férfi-női mivoltukban sértettek és kicsinyes bosszúra szomjasak akár csak egy szó erejéig, ezzel visszaadva önmaguk hitét, hogy ők is állhatnak valaki felett.
    Hát éljenek a RIBANCOK!

    Kedvelik 1 személy

    1. Jah és még egy kis adalék…
      Amelyik nő nem ribanc, az:
      -észjátszóskurva
      -szűzkurva
      -felszoptamagátkurva
      …még szerencse, hogy a környezetemben és azon kívül is jó pár százezer férfinak a nő “csak” NŐ.

      Kedvelik 1 személy

      1. Így van. A környezetemben jórészt fantasztikus vagy különleges nők vannak akik önállóak és erősek… Akár tartom velük már a kapcsolatot akár nem. Akik minden tiszteletet megérdemelnek. Emiatt is lehet, hogy a férfiak is ilyenek…ha szereted (a) nőt, sosem lesz belőle “ribanc”…és itt nem kapcsolatról beszélek, hanem egyetemlegesen.
        Hiszem, hogy mindenkinek át kell esni az önmaga által szabott, vagy sodródott bizonyos életeseményeken. Ami nem meghatározza, hogy valójában milyen emberré is válik, hanem az út során meglátja mi a fontos számára. Ezt pedig el kell fogadni és nem jelzőkkel illetni.

        Kedvelik 1 személy

  9. Ez egy nagyon régi írás, emiatt lehet már nem is lesz elolvasva a hozzászólásom.
    Nem hiszem, hogy álszenteskedés rossz dolog lenne, csak egyszerűen önvédelem.
    Ahogy írtad, te is voltál olyan korszakban, amit mai fejjel ribanckodásnak jellemeznél, nyilván akkor még nem így nyilatkoztál magadról, kellett, hogy lezárd, és elemezd azt a szakaszodat, amikor már ki merd jelenteni, hogy igen, te is hibáztál.
    Mivel mindenkiben van ribanc, és mindenki máshol tart a fejlődési útján/tapasztalatot szerez (kevés az a nagyon bölcs ember, aki más kárából is tud/akar tanulni), ezért nem értem, hogy miért hívod vagyis inkább bélyegezed meg azon személyeket, akik éppen itt tartanak.
    Amit nem tudok hova tenni, az a “lecserélt feleségek biztos bosszúból szexelnek”. Olyan még megsem fordulhat senki fejében, hogy a nőben is benne van a szexualitás, a felfedezés, az új tapasztalat szerzés igénye, de egy addigi eskü/fogadalom alapján elnyomta magában, és amikor a másik fél megszegte ezt a “szerződést”, úgy gondolta, hogy onnantól kezdve neki is lehet engednie az ösztöneinek, ő is lehet boldog. Miért arra gondolunk, hogy biztos abból adódik, hogy lecserélték. Eddig nem csomagolta ki a csokit, amit karácsonyra vettek az anyósnak, de ha már a férj felbontotta, akkor ő is elcsábul, hogy megegyen egy-két szemet.
    Visszamutogatni a következő generációra, hogy ők mekkora ribancok tudnak lenni, olyan mint amikor a szüleink szapulták a mi generációnkat. A kisebb féltékenység/irigység jele csak.
    Egyáltalán nem nagy bölcsesség tőled, azt mondani, hogy én már megtettem azt, amit te most teszel, és hidd el, hogy te ribanc vagy, és emiatt megbélyegezlek titeket ezzel a szép szóval. Ez csak inkább azt jelzi, hogy nekem lehetett, de te senki vagy ahhoz, hoy megtehesd, vagy most, hogy te megteszed, akkor ribanc vagy. Vagy eljut magától arra, hogy visszanézve elmondja magáról, vagy még nem tart ott, akkor viszont felesleges beszélni róla, csak remélni lehet, hogy hamarosan felnő.
    Különben is, kit érdekel, hogy ki és mit pakol ki, hogyan és kivel élvezi a szexet, vagy éppen miért teszi, ha a szex két emberen múlik, akkor nem csak a ribancra kell rámutatni, hogy ő dúlta fel a szép kis kapcsolatot, hanem arra is, hogy akit magam mellé választottam, ő is benne volt (jaj de szép kifejezés).
    Amit megint csak nem értek, hogy ritka az olyan eset, amikor önzetlenek vagyunk, mindig érdekből teszünk, még akkor is, amikor átadjuk a helyünket az idősebbnek, önjutalmazást hajtunk végre magunkban. A párkapcsolatokban sincs ez másként. Akár azért szexelünk a párunkkal, mert egy vitát akarunk lezárni, akár azért, mert éppen nekünk van kedvünk hozzá, vagy neki van kedve hozzá, és megtesszük, hogy nehogy mással tegye meg. Olyan nincs, hogy önzetlenség. Sosem lesz. Vagy magunkat jutalmazzuk meg tetteink miatt, vagy mástól várjuk.
    Különben is, csak a ribancok tesznek szívességet, hogy megmutatják milyen hímekkel nem akarunk összeállni, akinek ez az igénye, elvárása, hogy nyaralásért/ajándékokért kapjon szexet, valszeg nekünk nem kellene, vagy maximum ugyanarra, hogy kapjunk vissza cserébe valami értékesnek vélt dolgot.
    Lehet túl naív vagyok, de én hiszek a kereslet-kínálatban. Nem fog megtalálni engem olyan férfi, aki utazással akar becserkészni, és én sem mutatok érdeklődést, azon hímek iránt, akik ezt tudják adni. A többi, hogy mások mit csinálnak, meg magasról teszek rá.
    Lelkibékémet nem fogja zavarni.
    Ezt a hozzászólást is azért írtam, hogy tartalak annyira értelmesnek, hogy nem értem, miért foglalkozol ennyire sablonos témával?Szóval a kérdés, miért foglalkozol piti dolgokkal?

