A magyar nők ribancok?

Mostanában sokat beszélgetek férfiakkal és nőkkel, férfiakról és nőkről. Egymáshoz fűződő kapcsolatukról, válásról, hűtlenségről, szerelemről, és általában az életről, és abban, egy-egy korszakunban lévő szerepeinkről. A fenti mondatba viszont többször is belefutottam arccsontommal. Komolyan mondom. Meg is magyaráztak nekem, hogy miért! “Nekik van a legangyalibb arcuk, és a legribancabb felfogásuk”. Engem jól felpofozott verbálisan ez a gondolatmenet.

Kedves Hölgyeim és persze Uraim, elmondom most nektek mit is gondolnak sokan arról, ki a ribanc. Csúnya szó tudom. Rám szólt a Word javítóm is, ahogy ezt a szót arcátlanság bepötyögni, és piros hullámok jelzik a képernyőmön, akárhányszor leírom ezt a szerencsétlen hat betűt. “Ezt a szót nem illik leírni, fogalmazza át!” Figyelmeztetett többször is, de nem érdekel, mert szerintem inkább, amit nem illik, az; homokba dugni a fejünket. Szeretem nevén nevezni a dolgokat. Miután a fenti mondat szöget kalapácsolt a fejembe, úgy döntöttem, megkérdezek egy nagyon vegyes társaságot, hátha választ adnak a fenti kijelentés miatti kérdéseimre, melyek a szögekre akasztva ferdén billegtek gondolataim között.

A kérdéseimet egy körlevél formájában boncolgattam a “kiválasztottakkal”. A társaságot 24 ember tette ki. Egy piszkosul gazdag üzletember, egy irodalom tanár, egy költő, egy fizikus, egy mérnök, egy pincér, egy bárpultos, egy táncosnő, egy showgirl, egy fiatal és nagyon sikeres modell, egy „ügyeletes” macsó, egy válófélben lévő ex modell, egy „hétköznapi” családanya, egy teológiát tanító idősebb férfi, továbbá egy asztalos, egy pszichológus, egy kozmetikus akinek vendégköre a budai luxusnegyedből származik, egy fodrász akinek nem, egy tinilány, egy egyetemista fiú, egy átlagos férj, egy megrögzött agglegény, és egy homoszexuális barátom és egy leszbikus lány írta le nekem a véleményét. Volt, aki e-mailem olvasása után, azonnal felhívott, hogy magamnál vagyok-e, miért kérdezek ilyeneket?!

“A magyar nők, tényleg ribancok, ribancabbak? Ki is a ribanc valójában? Miért ez a vád a magyar nők kontójára? Miért ütközöm bele utazásaim során abba a mondatba, hogy a magyar nők mentális fefogása ribanc kategória?” 

A válaszokból pár:

“Az a nő, aki kizárólag csak jómódú pasi(k)ra utazik, válogat és próbálgat, aki azt gondolja, hogy neki kijár egy „jó parti”, csak azért, mert ő szép vagy szexi, az ribanc.”

“A szép és/vagy szexi magyar nők többsége ribanc!”

“Az a nő, aki harmincas éveinek elejére több, mint 20 pasival volt együtt, az tuti ribanc.”

“Az a nő, aki elmúlt harminc és egyedülálló, és azt állítja kevesebb, mint húsz férfivel volt dolga, az hazudik, tehát ribanc.”

“Ha egy nő járt valaha Dubai-ban, és magyar, ráadásul még modell is, akkor ezer százalék, hogy ribanckodott ott. Turizmus kizárva.”

“Azok a nők, akik családokat rombolnak szét pár jó dugásért, ribancok.”

“Felelőtlenül, meggondolatlanul, a pillanatnyi izgalmakat csak olyan nő keresheti, aki ribanc.”

“Ha egy nő felesleges kockázatokat vállal az izgalomért, ergo pillanatnyilag nem érdekli sem nem kívánt terhesség, sem nemi betegség, akkor ribanc.”

“Az önuralom hiánya és a habzsolás, szexuális partnerek beszerzése terén, és a szexualitás terén, a ribancok kiváltsága.”

“Ha egy nő csak a gyomrában lévő pillangókra koncentrál és nem érdekli ha például választottja nős, kapcsolatban él, párja van,  és még apa is, akkor ribanc.”

“Ha egy nő bosszúvágyból szexel ribanc.”

“Ha féltékenység felkeltéséből lefekszik valakivel, akkor ribanc.”

“Ha egy nő másoktól hallott pletykák által felkeltett kíváncsiságból ágyba bújik valakivel, ribanc.”

“Ha kisebb-nagyobb juttatásokért érdeklődést illetve szerelemet hazudik egy nő, akkor ribanc.” 

“A nők, akik mindenféle drága ajándékokat, utazásokat eszközölnek ki aktuális partnerüktől, és elhiszik, hogy az nekik kijár, azok ribancok.”

“A magyar nők többsége mikor válásra kerül a sor, kegyetlen ribanccá válik.” 

“Azok a nők, akik állandóan mutogatják idomaikat, felkínáljak a szemeknek genetikai vagy megvásárolt, adottságaikat, szinte semmit nem hagyva a fantáziának, mind ribancok.”

( Megjegyzem szinte mindenki véleménye az volt, hogy a magyar nők többsége amíg fiatal, nem takargatnak sokat.)

