Szépségek és Szörnyetegek

Előfordul, hogy valaki, akit szeretsz, egyszer csak megszűnik annak az embernek lenni, akinek ismered. Megváltozik, pedig állítja ő mindig ilyen volt. Te mégis másnak látod. Már nem olyan, mit volt.

Meglátod a szörnyeteget, meglátod azt, ami riasztó benne és megrémülsz. Kibírhatatlannak tartod, ahogy néhány emberrel bánik, zavar a fölényessége amit eddig nem vettél észre, vagy épp az akaszt ki ahogy rág, avagy ahogy szuszog melletted. A nevetése sem vonzó hirtelen, mert csak a fogai szabálytalanságát látod, és nem érted. Meglátod kisebb és nagyobb gyarlóságait a mindennapi életben, amik idegesítenek, viselkedését, szokásait, mozdulatait, amiket ellenszenvesnek tartasz. Hirtelen úgy érzed, nem kapsz levegőt. Hirtelen nem érted, hogyan láthattad olyan jónak és szépnek, hogyan lehettél ennyire vak.

A válasz pedig egyszerű. Vak voltál, mert az akartál lenni. Végig ott volt a szörnyeteg is, és hidd el, te tudtad ezt. Suttogó hangok, a megérzéseid jelezték ezt. Akkor pedig miért? Miért tetszettek kissé hegyes fogai, amik most taszítanak, vagy a nagyképűsége, cinikussága, amit most ki nem állhatsz? A kezdeti láng miatt, az ismeretlen vonzásáért, az “akarom őt” és a “kívánom” miatt, amik távol tartanak attól, hogy a bőrődön érezd a szörnyeteg érintését. Tarthat ez bármennyi ideig, amikor alábbhagy (és megteszi, hidd el), meglátod nem csak azt az embert, akit a szereteted kiszépített, hanem azt is, aki ő, az ember a világban, anélkül, hogy te szeretnéd. Észreveszed külseje számodra esetleges tökéletlenségét, belső hiányosságait és személyisége hibáit is.

Ritka az olyan szerelem, ami akkor is megmarad, amikor tisztán látod, nemcsak a kezdeti érzelmi és hormonális ködfelhőben, azt, akit szeretsz. Ezek azok a szerelmek, amiért érdemes élni. És most nem arról beszélek, amikor manipulál, hiteget, amikor másnak adja ki magát a kedvedért, vagy egy cél érdekében, azért, mert akar tőled valamit, – legyen az szex, segítség, professzionális előbbrejutás, megélhetés, vagy szimplán a pénzed – és te “szerelmes” maradsz, mert átvernek. Arról beszélek, amikor valaki megmutatja magát, szörnyként és szépként, felvállalva mindkét oldalát, mentegetőzések nélkül, a sötétet és a csillogót, és az, amit érzel, a szerelmed, szereteted, vágyad iránta megmarad.

A kezdeti fellángolás mindig alábbhagy, ezt el kell fogadnunk. De van úgy, hogy újra és újra fellángol, melegen tart, olykor éget, és olykor csak alig izzik, de érezzük, mindig ott van, és amikor azt hinnénk nincs tovább, újból fellobban. Szerelmünk nem múlik. A szeretettel keveredik, valamivé válik, ami radikális bennünk él. Volt, van és lesz. Az idő nem befolyásolja ezt. A tettek sem. Azt érezzük, hogy hozzá tartozunk, és ez ellen nem tehetünk semmit. Józan ésszel csak úgy tudod megmagyarázni, csak azt tudod, hogy szereted és kész. Amikor belegondolsz, az élet bármely nehézsége ellenére, legyenek azok akár tragédiák is amik sajnos van, hogy megesnek, te úgy érzed mégis csak boldogság az, amikor a szemébe nézhetsz és tudod vele, benne, mellette otthon vagy.

