Blogokba rejtett magány

Mostanában amerre nézek, magányos emberekbe ütközök. Talán csak azért, mert “másképp” figyelek egy jó ideje. Meglátom őket. Legyen bárkiről is szó, ismerősről, ismeretlenről, barátról, családtagról, megérint a dolog. Az, ahogyan a szemükbe nézve látom, amit próbálnak nem mutatni. Nem kell messzire mennem, nem kell látnom őket személyesen. Itt a blogok világában, elég a szavak mögé […]

Tovább

Csak érzem!

Szeretném kimerevíteni a pillanatot. Megállni és várni, míg a világ jobbra fordul. Megvárni, amíg én jobbá válok. Olyanná, aki nem fél. Többségünk nem szeret a halálról beszélni. Nem akarjuk kimondani, sem meghallani, ha valaki szóba hozza. De van úgy, hogy beszélni kell róla. Elkerülhetetlen. Nekem tegnap kellett. Felhozta, és nem csendesíthettem el. Mert szüksége van […]

Tovább

Az emberismeret(lenség)ünk

Sokszor hallgatom barátaim, ismerőseim panaszát, hogy csalódtak valakiben. Ki a szüleiben, mert azok is csak emberek, ki a párjában, mert az még mindig nem teszi meg a nagy lépést, és térdel le egy gyűrűvel a kezében, ki pedig barátjában, aki csak magával van elfoglalva. Ez mindig elgondolkodtat, és arra az álláspontra juttat, hogy inkább az, […]

Tovább