“A magyar nők között nagyon sok olyan van, aki elhiteti a világgal, hogy neki kijár valamiféle  különleges bánásmód, csak mert szép. Elég bekapcsolni a tévét vagy kinyitni az újságokat. Tele vannak ribancokkal, akiket udvariasságból celebeknek nevezünk, akik meztelenül fotóztatják magukat, és váltogatják a férfiakat, mint más a zokniját a média meg példaképeket gyárt belőlük. A férfiak évtizedek óta mondogatják, hogy a magyar nők a legszebbek.  Szerintem ez valami kód náluk arra, hogy inkább  jó a vérük. “

We Heart It - Act like Lady
Marlene Dietrich Kép forrása: http://www.old.glossom.com/collections/marlene-dietrich
Ezek voltak azok a válaszok, melyeket kiragadtam a több hosszú e-mailből, ami érkezett hozzám. Valójában mindenki leírta nekem szinte ugyanazokat a dolgokat, más-más szavakkal. Az utolsó mondat azért  jobban elgondolkodtatott. Kicsit átfogalmazva egyet is értek a gondolattal. Bizony vannak olyan nők akik azt képzelik, létezésükkel és genetikai adottságukkal szívességet tesznek a világnak. Arcukra van írva maguk többre tartása, hogy elhiszik ők többet érdemelnek más nőknél. Nagyon sokszor láttam ezt az arckifejezést. Ahogy, azt is, hogy félelmeik és világképük ezeknek a nőknek, mennyire kicsinnyé teszi őket, ha jobban benézek a felszín alá. Láttam néhány ilyen nőt, lélekre vetkőzve, úgy, hogy többnyire túlfeszítettem a húrt, mert érdekelt mit találok a vakolat alatt, amelyet saját világuk rájuk öltött. Többnyire ijedt és magányos kislányokra leltem, akik sírtak, mert kinyitottam őket. Sírtak, mert  “csak”  szeretve akartak lenni, többségük bármi áron.

Skan nem tesznek különbséget a ribanc és a kurva között, és volt idő, amikor nem is volt. De ma nem azt a világot éljük. Napjaink ribanca tagadja, foggal-körömmel küzd a kijelentés és gondolat ellen, hogy ő magát, szívét, lelkét  avagy testét odaadja valamiért cserébe avagy ő önmaga tekinti magát “árucikknek”. Az ilyen nők többsége nincs tisztában azzal, hogy eladja magát, neki anyukája azt mondogatta, hogy kislányom ez jár neked, ha a barátod olyan szerencsés, hogy ilyen szép kedvese van, adjon meg mindent cserébe.   Legyen az a valami akármi, ami a “kislány” kedvére és szükségleteire tesz éppen. Jobb élet, luxusnyaralás ahova egyedül nem jutott volna el, ajándékok, ismeretségek, feljebb jutás egy elképzelt ranglétrán, egy (beígért) filmszerep avagy egy remélt státuszszimbólum egy híres férj oldalán,  illúziók melyek álomba ringatják. DE! Sokan állítják, a ribanc maga is hiteget,  illúziókat ad, szerelmet hazudik, ha céljai elérésében úgy érzi kell.

A kurva viszont időre mért szexet ad, milyenséget, mennyiséget ártól függően. Kereskedő. Testével üzletelő asszony. A kurva nem mindig választja kurvaságát, túl sok szörnyűség van a szexiparban, –  emberkereskedelem, zsarolás és erőszak  – ahhoz, hogy teljes nyugalomban elhihessük, minden kurva tud arról, hogy választása van avagy kellene, hogy legyen. Persze van a kurva, aki élvezi, hogy a szex az csak testi élvezet, amit még ki is fizetnek neki… Nem ítélem el. Egyébként pedig volt idő amikor befolyásos személyiségek voltak a kurtizánok… de ez egy másik történet.

thumb
kép forrása: http://www.tumblr.com/tagged/unhappy-girl
Mindig is voltak és lesznek rossz nyelvek, ítélkezők, álszentek, szűk látókörűek, szimplán ostobák vagy rosszindulatú emberek, bármit is teszünk, tévedéseinkről, hibáinkról, főleg, ha azok szexuális vonzatúak, mindig többen és többször fognak pletykálni, mint azok ellenkezőjéről. Ezt jó, ha minden nő tudja. Akkor is, ha őt nem érdekli ki mit mond, sajnos a világot érdekli. A társadalomban kialakult erkölcsi megítélést, morális értékrendszert,- legyen az bármilyen álszent legtöbbször –  igenis érdekli az a kép, amit magunkról, mint nőről a külvilág felé mutatunk. Ez pedig, ahogy a pletykák nagyobb többsége is,  mind a nők felelőssége.

A nők akikkel beszélgetni próbáltam a témáról, hogy mi ez a nagy állítólagos könnyűvérűség manapság, többségükben kusza érvelésekkel próbálták támadni a férfiakat (hímsoviniszta mind, az ő hibájuk, nekik erre van szükségük) és engem, hogy egyáltalán felmerül bennem a kérdés, hogy a ribancok nem csak a kurvák akik pénzért szexet árulnak, tehát én azt gondolom, hogy ők is lehetnek azok. A pisztáciánál, az  antibiotikumnál, és szűklátókörűségnél egy dologra vagyok még jobban allergiás. Az álszentségre. Sokan vagyunk álszentek valamilyen szinten. Mentegetjük magunkat múltbeli (és nemcsak) viselkedésünket, tetteinket vagy simán úgy teszünk, mintha nem is létezne. Okolunk körülményeket, másokat, olykor saját hiedelmünket vagy naivságunkat és kimagyarázunk. Tudom miről beszélek, én is megtettem.