    Kedvelés

    1. Szia kedves “Mindegy is”.

      Wow, köszönöm szépen ezt a hosszú és kifejtett hozzászólást erre a valóban régi írásra. Megpróbálok hasonlóképp válaszolni neked.

      Nézzük…

      Az álszenteskedés szerintem nem éppen jó dolog, még akkor sem, ha védekezés, ahogy írtad. Ha azt mondjuk, hogy csak védekezés az csak egy csúnya kifogás szerintem és nem egy jó viselkedésforma, de nyilván elfogadom, hogy te úgy gondolod ahogy.

      Azt nem tudom hol olvastad, hogy én voltam olyan korszakban, amit ribanckodásnak neveznék, mert nem írtam ilyet és nem is voltam olyan korszakban ahol ribancnak címkézném magam. A “Bevallom pár múltbeli viselkedésem kicsapja mai morális iránytűm kicsiny kis mutatóját.” mondatom nem azt jelenti, hogy ribanckodtam volna, sem az nem jelenti azt, ha beismerem követtem el hibákat életemben, mert mondjuk leírom, hogy szerettem vagy hittem olyan emberben akiben nem kellett volna.

      Azt sem írtam, hogy biztos (!) bosszúból szexelnek a lecserélt feleségek, sem gondolom, hogy csak ez lehet a háttérben, csak annyit jelentett amit erről írtam, hogy nem lehetetlen. Csak annyit írtam, hogy ha bosszúvágy fűt egy nőt elég sok dologra képes, olyan dolgokra is melyek nem éppen szépek attól függetlenül, hogy feleségek, anyák. Ettől a két dologtól még nem lesz egyetlen nő sem szent.

      Nyilván sok nőben mint feleség benne van mindaz amit leírtál, nem is írtam azt, hogy biztos csak azért tesz dolgokat mert lecserélték (huh, de ronda szó), hanem mint eshetőség vetettem fel.

      Továbbá nem mutogattam a következő generációra, hogy ők mekkora ribancok, nem szapultam őket, ezt hol olvastad? Sem féltékenység sem irigység nincs bennem, semmi okom rá.

      “Egyáltalán nem nagy bölcsesség tőled azt mondani, hogy én már megtettem azt, amit te most teszel, és hidd el, hogy te ribanc vagy, és emiatt megbélyegezlek titeket ezzel a szép szóval.” – mégegyszer megkérdezem, hol olvastad mindezt, hol mondtam mindezt?