Szerintem, ez a legszebb és van, hogy  a legnehezebb emberi állapot. Mindennel együtt szeretni valakit. Úgy, ahogy van. Akkor is ha néha fáj, mert látjuk, ő tud akár bántani is, képes esetleg azokra a számunkra negatív dolgokra amikre mi nem, olyan dolgokra, melyek számunkra helytelenek. Szeretni őt, akkor is, ha épp „rossz”, akkor is, ha idegesít mert például aggályoskodó esetleg negatív, mert fél, mert nem biztos magában, talán a világban, akkor is, ha meginog a hite, akkor is, ha féltékeny, ha szavakkal bánt, mert bántották, vagy azokkal támad, mert fél, hogy támadva lesz és nem tudja, hogyan kezelje. Akkor is ha „rossz”, mert épp az akar lenni.

Felismerni a szépet a szörnyben az egyik legszebb emberi tulajdonság. Mindenki képes rá, aki igazán szeret. De igazán szeretni, csak nagyon kevesen mernek.

Kevesen értik, hogy akit a legnehezebb szeretni, van, hogy annak van a legnagyobb szüksége rá. A legnehezebb dolog a világon szeretni őt, ha úgy hisszük nem érdemli meg. Szeretni őt, ha már elfáradtunk szeretni, mert nem tudjuk, hogyan kell tovább. Szeretni őt, akkor is, ha valójában ő inkább a világ által formált szörnyeteg, és sokszor elfelejti mi is a valódi szeretet, az amellyel mindannyian a világra jöttünk. Megtanítani rá újra és újra, türelemmel, és szeretve, ehhez hihetetlen erő kell.

Benned, bennem, mindenkiben két én él. A szép és a szörny. A jó és a rossz. Vannak emberek, akik az egyiket hozzák elő belőlünk, és vannak, akik a másikat. Én a rosszat belőled, te a jót belőlem, és van, hogy egymásból hozzuk ki a legjobbat vagy a legrosszabbat. 

De azt gondolom rajtunk áll, hogy kivé válunk, hogy milyen emberek akarunk lenni.  Mi döntjük el, hogy kik vagyunk, kik akarunk lenni, és végül azt is, ki ő számunkra, a Szépség vagy a Szörnyeteg. 

Ha pedig már nem látod meg benne a szépet, csak a szörnyeteget, akkor már nem látod őt a szíveddel. Nem, mert nem szeretted őt eléggé. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy az igazi szeretet a szörnyeket is széppé varázsolja, méghozzá örökre.

I.

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

10 thoughts on “Szépségek és Szörnyetegek

  1. Rögtön az exem jutott eszembe, akibe nem voltam szerelmes. Kissé viccesen hangzik, de amikor azt éreztem, hogy nagyon idegesített, ahogy evett és ahogy rágás közben mozgott a szája… már akkor tudtam, hogy vége.

    Kedvelés

  2. Éppen ezen gondolkodtam a napokban. Idővel a valóság vajon mindenképpen megöli a szerelmet, vagy változó intenzitással ugyan, de képes fennmaradni két ember között? Bízom az utóbbiban. Az egyik kedvenc mesém A szépség és a szörnyeteg.

    Kedvelés

    1. Szia! Szerintem képes és lehetséges 🙂 Vagyok olyan szerencsés, hogy a családomban ezt tapasztaltam, így ez számomra nem is volt kérdéses, és én is így álltam/állok a kedvesemhez. Bár már rég nem a szédült-rózsaszínködös-szépséges szakaszban vagyunk, de a tökéletlenségeivel és hibáival még szerethetőbb egy ember, mint a piedesztálon, amire ez a kezdeti lelkesedés emeli. Hiszen sokkal közelebb lesz 🙂 Persze, ehhez meg kell találni a méltó társat, az igaz. Sok sikert hozzá! 🙂 Üdv: Mena

      Kedvelés

  3. Amikor észreveszem a másik “idegesítő” szokásait, pontosabban, amikor engem idegesíteni kezd, akkor tudom már, hogy kiszerettem és a hibát keresem benne, mert eddig is pont így kente meg vajjal a pirítóst és egészen pontosan így tartotta a kezét. Attól a pillanattól meg ez számomra nem volt már szimpatikus… Így lett vége egy hatalmas szerelemnek is. Lassan és még is egy vasárnap reggelen.

    Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s