Próbáltam  a legmélyebben magamba bámulni, hogy meg tudjam írni ezt a cikket. Igen. Magamba. Mert hol kezdjem, az „ítélkezést” ha nem a saját mocsaramban? Arra persze, hogy a magyar nők ribancok-e, a választ nem találtam meg itt bent, de én csak magamért felelhetek.

dd7c8d64a5762306a5905075b7ba7e0c
Kép forrása: http://www.pinterest.com/pin/158470480615682719/
Bevallom pár múltbeli viselkedésem kicsapja mai morális iránytűm kicsiny kis mutatóját. Szeretném azt mondani hogy, vannak dolgok, melyeket soha nem tennék meg újra. Valószínű mai eszemmel nem. De, akkor még nem volt meg  a mai eszem, nem tudtam, azt amit ma. Múltbeli tapasztalataim nélkül nem tudnám, mit miért nem tennék meg újra. Nem lenne meg a mai látásmódom, éntudatom. Mivel morális okoskodásnak tűnhet eszmefuttatásom a cinikusabbak számára, és kíváncsian várhatják találnak-e szavaimban valami csámcsogni valót, kijelentem, nem fognak, de biztosítom őket, nem vagyok szent. Nem volt ugyan sok férfivel dolgom, mégis ma úgy gondolom, hogy lehetett volna kevesebbel, és ezt csak azért mondom így, mert némelyik élményemet, a “minősége” miatt szívesen kitörölném azokban a pillanatokban, amikor belegondolok. Egyébként sokat tanítottak nekem.

Azt is gondolom, hogy egy nő, ma attól is lehet ribanc, ahogy és amiért azokkal a férfiakkal volt, akik az életében szerepeltek. Úgy érzem ribancnak lenni manapság már nem csak szexuális viselkedés kérdése, hanem felfogásé. Egy mentalitásé, amelyet több, mint néhány nő magáénak tudhat, magyarság ide vagy oda! Ezért a szó lexikális jelentése szerintem átértékelődött a mindennapi életben.

Általánosítani mindig veszélyes és főleg ostobaság. Én azt érzem, hogy  ribancság sosem lesz egyhangúan definiálva, mivel szerintem a ribancság amiről szó van, amiból kiindult ez az írás is, amit mindenki leírt nekem, egy mentális állapot. Vannak femministák, akik azt mondják “persze, mert a férfiak macsók, ha sokat farkalnak, a nőket meg ribanccá skatulyázottak, ha szeretnek dugni, mint Samantha a Szex és New Yorkból“, de szerintem ez nem ilyen egyszerű, s ez csak egy kényelmes és feletébb dacos reakció. 

Mindenki mást hoz magával otthonról. Mást a gyermekkorából. Mást tanul, szív magába szülei értékrendjéből. Egy gyermek érzi azt, hogyan viszonyul anyja a férfiakhoz, és apja a nőkhöz. Látja azt is, amiről mi felnőttek azt hisszük nem. Beleépül morális és erkölcsi értékrendjébe, akármit is tanít neki a világ. Az, amit magával visz élete útjára egy ember, nem csupán az, amit megtanul, de az is amit kisgyermekként enged magába szüleitől, mélyen a bőre alá. Tudatalattijában kialakul egy felfogás, amit magába visz felnőtt életébe, nincs mit tenni. Ez nem mentegetés. Nem azt mondom, hogy nem tehet laza erkölcséről az, akit szülei nem tanították meg, mit is jelent civilizált társadalmunkban valójában erkölcsösen viselkedni. Az emberek többsége tisztában van azzal, mi a helyes és mi a helytelen. A családi háttér mellett, a tanítók, a könyvek, a történelem, többségükben próbálnak felkészíteni minket az életre. Tudjuk mik a játékszabályok, és mi szabjuk meg személyes hátarainakat is. Akkor is, ha otthonról, morális és erkölcsi hiányosságokkal indultunk az élet színpadára.

Kép forrása: http://www.facesoftheheart.com/relationship-help/surviving-betrayal-and-infidelity/affair-repair/
Sokak, akikkel beszélgettem egyetértettek abban, hogy  a nők, akik egy nős férfival kezdnek, bizony instabil alapokon álló erkölcsi nézeteket vallanak, sőt volt aki simán leribancozta ezeket a nőket. Arról viszont senki nem tett említést, hogy mi van azzal a férjjel, aki előadja a meg nem értett, otthon magát egyedül érző, ”ments meg a életemtől” elcsépelt csajozós szöveget. Arról senki nem tett említést, hogy az a férj, aki több nőnek ugyanazt a „mesét” nyomja le a torkan saját férfiasságával egyetemben, az micsoda és milyen morális értékekkel bír. Arról senki nem szólt, hogyan minősíthető az a férj, aki otthonról kilépve leveszi karikagyűrűjét,  vagy, amelyik azt hazudja, hogy valófélben van, külön él, kidobták, nem szeretik szegényt. De ő férfi. Az más. Ez pedig sajnos a tényállások szerint, így is van. Egy férfit mégsem ribancozhatunk le, mert azt csinálja, amit. Hímringyó.

Jó lenne, ha sok, most fejét csóváló nőtársam felfogná, hogy világunkban, évszázadok óta, a nő nem férfi és a férfi nem nő. Akármit szeretne bárki is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy nő nem választhat férfiasnak számító karriert, avagy kevesebb lenne, mint egy férfi, ahogy azt sem állítom, hogy a férfinek alanyi joga van arra, hogy csóválja a farkát, mint a teremtés koronája és bedugja mindenhová, ahova kedve tartja. Nem ezt mondom. Nem is azt, hogy egy nő üljön otthon, szüljön gyereket, a férfi meg gondoskodjon róluk, mert” az a dolga”. Csak, azt gondolom, hogy többnyire, az egymáshoz fűződő lelki és érzelmi kapcsolataikban,  jó ha egy nő, nő marad, és egy férfi férfi. Ettől még pont ugyanannyi joga van egy nőnek mint egy férfinak. Azaz kellene, hogy legyen. 

