Blogokba rejtett magány

Mostanában amerre nézek, magányos emberekbe ütközök. Talán csak azért, mert “másképp” figyelek egy jó ideje. Meglátom őket. Legyen bárkiről is szó, ismerősről, ismeretlenről, barátról, családtagról, megérint a dolog. Az, ahogyan a szemükbe nézve látom, amit próbálnak nem mutatni.

Nem kell messzire mennem, nem kell látnom őket személyesen. Itt a blogok világában, elég a szavak mögé bújtatott magány érzése. Néha keserves oldalakra találok. Nem a többségről beszélek, akik önkifejezésképp, közlésvágyként, megmutatásként, információközlés és sok más ok miatt írnak különböző blogokat. Most arról a kis rétegről beszélek, akik azért írnak, mert egyedül érzik magukat. Mert úgy érzik, itt kimondhatják azt, amit máshol nem mernek. Nem egy ilyen bloggal találkoztam.

 

LELOVEBLOGINTERNETDATINGLOVEFRIENDSHIPLOVESTORYBLOGVIAWEHEARTIT

Sokat olvasok, naponta több órát. Van amikor nyolc óra is elmegy vele.  Ezek olvasó napok. Nem csak könyveket, kéziratokat, de újabban blogokat is fogyasztok. Amikor végigolvasok egy-egy blogot, olyan mintha ismerkednék, többnyire arctalan emberekkel, sokszor magányos lelkekkel. Őket olvasom a legszívesebben. Nem azért mert tetszik az esetleges fájdalmuk, nem! Megérint az őszinteségük. Megérint az, hogy az ember amikor már túl sokat fájt,  lemezteleníti szavait. Kimondja, leírja azt, ami a valósága. Ösztönösen, önmaga miatt teszi, akkor is, ha ezt még nem is tudja.

Pedig ez a kulcs a változás, a változtatás felé. Merni őszintének lenni. Magunkhoz. Teljesen. Akkor is ha fáj. Meglátni mi az, ami hátráltat minket, akkor is ha az főleg, mi magunk vagyunk. Ez azoknak sikerül leginkább, akiket nem érdekel már, ki mit gondol. A lényeget a másokról az énre helyezik. Befelé néznek. Vállalják és kimondják: egyedül vagyok. Érezni és kimondani azt, hogy nincs senkink akit átölelhetnénk, aki visszamosolyog ránk elalvás előtt, akivel lehetne vitázni egy szenvedélyeset néha, (majd kinevetni saját magunkat és lerendezni mindent egy „nem tudok rád haragudni” nézéssel, “mert szeretlek”) gyötrően fájdalmas. Érezni magányunkat kegyetlen. Tudatosan ezzel kelni és ezzel feküdni életfelőrlő, ha semmi, nincs, ami ellensúlyozza azt. Ha mindaz, amire vágyunk egy társ, aki nincs.

 

A magány megfélemlíti legtöbbünket. Felülbírálja önbecsülésünket. Elveszi bizalmunkat az élet felé, önmagunk felé. Elveszítjük miatta, a fogalmunkat arról kik vagyunk és kik akarunk lenni. Elfelejtjük, milyen szeretve lenni. Ha egyedül vagy a világban, megszűnsz szeretni saját magadat is. Cipeled az érzéseid és menet közben leszegett fejjel, hagyod, hogy elsuhanjon melletted minden. Érdemtelennek képzeled magad a szeretetre. Ez az egyik legnehezebb emberi állapot.

lonely_1

Üres lakás, üres ágy, társtalanság, szeretetlenség. a színek kifakulnak, a zene elhalkul, és az étel is más ízű, ha valaki magánytól szenved. Olyan magánytól, ahol nincs konkrét személy, akire vágysz, akire vársz, csak egy fogalom, egy elképzelt „valaki” egy álomkép. Nem azért vagy magányos (már) mert elhagytak, hanem mert senki nincs. Nem kellesz. A boldog perceket elképzelni sem tudod. A szeretet érintése egy illúzióvá válik csupán.

De nem az. Szeretve lenni nem álom. Erre vágyni pedig nem szégyen. Ahogy a magány sem az. A szégyen inkább az, hogy az emberek többségét semlegesen érinti mások magánya. A blogokon amik azt sugallják, hogy ilyen érzelmekről szól, az emberek többsége átsuhan, mert “kinek kell még egy hülye aki szenved”. Sokan elfordítják a fejüket. Nem akarják érezni mások magányának keserűségét, mert ha igazán figyelünk rá, az nekünk is fáj.

Jó lenne elhinni, hogy talán ezért mennek el az emberek a magányosok mellett. Talán ezért néznek át rajtuk… De nem hiszem.  Az emberek nagy része, egyszerűen nem akar más emberekre figyelni. Magára sem tud. Azt gondolja; Megvan a saját élete. A saját problémája, a saját magánya. Őt sem pátyolgatja senki, ő miért tenné mással?

