A csend

    Négy évvel ezelőttig mindig írtam. Olvastam. Írtam. Olvastam. Írtam. Írtam. Írtam. Megjelentem itt-ott, de úgy hittem, ez nem számit. Akkor az számított, hogy írtam, az, hogy írva éreztem bennem önmagam, amit odaadtam. Ösztönösen. Nem volt megfelelés, vélemény érdeklés, sem pedig magamtól való elbújni akarás. Nem volt elfojtás mások miatt. Tudtam, hogy ez az egyetlen mód. Hittel, lelkesedéssel adtam ki a szavakat. Arctalanul, kitalált történetekben, mégis teljesen lemeztelenedve.

    Aztán történt valami. Nem írtam többé. Nem hittem a szavaimban többé. Semmiben sem. Csend lett. Akkora csend, hogy belenémultam. Évekig nem voltam. Gyötrődtem. Vergődtem. Megbetegítettem magam. Önpofonokat adtam. Magamra kényszerítettem egy szerepet. A legnagyobb ellenségemet.Felsőfokon pusztítottam, hogy olyan legyek, amilyen nem lehetek.

    weheartit2-450x300

    Nem csend vagyok, nem némaság. Nem egy szerep. Nem szavak nélküli. Nem értem csak tudom. Már nem érdekel, hogy ez kinek nem tetszik, hogy ezért kit veszíthetek el. Aki nem így szeret, az nem szeret! Nekem alkotnom kell. Kell, mert muszáj.

    I.

    Copyright.svg

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

5 thoughts on “A csend

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s