Van itt még valami, amit egyetlen ember említett csak a megkérdezettekből. Mégpedig azt, hogy egy feleség, egy anya pont annyira tud ribancként viselkedni, mint egy szingli csajszi a pénteki éjszakában, két vodkatonik között. Mintha mindenki azt képzelné, hogy egy anya vagy/és feleség “szent”. Nem az.

Kép forrása: http://www.nonsidicepiacere.it/galateo-per-fashion-blogger-vs-mfw/
Most talán mondok valamit, ami nem minden nőnek fog tetszeni. Mi nők mindannyian, kortól, földrajzi helyzetünktől és társadalmi státuszunktól függetlenül, képesek vagyunk valamilyen fokú ribancságra. Ki többé ki kevésbé. A képesség megvan mindenkiben. Nem magyarság, életkor sem státusz kérdése mindez szerintem. Egy feldühödött megcsalt feleség pont annyira tud ribanc lenni, bosszúvágyból, sértettségből, mert úgy érzi, lecserélték egy szebbre, fiatalabbra, vagy csak mert megunták őket, mint az a nőcske, akibe férje beleakadt.

A könnyűvérűségre, romlottságra való hajlam ott van mindenkiben. Minden nőben és minden férfiben. Rajtunk áll, mivé leszünk, hogy kik leszünk. Mi faraghatunk magunkból ribancot, vagy cáfolhatunk rá egy feltételezett könnyűvérűségre. Vannak nők, akik az igazi nőt választják magukban, nem a játékra mindig készen álló, kockázatokat és élvezeteket hajtó kis csajszi szerepét, aki juttatásokért,  – legyen az anyagi vagy hiúsági “ajándék” – eladják testükkel együtt lelküket. Sok nő tudja, hogy ők nem másodrangú nőnemű lények, akik a férfinek szánt mellékterméke a Teremtőnek és ennek megfelelően viselkednek, játszanak ha akarnak, és igen, élvezik saját lényüket.

És még valami… Manapság, amikor a szociális médiafelületek ontják magukból az alig 18 éves önmagát fotózó, bikinibe pucsító műkarmos, szétsmikelt lánykákat, akik példaképpé válnak és generálnak olyan mondatokat, kislányok gondolataiban, hogy “Instagram modell szertnék lenni, már edzek fél éve, hogy olyan seggem legyen….”, nehéz erkölcsösnek  lennünk és megfogalmaznunk korunk nőinek ribanc mentalitását. Közben meg jön a szöveg, hogy “jaj, ne legyél már álszent” meg “mindenki szereti a szexet” meg az “élvezd az életet” és az “ugyanmár, neked nem volt kettőnél több exed?” okoskodások, amiknek aztán végképp semmi köze a tényhez, hogy generációról generációra egyre inkább kurvulunk, nagyobb hangsúlyt fektetnek tömegek, a testrészeik mutogatására, mint az emberré válásra. Persze, tisztelet a kivételnek. 

I.

!!! Ha szeretnéd megosztani írásaim egyikét weboldaladon illetve online magazinban, gyűjtő portálokon, annak nagyon örülök, de azt az én írásos engedélyemmel tedd meg, kizárólag a szöveg és a cím megváltoztatása nélkül, nevemet feltűntetve avagy hivatkozva a blogomra.

Természetesen ha csak a linket osztod meg közösségi portálokon, evidens, hogy kiugrok a bőrömből vigyorogva, mert arra érdemesnek találtad. Ha írsz is hozzá pár gondolatot, ami a tiéd, azt  is megköszönöm.

Itt elérsz: theworldofildiko@gmail.com

Köszönöm.

I.

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

26 thoughts on “A magyar nők ribancok?

  1. Összességében tetszett, érdekes gondolatok vannak benne, és jól összeszedted. Mégis hadd kössek bele egy helyen! (Ha nagyon keresném, biztos több helyen is lehetne, de nem ez a célom.) 🙂
    “jó ha egy nő, nő marad, és egy férfi férfi.”
    Akkor definiáld kérlek a nőt és a férfit! A két nem társadalmi meghatározása kortól és helytől függően elég tág keretek között változik, nem ritkán átfedések is előfordulnak. Mi a helyzet a transznemű, vagy nem nélküli emberekkel? Azt akarod mondani, hogy mindentől függetlenül az a jó, hogy ha valaki a neki születésekor mások (pl. szülei) által kijelölt nemhez kötődő éppen aktuális sztereotípiáknak próbál megfelelni? Vagy vegyünk inkább anakronisztikus sztereotípiákat? Vagy mondjak inkább ideált? Vegyük el valakitől a boldogságát, csak mert ember lévén ő maga soha nem lesz képes a tökéletes mércéhez felérni – nem beszélve arról, hogy ilyenkor a társában is az ideális képet fogja keresni, de esélye sincs megtalálni? Létezik egyáltalán igazi férfi és igazi nő?
    —————
    Egyébként én szívesen olvastam volna még több kérdést és választ, de ez már csak a személyes bogaram.
    —————
    ui.: Az ember szexuális viselkedését a neme viszonylag kevéssé befolyásolja. (ref: http://www.lehmiller.com/blog/2014/4/30/how-many-different-reasons-are-there-for-having-sex-at-least-237)