      A hozzászólásod következő része szerintem pedig nagyon, még jobban elment a fenti írás mellett, mivel sehol nem írtam azt sem, hogy egy ribanc feldúlt egy kapcsolatot és csak az ő hibája, legalábbis nem állt szándékomban ezt sugallni egyetlen bekezdésben sem. Úgy vélem a megcsalás a csaló fél döntése elsősorban, de van hogy két emberen áll, olykor hármon vagy akár négyen is.

      Nem lehet feketén-fehéren elítélni senkit sem kategorikusan felcímkézni és ez az írás nem is erre volt hivatott.

      Az önjutalmazás tapasztalatom és véleményem szerint nem mindig és nem mindenkire igaz. Én pl nem ünneplem meg magam ha felemelem a seggem a buszon egy idősebb embernek vagy állapotos nőnek vagy akár kisgyereknek biztosítva ezzel ülőhelyet. Tök normális dolog szerintem. Nem értek egyet azzal, hogy mindig érdekből teszünk dolgokat és számomra szomorú az, ha valaki ilyen világban él.

      Amit a párkapcsolatokról írtál én nagyon keserűnek érzem, remélem megtapasztalod azért, hogy milyen az, ha nem azért szexelsz, mert egy vitát akarsz lezárni vagy úgy, hogy nincs kedved hozzá és megteszed, hogy nehogy mással tegye meg. Én pl ezekért a dolgokért még soha életemben nem szexeltem és soha nem is fogok.

      Tudod én hiszem, hogy van önzetlenség, még ha nem is sok a mai világban, de van.

      Nyilván nem felelek azért amit egy-egy olvasó ért, amikor elolvassa azt amit írok, de azért kommentedet olvasva szerintem nálad és benned picit felreértelmeződött ez a bejegyzésem és ezt sajnálom illetve megdöbbent picit.

      Utolsó kérdésedre válaszolva pedig… nem foglalkozom piti dolgokkal. Az emberekkel foglalkozom. Gondolataikkal és érzéseikkel legyen az bármivel kapcsolatos. Ebben az írásban például egy hosszabb gondolatmenetben azzal, hogy miért ribancozzák egyesek a (magyar) nőket és milyen érzéseket ad mindez úgy általában.

      Köszönöm, hogy elolvastad.

      Kedvelés

      1. Az első pontotra nem lehet mit írni. Lezártad azzal, hogy szerinted. Oké.

        A voltál című írásodban “Ribanc valaki szemében. Voltam áldozat. Másé és magamé. Voltam tettes. Megcsalt. Megcsaló. Szerető. ” a megcsaló megnevezésed, ugyanolyan álszenteskedés, mint amire rá szeretnél itt, ebben a cikkben világítani. Lehet szépíteni a dolgot, de ne tegyük. Meg lehet úgy is mondani, hogy csak más szemében voltál ribanc… szintén akkor álszenteskedés, vagy önvédelem?

        “Egyáltalán nem nagy bölcsesség tőled azt mondani, hogy én már megtettem azt, amit te most teszel, és hidd el, hogy te ribanc vagy, és emiatt megbélyegezlek titeket ezzel a szép szóval.” – mégegyszer megkérdezem, hol olvastad mindezt, hol mondtam mindezt?
        lsd előző bekezdés. Így nem mondtad, csak érezteted, azzal, hogy leírtad, már voltál megcsaló. Tehát nem léptél ki a kapcsolatból, hanem önös érdekeidet előrébb tartottad, ergó ugyanazt tetted, mint akiket ribancnak neveztél, csak nem nyaralásért, hanem és most jön az, hogy önvédelemből megmagyarázod magadnak, vagy bevallod magadnak, miért.

        Bár abban a pillanatban nem jutalmazod meg magad, amikor épen átadod a helyedet, mégis nap végén, amikor lerúgod a cipőd, és összességében megjutalmazod magad az aznapi teljesítményedért. Igen, tulajdonképpen minden én idő, az jutalmazás saját magunknak. Természetes, hogy felkelsz, hogy elmész munkába, hogy mondjuk főzöl, vagy átadod a helyed, mégis nap végén, fáradtan, azt mondod, hogy produktív voltál, jót cselekedtél mással, tehát megérdemled, hogy magaddal is jöt tegyél. Ezzel nincsen gond, csak megint tudatosítani kell,és ki lehet mondani, hogy igen, az ember mindig jutalmazza magát, ha úgy érzi, hogy jöt tett.

