Pillanatok…

 

0051

A legrosszabb formája az egyedüllétnek, amikor emberek vesznek körbe. Életünk nem, és választott szereplői, akik mellett többnyire foglyok vagyunk. Nekik, értük, magunkat feledve, meg sem látva, olykor elbújva egy élet adta álarc mögé, amibe fejünk már beleszorult az évek alatt. Sokan éreztünk már így, és félünk ettől az érzéstől, rettegünk kimondani, akár önmagunknak is. Ezért gyáván, elfojtva belső hangjainkat, élünk vagyunk tovább. Egy élet tükörképében vakon pislogunk, és sokszor mi magunk sem tudjuk már mire, de vágyunk. Mindig másra. Elégedetlenül, tudatlanul nem értjük megérzéseinket. Nem figyelünk. Süketen próbáljuk hallgatni saját rapszódiánk. De talán, véletlenül, egy nap, mégis megadatik. Találkozunk.

Szárnyalunk.

Kellemes dallam járja át lelkünket. Hirtelen kilépünk életünk tükréből és nemcsak önmagunkat látjuk meg, de valaki mást is a tömegben. Felismerjük. Azt érezzük Na, Végre és azt, hogy Megérkeztünk. Ilyenkor semmi nem  számít, és semmi sem hiányzik, végre otthon érezzük magunkat az ismerős szempár tekintetében. Ez az érzés a fellegekbe emel fel, és végre tökéletes összhangban létezhetünk, egy másik ember szemében. Ő lesz a tükörképünk.

Szeretünk.

Nem a szó megszokott értelmében. Ösztönösen. Tisztán. Félelem nélkül. Lemeztelenedve, kizárva énközpontunkat. Álarctalanul, játszmák nélkül. Nem harcolva. Olyan ősi bizalommal, amit mi magunk sem értünk. Az Ostobák, akik azt hiszik a mesék csak a gyermekeké, és a csodák csak a meséké, nem értik ezt. Ezekre a pillanatokra legyintenek, s azt mondják cinikusan; a való élet nem ez. Mindez illúzió csupán, az érzékek játéka, az élet csalárd tréfája. Őrült pillanatok.

Pillanatok.

Megmagyarázhatatlan gyönyörű pillanatok.

Van aki végzetnek, van aki vonzalomnak, szinergiának esetleg az összetartozó lelkek egymásra találásának, s van aki egyszerűen szerelemnek hívja ezt. Én szabadságnak. S ez, az élet szimfóniájának legszebb hangszere. Az igazi önfeledt boldog szabadság, amely zenéjére két szeretni tudó lélek, együtt táncol walzert a szélben.

I.

Copyright.svg

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

2 thoughts on “Pillanatok…

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s