Egy év

Boldog születésnapot Nekem! Azaz a Világomnak! Azaz a Blogomnak. 🙂

 

f798323423a80b57a30a872d55616475

The World of Ildiko-ról sokan mondták, hogy senki nem lesz rá kíváncsi. Mondták, hogy a mai blogvilágban, jobban tenném, ha divatblogot csinálnék, hisz ki érthet hozzá jobban nálam, aki több, mint 15 évig dolgoztam benne. Volt, aki azt is mondta, hogy minek írogatok történetekről, helyzetekről, érzésekről, ez már nem az a világ, ahol az embereket mindez érdekelné. Javasolták a  felszínesebb témákat, esetleg napló írását  a mindennapjaimról, sok fényképpel magamról persze. Kérték azt is, hogy írjak a “híres” emberekről, akiket ismerek. Fedjem fel hibáikat, titkaikat, amit lehet, hogy mi “egyszerű” emberek kényelmesebben érezzük magunkat a tudattal, hogy mindenki esendő.

De ezeknek a dolgoknak semmi köze hozzám. Hosszú évekig dolgoztam egy olyan világban, amely fokozatosan ürítette ki a lelkemből a vágyat az alkotás iránt. Elvette belőlem mindazt, amit szeretek. Igaz megkeményedtem, és nem bántam meg semmit a múltamból, vagy csak nagyon kevés dolgot, de mégis arra vágytam, hogy mást hozzak ki magamból. Többet egy szép mosolynál, jó  alaknál, egy remek menedzseléssel eladott kialakított képnél. Nincs ezzel semmi baj, van aki piszkosul jól csinálja, csak nem nekem való.

Nem akartam semmi olyat csinálni, ebben a kis kialakított világban, melyet blogomnak nevezek, ami nem a lelkemből jön. Semmi olyat, amit el KELL adni. Nem akartam árucikket kreálni. A nehezebb utat választottam. Mert ez az én világom.

 

Egy kedves blogíró társam, a napokban azt mondta, hogy szeret olvasni. Azt mondta inspirálom, és szerinte nagyon  (ennél erőteljesebb szót használt)  jók az írásaim. Azt mondta, hogy blogom valamiféle “különbséget” képvisel. Azt is mondta, hogy nekem “minőségi” olvasóim vannak. Az ő biztató szavai és a tiétek, melyeket olyan sokszor kapok tőletek, építenek. És  falakat döntenek le. Magas falakat melyeket elmémben visszhangzó mondatok húztak fel, az elmúlt évek alatt.

“Minek írsz? Időpazarlás. Nem vagy különösebben tehetséges, felesleges erőlködés. Iskolaújságot vezetsz? Ez most vicc, ugye? Ki kíváncsi a történeteidre? Te író? Ugyan már, mit tudsz te az írásról, sosem lesz aki elolvasna! Mi a fenéről tudnál te írni? A verseskötet amiben benne vagy; nevetséges! Stephen King körberöhögne, még részegen is. Ugyan már milyen könyveket olvasol, divatmagazint? Inkább koncentrálj arra, hogy amíg fiatal vagy és szép, valami gazdag pasas elvegyen, másra úgysem vagy jó, mert eszed nem sok. “

Viszont az újabb, efféle megjegyzések már leperegnek rólam! Ti is segítettek, átlepnem, a sérült gyermeken, aki a fenti szavakkal a fejében indult az életnek és fejlődött komplexusokkal teli fiatal nőve.

“Megnéztem a blogod, nem nagy szám, okoskodsz és annyi. Kit érdekel mindez? Mi a franc az, hogy “Töredékeim”? Ugyan már, hányszor fogják, meg ki fogja olvasni szerinted az agymenéseid? Látszik, hogy unatkozol…” 

Mindezek a szavak már nem érdekelnek. Elengedtem őket. Ez pedig boldoggá tesz. Boldog vagyok és büszke is mert, bár az utóbbi mondatokat, olyanok mondták, akiket nem kellett volna szeretnem, emberek akiket fontosnak hittem, én mégsem álltam meg. Nem adtam fel, és írtam tovább az én kis okoskodó blogomat. Ma pedig születésnapja van. Visszaolvasva a bejegyzéseim, látom, hogy fejlődtem, látom, hogy gyarapodtatok, látom, minden egyes újabb cikkel, azt, amit ad nekem ez a blog.

De boldogságom valódi oka nektek köszönhető. Nektek, akik nagyon sokan vagytok és több ezerszer elolvastatok. Akik hozzám szóltok. Akik véleményükkel tanítanak. Nektek, akikkel nem értünk egyet dolgokban, mégis virtuális beszélgetéseink után úgy érzem, “huh, ez de jó volt”.

