Nők, nők ellen

Kellemetlen beszélgetésbe bonyolódtam valakivel ma reggel. Már megint. Arról szónokolt az illető, hogy ő egy okos nő, mert nem egy műkörmös, tűsarkúban tipegő mosolygó csinibaba, akinek mindenképp kell egy férfi. Neki nem kell. Ő választ. Ő inkább egyedül van, mint valami hülyével. Ezt nem vitatnám, és nem kételkedem benne, hogy így van. Azért rákérdeztem, hogy a “csinibabák” nem választanak? Hogy szerinte minden tűsarkat viselő, mosolygós műkörömmel ékeskedő nő buta? Kérdeztem, hogy általánosságban szerinte így van? Kérdeztem, hogy szerinte ezek a nők nem választják a párkapcsolatukat? A válasza egyszerű volt és gőgös. “Hát, persze hogy ostobák! Pasi is csak azért van mellettük, mert kell valami barom, aki fizeti a szoláriumot meg a póthajat és ráadásul egy kis laza testiségre az ilyen nőcskék, mindig kaphatóak, ezért is kellenek!”

 

Sajnos elég sokszor ütközöm bele abba, hogy az emberek hajlamosak általánosítani előítéleteik miatt. Azt mondják megérzés szerint ítélik meg az embereket, akár első látásra is, de úgy vettem észre sajnos, hogy sokszor ez nem igaz. Persze van, hogy megérzésünk jó, és tényleg valós, de van úgy, hogy megérzésünk nem az, aminek hisszük, csak mi akarjuk megérzésként megélni! Van úgy, hogy szimplán előítéleteink vannak. Belénk nevelődött dogmák és klisék irányítják tudatunkat, amiket mi megérzésnek akarunk titulálni, mert „hát én persze, hogy nem vagyok olyan, nekem aztán nincsenek előítéleteim, dehogyis vannak, én jó ember vagyok!” És van úgy, hogy megérzésnek titulált irigség vagy féltékenység beszél belőlünk, amit persze nem akarun felvállalni. Szeretjük – legalábbis a legtöbben –  elhinni magunkról, hogy mi aztán nem is vagyunk irigyek, dehogy érint érzékenyen minket mások szépsége vagy a szexi megjelenésse, nagyobb melle, kerekebb segge, a magassága, kecsessége,  sikere.

Saját tapasztalatból tudom, hogy mennyiszer hiszünk valakit másnak, mint aki, csak azért, mert szinte első látásra elítéljük, meggyőződve magunkról, hogy mi aztán jól tudjuk.

Úgy gondolom, tűsarkúban tipegve, ésszel a fejben és nemcsak klisés ködfelhővel, egy nő nem eszköz, hanem fegyver. A csinos és okos nő, fegyver. Az ilyen nők mellett a férfiak nem azért vannak, HA vannak, mert mindenképp kellenek a nőnek. Hanem mert az a nő kell(ene) mindenképp férfiak sokaságának. Az a nő erő és hatalom. Ez van hölgyeim. Nehéz ezt megcáfolni. Ahogy azt is, hogy a csinos nem mindig szépséget jelent.

Azok a nők, akik azt vallják, hogy egy szép, esetleg szexi nő nem lehet okos és intelligens, jobban dühítenek, mint a hozzá hasonló férfiak. Miért nem elfogadható sok nő számára, ha egy másik nő például a világirodalom szakértője, és mondjuk, öt nyelven beszél, miközben szereti a szűk ruhákat, és a magas sarkú cipőket? Ez valahogy nem megy le egyes nők torkán, cáfolják, hogy nem jellemző, meg ritkaság, meg lehetetlen, a szép és/vagy szexi nők többsége nem intelligens, mert nem az és kész! Attól pedig külön a padlóra esik a pofám, amikor egy nő, nőről azt állítja vagy feltételezi – minden szükséges információ és tudás hiányában, csupán első ránézésre – hogy az illető hölgy azért sikeres, mert csinos.