        “Amit a párkapcsolatokról írtál én nagyon keserűnek érzem, remélem megtapasztalod azért, hogy milyen az, ha nem azért szexelsz, mert egy vitát akarsz lezárni vagy úgy, hogy nincs kedved hozzá és megteszed, hogy nehogy mással tegye meg. Én pl ezekért a dolgokért még soha életemben nem szexeltem és soha nem is fogok.” A szép mondásból indultam ki, hogy a békülő szexet általában felmagasztalják. Ha ki akarom csavarni a te mondanivalódat, mint ahogy te is megtetted, visszakérdezhetek, hogy “ezekért a dolgokért nem”, akkor miért? Magadért, vagy a párodért? Vagy kettőtökért? Vagy csak gyerekvállalás miatt?
        Akkor most önző, önzetlen, vagy hasznos szex? Igen, szoktam azért szexelni, mert tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos időszakokban ő jobban kívánhatja a szexet mint én, és ki tudja, ha ügyes, és általában ügyes, és más tényező sem zavar meg, akkor én is viszonzom, de az is tény, hogy tudom, hogy ha hosszabb távon elzárkóznék, akkor az már neki sem lesz egészséges. Ez van, azért még mindig Darwin levezette, hogy nem vagyunk szentek, és a Biblia is megírja, hogy a nőnek sem okés hosszabbtávon várakoztatni az illetőt.
        -csakhogy hitetlennek és hittel élőnek is adjak példát. Nem tudom melyik a mai trend. Szerencsére ebben pont hasonló az evolúció meg ahiz. (személyes példa, a családban sok egészségügyi betegség volt, halálozás is, mindezt 3 hónapban, és folyamatosan, kicsit fejben nem ott vagyok, hogy most szexi legyek, se nem kezdeményezzek, se hogy arra gondoljak. De, amikor közeledik, akkor átfut a fejemen, hogy szegényt ilyen téren elhanyagoltam, és jah, talán hosszabb távon nem ártana kicsivel aktívabb lennem. Jah, szegény emberem is, meg én is Darwin által tudjuk honnan eredeztethető, szóval tudjuk, hogy a szaporodási ösztön, az ösztön. Innen meg vezesd le. Ha ebben a helyzetben te nem szexszelsz a pároddal, az a te dolgod, én csak leírtam, hogy ilyen is megesik. Ez nem szomorú, én nem bánkódom rajta, ő sem, mármint a szex területen, mert végül mindenki jól jön ki. Szerencsére női emancipációm sem sérül, mert én is élvezettel zárom a dolgot. Remélem eléggé körbeírtam a szituációt, hogy legközelebb ne úgy közelítsd meg csípőből, hogy milyen somorú a női sorsom amiatt. Szerintem csak egészséges reakció, mind a két féltől. Tök mindegy, hogy próbálja a férfi elfojtani a dolgokat, sajnos náluk megeshet, ami megesik. Lsd. ált. isk. biológiai könyvek. Személy szerint nem érint, hogy megcsalna, de megint csakén is élek azzal, hogy általánosítottam, mert a legtöbb férfi más nőhöz nyúl. Legalábbis megesik.

        Van önzetlenség, akár külső, akár belső jutalmazással.
        Átadod a helyedet, megköszöni, mosolyogsz. Meg sem nyikkan, rád sem néz, nem is reagál. Nem gondolkodol el, hogy azért nem ezt a reakciót vártad el? Tényleg nem fut át az agyadon, hogy azért valami reakcót vártál volna érte? Őszintén!

        Kedvelés

      2. Kedves ‘Mindegy is’, őszintén bevallom nagyon nem szeretek névtelen és arctalan embereknek válaszolni a blogomon, meg sehol sem, mert zavaró, hogy valaki nem vállalja fel önmagát míg én megteszem, és minimumnak tartom, ha már kommunikálni kezd valakivel az ember, de kivételt teszek most utoljára.