    Kedvelés

    1. A teljes mondat így szól: “többnyire, az egymáshoz fűződő kapcsolataikban, jó ha egy nő, nő marad, és egy férfi férfi.” Ha születésekor nincs neme, mint ahogyan példádban felhoztad, ki fog alakulni egy. Az ideális szerintem ebben az esetben az lenne, ha a személy maga tapasztalhatná és választhatná meg hovatartozását, illetve ha szülei valamelyik nembe “belekényszerítettek”, akkor annak a személynek kell, hogy joga (és bátorsága) legyen felállni és kiállni magáért, azért ami és aki ő, ha kell az egész világgal szemben.
      Hogy szerintem, létezik-e igazi nő és igazi férfi, egy következő cikkemben fogom feszegetni.
      Véleményedhez, amit nagyon köszönök, hozzátenném, hogy, szerintem nincs olyan, hogy “tökéletes mérce” amihez fel kell nőni egy társadalomban.Ezek általunk kreált ideálok és sztereotipak.Az egyetlen dolog amihez fel kellene nonuk, és aminek meg kellene felelnünk – ha kell – az a saját erkölcsi, morális, emberi mércénk magunkkal szemben.
      A cikkem egyébként inkább arról szolt, hogy sokunknak mi a véleménye néhány viselkedésformáról…

      Sajnos, a többi válasz közzétehetetlennek minősült 😉

      u.i: a szexuális viselkedés nem nem, hanem ízlés kérdése, ez igaz. Azt tesszük szexuális téren, ami nekünk megfelel, nekünk jó. Remélhetőleg. ;p

      Kedvelés

      1. Köszönöm a választ. 🙂 Inkább a kíváncsiság vezérelt, amikor feltettem a kérdést, csak ilyenkor hajlamos vagyok továbbgondolni a szituációt, és a többi jött magától. ^^’ Igen, elég gonosz módon kiragadtam egy dolgot, és a cikkedre egészben nem is reagáltam. 😦 Ezért most szeretnék bocsánatot kérni.

        “többnyire, az egymáshoz fűződő kapcsolataikban, jó ha egy nő, nő marad, és egy férfi férfi.” Valóban így volt az egész mondat, de továbbra sem vagyok benne biztos, hogy a fogalmak definiálása nélkül van-e értelme azon túl, hogy jól hangzik. Kíváncsian várom a következő bejegyzést. 😉

        Visszatérve a nem kérdésére: ideális esetben a társadalom elfogadná, hogy a nem nem csak két értéket vehet fel, és ha valaki “kiáll magáért”, ahogy írtad, azt nem az egész világgal szemben kellene megtennie.

        A 18-as karikával nem feltétlenül értek egyet, de reklámfogásnak nem rossz. 😀

        A cikk ötlete amúgy nagyon tetszik, főleg, hogy közvélemény-kutatást is tartottál a témában. Érdekes az eredmény is, bár elég ijesztő. Mondjuk egy patriarchális társadalomban talán nem kellene meglepődni rajta.

        Kedvelés

      2. Szívesen. 🙂

        Tudod, már gondolkodtam azon, hogy vannak, akik nem értik precíz definiálás nélkül, hogy mit is jelent a nő és a férfi szó, a férfi-női kapcsolatokban. 😉 erről majd fogok írni egy cikket a későbbiekben, mint említettem.

        A 18-as karikával kapcsolatban igazad van, de mivel egy-két “felnőtt” ismerősöm akik a körlevél tagjai is voltak szóltak, hogy valahogy szűrjem ki a kiskorúakat, mert lehet “jobb lenne” megpróbáltam. Evidens, hogy nem akartam, azért annyira kiszűrni őket, mert a mai világban nem hiszem, hogy pont az én cikkem az amiért azoknak a “felnőtteknek”, akik szülők, aggódniuk kellene. Mindenesetre a 18-ast levettem, és azóta sokkal többen olvasták el a cikket. 😉

        A patriarchális társadalomról pedig annyit, azon kívül, hogy a nagy nyugat tagadja kézzel-lábbal hogy létezne, én kíváncsi lennék, mi lenne a világgal, ha nem a férfiak “vezetnék”.;) Van aki azt mondta, hogy a cikkem alapján, a nők jelentős része megpróbálná elribanckodni a dolgot. ;D Van aki, azt mondta, hogy át kellene írni a mondást, hogy “minden sikeres férfi mögött egy nő áll” inkább arra, hogy “minden sikeres férfi előtt egy nő térdel” 😉 En annyit mondanék, hogy igazad van, ijesztő az emberek véleménye.

        Kedvelés

  2. Tetszik, színvonalas. Amúgy egy költői kérdés, és mi a ribanc férfi változata? Mert ha elfogadjuk a fenti meghatározásokat és kicseréljük a nőt férfira, legalább annyira ribancozhassuk a férfiakat is. Érdekes ennyi sztereotípiáról és előítéletről olvasni, azt meg végképp nem értem, amikor az emberek a magyar nőkről, mint fogalomról beszélgetnek.

    ” Egy feldühödött megcsalt feleség pont annyira tud ribanc lenni, bosszúvágyból, sértettségből, mert lecseréltek egy szebbre, fiatalabbra, vagy csak mert megunták őket, mint az a nőcske, akibe férje beleakadt.” Ezzel csak annyi a problémám, hogy lecserélték. A köznyelvben nagyon sok ilyen és ehhez hasonló megfogalmazás él, akár tudattalanul is. Egy nőt lecserélnek? Sajnos a nők tárgyiasítása mindennapi jelenség, persze értem a kontextusban, mégis megakadt a szemem rajta. Mennyivel jobban hangzik, hogy elhagynak. Na jó, befejeztem. 😀

    Kedvelés

    1. A férfi változat? Ez egyszerű! Hímringyó! (még ha költői is volt…) 😀
      Egyébként a cikk végén írtam, hogy szerintem a romlottságra való hajlam (tehát ribancságra is) ott van a férfiakban is. De nem velük voltam “elfoglalva” a cikkben. 😉 Majd olyan is lesz.

      Érdekes, hogy eddig csak te vetted észre a “lecserélték” szót. Pedig nem volt véletlen. Két okból sem.