Sok olyan nő van, aki szexi, aki szép, de ettől még nem buta. Nem értem a nőket, akik túlértékelik a felszínt. Azt, hogy ki hogy néz ki. Van, aki hosszú combokkal és hullámos lobonccal jött a világra és van, aki szálka hajú és erősebb testalkatú. És akkor? Igen az előzőeknek talán könnyebb a mai világban, pont az előítéletek miatt, de ez nem mindig van így. Ha egy szép nő az eszével akar érvényesülni hatalmas betonfalakba fog ütközni, amit a világ állít elé. Olyan falakba, amit pont az előítéletek építettek fel az évszázadok folyamán.

 

Hedy-Lamarr-Feet-240805

Vegyük Hedy Lammar példáját. A nő egy valódi szívtipró agy volt! Színésznő volt és feltaláló, aki az egyidejű frekvenciaváltás megalkotója. Igazi szexikonnak számított a korában. Vagy Summer Williams-ét, aki mérnökként a Nasa-nak dolgozik, de apró kis rövidnadrágban ugrált a Houston Texans-nak is.  De itt van Natalie Portman példája is aki a Harvardon diplomázott pszichológiából és folyékonyan beszél franciául, japánul és héberül. Vagy Kate Beckinsale példája, aki francia és orosz irodalmi diplomájával és a francia, német, orosz folyékony beszélésével, szintén az okos és szép nők sorába sorolható. És meg lehet kapaszkodni, itt van Victoria Zdrok példája is, aki playmate is volt, (igen meztelen, magamutogató, igen az, na és?) de 18 évesen ahelyett, hogy érettségizett volna, már egyetemre járt, ahol jogból és pszichológiából diplomázott a legjobbak között.  

Azt gondolom, az ostoba inkább az, aki előítéletekkel telve, első látásra ítél.

Miért nem vagyunk igazán őszinték kedves hölgyeim? Kevesen vagyunk, akik elbírjuk viselni egy nálunk sokkal szebb, és ami rosszabb, emellett okosabb és sikeresebb nő közelségét. Nem megy. Jobban irtózunk ettől, mint bármitől a világon. Mert többségünk sajnos egoistaként éli meg a nőt. Sokunkat zavar, ha közelünkben egy másik nő, jobban ragyog. A világon a legkegyetlenebb háború, amikor nő, nő ellen küzd hiúságból. Bármilyen gaztettre képes ugyanis.

thumb

Szerintem a szépség, az a szépség, amit sokan annak hisznek másodlagos. Ráadásul elmúlik. Rosszabb esetben áttorzul valamiféle egyenarcú plasztikázott szörnyeteggé. Az nem szépség, amit a média és a retusált újságok mutatnak. Az nem szép, ha egy nő megerőszakolja természetes külsejét, hogy olyan legyen amilyennek nem született. Az sem szép, aki rosszindulatú, aki kárörvendő, aki ítélkező. Nem szép, aki nem nyitja ki elméjét és lelkét a világ megismerésére, a másik ember elfogadására, tiszteletére és elismerésére. Az egoista nem szép. A nárcisztikus nő pedig mindennél ellenszenvesebb.

Az igazi szépség a jóság, az ész, a szeretetre való képesség, és ez az a szépség, ami sohasem múlik el. Amikor a belső szépség a külső szépséggel párosul. Az igazi szépség a harmónia ami lényünkből árad. Ez persze csak az én idézőjeles szerény(nek egyesek szerint nem mondható) véleményem.

Ja, és hölgyeim, tisztelet a kivételnek, azoknak akik értik miről “beszélek” nem rögtön belebújnak a vád ruhájába, visszamutogatva újjal, hogy dehát persze te most, kedves Ildikó ítélkezel felettünk, nők felett, pedig nem ilyen egyszerű, csak a többség példája az hogy…. Nem teszem, ez nem ítélet, csupán kivácsiskodás, vélemény, kérdés, tapasztalat. Azért egy fél mosollyal az arcomon, miközben keresztbe teszem a tűsarkas virgácsaimat hátradőlök és megkérdezem még, hogy miért veszed magadra?

Kiss Ildikó Judit

fotók: newdma.org, fansshare.com, lady-macbeth.tumblr.com,                                    pinterest.com/standeferk/miss-maudie/

 

 

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

2 thoughts on “Nők, nők ellen

  1. A nők gyakran önvédelemből támadnak nőket. De támadnak. Még olyankor is, mikor a másik nő olyasmivel érvel, ami általában a nők védelméről szól.

    Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s