        A megcsaló megnevezés a Voltam című írásomban nem álszenteskedés, mivel nem állítottam az ellenkezőjét azaz, hogy én soha nem tettem, meg hű meg há illetve nem ítéltem el sehol azokat akik csaltak már. Nem szép dolog. Akkor sem volt az amikor én tettem. Gyarló és önző dolog lehet bármi vezérli is. Még akkor is azt mondom, hogy “gondolkozzhattál volna”, ha szerelem vezérli azt, hogy valaki megcsalja a kapcsolát, tök mindegy, hogy az már nem működött, hogy valami baj volt, ezek csak kifogások, hogy az ember szépítése gyarló viselkedését. Magamnak is ezeket mondogattam anno. Nyilván halálra ítélte a szerelem érzését bennem az a tény, hogy nem tudtam magamnak megbocsátani akkor, hogy csaltam hiába hagytam el a régi párom. Olyan személyes ütközés ez az emberben önmagával, ami borzalmas tud lenni. Persze nem mindenki gondolja úgy mint én, van, aki nem érzi úgy, hogy saját elveit, önmagát is csalta meg amikor megcsalóvá vált. Van, aki belebetegszik es van, akit abszolút nem érdekel, hogy mit okozott és kiben vagy kikben egy-egy döntése. Ki így, ki úgy.

        A más szemében voltam ribanc csupán annyit fed, hogy volt aki leribancozott, mert más elvek szerint éltem mint ő. Megesik.

        “Így nem mondtad, csak érezteted, azzal, hogy leírtad, már voltál megcsaló.” – erre annyit tudok mondani, hogy te érezted azt amit miközben olvastad, én ezért nem felelhetek illetve gondolj bele, milyen sokszor előfordul, hogy az olvasó nem egészen azt érti amit az író leír, mivel egy másik érzésvilággal, lélekkel közelíti meg a dolgot.

        Nem igazán értem egyébként, hogy miért elemzed az írásaim az éjszaka közepén a magánéletemre kivetítve, hisz ne haragudj, de egy névtelen ‘senki’ vagy illetve semmi közöd hozzá, és akkor sem lenne, ha ismernél, de azért elmondom neked, hogy a feltételezésed hogy “Tehát nem léptél ki a kapcsolatból, hanem önös érdekeidet előrébb tartottad” kicsit hézagos mivel erről fogalmad sem lehet.

        Mindenesetre a Voltam írásom, egy önarckép, összegzés, ami nagyon személyes, de van annyira tágan fogalmazva, hogy valós tényeket nem tud rajtam kívül senki levezetni belőle, nem 100%-ban. Hiába vannak személyes írásaim a blogon, sokkal több az, amit nem mondtam el, nem írtam ki, főleg a szerelmi életemről, mint amit igen.

        (Ebben az írásomban pedig, ha figyelmesen elolvasod nem ítélkeztem más nők felett. Sajnálom, ha te ezt érzed, de örülök, hogy több ezer ember közül aki elolvasta, azért a visszajelzések alapján, vannak akiknek nem ez ment át és értette, hogy csak egy témát boncolgattam és arra kerestem a választ, hogy miért mondják néhányan azt, hogy a magyar nőknek ribancabb a felfogása főleg olyan közegben ahol nemzetközibb a tapasztalat.)

        A jutalmazás része így leírva, érthetőbb, kb egyet is érthetünk ezen a ponton, én inkább úgy nevezném, hogy elégedett magával az ember a nap végén, és szereti magát cserébe esetleg az énidőkkel stb.

        A szexet cincáló részre nem igazán reagálnék, csak két dologra az egyik a miért kérdésed. Én nem tudom, ki miért szexel és őszintén bevallom nem is nagyon foglalkoztat a kérdés, mindenkinek a magánügye, de bevallom én a szexért magáért teszem. A szex kölcsönös élvezetéért. A másik amire reagálnék a szex témában pedig ez: “Biblia is megírja, hogy a nőnek sem okés hosszabbtávon várakoztatni az illetőt.-csakhogy hitetlennek és hittel élőnek is adjak példát.” – Ugye nem hiszed el komolyan, hogy aki nem hisz a bibliában (vagy bármilyen emberek által irányított vallásban) az automatikusan hitetlen? Remélem nem.