      1. manapság nagyon sok férfi bánik tárgyként a nővel. Ebben a kontextusban feleségről volt szó. A mondat “az én feleségem” sokszor nem társat takar hanem tulajdont takar a férfi gondolkodásában. Az enyém, megszereztem. Ennek megfelelően, ha státuszszimbólum* megengedi, és vagy megkívánja, akár le is cseréli a férfi feleségét egy szamara, azaz egoja szamara jobbra. Nem tekintve a személyt. Semmibe véve. Akar egy “valamit” és nem valakit aki egy érző emberi lény.

      Elrugaszkodva a házasság intézményétől, sokan tulajdonként élik meg, és kezelik partnerüket. Akkor is ha nem bánnak kifejezetten rosszul vele, és “amúgy” szeretik. Sőt. Sokan észre sem veszik, hogy néha vagy többször tárgyként kezelik azt akit társként kellene. Ahogy azt sem, hogy ember nem tulajdona egy másik embernek. Még a gyereked sem a tiéd csak te szülted, nemzetted. A gyereked is önmagáé. Erről írtam is tavaly, de ez más téma.

      * (azért írtam a státuszszimbólumról, mert a válás nem a szegényebbek “kiváltsága”, statisztikai alapon a jobb módú emberek többet válnak, és cserélgetik feleségüket illetve férjüket).

      2. ennek tükrében pedig, nagyon sok nő sajnos tárgyként gondol magára. Belül a tudatalattijában. Valakinek a valamijeként kezelik és kezeltetik magukat. Elvesztik individualitásukat, mint ember. Amikor egy feleséget elhagynak egy másik nőért, többnyire hosszabb idő után, nem az elhagyás maga az amelyik nagyobb fájdalmat okoz hirtelen az elején, hanem az, hogy “most mi lesz velem?”. Nagyon sok esetben azt kérdezik maguktól és a világtól, hogy mi lesz velük szerepük nélkül, férjük felesége nélkül. Azt kérdezik mivé lesznek (megcsalt elvalt nő) és nem azt, hogy kivé. “Mi lesz velem, ha nem leszek a felesége?” de hallottam mar ilyet is “odaadtam a legszebb éveim ennek a hazásságnak és most nem maradt semmim”. De ez egy nagyon érzékeny és halvány dolog, ott belül. A tény viszont az, hogy sok nő, tárgyiasítja magát, elfelejtve saját magukat, nem veszik észre, hogy szerepük nem személyük, hanem csak egy része annak amit “csinálnak” magukkal az életben.

      Végül még valami. Az elhagyni szó, bár valódi jelentése, nem éppen kellemes, igazad van, jobban hangzik. Viszont sajnálatot ébreszt. Nem akartam ezt és nem akartam jól hangzani. Pontosan egy “nyers” érzést akartam átadni. A kontextusban, ahova és amiért került, szerintem nem olyan “rossz”, azért dőlt betűs lett, így sokkal jobb. 😉 Köszönöm az észrevételt, a véleményed, azt is, hogy hozzászóltál. 🙂

      Kedvelés

  3. Nem tudom, hogy tudod-e, de ha nem, akkor most tudni fogod.

    Sokat dolgoztam kurvák között, sőt volt is kurva barátnőm, aki szó szerint az volt, hiszen egy peepshow-ban illegette magát, ahol mellesleg én irányítottam hozzá a kuncsaftokat.
    Korábban is volt szerencsém ismerni ezt a réteget, mert a faterom strici volt a klasszikus kocsisoron [amit sokan összetévesztenek a K filmekből ismert világgal].

    A kurvák rühellik, ha lekurvázzák őket, de ez nyilván valami nagyon mély undorból és szégyenből fakad.

    A pasik sem különbek a nőknél. Annyi rohadt beteg állattal találkoztam azalatt a két év alatt, amíg a szex-szolgáltatóiparban melóztam, hogy beszarás. A többségük a kirakatban példaértékű életet élt, feleséggel, kölykökkel, karrierrel.

    Beteg a világ, és a szexualitás is beteg lett. A szeretkezés ma már ódivatú, ma már kúrni kell mindenkivel. Nincs szégyenérzet, nincsenek egészséges értékrendek.

    Taxisként sok olyan tizenéves csitrit fuvaroztam, akik pénzért bármire képesek voltak. 15-17 éves kiscsajokról beszélek.
    Ezt hozták otthonról, ezt látták a szülői feladatokra teljesen alkalmatlan apától es anyától.

    A hab a tortán, hogy erről a mai napig nem illik beszélni. Se egy ilyen fórumon, se otthon, se a suliban.

    Az természetes, ha egy 14 éves csajszi az iskolai szünetben furulyázik egyet a klotyóban valamelyik degenerált srácnak, de amint becsöngettek, a téma az ajtón kívül marad. Nem beszél róla a tisztesség gúnyájába öltözött tanárnéni sem, pedig neki is faszhiánya van.

    Szóval ezt a témát nagyon kevesen fogják olyan szókimondó és őszinte módon megközelíteni, ahogyan én.

    Elnézésedet kérem a vulgáris szavakért! Ha gondolod, akkor megjelenés előtt cenzúrázd ki őket.

    Kedvelés

    1. a ribancok sem kedvelik a “leribancozást” 😉 de nem hiszem, hogy szégyenérzetből lenne…

      Nem szokásom vulgárisan kifejezni magam, azaz ritkán csúszik ki, azaz, ha nagyon úgy érzem, nem fogom vissza magam egy bazmegelégstől, de nem jellemző. Mindennek ellenére, miért cenzúráznám a te szavaidat? Mert ez az én blogom? A fenti pedig a te véleményed és a te közlesmódod, te így vagy szókimondó és őszinte, én pedig másképp. És a világ így is kerek 😉

      Kedvelés

      1. Szuper vagy! 🙂
        Én csak arra gondoltam, hogy talán nem illik mások blogját telefröcsögni mindenféle trágár kifejezéssel, ugyanakkor a mondanivalómnak csak így tudtam megfelelő hangsúlyt adni.

