Hogyan kezdődött…

    Volt egyszer, nem is olyan nagyon régen, egy kislány, akinek legjobb barátai a könyvek voltak. Mindig olvasott. Olvasás közben úgy érezte megállt az idő, és a csend is lábujjhegyen járt, nehogy megzavarja őt abban az utazásban, amely az álmait és valóságát kötötte össze, formálva olykor hol az egyiket, hol a másikat. Azt gondolta, hogy a könyvekből megtanulhat mindent az életről, hogy azokban van minden titok. Valahogy azt érezte, a könyvek a múltból jöttek, hogy jövőt mutassanak. A kislány elhatározta, hogy majd ő segít a felnőtteknek, hogy megtalálják azt, amit szerinte elvesztettek.

A kislány aki a Holdon él

De felnőtt ő is, és minden megváltozott. A kislányból fiatal lány lett, aki a  könyveit a legfelső polcra helyezte. A világot akarta helyette. Látni, érezni, nem csak elképzelni. Elhatározta, megnézi mindazt, amiről annyit olvasott. Útján olykor eltévedt, elfeledkezett álmairól is, de valami végül, mégis mindig visszatérítette oda, ahonnan elindult. Azt hitte valamit rosszul csinált, azért nem jut előbbre, végül rájött, nem valamit, hanem szinte mindent rosszul csinált. Elfelejtette önmagát, feladta álmait, és útja során azzá vált, akinek mások elvárták. Olyanná, akivé megígérte magának, soha sem fog. Aztán egy nap végül, egyszerűen felállt, és kisétált státuszszimbólumoktól klisés életéből. Elkezdett a szívére hallgatni, hogy ne bánhasson meg semmit, hogy ne érezze a bárcsak megtettem volna érzés sóvárgását. Feladta azt, amit sokan soha nem mernének, külsőségeit valódi értékekre cserélte. Kristály tisztán érezte, mindennek úgy kellett lennie, ahogyan volt, érezte végre a harmóniát élete történéseinek körforgásában. Már tudta soha nem önmagát kereste, ő mindig is megvolt, nem egy életet hajszolt, amit mások igazoltak neki, csupán eszközöket gyűjtött útján, hogy azzá válhasson, akivé lennie kell. Mosolyogva emlékezett a kislányra, aki arról álmodott, megtanítja a felnőtteket hogyan legyenek újra gyerekek, hogyan higgyenek a csodákban, és hogyan találják meg az elveszett reményeiket. Emlékezett,  majd írni kezdett.

I.

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..." "Ho imparato che non posso nascondermi da me stessa, perché mi porto dentro di me..."

Véleményed, gondolatod van? Szólj hozzá bátran!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s