        Utolsó kérdésedre pedig azt tudom mondani teljesen őszintén, hogy ha valaki reakció nélküli amikor kedves vagyok vele (pl átadom a helyem vagy mosolygok) akkor nem az az első gondolatom, hogy én mit vártam volna el. A második sem. Én arra gondolok ilyenkor, hogy mi történhetett ebben az emberben, a történetére leszek hirtelen kiváncsi, de nem tolakodom be az aurájába azzal, hogy az elvárás legkisebb morzsáját is ereztetem vele tekintetemben.

        Végezetül még valami. Ha itt-ott csípősebb vagyok a sorok között kizárólag azért van, amit ennek a válasznak az első bekezdésében írtam. Sajnos akaratlanul is ellenszenvet vált ki belőlem, ha valaki névtelenül, a személyemre irányuló negatívabb kritikai vénával kommentel nekem. Ha az írást magát kritizálja valaki az egy más dolog, azt az ember elteszi magának, felméri és vagy érdemesnek tartja arra, hogy tanuljon belőle vagy nem, de te a személyemre reagáltál inkább és ez, meg az, ahogyan megtetted kezdve azzal, hogy egy “Mindegy is” gravatarral sikerült nem éppen szimpatikus. Dehát ez van ugye. Ki így, ki úgy.

        Kedvelés

  10. Én csak arra mutattam rá, hogy sajnos mivel sokszor higgadt fejjel képesek vagyunk másokat megbélyegezni, amit jómagunk már megtettünk, hogy bizony mindenki vétkezik, és felesleg bélyeget rányomni.
    Akár azt, hogy álszenteskedik az illető, mert komolyan nem ismerheted másnak a belső vívódását, még akkor sem, ha kifelé valaminek hat, akár azt, hogy ribanc, de még azt sem, hogy szerinted önvédelem nem jó megoldás, de még akkor sem, ha simán rendben találja a tetteit.

    Azt, hogy vannak dolgok, amiken felesleges csámcsogni, és mindig és mindig és generációkon keresztül átívelve elővenni ugyanazokat a dolgokat, hogy vannak ribancok, meg álszentek, meg kurvák, meg megcsalók, meg elváló emberek. Jah, vannak. Ezen felesleges pörögni, meg bizonyos szemszögből beállítani, és véleményezni. Előrébb nem haladunk, de legalább megint a jó szokáshoz híven mással foglalkozunk, és nem önmagunkkal, meg az emberekkel, akik körülvesznek szűkkörben.

    Amikor elkezded a szexet, nem tudhatod mit kapsz vissza, illetve amit adsz, az elég lesz-e. Rámutattál arra, hogy ha én vita után szexelek, akkor szerinted az rossz, reagáltam, hogy amúgy az pont nem igaz rám, és köszönöm szépen a második eset meg szintén nem megint csak negatív ítélkezést kellene, hogy kiváltson. és ha már te is kedvesen reagáltad le, én is megkérdeztem, egy kérdést, anélkül, hogy előre megmondtam volna, hogy szerintem az, amúgy mennyire nem okés.
    Természetesen tudatában vagyok, hogy nem egy vallás létezik, de ha gondolod, akkor erről is hosszabban írok, hogy bebizonyítsam, csak éppen Mo.-ról beszélünk, ahol a többség keresztény, tehát elméletben Biblia a tanítás, de ha gondolod, akkor várd el tőlem, hogy most minden vallást felsoroljak.