És itt a hiba. Ha mernénk szembenézni másokkal, és megszorítani a kezét, hogy „hé, tudom, mit érzel, iszunk egyet rá?” lehet, kevesebb magányos ember lődörögne a világban. Ha mernénk meglátni másokat, megértenénk, mennyire hasonlóak vagyunk. Ha mernénk kinyitni magunkat, nem félni a sebezhetőségünktől, nem félni újabb esélyt adni, igazit a szeretetre, nem mondom, hogy mindenki megtalálná a nagy szerelmet, de barátokat biztosan szerezne.

 

Túl sok fantasztikus ember szaladgál a világban, aki magányos. Aki szögesdrótokkal vette körbe magát, aki falakat emelt félelemből. Olyanok akik azt hiszik, hogy nem elegek, mert túl sokáig nem kellettek senkinek. Legszívesebben űvölteném nekik, bele a világba, hogy: “Kellj magadnak! Élj magadért! Menj ki a szabadba, mosolyogj. Elég vagy! Minden vagy az életedben! Az élet nem fog a helyedbe jönni és felrázni téged. A lehetőségek nem jönnek és kérnek időpontot, út közben teremnek, és leginkább bennünk”. Amikor megtanulod nem magányosnak érezni magad, akkor is, ha esetleg egyedül vagy, és élvezni az életed, amikor megtanulod szeretni azt aki te vagy, és nem akinek hiszed magad, talán pont akkor keresztezi utadat valaki akire érdemes lesz rámosolyogni. Magamnak is ezt mondogatom.

I.

 

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

28 thoughts on “Blogokba rejtett magány

  1. Belőlem is hasonló reakciót váltott ki. Anno én is úgy éreztem, hogy hiányzott valami az életemből. Vagy inkább valaki. Vártam a másik felem, de hiába…
    Amikor 2008-ban elkezdtem blogolni, nekem is az volt az elsődleges célom, hogy kiírjam magamból azokat a dolgokat, amiket egyébként nem tudtam volna megosztani senkivel, vagy ha mégis, akkor lehet, hogy elfordult volna tőlem az a pár ember is, akik akkor az életemben voltak. Legalábbis ettől tartottam és emiatt nem mondtam el nekik. Időnként még most is felbukkan nálam a magány érzése.

    Egy “trip down memory lane” zajlott le bennem, miközben olvastam.

    Kedvelés

    1. Sokan vannak akik ugyanazért kezdenek el blogolni, amiért te. Az írás hatalmas erő. A kiírás lehet egyfajta terápia is. Sok ilyen kiírós blogot olvastam. Tudod, az ilyen emberekhez néha szeretnék odafutni és megölelni őket, átbeszélni velük az éjszakát, megpróbálni némi fényt vinni nekik, megmutatni, amit lehet nem látnak, hogy ők is csodálatosak. 🙂 Igen, tudom nem vagyok normális 😉 sokan mondták már. 😉 de túl jól érzem magam a bőrömben ahhoz, hogy ez zavarjon. 😉

      Kedvelés

      1. Szerintem teljesen rendben vagy.
        Van egy másik ‘ismeretlen’ ember, akivel még elkezdtük egymást követni Twitteren, és ő is többször írta, hogy ha tudna, akkor nagyon szeretne segíteni azokon, akik valamilyen fájdalmas időszakon mennek keresztül.
        Van, hogy úgy érzem, hogy nekem is kell valaki, akinek szintén szüksége van egy ölelésre…

        Kedvelés

  2. Szép és igaz írás – jómagam is kiírós blogolással kezdtem öt éve, mostanra igyekszem inkább írásban és szakmailag fejlődni általa és hogy sok más ember blogját is olvasom, igyekszem megérteni és megérezni az alkotóikat: a jóleső érzés, amikor feedbackelhetek egy kezdő blogger vagy nem túl felkapott blog hasábjain leírhatatlanul jó érzés, főleg ha látom a választ, hogy bizonyosságot nyernek / nyerünk mi emberek, hogy nem vagyunk egyedül, hogy vannak még odakinn mások is ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal!
    Modern probléma, modern megoldásokat szül – pl. ivós blogtalálkozókat! 🙂

    Kedvelés

  3. és ez a magány csak egyre erősödhet, ha ál képek mögé rejtőznek az embere…
    véleményem szerint, ha jól használják az emberek a blogokat és a “technika által nyújtott csodákat”, akkor akár még egymáshoz közel(ebb) is kerülhetnek, mint nélküle.
    nézd jelenleg is 7 különböző talán vadidegen ember beszélget ugyanarról a témáról 😉