Hálás vagyok azoknak, akik bátorító emaileket küldtek, miután elolvasták, hogy ezalatt, az egy év alatt, elvesztettem életem egyik legfontosabb emberét, egy kegyetlen csatában. Sokan közületek megosztottátok velem,  saját fajdalmaitokat is, érzéseiteket, lelkeitek titkos darabjait adtátok nekem.

Hálás vagyok minden egyes percért, amit életetekből nekem adtatok, amelyek alatt elolvastátok szavaim. Köszönöm nektek.

thank-you

 

 

I.

 

 

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

29 thoughts on “Egy év

  1. “…ez már nem az a világ, ahol az embereket mindez érdekelné. ” Hát elég nagy baj, hogy olyan a világ, hogy fantomok, álarcos emberek sétálnak benne, mennek el egymás mellett és élnek közönyösen…

    Aki mer érezni, vérezni, fájni, örülni, nevetni…az nem érdekes? Az semmilyen?

    Aki mer kinyílni, érzéseket megoszani, leírni és nyomot hagyni maga után, szerintem több mint “érdekes”, mert az “érdekes” az nem egy erre illő szó… Értékes. Bátor. Valódi. Emberi.

    Kedvelés

    1. “aki mer érezni, vérezni, fájni, örülni, nevetni….” azt sokan hülyének hívják. 😉
      De szerintem az a hülye, aki meg akar felelni, aki elforditja a fejét mások fájdalmától, aki hasonló akar lenni, aki lemond sajat magáról.

      Kedvelés

  2. Boldog születésnapot ! Töbszöri elkövetö vagyok !! Természetesen van értelme annak amit csinálsz, természetesen értékes mind ez a blogirás… szelektálni kell a kritikát, kitöl jön s mit akar vele… a többi meg magánügy….
    mosoly és napfény ;->

    Kedvelés

      1. A kifejezės nem teljesen abstrakt, Fellini-nek az egykori fehėr nyúlamnak volt ilyen. Mivel minden husvėtkor meg kellett mentem az ėletėt most ėpp ö jutott eszembe.

        Kedvelés

  3. “Volt, aki azt is mondta, hogy minek írogatok történetekről, helyzetekről, érzésekről, ez már nem az a világ, ahol az embereket mindez érdekelné.” Jó, hogy nem hallgattál arra, aki ezt mondta, szerintem pont ezért ragadtam itt. A manapság oly “menő” tucatblogok unalmasak és egyformák, ezeket 2 mondat után bezárom. Erre az oldalra kb. fél órája találtam rá és azt hiszem még egy picit maradok olvasgatni 🙂
    Ha már születésnap: további sikeres munkát! Sok bejegyzést (hogy legyen mit olvasgatni a reggeli kávé mellé)! 😀

    Kedvelés

  4. Gratulálok az egy évhez! Csak így tovább! Tényleg jók az írásaid. Mély mondanivalókkal. A blogok meg olyanok, mint a TV csatornák Akinek nem tetszik, ne olvassa! Keressen mást! 🙂

    Kedvelés

  5. Mindenkinek kellene legyen véleménye és jó ha veszik a bátorságot kinyilvánítani. Az, hogy vannak negatív töltetűek pedig csak arra jók, hogy még erősebbé tegyenek minket. Milyen is lenne a világ, ha mindenkinek minden tetszene 😛 Szeretlek olvasni, remélem még sok évig tart az “olvasói kapcsolatunk” és nem csak. Boldog blogSzülinapot! :*

    Kedvelés

    1. Annyira drága vagy! (ezt így gáz leírni?) 😉 de annyira tetszik az “és nem csak” rész, hogy ez kijött! 🙂
      Blogköszönöm a jókivánságokat! :-*

      Kedvelés

  6. Szia Ildikó,
    Gratulálok a bloghoz és kérlek, soha ne hallgass az okos emberekre, akik lebeszélni akarnak az írásról. Nekem a tesóm mondta mindig, minek írsz? kit fog érdekelni? És tudod, kár lett volna rá hallgatnom, mert akkor nem ismerek meg csodás embereket a blogom által!
    Áldott Húsvétot!

    Kedvelés

  7. Gratulálok Neked,nemcsak az egy évhez, hiszen az idő, az “mindegy”. Főleg ahhoz, gratulálok, hogy Magad mellett kiálltál. Hogy rájöttél, a saját értékrended a legfontosabb, és nem a másoknak való megfelelés. Más világból érkeztünk, és mégis nagyon hasonló úton járunk. Érzem amit írsz, néha mintha belőlem szólnál. És nem (csak) azért tetszik a blogod, mert szépen írsz, hanem azért, mert benne van, amit érzel, és az is, amit én 😉 De talán pont emiatt írsz szépen 🙂

    Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s