    Sajnálom, hogy az internet korában megszokott, hogy emberek kitalált nevekkel írnak, vagy meg tudod nézni az e-mail címem, és akkor ott van minden, amit szeretnél tudni, kivétel kép, vagy azt mondhatod, hogy troll vagyok, és névtelen, és le is zárhatod magadban a dolgot azzal, hogy amúgy itt nem névvel vállalom a véleményem, akkor mit akarok. De nem azt kell nézni, hogy ki mondta, hanem azt, hogy igaz-e, vagy sem, mellesleg ha ezt személyesen meséled nekem, akkor személyesen fogok reagálni, élőben is ugyanígy vállalom a véleményemet. 164 cm magas vagyok, festett vörös hajam van, kék szemem, illetve szürke, illetve amilyen fény vetül rá, úgy még zöldbe is tud hajlani. Nincsenek szeplőim, tojás fejű a fejem, és két szemem van, meg egy szám, illetve orrom. Érdekel a lábméretem is, vagy elfogadod, hogy nem külsődet, nem neveddel nem értek egyet, hanem a véleményeddel, és olyan mindegy, hogy amúgy tudom-e a nevedet, vagy kilétedet. Ettől függetlenül, ha jönnél az utcán, és megszólítanál, mert nem ismersz, ugyanúgy beszélnék veled is. Nem néznék keresztül rajtad, mert adott esetben ismerném az arcodat.

    Személy szerint nem szeretem, ha bárki, akárki, akár híres politikus, vagy vlogger, vagy bárki, elkezd ítélkezni, és saját értékrendjeit közvetíteni, ha az nem előremutató. Ha ezzel találkozom, akkor az illetőre uganúgy visszavezetem ezen szép jelzőket, és megvárom a reakcóját, általában hasonló, mint a tied. Személyesre veszik, miközben én nem ítélkezem felettük, csak megmutatom, hogy akár vissza is nyalhat a fagyi, szóval csínnyán azzal, amit mondunk.

    Hirdesd azt, hogy adjuk át a helyünket, mert jól esik másoknak, mert jó adni. És ne foglalkozzunk olyan témákkal, amik már négyezerszer megcsámcsogtak mindenhol, és a végeredménye az, hogy feleslegesen bélyegezünk és ostorozunk embereket, akiknek az élete semmilyen befolyással sincs a miénkre. De ha valaki, bárkinek erre igénye van, akkor nem csodálkozom, hogy mindig egyhelyben állunk, és sosem fejlődünk. Tessék, szépen magamat is belevettem a többesbe. Nem csak másra mutattam.

    Bolygónk nem lapos, attól még, hogy neked sötét van, máshol még vagy már nagyban űzik a munkát. Szerencsére, a hozzászólás kikerülésének időpontja nem befolyálsolja azt, hogy el tudd olvasni. Nem Snapchat, tehát ha a te időd szerint éjjel van, a világ nem körülötted forog. Vagy mondhatnám azt is, hogy ez elég gyenge minősítés volt megint.

    Kedvelés

    1. Kedves Mindegy is. Én pont nem pörgök semmin, és ha olvasnád rendesen a blogom, több írásomat is tudnád, hogy sokat foglalkozom azzal ami körülvesz szűkebb körben is illetve a belső utazásaimat is leírtam. Én pont, hogy szembenéznek magammal.

      Megintcsak nem értelmezted jól amit írtam a kommentben a vallásról, én nem arról írtam, hogy több vallás létezik, hanem arról, hogy ha valaki nem érzi magáénak egyik vallást sem attól még nem biztos, hogy hitetlen.

      Hidd el kedves Mindegy is, van, hogy fontos ki mondja azt amit illetve az igazság relatív is tud lenni.

      Írtam korábbi valaszomban neked, hogy sajna neked sikerült félre értelmezni a fenti írást, ami nem ítélkezés, de ha nem szereted, amit és ahogyan megfogalmaztam benne nagyon egyszerűen orvosolható. Nem olvasod el többször, kozlod, hogy szar az írás, ha sikerül személyeskedés nélkül és saját névvel, aztán tovább állsz és soha többé nem olvasol az illetőtől.

      Te nekem nem mutattál meg semmi olyat amit leírtál, amit vélsz, azért abban nem lennék biztos, hogy nincs benned ítélkezes az én kontómra, de tudod ez engem nem igazán érdekel.

      A blogomon és egyébként arról írok amihez éppen kedvem van, nem hirdetek semmit, de köszi a jótanácsot.

      A világ valóban nem körülöttem forog, viszont kedves Mindegy is teljesen felesleges itt úgymond ‘verbálisan ugrálnod’, kekeckedned velem, mert sehova nem vezet.