        Kedvelés

      2. Talán nem illik, de te így adtál hangsúlyt a mondanivalódnak. 😉 Engem nem zavar.

        Kíváncsian varom a következő alkalmat. 🙂

        Kedvelés

  4. Nagyon nagyon igényesen megírt, tartalmas cikk!! Szépen megfogalmazott, felépített, összességében színvonalas írás, amit jó volt olvasni! Plusz nagyon örülök, hogy vannak még, akik mernek magukba és másokba nézni, és próbálnak önmaguknak és másoknak tett hazugságok nélkül látni egy témát.. A legnehezebb pedig szerintem az, hogy ne másoknak, hanem hogy önmagunknak ne hazudjunk.
    Egyébként, hogy a témáról is írjak már, egyetértek azokkal, amiket írtál. Tényleg megvan a kettős mérce sajnos még mindig a férfiak és nők között. Illetve végre valaki leírta azt a gondolatot, ami már rég a fejemben van: attól, hogy a két nem egyenjogú, nem kell egyformának lenniük. Szerintem ezt a legtöbben képtelenek felfogni, gondolok itt pl. arra, hogy “miért kell melltartót hordani, ha a férfiaknak nem kell”, “miért kell lábat borotválni, ha a férfiaknak nem kell”, “miért kell segítenem egy nőnek vinni a csomagját, ha ő ugyanolyan bánásmódot akar”… stb.
    Örülök, hogy rátaláltam erre a blogra. 🙂

    Kedvelés

  5. Érdekes cikk, tetszik, hogy ilyen őszinte vagy, ez nagyon szimpatikus. Teljes mértékben egyetértek veled abban, hogy az őszinteség teljesen alapvető és az őszinteség hiánya, az önmegtévesztés rengeteg rossz alapja. Csak most találtam rá de fantasztikus a blogod!
    Egy kis kritikát fogalmaznék meg. Mi van azokkal a nőkkel, akik egyszerűen csak szeretnek szexelni és ezért fekszenek le egy férfival? Akik egyszerűen úgy gondolják, hogy az adott férfival élveznék az együtt töltött időt és nem bonyolítják tovább a dolgokat, hanem egyszerűen belemennek? Akik nem szabnak semmilyen árat a szexért cserébe, mert az önmagában élvezetes számukra.
    Ezekről a nőkről egy szót sem írtál a cikkedben! Ez a típusú nő valójában csupán AZT CSINÁLJA, AMIT JÓNAK LÁT! És embertársaink mégis azt mondják rá, hogy könnyűvérű, felelőtlenül viselkedik és nem érdeklik a következmények. És nem tiszteli magát. Hogy a francba nem tiszteli magát az az ember, aki azt csinálja, amit jónak lát?! Én ezt nem tudom megemészteni, ez teljesen értelmetlen.
    Te csak azokról a nőkről írtál, akik a szexualitásukért cserébe valamilyen árat szabnak (vacsora, drága nyaralás, sielés, Dubai, ékszerek, stb.) de azokról semmit, akik azért adják oda magukat, mert úgy gondolják erre van szükségük. Nekem az jön le, hogy összemostad ezt a kétféle nőt egy kategóriába. A KÖNNYŰVÉRŰ (1), ÉS A SZEXUALITÁSÁSÁT VALAMILYEN SZINTEN ÁRUSÍTÓ NŐ (2), NEM UGYANAZT A DOLGOT JELENTI!
    Abban teljesen egyetértek, hogy nem helyesled, ha valaki a (2) típusba tartozik. De az (1) típusban én semmi kivetnivalót nem találok. Legyünk már őszinték és valljuk be, hogy a mind a nők, mind a férfiak imádnak minőségi nemi életet élni! Ilyenek vagyunk, szexuális lények és egy így teljesen rendben van. Abban, ha valaki az (1) típusba tartozik, az mi lenne gond? A szex egy abszolút jó és élvezetes dolog, miért kapcsoljuk össze a bűnnel? Mi a kivetnivaló abban, ha egy nő szeret szexelni és ezt felvállalja és ezért van sok partnere?

    Kedvelés

    1. Szia! 🙂 Hú de örülök a hozzászólásodnak. Elsőre szeretném tisztázni, NEM, nem mostam össze a kétféle nőt egy kategóriába, ahogy te írtad. Ráadásul az 1-es típust én nem nevezném könnyűvérűnek. Ha egy nő szeret jót és sokat szexelni, mert mondjuk erre van szüksége bármilyen szakaszában az életének, netán egész életében, az szerintem teljesen normális, nincs is mirol beszelni, ezért nem írtam ezekről a nőkről. Megjegyezném, Inkább ‘jó’ a vére az ilyen nőnek, nem pedig könnyű 😉

      Másrészt pedig nem is egészen arról van szó, hogy én nem helyeslem a másik kategóriába tartozó hölgyek viselkedését sem – hisz mindenki szabadon azt csinálja amit jónak lát, és ki vagyok én, hogy ítéljezzek – azt nem szeretem csak, ha egy nő álszenteskedik ezzel kapcsolatban avagy más nőket szól meg hasonló tettekért. A szex, főleg ha élvezetből, vágyból, szenvedélyből, vagy akár szeretetből csinálják fantasztikus, gyönyörű és az egyik legjobb dolog a világon. Az én szótáramban abszolút nincs összekapcsolva a bűnnel.

