Miért jó, ha te szeretsz jobban?

Volt egy pont az életemben, ahol be kellett látnom, hogy általában én voltam a kapcsolataimban az, akit jobban érdekelt a dolog. Aki erőteljesebben törődött, aki 110 százalékot beletett és aki néha úgy érezte jobban szeret a másiknál. Nem minőségileg értem, hanem nagyobb érzelmekkel, nagyobb odaadással már az elejétől kezdve. Ez persze sokakat meg és elrémísztett, […]

Tovább

Helyes Ő vagy Lehet Ő? Melyik kell?

A minap egy alig felnőttkorú leányzóval és anyukájával (aki egy kedves barátnőm) beszélgettem az élet nagy dolgairól, és a szerelemről is. Ennek a 20 éves lánynak komoly dilemmái voltak egy fiúval kapcsolatban, aki hol megjelent, hol eltűnt, és bár szerelmet vallott, sosem volt valahogy jelen. Mindig azt mondta, hogy “lehet” meg “nem tudom, lehet” és […]

Tovább

Csak hogy tudd! Teljesen oké, ha kritizálsz…

…ahogy az is teljesen oké, ha van, akit nem érdekel semmilyen kritikád. Persze azon is múlik mindez, hogyan van megfogalmazva egy kritika, hogyan adja át az ember, mennyire van benne segíteni akarás, szeretet, tisztelet vagy épp rosszindulat. A kritizálást sajnálatos módon sokan leértékelték, sőt sokan olyan kifejezésekkel öltöztették fel, mint a “gyűlölet” és a “rosszindulat”. Pedig […]

Tovább

Csak mi ketten

A pszichológusnál töltött hosszú órák alatt, ahova a gyász vezetett emlékszem csak én beszéltem. Bármennyire erőlködöm nem tudom felidézni a doki hangját. Talán nem is lényeges. Talán csak az a fontos, hogy mindent, de tényleg mindent kimondtam. Nem tudtam, hogy mennyire nehéz dolog ez. Mármint kimondani mindent. De amikor kimondod a múltadból feltörő dolgokat, vagy […]

Tovább

Öt év

Öt évvel ezelőtt indítottam útjára ezt a blogot. Sosem hittem korábban, hogy leszek ilyen bátor. A The World of Ildiko  az én kis kincsesládikám, nincs sok írás rajta, csak 94, a 2015-ös évem pedig a csendről szólt, legalábbis a felszínen. Nem írtam semmit egy évig. Nem is voltam én. Életem egyik legsötétebb éve volt ez […]

Tovább

Nőként, érezve…

Az motoszkál a fejemben vagy egy hete már, hogy komolyan van, aki szerint “az egész európai kultúra a nők egyenjogúságára épül, ez a sarokköve”? Az európai kultúra valóban erre épült? Nem szoktam politizálni, most sem fogok. Viszont sérti az intelligenciámat, ha hülyének akarnak nézni. Egyszerűen zavar. A fent idézett mondat pedig ezt érezteti velem meg […]

Tovább

Kommentelők aranyszabályai

Igen, van ilyen is,  és szeretném mindenkinek a figylemébe ajánlani. Sokaknak nagyon szeretném az arcába tolni. De ugye nem lenne udvarias dolog… Aztán szeretném olykor, egy-egy ponton magamat is fejbe kólintani, mert van, hogy megbánom, hogy valahol megnyilvánultam. Mint legutóbb, amikor egy nő azt írta egy poszt alá, hogy az összes magyar nő r*b*nc. Néha […]

Tovább

Szerkesztés nélküli életképek

Egyre többen nem tudunk és egyre nehezebben örülünk a kis dolgoknak. Manapság lassan már az a nem normális, ha valaki egy csendben olvasott jó könyvtől és egy pohár forró csokitól boldog, főleg ha az nem tej-, glutén-, cukor-, meg lehetőleg csokimentes és ezt ki is mondja. Valahogyan benőtte magát mindennapjainkba, nem csak az, hogy mindenáron […]

Tovább

Majd én megmondom hogyan legyél nő!

  Tudtad, hogy boldog, elfogadott és szeretett, de leginkább “igazi” és “rendes” – urambocsá! – “tökéletes” nő csak akkor leszel, ha úgy élsz, ahogy Jani, Joci meg a Ferkó önjelölt hakniguru állítja a médiában, hogy élned kell? Tényleg nem tudtad? Hát én sem… Tegnap az egyik kedves követőm megdorgált privát üzenetben. Egy másik pedig kioktatott, […]

Tovább

Anyanyelvünk szépségei, avagy beszéljünk nyíltan a giccs hányásáról

Elég sokat olvasok a magyar online világban. Ez pedig automatikusan hozza magával, hogy nem csak cikkeket, posztokat olvasok el, de a hozzájuk tartozó kommenteket is. Van, hogy csak pislogok és dörzsölöm a szemem, hátha kikaparhatom a retinámból valahogy az elém táruló rémségeket. Nem arról beszélek, amikor valakinek gyér a helyesírása, de bátran okoskodik itt-ott (vagy […]

Tovább

Kérdések kereszttüzében II.