      Nyilvánvaló, hogy nem figyelsz arra amit írok, amikor azt írom, hogy ez az írás nem ítélkezés, nem annak szántam, csak egy gondolatmenet, neked nem tetszik, és a fejedbe vetted, hogy én egy magát bölcsebbnek és felsőbbrendűnek gondoló valaki vagyok, miközben semmit nem tudsz rólam, azért ez már kimeríti a személyeskedés fogalmát. Következtetéseket levonni valakiről akit nem ismersz nem éppen okos dolog, de a te dolgod meg eleve tök mindegy.

      Kedvelés

  11. Igazán érdekes értékrenddel bírsz.
    Ha egyetértenek, és bólogatnak, akkor nem cenzúrázol, ha nem értenek egyet, és áétalad önként vállalt információkon keresztül mutatnak ellent neked névtelenül, akkor cenzúrázol, és kikéred magadnak, hogy névtelenül írjanak.
    Tessék, ezt nappal írtam, remélem nem gond, hogy ha most is éppen még nagyban horkantasz álmaidat űzve.
    Figyu, írd bele, hogy csak csatlósoknak tartod fenn a jogot hozzászólásban, és akkor meg lesz oldva minden problémád.
    Jah, és bizonyítsd felsőbbrendűséged, és igazold magad azzal, hogy válaszolsz, minősítesz, és utána a választ már letiltod.
    Oh wait, értem miért jutottál erre az igen silány, és még magadnak is ellentmondó következtetésre az írásodban.
    Mutass utat, ó, te bölcs elhagyatott asszony, légy sok nő mennyei mannája, hirdesd, hogy csak a te véleményed az elfogadható!

    Kedvelés

    1. Drága Mindegy is… az viszont vicces, ahogy itt pörögsz a cikkem alatt. Elmondom neked, hogy a kommentek, igen, jóváhagyásra várnak amíg meg nem nézem őket, de ha megnézed a többi kommentet más posztok alatt is láthatod, nem csak a velem egyetértő hozzászólások láthatóak. Az obszcén vagy kellemetlenül ostoba kommenteket szoktam csak cenzúrázni, de nem tartozom elszámolással azzal kapcsolatban, hogy mit csinálok a blogomon, illetve, hogy mikor engedek ki egy-egy kommentet. Nyilván van más dolgom is, életem stb. és akkor nézem a kommenteket amikor időm engedi. Nem tartozom elszámolással, ha tetszik, ha nem.

      Ez a kommented egyébként téged minősít, de azért hihetetlennek tartom, hogy nincs ennél jobb dolgod. Ahogy olvasom soraid eléggé nyilvánvaló számomra, hogy nem én tartom magam felsőbbrendűnek hanem te tartasz valaminek, illetve neked vannak vélekedéseid, elképzeléseid tévhited velem kapcsolatban, még mindig ezzekkel a te vélekedéseiddel és a személyemmel kapcsolatban vagy elfoglalva. Veled ellentétben én ezt nem teszem meg, de azért kéretlen tanácsot én is adnék neked. Helyettem esetleg magaddal foglalkozz.

      Amúgy bölcs nem vagyok, csak tapasztaltam sok dolgot mint megannyi ember. Az egyetlen dolog amiben biztos vagyok az, hogy annyi mindent nem tudok még és olyan sok dolgot szeretnék tudni még, tanulni a világból. De ehhez neked semmi közöd, ez nem a te dolgod. Ahogy az sem, hogy egyébként nem vagyok sem elhagyatott sem hirdetek semmit illetve abszolút nem gondolom, hogy csak az én véleményem elfogadható. Te higgy nyugodtan amit szeretnél és élj egy boldog életet, én nem vagyok hajlandó tovább folytatni veled ezt az abszolút nem konstruktív kommentelgetést.

      A hozzászolók ha az írásaimhoz tesznek hozzá, véleményükkel, elmondják az ő verziójukat, gondolataikat a témával kapcsolatban, amiről írtam, személyeskedés nélkül, anélkül, hogy velem lennének elfoglalva az mindig jó, akkor is, ha nem értenek velem egyet valamiben. De te kedves Mindegy is bőven túl mentél a fenti íráson, bele a személyeskedésbe, innentől kezdve ezért én feleslegesnek és főleg lezártnak tekintem ezt a párbeszédet.

      Minden jót.

      Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s