      Kedvelés

      1. Igen én is egyetértek, hogy az ilyen nőnek inkább ‘jó’ a vére 😀 Igazából a gondolatmenetedben logikailag nem mostad össze a kettőt, te inkább az önmegtévesztésről és az őszinteségről írtál, nem az én általam (1) típusba tartozó nőkről.

        Inkább a terminológia miatt kaptam fel a fejem. Számomra vannak azok a nők, akik puszta élvezetből élnek nemi életet és akik árat szabnak a szexualitásukért. Tudom, hogy te inkább a másodikról írtál, de én arra nem használnám a ‘ribanc’ megnevezést. Saját tapasztalatom alapján ezt a nagyon csúnya szót inkább azokra a nőkre használják, akiknek sok partnerük volt már és ezt felvállalják (vagyis a jóvérű nőkre?), nem pedig azokra, akik bármilyen közvetlen vagy közvetett anyagi haszonra szeretnének szert tenni. Te pedig, meg az általad megkérdezettek is inkább a második típusúra mondják, hogy ribanc. De ez igazából csak szóhasználatbeli különbség 🙂

        Kedvelés

  6. A ribanc olyan kurva, aki nem fix tarifákkal dolgozik, hanem a jövőben realizálódó érdekei mentén, ösztönösen kúrja magát előre az életben.

    Kedvelés

  7. De jó poszt! Alig tudok hozzátenni valamit!
    De amit igen:
    1.
    “A könnyűvérűségre, romlottságra való hajlam ott van mindenkiben. Minden nőben (és minden férfiben megjegyezném).”
    Ez így nem teljesen igaz. Viselkedés-genetikusok szerint nemtől függetlenül a zemberek 20.25% megrögzötten, és menthetetlenül váltogatja partnereit, ugyanennyi az örök-hűséges, a maradék kb. fele meg választhat, már amennyire a szocializációja engedi, ahogy te is szépen rámutattál.
    2.
    Hogy a magyar nők ribancabbak-e másoknál?
    Nem hiszem. Az más kérdés, hogy agresszívebben és elvtelenebbül jelelnek a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén. Legalábbis tapasztalataim szerint. Nem tudom miért, talán a keveredés miatt alakult ki a nagyon egyértelmű ajaknyalás, nézés/szemezés, archaikus reakció (elnéz-visszanéz) és mostanában haj-bizgerélés, illetve ezek kombinációja. Ha egy nőnek tetszik egy férfi, akkor leadja a jelzést, még akkor is ha éppen aktuális partnerével kézenfogva sétál (hányinger). Ez nem csak itt dívik, hanem a környező államokban (Ukrajna, Szlovákia, Románia) is, de pl. Angliában, Japánban, Németországban ilyet nem tapasztaltam (mondjuk 3 hónapnál tovább csak Angliában voltam).
    3.
    Nőribanc-férfiribanc:
    Alapvető különbség abban van, hogy egy ‘jó pasitól’ ez elvárt magatartás, egy ‘jó nőtől’ kevésbé.
    Ezt mutatja az a felmérés is, ami ha jól emlékszem a a férfiak számára 80-85%-ban elégséges elutasító indok volt, hogy az általa megkérdezett nőnek van barátja/férje, míg a nőknek csak 50%-ban…oszt lehet gondolkodni…
    4.
    Kommentben felmerült: Tárgyiasítás
    Ez ma már fordítva is így van (sőt régen is), a férfiakat megjelölő szavak ugyanúgy birtokviszonyt jelölnek: férjem, barátom stb., és mára a hozzáállás is hasonló.

    Kedvelés

  8. A férfi kúrógép és mindenki felnéz rá. – A nő ribanc és mindenki megveti.
    A férfi kellékfeleséget tart “mekkora penge”. – A nő keresi az anyagi biztonságot önmagának és gyermekeinek “mekkora ribanc”.
    A férfi seftel, mert nem akar szalagon dolgozni “mekkora vállalkozó” – A nőnek nincs kedve ABC-ben dolgozni “mekkora ribanc”.
    Ez nem arról szól, hogy a nőknek is joguk van állva pisálni. De még csak nem is a természetből fakadó különbségek…
    Megértés és elfogadás.
    Maga a RIBANC szót azok használják akiknek kisebbségi érzésük-komplexusuk van, féltékenyek, férfi-női mivoltukban sértettek és kicsinyes bosszúra szomjasak akár csak egy szó erejéig, ezzel visszaadva önmaguk hitét, hogy ők is állhatnak valaki felett.
    Hát éljenek a RIBANCOK!

    Kedvelik 1 személy

    1. Jah és még egy kis adalék…
      Amelyik nő nem ribanc, az:
      -észjátszóskurva
      -szűzkurva
      -felszoptamagátkurva
      …még szerencse, hogy a környezetemben és azon kívül is jó pár százezer férfinak a nő “csak” NŐ.

      Kedvelik 1 személy

      1. Így van. A környezetemben jórészt fantasztikus vagy különleges nők vannak akik önállóak és erősek… Akár tartom velük már a kapcsolatot akár nem. Akik minden tiszteletet megérdemelnek. Emiatt is lehet, hogy a férfiak is ilyenek…ha szereted (a) nőt, sosem lesz belőle “ribanc”…és itt nem kapcsolatról beszélek, hanem egyetemlegesen.
        Hiszem, hogy mindenkinek át kell esni az önmaga által szabott, vagy sodródott bizonyos életeseményeken. Ami nem meghatározza, hogy valójában milyen emberré is válik, hanem az út során meglátja mi a fontos számára. Ezt pedig el kell fogadni és nem jelzőkkel illetni.

        Kedvelik 1 személy

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s