Néhány ajtó a sötétségbe vezet

Azt mondják, ahol becsukódik egy ajtó, ott egy másik kinyílik. Ezt mondják akkor is, amikor egy kapcsolat véget ér. Ilyenkor, ez a mondat úgy hangzik a tudatunkban, mint egy kellemesen nyugtató melódia. És többnyire megtörténik. Jön egy újabb lehetőség, egy újabb kapcsolat, ami nem mindig jobb, csak más. De mi van akkor, ha az a bizonyos ajtó nem csukódott még be, és mi már egy másikat nyitogatunk?

Ma egy nagyon kedves régi ismerősöm felhívott telefonon. Ritkán hív, de akkor órákig képesek vagyunk beszélgetni. Most is így történt. Elmesélte, hogy már megint „házasság mentésen” van. Évek óta ez a legjobb elfoglaltsága. Próbálja menteni azt, ami már sokadszorra is, más férfiak karjaiba vezette. A házasságát.

Kép

Azt mondja, mindig, amikor már majdnem tökéletesnek érzi a dolgokat, amikor azt hiszi, hogy végre eljött az “és boldogan élnek, míg meg nem halnak” rész, és tudja hol a helye, hopp, jön egy ellenállhatatlan idegen fehér BMW-én, és az ő lába alól kicsúszik a talaj. Jön az izgalom, jön a vágy. Az első érintés remegése. Az első csók mámora. A nem szabad, de kellesz szenvedélye. A végzetes kombináció.

KépÉs mit tesz ilyenkor ember lánya? Megküzd önmagával? Elutasít minden közeledést az idegen részéről? Van, aki igen, de ebben az esetben a válasz hát persze, hogy nem. Nem, mert a talaj már kicsúszott. Mert, a te is tetszel nekem pillantás is megvolt. Mert, a pillanatnyi őrület, elfedi a valóságot. Mert, nem akar nemet mondani. Mert, az igéret amit tett, az akkor volt, most meg itt ez az idegen, aki kell az egónak.

Olykor, a vágy a kíváncsiság erősebb a félelemnél. A félelemnél, hogy van mit veszítenünk. Nem csak a házasságról beszélek. Tisztességtelenül játszani sokan szeretnek. Sokan szeretik feszíteni a húrt, hogy tudják, meddig mehetnek el. Sokan, izgalomra áhítoznak. Van aki unatkozik. Nem kell túl magyarázni. Van akinek egy partner nem elég, mert nem. Amivel nem számolnak, az, hogy van egy pont, ahol már lelkiismeret-furdalás sincs többé. És ott veszíthető el valami nagyon értékes.

Ismerősöm történetének az lett a vége, hogy pár hét “kicsúszott a talaj a lábam alól” után eltűnt a varázspor. Ő pedig most nem érti, miért érzi magát ilyen szemét módon. Nem azért, mert az idegen fogta a lízingelt fehér kocsiját és tovább állt. Nem is az zavarta, hogy félrelepett,  az már régen nem, hanem az, hogy azt hitte, ez alkalommal talált valakit, aki mellett önmaga lehet. Talált egy ajtót, amin talán besétálhat egy másik életbe. De úgy tűnik mégsem.

2-636_0_largeEzért, most próbálja menteni a házasságát, mert végül rájött, ő valójában boldog is lehetne férjével, és legálabb ez megmaradhatna neki, miközben észre sem veszi, hogy az mindig is az övé volt, csak ő nem kért belőle. Nem igazán. Nem teljes önmagával.

Bevallotta, hogy nem érti, miért talál mindig félig nyitott ajtókat, amik szerinte, azt jelzik, hogy férje nem a megfelelő férfi neki.

open-doorÉn pedig nem értem, hogy az miért nem jut eszébe, hogy talán  ő nem a legjobb feleség, férje számára! Vagy az, hogy ők nem egymásnak valók. Nem tudom felfogni, hogy miért igazolja saját viselkedését, azzal, hogy korán ment férjhez, nincs már szenvedély, ahelyett, hogy szembe nézne a tényekkel. Érdekesnek tartom, hogy meg sem fordult a fejében, hogy a probléma nem az, hogy ő folyton félig nyitott ajtókba ütközik, amik aztán az orrát súrolva vágódnak be, hanem az, hogy amelyiket neki kellene becsapnia, azt nyitva hagyja. Nem látja, hogy nem egy másik férfiért vagy életért kellene megtennie, hanem önmagáért.

Kérdeztem, miért csinálja. Miért “jó” így élni. Miért ez a kettősség? Nem szereti a férjét? A házasságát? Nem zavarja, hogy megtudhatja  a férje és fájdalmat okozhat neki?

Azt mondja nem azért lép olykor félre, mert nem boldog.  Nem azért, mert nem szereti a férjét. Szereti őt, csak már nem úgy! (Hogy is?) Mindene megvan szerinte. Hiába mondom neki, hogy evidens, hogy valami nincs, ő probál győzködni. Inkább magát, mint engem. Azt mondja, unatkozni sem unatkozik, millió dolga van. Azt pedig nem hiszi, hogy férje sejtene bármit is. Azt, évek óta csak a vacsora, meg a minden második péntek esti póker izgatja.

Régen azt hitte keres valamit.  De idővel rájött hogy egyszerűen, csak kell neki az izgalom. Az izgalom kedvéért teszi. Nem a szexről szól, és nem a szerelemről. Számára nem. Érzi, hogy él. Miközben a házasságában olykor azt sem tudja, ki is ő valójában. Olykor végignéz a férjén is, és idegennek érzi őt is. Azt hiszem, amikor kimondta ezeket a szavakat, nem hallotta saját hangját. Ha hallotta volna, pontosan tudná mi az ami hiányzik a házasságából. A házasTÁRSAK  .

I.

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s