A csend

Négy évvel ezelőttig mindig írtam. Olvastam. Írtam. Olvastam. Írtam. Írtam. Írtam. Megjelentem itt-ott, de úgy hittem, ez nem számit. Akkor az számított, hogy írtam, az, hogy írva éreztem bennem önmagam, amit odaadtam. Ösztönösen. Nem volt megfelelés, vélemény érdeklés, sem pedig magamtól való elbújni akarás. Nem volt elfojtás mások miatt. Tudtam, hogy ez az egyetlen mód. […]

Tovább

Néhány ajtó a sötétségbe vezet

Azt mondják, ahol becsukódik egy ajtó, ott egy másik kinyílik. Ezt mondják akkor is, amikor egy kapcsolat véget ér. Ilyenkor, ez a mondat úgy hangzik a tudatunkban, mint egy kellemesen nyugtató melódia. És többnyire megtörténik. Jön egy újabb lehetőség, egy újabb kapcsolat, ami nem mindig jobb, csak más. De mi van akkor, ha az a […]

Tovább

Megtanultam

Ha valaki tanítani akar nekünk valamit, illene odafigyelni. Főleg, ha valami nagyon fontos dologról van szó. Én nem tettem. Nem figyeltem oda. Akkor nem. Dacoskodtam, okoskodtam, hogy nem úgy van, hogy én jobban tudom. Tévedtem. Egyszer valaki, aki több száz embert tanított arra, hogyan ismerjük meg az emberi elmét, azt mondta rólam, hogy vág az […]

Tovább

A Föld Napja szerintem

Ma reggeli olvasói körinternetezésem után kissé elgondolkodtam. Majd feldühödtem. Igen! Mérges vagyok. Ennyi hipokrita, szavakkal édeskedő  irományt még nem olvastam ilyen tömör időintervallum alatt. Mégis mit képzelünk mi emberek?  “Védjük meg ma! Egyetlen van belőle, figyelj rá ma! Legalább egy nap tudatosság kell!” Ezek a címszavak számomra felháborítóak! Egy nap mit ér? Mi lesz ha […]

Tovább

Kapcsolat

A theworldofildiko@gmail.com e-mail címen vagy a Facebook oldalamon  illetve Instagramon is elérhetsz. Ha a blogon található tartalom bármilyen felhasználása érdekel, akkor olvasd el az erre vonatkozó részt.  Ha programot szervezel, ahová meghívnál, ha valamilyen együttműködésre lenne ötleted, akkor is az e-mail címemre várom az üzenetedet. Köszönettel: Ildikó

Tovább

Ildikó

Nő vagyok. Ember. Nem hibátlan, nem okosabb, sem őrültebb. Nem hiszem el, hogy mindig jobban tudom a dolgokat másoknál, nem csak a saját igazam érdekel, a tiédet is keresem. Sokan mondták, hogy őrült vagyok, mert nem félek kimondani azt sem, amit ők esetleg igen. Meglehet. Sokszor fizettem meg ezért… Nem félek attól, hogy megfelelek-e neked […]

Tovább

Az álmok kortalanok!

Bizony, azok. Ezzel tegnap szembesültem és nagyon jó volt. Megismerkedtem egy csodálatos nővel. Talán soha többé nem fogunk találkozni, sőt valószínű, hogy nem, mégis adtunk egymásból egy darabot a másiknak. Barbara hatvanöt éves. Kilenc éve özvegy. Nem látszott rajta sem egyik sem másik. Beszélgettünk arról milyen volt számára a házasság, hogyan született három fia, és arról is […]

Tovább

Hogyan kezdődött…

Volt egyszer, nem is olyan nagyon régen, egy kislány, akinek legjobb barátai a könyvek voltak. Mindig olvasott. Olvasás közben úgy érezte megállt az idő, és a csend is lábujjhegyen járt, nehogy megzavarja őt abban az utazásban, amely az álmait és valóságát kötötte össze, formálva olykor hol az egyiket, hol a másikat. Azt gondolta, hogy a […]

Tovább