Itt vagyok a második résszel a bloggerek kérdezz-felelek játékának keretében. Persze ez kicsit sem játék, inkább olyan, mintha a hóhért akasztanák. Legalábbis nekem nem könnyű a mélyebb kérdésekre válaszolni. Meg kell mondanom néhány blogger erősebb kérdéseket tesz fel, mint a legkeményebb újságírók vagy nyomozók. Nézzük gyorsan mire is gondolok pontosan! Adri könyvmoly: Mi a legnehezebb […]

Tovább

Kérdések kereszttüzében

Nekem estek a bloggerek megint! Persze csak békésen és kedvesen, pont úgy, mint tavaly,  de több kérdéssel bombáztak, mint arra számítottam egy játék keretében, ami egy blogger csoportban kelt újra életre, hála a csoportot alapító gyönyörű szőke admin kisasszonynak. Nem szaporítom tovább a szót, ha szeretnél rólam mindenféle dolgot megtudni, akkor olvass tovább nyugodtan. A […]

Tovább

Nem éppen egy Valentin-napi cukormáz

Nekem nincs általános bölcsességem, sem klisékkel átszőtt gyönyörű fényképem, ami elmondja mi a szerelem. Szerintem a szerelmet nem is lehet elmondani és igazán leírni sem, csak körülírni, sugallni, éreztetni, ahogy a világ legnagyobb írói tették megannyi regényben, versben, esszében. Írókat pedig, akik mindig kicsit belehaltak abba, amit egy-egy írásuk jelentett nekik a szerelemről, s amit […]

Tovább

Lappangó Január

Nálam az új év – immáron négy éve – nem január elsején, hanem február elsején kezdődik. Januárban elvonulok. Vagyis már a karácsonyi ünnepek után és már a Szilveszter éjszakáját is csendesebben töltöm. Már nem szeretem a januárt. Akkor sem ha egy új év kezdetét mutatja, sokakban reményt ébreszt, és bennem is elhatározásoknak ad helyet és új […]

Tovább

Rossz szokások, ég veletek!

Alig hiszem el, hogy elrepült még egy év, és alig van már csak pár nap hátra 2017-ből. Most már abszolút érzem, amit a felnőttek mondogattak régen és amire érthetetlenül ráztam a fejem kislányként, azaz, hogy”az idő gyorsan száll, használd ki minden percét, ami megadatik”.  Miközben ráébredtem erre, elmerengtem azon is mik történtek az elmúlt évben és gyorsan elhatároztam, […]

Tovább

A megbocsátásról

A minap a megbocsátástól kérdezett egy olvasóm, és így karácsony közeledtével minden második megosztás az internetes platformokon, szirupruhába bújtatja az emberi kapcsolatokat, miszerinta karácsony a szeretet és a megbocsátás ünnepe, és ezt mindenkinek éreznie kell! Ha ez nem lenne elég, ezt üzeni esténként egy csomó (filmnek eladott) hálivúdi cukormáz. De a megbocsátás nem mindig egyszerű […]

Tovább

Kutakodjunk csak a nők méhében!

Újabb videógarázdálkodásom eredménye az, hogy egy nap alatt tizenötezren néztétek meg. Hát atyaég meg úristen! A sztori amiért kibukott belőlem a lenti dolog, az, hogy vannak emberek akik mindenféle gondolkodás nélkül bekérdeznek olyan magánéleti dolgokat, amikhez az égvilágon semmi, de semmi közük. I.     Fotó: Pixabay jogtiszta képei közül Skitterphoto felhasználótól.

Tovább

Kevesebb. Több.

Ma reggel munkába menet arra gondoltam, hogy hova jutottam el az elmúlt években. Mármint itt bennem, mennyit dolgoztam és mit értem el. Bevallom nem mindig könnyű javítani saját magunkon, viselkedésünkön, tágítani felfogásunk, tanulni hibáinkból, belátni azokat eleve. Szembenézni saját gyarlóságainkkal olykor nagyon kemény meló. Annyi szent, hogy kevésbé vagyok seggfej most, mint mondjuk három éve. […]

Tovább

Néha még…

  Tudod néha még eszembe jutsz. Néha még előtörsz belőlem, hiába nem akarom. Hiába múltak el évek, hosszúnak hitt, most pillanatnak tűnő tizenévek, néha még felszínre jön emléked. Megtanultam bánni vele, de amivel még mindig nem tudok, az, hogy hatalmat adtam neked akkor. Olykor még dühít, hogy magamat kérdőjeleztem meg, a saját elmém épségét inkább, […]

Tovább

Az ördög egyik hídján jártam 

Ahogy ígértem az Instagram profilomon a múlt heti képeim alatt, itt is vagyok, hogy jelentkezzek a magyar nyelvű poszttal a Valentré hídról. Ehhez, a Cahors városában álló, méltán híres, háromtornyú hídhoz különös legenda kötődik. A híd mondhatni döcögve, nagyon  lassan, évtizedek alatt épült, aztán hirtelen az utolsó években, mintha megszállta volna az ‘ihlet’ az építészt, […]

Tovább