    Kedvelés

    1. Nem hiszem, hogy mindenki rejtőzködni akar, aki nem tesz arcképet blogjához, vagy aki csak pl a mosolyát, kezét, hátát teszi fel képnek. 😉 Van aki pl azért nem teszi, mert mindenképpen csak az alapjan akar “megítélve” lenni, amit és ahogyan ír, vagy még nem áll készen rá, vagy bármilyen személyes ok, sosem lehet tudni. Az anonym virtualitást nem véletlen választják sokan. és nem biztos, hogy ők a legmagányosabbak. 😉

      Idegenek (is) kerül(het)nek közel egymáshoz a blogokon keresztül. A virtuális világban született “barátságok életbe “telepítése” pedig személyes választás lehet. Nekem nem egy ilyen kapcsolatom van. értékes emberek, barátok, akiket a világhálon ismertem meg és életem részévé váltak. 🙂

      Kedvelés

  4. Elgondolkodtató írás. Én is a “kiírás” csodája miatt kezdtem el blogolni.
    Szerelmes vagyok, és boldog. Már amennyire boldog tud lenni egy folyamatosan kereső és fejlődésre vágyó ember. Úgy érzem, hogy megtaláltam azt az embert, akivel mindent megoszthatok, aki megért és akinek bízhatok a szavában, de szerintem a blog ad egy olyasféle plusz töltetet, amely által magadat is megismered egy kicsit, ami valamilyen szinten inkább a magamban zajló vitáknak ad hangot, merevíti olvashatóra.

    Kedvelés

  5. A névtelenséghez meg csak annyit fűznék, hogy nem hinném, hogy feltétlenül magányosságra utalna. Az én átutazómról például egy évig senki nem tudott, azóta is csak a szűk barátikör. Nem titkolózom, de teljesen másként ír az ember, ha a szeme előtt lebeg, hogy ezt ő is, meg ő is, meg ő is el fogja olvasni. Nem reklámozom, nem hajtok a nézettségre. Nem karrier ez, hobbi. Vagy annál több.

    Kedvelés

    1. Valóban. Nem minden névtelenségnek a magany vagy a bujkálás az oka. Én sem leszek mindig vezetéknévtelen 🙂 és arctalan. 🙂 de van egy ultimátum izű fogadalmam, amit magamnak adtam. ) erről majd bővebben, amikor itt lesz az ideje. 🙂
      Addig is….köszönöm ha olvasol! 🙂

      Kedvelés

      1. A magány mint olyan, nekem kedves barátom. Hagy gondolkozni, nem támaszt felém elvárásokat. De mégis hálátlan, mert én figyelemmel adózok neki, cserébe viszont nem ad sokat. Csupán csendet, időt, szabadságot. Pont ezen dolgok miatt nagyra is becsülöm.
        Évek óta írok, attól függően, hogy mennyi időm, kedvem van. Nem pazarlom a szavakat, de szeretem kifejteni a gondolataimat, ha úgy gondolom, hogy másoknak is segíthetek velük. Épp ezért készült el a WEs blogom. Sok gondolatom van, de nehezen tudok arra időt szakítani, hogy nyugodtan leüljek, és leírjam őket.

        Kedvelés

      2. A magany mint olyan, nekem is az (volt). Volt ugy, hogy az egyetlen barat volt. Leginkabb akkor amikor sajat magam ellensege voltam. 😉 Nekem sokat adott… Csendet, idot, szabadsagot! Magamat vissza nekem! 😉

        Kedvelés

  6. Klassz írás, torokszorító, elgondolkodtató.
    Én ezen még nem gondolkoztam, mivel én fotókkal blogolok, de valahogy úgy találtam természetesnek, hogy legtöbbször írásban is kiegészítsem a képeket.
    Igen, itt lehet Őszintének lenni, bátorságot, önbizalmat szerezni, meg még annyi mindent… Itt nem néznek rád hülyén… Megannyi embernek megannyi oka lehet a blogolásra, de azt hiszem, rátapintottál a lényegre.
    Még egy kérdés, ha megengeded: a Maslow piramist ismered?

    Kedvelés

    1. A fotók sokszor beszédesebbek a szavaknál. Szerintem elmondják a fotós belső világát, pont úgy, mint egy-egy irott történet elárul az író lelkéről dolgokat. Mindkét esetben “csak” figyelni kell. 😉

      Hogy ismerem az erős túlzás, valahol régen olvastam egy cikket a hiányérzetről és ott kritizálták ezt a piramist. Az nem valamiféle motivációs elmélettel kapcsolatos? Miért kérded? Ajánlod az ismerkedést vele? 😉

      Kedvelés

  7. De, a motivációról szól. Igen, ajánlom.:)
    Abszolút idevág, de nagyon sok mindent megmagyaráz, érthetővé tesz az emberekkel, a történésekkel kapcsolatban. Az egyik legnagyszerűbb dolog, ami pszichológia címszó alatt valaha megszületett.

    Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s