Megtanultam

    Ha valaki tanítani akar nekünk valamit, illene odafigyelni. Főleg, ha valami nagyon fontos dologról van szó. Én nem tettem. Nem figyeltem oda. Akkor nem. Dacoskodtam, okoskodtam, hogy nem úgy van, hogy én jobban tudom. Tévedtem.

    Egyszer valaki, aki több száz embert tanított arra, hogyan ismerjük meg az emberi elmét, azt mondta rólam, hogy vág az agyam, intelligens vagyok, de ezt sajnos nem használom ki. Azt mondta tehetségem is van, hogy van bennem valamiféle tűz, arra, hogy alkossak, de ezt sem használom ki. Azt mondta saját magam ellensége vagyok az élet számos területen. Mintha öntudatlanul, mégis akarva kapaszkodnék valamiféle vég nélküli folytatásba, szembeszállva ezzel az élet normális korforgásával.

    Azt mondta, hogy életem felét azzal fogom eltölteni, hogy elnyomjam, hogy megszabaduljak pont attól a valamitől, ami oly sok emberből hiányzik. Meggyőződése volt, hogy minden erőfeszítésemet arra pazarolom majd, hogy egy általam elképzelt, és idealizált, ént hozzak létre. Valakit, akit jobb embernek hiszek, valakit akiben végül megölöm a hevességet, amit ő olyan elbűvölőnek tartott. Valaki leszek, akiben végül csalódni fogok.

    Into_the_soul_by_Mithgariel-1Azt is feltételezte, hogy az elvesztegetett tehetségek sora lesz az egyetlen, amibe majd beállok. Hogy miért? Mert nem fogadom el aki vagyok, és nem tudok hinni magamban, mert azt hiszem nem vagyok elég. Szavai jobban marták a belsőmet, mint bármi más egész életemben. Fájt. Mert az igazság néha ilyen.

    Tíz év telt el azóta. Dacoltam a ma is tisztán hallható hangjával, de már jó ideje tudom, miért nem mentem vissza hozzá, és tanultam meg azt, amit meg akart nekem tanítani.

    iNincs képem másokat hibáztatni saját tetteimért vagy éppen tétlenségemért, mert a problémám, mindig itt volt a szemem előtt, itt a tükörben. A hozzáállásom, az egóm, a kételkedéseim, a hitetlenségem. Én aki képes vagyok hinni más emberekben, és akarom felemelni őket, mert elhiszem, hogy nincsen elveszett lélek, pont a sajátomat vesztegettem el hosszú éveken keresztül.

    1529872-256-k233644A kezdő rugás a változás felé, az a pillanat volt, amikor egy számomra nagyon fontos ember néhány hónapja, azt mondta, látja, hogy valahol az elmúlt években meghalt bennem valami, mintha elvesztettem volna valamit. Megkérdezte mi hiányzik a mostból nekem. Azt feleltem hirtelen, gondolkodás nélkül, hogy önmagam.

    Ez rosszabb volt, mint az a tíz évvel ezelőtti hang. Ez nem a hiúságomnak fájt, hanem a lelkemnek. Valódi lüktető fájdalommal, olyannal amitől nem sírsz, csak némán cipeled, mert nem kifejezhető, nem éreztethető. Van. Eleven és nem hagy helyet másnak.

    És itt lett vége valaminek, ami addig voltam. Egészen addig annak a tíz évvel ezelőtti hangnak igaza volt. Ma már tudatosan dolgozom azon, hogy soha többé ne legyen!

    we heart it - light

    Szerettem volna megköszönni akkori tanáromnak, amit annak ellenére tanított nekem, hogy nem folytattam tanulmányaimat általa. Sajnos ezt már nem tehettem meg. Amikor felesége azt mondta a telefonban, hogy tudja ki vagyok, meglepődtem. Azt mondta, néhai férje bánta, hogy olyan kemény volt velem. Azt mondta, tanárom bízott abban, hogy nem lesz, igaza, és nem vesztegetem el magamat. Remélte félelmei, amit az arcomba vágott, nem igazólódnak be. Elsírtam magam.

    Tíz évvel korábbi hangja, már nem tűnt olyan érdesnek. Szeretetet éreztem benne, törődést. Ahogy emlékeztem rá, és visszahívtam elmémben azokat az éveket amikor a katedrán állva szigorúan méregetett, mosolyogni kezdtem. Intő hangját a gondolataimban, végül megszerettem.

    I.

    Copyright.svg

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

2 thoughts on “Megtanultam

  1. Velem is ugyanez volt/van, hogy valamiért nem vagyok képes hinni önmagamban. És az a baj, hogy emiatt már nem is egy olyan lehetőséget szalasztottam el, amelyek csak arra vártak, hogy lecsapjak rájuk…

    Kedvelés

    1. Pedig hinned kell magadban, mert mást nem tehetsz a jővődért, a jelenedért! Találd meg az erősséged, a képességed, ami mellet nem mehetsz el, amiért hinned kell. A lehetőségekre pedig, igenis csapj le amikor ott vannak, abban a percben, akkor is ha rettegsz tőlük, mert nem tudod mi várhat rád, mert hezitálsz, mert nem hiszel magadban. Ne később sajnáld őket. Lehet semmi nem sül ki belőle, de legalább te azt mondhatod majd, hogy mindent megtettél. Tegyél meg mindent!

      Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s